A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - Börtönügyi állapotok Olaszországban

Abban az időben tehát a «kérdöre vonásnak tüzetesebb meghatározása-* nem birt fontossággal; mert az egész megtorló eljárás a pénzügyi kormányzatnak közigazgatási körén belül folyt le, a miilön a pénzügyi törvényszék eljárása valóban csak folytatása volt az -adót kivetó' hatóságok és közegelo eljárásának A régibb rendszerből folyó fentebb jelzett rendelkezésekhez azonban az 1883: XL1V. t.-c. olyan uj és módosító kijelentéseket illetően rendelkezéseket is csatolt, a melyek épen a fölvetett kérdés eldöntése tekintetében igen lényegesek. Ilyen az a rendelkezés, mely szerint a 100. §. 5-ik bekezdésben kimondatott, hogy «á kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás utján fenyitendők meg»; uj továbbá az ho^y a 106 §-ban mellőztetett az 18(i8: XXI. t.-c. 102. §-ának ama rendelkezése, miszerint a kárositási szándék hiányában fölmentett fél az egyszeres illetéket mindamellett lefizetni köteles, sőt a mennyiben ezt 15 nap alatt nem telj esítené, ellene a büntetésre nézve is végrehajtás eszközölendő, és uj a 110. §-nak az a rendelkezése mely szerint az igazságügyminister arra hatalmaztatott fel, ho<?y a pénzügyministerrel egyetértően a jövedéki büntető eljárást/a jelenleg gyakorlatban lévő szabályok alapján, a pénzügyi közigazo-atáz és az igazságszolgáltatás jelen k ö r ü 1 m é n y e i h e s a 1 k a lm a z v a, — ideiglenesen rendeleti uton szabályozhassa. Lényegesek pedig ezek az újítások azért, mert nyilvánvalóvá teszik, hogy az 1883: évi törvényhozást, a hivatkozott XLIV. t.-c. 100—110. í?-ainak alkotásánál az a célzat vezette, hogy jövőre a kir. törvényszékek hatósági körébe utalt súlyosabb minőséo-ü jövedéki kihágások, az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazott bűnvádi eljárás utján, tehát az igazságszolgáltatás nagyobb biztositékainak oltalma alatt toroltassanak meg; vagyis másfelől, hogy eme kihágások eseteiben, az előbbi gyakorlatban volt szabályok csakis az igazságszolgáltatás jelenkörülményeihezalkalmazva tartassanak meg. Habár tehát emez eljárásnak rendeleti uton való szabályozása mindez ideig be nem következett; mindamellett a törvényhozásnak fentebb jelzett határozottan kifejezett és törvénybe iktatott célzata el nem ejthető, hanem azt érintetlenül fennállónak és alkalmazandónak kell venni. És ha már most figyelembe vétetik, hogy az igazságszolgáltatásjelen körülményei között, a bűnvádi eljárásnak elengedhetetlen követelménye, hogy már az előzetes vizsgálatot is olyan birói minősítésű szerv teljesítse — avagy legalább is ellenőrizze, a melyet a kérdéses ügyben a terhelt ellenében sem hivatalos állása, sem személyes vonatkozásai, érdekeltté, elfogulttá ne tegyenek, --ha figyelembe vétetik, hogy a pénzügyi közigazgatásnak ama vizsgáló szervei, a kik az eféle jövedéki ügyekben a vizsgálatot teljesitik rendszerint annak alantasabb osztályú és semminemű jogi, illetően birói készültséggel nem biró közegei közül vétetnek, a kiknek ezen kivül egész eljárásuk során annyira kiváló sőt mindenek előtt való feladatuk az államkincstár anyagi érdekeinek érvényesítése, hogy e részben a terheltekkel, ha előnyösen tehetik, bármikor egyezkedhetnek, és ha ezek követelményeiknek eleget tettek: az eljárást végképen meg is szüntethetik, — valamint ha figyelembe vétetik, hogy az e részben még mindig érvényben lévő «1842. évi harmincad hivatali utasitás> 4-ik részének negyedik fejezete a feljelentők és tetten érőknek a vizsgálat érdekében bizonyos anyagi jutalmakat biztosit, és igy a pénzügyi közigazgatás közegeinek az is érdekükben állhat, hogy a vizsgálatnak sikerre vezetésével másoknak, esetleg hivataltársaiknak eme jutalmat biztosítsák, mindezek egybevetése után, a pénzügyi közigazgatás közegei kérdéses vizsgálati eljárásának, az igazságszolgáltatás jelen követelményeinek alkalmazásával, a bírósági határozatokkal vagy intézkedésekkel egyenlő értékű hatály semmiképen, — hanem a legkedvezőbb esetben is, legfölebb az a minőség és hatály tulajdonitható, a melylyel a bűnvádi eljárásban a közigazgatás egyéb közegeinek (mint a csendőrségnek, rendőrségnek és közigazgatási hivataloknak) felfedező illetően nyomozó intézkedései birnak. Minthogy pedig ezekre nézve már a bűntettekről és vétségekről szóló Büntető T. K. alkotása alkalmával a fent idézett 108. §. intézkedéseinek indokolása során a törvényhozás szine előtt nyilván és határozottan kijelentetett, hogy az elévülést félbeszakító határozatok vagy intézkedések között «nem értetnek a közigazgatási vagy rendőri közegek által a bíróság vagy vizsgálóbíró rendelkezése vagy felhívása nélkül tett nyomozások vagy vizsgálati cselekmények*, ebből ép oly önkényt és okszerűen következik a megállapítás, hogy a pénzügyi közigazgatás közegeinek kérdéses intézkedései olyan bírósági illetően vizsgáló bírósági intézkedéseknek, a minőkdt a B. T. K. 1 <'8. §-ának rendelkezése föltételez, • szintén nem vehető; — tehát az I883: XLIV. t.-c. 1C3. §-ában föltételezett «kérd*re vonás* alatt, az eljárásnak csakis az a mozzanata érthető a B. T. K. 108. §-a szempontjából, a melylyel az illető ügy, az úgynevezett «vádkereset» beadásával a bíróság elé kerül. Az ellenkező fölfogás mellett felhozott és a szóban levő 1883: XLIV. t.-c. 100., 104. és 106. §-ára alapitolt amaz _erv, •miszerint a hivatkozott t.-c. az eljárásban felmerült teendőket a pénzügyi bíráskodás jogával felruházott bíróság között akkep osztja még, hogy míg a biróság csak Ítélkezik és esetleg potvizsgálatot rendel, addig a pénzügyi hatóság a tényálladékot deríti I fel, vizsgál és b kár biztosítása iránt intézkedik; valamint az a további érv, hogy a kérdéses jövedéki kihágási ügyekben követendő bűnvádi eljárás egységes lévén, annak a biróság hatósági körébe utalt része csak folytatása a pénzügyi hatósági résznek, i már csak azért sem döntheti meg a fentebbi megállapítást; mert a hivatkozott törvénynek emez intézkedéseiben, az általános bűnvádi eljárás rendelkezéseivel szemben éppen semmi kivételes, semmi különös vagy jellegzetes ismérv nincs; a mennyiben az általános bűnvádi eljárás is, éppúgy megosztja a teendőket kűlön| böző szervek és azok során a közigazgatási hatóságok szervei i között is; ezenkívül emez eljárás is ép ugy «egységes»; és mind a mellett ebben az eljárásban kétségen kivül vitatlanul áll, hogy pl. a csendőrségi tényleirásnak vagy a belügyi közigazgatás valamely közege által megejtett előnyomozásnak a B. T. K. 108. §-a szempontjából nem tulajdonitható a vizsgáló-bíróság határozatával vagy intézkedésével egyenlő értékű hatály. Minthogy tehát a szóban levő 1883: XLIV. t.-cz. nem állit föl külön szabályt arra, hogy melyek azok a hivatalos cselekmények, a melyek az idézett t.-c. 103. §-ában meghatározott elévülést félbeszakítják; minthogy eme külön szabály hiányában, ezekre az esetekre i is az általános szabály, a B. T. K. 108. §-ának rendelkezése alkalmazandó; s minthogy eme törvény szabály az elévülést félbeszakító bírósági határozatok vagy intézkedések között, — a közigazgatási vagy rendőri közegeknek a saját elhatározásukból teljesített nyomozásai vagy vizsgálati cselekményei nem értetnek, és igy a pénzügyi közigazgatás közegei által teljesített tényfölderitési s vizsgálati cselekmények sem értethetnek: mindezeknél fogva ennek a kir. itélő-táblának a teljes ülése, a fölvetett kérdést, a fentebbi határozat kijelentése szerint találta eldöntendőnek. Kelt Kassán, a kassai kir. itélő-táblának 1895. évi november hó 14-én tartott bűnügyi teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1895. évi november hó 25-én tartott bűnügyi teljes ülésében. Berczelly Jenő, Rácz Ernő, elnök. tanácsjegyző. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az 1887. évi XXVII. t.-c. 2. §-ában előirt rendbírság csak a közvetlen szóbeli tárgyalásoknál, illetve a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok üléseiben használt sértő kifejezések vagy tanusitott rendetlen magaviselet megtorlásakép alkalmazható. A kassai ügyvédi kamara: Sch. V. ügyvédjelölt elleni fegyelmi ügyben határozott: A fegyelmi biróság ez ügybeni illetékességét, illetve hatáskörét megállapítja, és az összes iratokat érdemleges indítványtétel végett a kamarai ügyésznek visszaadatni rendeli. Mert nem fogadja el a fegyelmi biróság a kamarai ügyész azon néz tét, miszerint a jelen esetben tárgyalásnál elkövetett sértésről lenne szó és igy nem az 18S7. évi XXVIII. t.-c. 3-ik, hanem annak 2. §-a lenne alkalmazandó. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvény a bíróságok és hatóságok tekintélyének megóvá,*a céljából csakis a szóbeli közvetlen sértésekre nézve adta meg az azonnali rendbírság kiszabása által gyakorolható retorsio jogát, mig az írásbeli, nem közvetlen sértéseket az ügyvédi kamarák fegyelmi hatáskörébe utalta. Ebből folyólag a pertárban megtartott jegyzőkönyvi tárgyalásnál, illetve a jegyzőkönyvbe iktatott perbeszédben elkövetett sértések nem «tárgyalásnál», hanem «beadványban» elkövetetteknek tekintendők, melyekre nézve az 1887. évi XXVIII. t.-c. 3. §-a alkalmazandó. Igaz ugyan, hogy a most érintett § kizárólag ügyvédekre alkalmazandó, a jelen esetben pedig egy ügyvédjelölt elleni panaszról van szó, az azonban nem zárja ki, hogy előzetes meghallgatás után az 1874. évi XXXIV. t.-c. 10--. §-a alapján a panaszlott ügyvédjelölt elkn, vagy esetleg az idézett törvény 15. §-a és az 1887. évi XXVIII. t.-c. 3. §-a alapján annak főnöke ellen az eljárás ezen fegyelmi biróság előtt folyamatba tétessék. (1895 június 25. 420. sz. a.) A m. kir. Curia: A kassai ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának felebbezett határozata helybenhagyatik indokolásánál fogva és azért; mert az 1887. évi XXVIII. t.-c. 2. §-ában előirt rendbírság csak a közvetlen szóbei tárgyalásoknál', illetve a bíróságok, vagy közigazgatási hatóságok üléseiben használt sértő kifejezések vagy tanusitott rendetlen magaviselet megtorlásakép alkalmazható. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Vétkesség és mulasztás hiányában a fuvarozott állatok tulajdonosát az állatok által a vasúti kocsikban okozott karért felelősség nem terheli. Ha a vaspálya az állatok mellé kiséröt nem követelt, ugy az állatok tulajdonosa nem felelős azért a kárért, mely az őrzés hiánya folytán keletkezett.