A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 367 A legközelebbi ülés december 6-án tartatik az ügyvédi kamara helyiségében. A bizottság a tárgyalások eredményét ülésről-ülésre közzé fogja tenni. Biroi körökből vettük a következő sorokat: Megint jön a féléV vége és megint elő kell fizetni 386 járásbíróságnak, 66 tör­vényszéknek stb. a * Budapesti Közlönyre». Tehát néhány száz számadásban elkönyveljük a 20 forintokat, néhány száz postahiva­tallal szinte elszámoltatják azt a 10,000 frtot. Mennyi céltalan és felesleges dolog s talán csak azért, hogy a központ kiadása meg ne terheltessék ? A mostani igazságügyminister ur Ígéretet tett a kezelés egyszerűsítésére, fizettessen elő tehát a hivatalos lapra — amire alig van szükség — a központban és még meg is takarítja a frankojegyek és a postautalvány árát. A m. kir. Curia és az uj házassági törvény. Ama netán még létező kételyek eloszlatása végett, hogy az 1894. évi XXXI. t.-cikk 148. Ji-a csakugyan akként értelmezendő-e, hogy a házassági ügyek­ben fennállott korábbi jogszabályok a házasságjogi törvény ha­tályba lépte után egyáltalán nem nyerhetnek alkalmazást, még akkor sem, ha a házassági per első-, avagy másodbirósági ítélettel el is van látva: helyénvalónak tartjuk a kir. Curiának ezen hét folyamán a budapesti törvényszékhez leérkezett két határozatát, melyekben ezúttal először foglal állást a felvetett kérdésben, röviden megismertetni. Mind a két per, melyekben a curiai határozatok keletkeztek, izraelita vallású felek között folyt. A törvényszék mindkettőben a kereseti kérelemnek helyt adott és a házasság kölcsönös beleegyezés alapján felbontatott. A budapesti kir. ítélőtábla még a korábbi jogszabályok fennállása idejében kelt ítéleteivel az elsőbirósági ítéleteket helybenhagyta. Az ilyen­formán törvényszéki táblai ítéletekkel ellátott perek azonban már az 1894. évi XXXI. t.-cikk hatályba lépte után kerültek a kir. Curia elbírálása alá. A szóban forgó perek egyikében, hol a ke­resetben, a felbontás iránti kérelem támogatására és indokolására konkrét tények hozattak fel, a két alsóbiróság Ítéleteit feloldó végzést hozott, utasítván a törvényszéket, hogy hívja fel felperest bizonyítékai előterjesztésére, derítse ki, ha vájjon forognak-e fenn felek között oly ténykörülmények, melyek a házasságjogi törvény 139. §-ához képest bontó okot képeznek, rendeljen ki házasság­védőt (izraeliták válóperéről van szó, melyben a korábbi jogsza­bályok uralma alatt állott házasságvédő közbenjötte nélkül tárgyal­tatott le a peri, a beterjesztettek alapján a peres feleket s házas­ságvédőt hallgassa meg s a kifejlendőkhöz képest hozzon ujabb ítéleteket. A másik perben a két alsóbiróság ítéletét megvál­toztatta a Curia. Ebben a házasság felbontása iránti kérelmüket közös keresettel érvényesítették a felek s kölcsönös beleegyezé­sükön felül mire sem jutottak. A harmadbiróság ehhez képest nem látván oly ténykörülmény létezését, mely az 1894. évi XXXI. t.-cikk értelmében bontó okot képez, az addig fennállott jogsza­bályok pedig ezen törvény hatályba léptével hatályukat vesztvén: a házassági kötelék felbontása iránti keresetet elutasította. Annak az okiratnak, melyben a kihirdetés alól felmentést kérő házasulok kijelentik, hogy köztük legjobb tudomásuk szerint házassági akadály nem forog fenn, nem kell okvetlenül kir. köz­jegyző által fevett okiratnak lennie. A m. kir. belügyminister 1895. évi november hó li-én 93,841. szám alatt kelt határozata. B. vármegye alispánjának. Folyó évi október 26-án 18,303. szám alatt tett jelentésére hivatkozással értesítem címedet, hogy annak a hitelesített okiratnak, melyben a házasulok vagy azok egyike kijelentik, hogy köztük házassági akadály nem forog fenn, nem kell okvetlenül kir. közjegyző álta felvett okiratnak lennie, mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 57. §-al hitelesített okiratot emlit, nem közjegyzői okiratot. A szóban jorgó okirat tehát szabályszerűnek tekintendő akár királyi köz­jegyző, akár hatósági hitelesítéssel van ellátva. Ilyen hatóság lehet a kir. bíróság, a közigazgatási hatóság vagy a községi elöljáróság vagy végül az állami anyakönyvvezető. A kir. közjegyzők, mint bírósági vagy gyámhatósági meg­bízottak levelezésének portomentességéről. A kir. igazságügy­minister e részben fölvetett kérdésre akként válaszolt, hogy a postai tarifák és a posta-üzleti szabályzat 25. §-ának 14. pontja (1888. évi R. T. 46. sz.) értelmében »a kir. közjegyzőknek birói és gyámhatósági megbízásból származó levelezése a közhatósá­gokkal és községi kézbesítőkkel portomentes« és hogy ez a porto­mentesség a kir. közjegyzőknek hivatalos pénz- és értékküldemé­nyeire ki nem terjeszthető. (39,437/1895. I. M. sz.) Az 1895. évi XVIII. t.-c. életbelépte előtt a felek által irt tárgyalási jegyzökönyvek. A budapesti kir. kereskedelmi és vál­tótörvényszék felebbezési tanácsa következő végzést hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt ád, a megtá­madott Ítéletet feloldja. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 226. §-a szerint a törvény életbeléptekor már folyamatban volt sommás perekben, melyek­ben az elsőbirósági itélet még meghozva nem volt, csak a további eljárásra kellett az uj törvény rendelkezését alkalmazni. Az a körülmény tehát, hogy a jelen ügyben az idézett törvény életbelépte előtt felvett jegyzőkönyvekbe a felek maguk írták szóváltásaikat, nem tekinthető az eljárási szabályok oly lényeges megsértésének, mely az itélet feloldását vonná maga után. Vitatja ugyan felperes, hogy az elsőbiróság nem a lelek szóbeli előadására, hanem egyedül az írásbeli feljegyzésekre ala­pította határozát. Ámde ezt az állítását az annak igazolására felhívott jegyzőkönyvek nem támogatják. Mert az 1895 márczius 4- én 6907. sz. a. felvett jegyzőkönyv éppen azt bizonyítja, hogy alperes egész védekezését szóval ismételte. A 22715/95. számú jegyzőkönyvből szintén nem tűnik ki az, hogy a felek csak utaltak volna az írásbeli feljegyzésekre, hanem az ott használt kitételnek : «hogy a felek a per során az általuk felhozottakat fentartották>, csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy szóbeli előadásuk a jegyzőkönyvnek tartalmával megegyezett. Mindazonáltal helyt kellett adni a'felülvizsgálati kérelemnek, mert az elsőbiróság a tény­állás kiderítését elmulasztotta s ekkép az 1893. évi XVIII. t.-c. 37. §-ában foglalt lényeges eljárási szabály ellen vétett, stb. 11895. okt. 12. E. 255. sz. a.) Erős eritica. A m. kir. Curia: A kir. Ítélete felhozott és el­fogadott indokainál fogva azzal a kijelentéssel hagyatik, helyben, hogy a kiszabott büntetésből a vizsgálati fogság által semmi sem vétetik kitöltöttnek; megjegyeztetvén egyúttal, hogy a vizs­gálat rendkívüli hosszú ideig elhúzódott voltának egyik oka nem­csak a vizsgáló bírónak menthetlen hanyagsága, hanem a kellő felügyelet hiánya is. (1895. nov. 13. 11729,94.) Megjegyezük, hogy ez a szigorú kritika egyik vidéki törvényszéknek szól. Aggályos okirat bizonyítási ereje felülvizsgálat tárgyát nem képezi. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest felülvizsgálati kérelmével eluta­sítja, mert 2 /. alatti okirat az elsőbiróság ítéletében jelzett külső hiányok és rendellenességek miatt aggályosnak mutatkozik. Az a kérdés pedig, hogy az aggályos okirat képez-e bizonyítékot vagy nem? (1893: XVIII. t.-c. 74. §) és hogy az egymással ellenkező tanúvallomások közül melyik érdemel hitelt, a bizonyítékok sza­bad mérlegelésének köréhez tartozik, melynek kellően indokolt eredménye felülvizsgálat utján sikerrel meg nem támadható. (1895 okt. 12. E. 293. sz. a.) A köpés mint becsületsértés Az ó-becsei kir. járásbíróság; S. N. kereskedő és A. F. suszter a btkv. 251. §-ába ütköző be­csületsértés vétségében és pedig S. N. mint felbujtó, A. F. pedig mint tettes bűnösöknek mondatnak ki és azért 5—5 frt pénz­büntetésre Ítéltetnek. Indokok: G. J. bepanaszolta S. N.-t, hogy az 1 frtot ígért A. J.-nak 1893. június 3-án, hogy ez köpjön be az ablakon át szobájába, a mit ez S. felbujtására meg is tett; tekintve hogy a vádlottak ezt beismerték, a mit különben G. D. és K. T. tanuk is beigazoltak, őket a becsületsértés vétségében vétkesnek kellett kimondani és ezért elitélni, mert valakinek az ablakán beköpni meggyalázó cselekményt képez. Súlyosbító körül­mény hiányában enyhítőnek volt vádlottak beismerése rovatlan előélete és ittas állapota. A szegedi kir. ítélőtábla: S. N. l.-r és A. J. 2.-r. vádlott büntetése behajthatatlanság esetére egyenkint 5— 5 napi fogházra átváltoztatatandó 25—25 frt pénzbüntetésre fel­emeltetik. Indokok: Tekintettel mindkét vádlottat illetően a meggyalázó cselekmény súlyosabb jellegére és S.N.-ra nézve, hogy az a magánvádló elleni bosszúból birta rá A. J.-t, illetőleg pedig még tekintettel arra, hogy ez a vádlott anyagi érdekből követte el a cselekményt, mint súlyosító körülményekre: vádlottak cselekmé­nye súlyosabb beszámítás alá esőnek ismertetett fel, miért is a vádlottaknak büntetését behajthatlanság esetén 5 napi fogházra átváltoztatandó fejenkénti 25 frt pénzbüntetésre felemelni kellett. Iparhatóság előtt tárgyalt ügyben a törvény rendes utja alatt érthetö-e a községi bíróság? A budapeti kir. törvényszék következő végzést hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik. Indokok: Alperes kérelmét az 1893: XVIII. t.-c. 128. §-nak 2-ik pontjára alapítja, vitatván, hogy a per tárgyának értékénél fogva, az iparhatóság, illetve a békéltető bizottság határozatával meg nem elégedő felperes igényét az 1884: XVII. t.-c. 176. §. érintett törvény rendes utjáni, vagy a mennyiben az 1892. évi XVIII. t.-c. 225. §. által az 1877. évi XXII. t.-c.-nek a községi bírás­kodásra vonatkozó rendelkezései fentartattak, csakis a községi bíróság előtt érvényesítheti, az eljáró járásbíróság tehát a kere­setet az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §. 1. pontja értelmében hivatal­ból tartozott volna visszautasítani. Felperes keresetében az ipartestület békéltető bizottságának azon határozatát kéri megváltoztatni, melylyel alperes javára 18 frtnyi munkabér megfizetésére köteleztetett. Tekintettel arra, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §. az 1877: XXII. t.-c.-nek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezéseit továbbra is érvényben fen­tartotta, tekintettel arra, hogy a legutóbb hivatkozott törvény 11. §. 1., 2. és 3. pontjaiban felsorolt ügyek, a mennyiben a követelés 20 frtot meg nem halad, a községi bíráskodás alá tartoznak, és végül tekintettel arra, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §. értel­mében a kereset, ha az ügy nem tartozik sommás eljárás alá, vagy ha a bíróság nem illetékes, idézés kibocsátása nélkül hiva­talból visszautasítandó, ugyanazért figyelemmel az imént idézett törvény 166. §. és az abban érintett 27. §. utolsóelőtti bekezdésé­nek rendelkezésére, az elsőbiróság ítéletét feloldani, az eljárást megszüntetni és felperest a most hivatkozott törvény 168. §. alap­ján a felebbviteli költségek viselésére kötelezni kellett. (1895. októ­ker 12. E. 349. sz. a.) Pénzügyi hatóságok által kivánt telekkönyvi másolatokról. Pénzügyi hatóság által kivánt telekkönyvi másolat megtagadása miatt emelt panasz folytán alkalma volt a kir. igazságügyminister­nek kijelenteni, hogy miután a bíróságok a közhatóságoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom