A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Az uj bünvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 3ő7 egy harmadik is nevezhető; továbbá, hogy mindenik szerződő fél Örököst nevezhet; (1,9-10. §.) és hogy az örökhagyó csak szemé­Koson szerződhetik i 1,941). Nem nyert többséget azon indítvány, hogy ily szerződést csak a házastársak s a jegyesek köthessenek egymásközt; és az sem, hogy az más személyek közt is létesül­hessen, de csak kivételes esetekben, nevezetesen kapcsolatban az örökbefogadással vagy ellátási szerződéssel. Az 1,942. §. szerint csak a szabad rendelkezésű személyek léphetnek ily szerződésre, mit némelyek a 30-ik életév betölté­sére akartak korlátozni, de ez nem helyeseltetett. És kivételül megállapittatott, hogy kiskorú házastársak s jegyesek is megköt­hetik egymással, de csak törvényes képviselőjük vagy a gyámha­tóság beleegyezésével. Nem elleneztetett (1,943. §.), hogy ily szerződések is csak a bíróságok, vagy közjegyző előtt köthetők és pedig a végrendele­tekre előirt formaságokkal; de kihagyatott a bizottság által azon korlátozás, miszerint ily szerződés csak szóbelileg és nem az azt tartalmazó okirat átadása által legyen létesülhető; a mire nézve a végrendeleti formaságok alkalmazandók; a házastársak és jegye­sek irányában azon könnyebbitéssel, hogy ha örök szerződésük a házassági szerződéssel egy okiratba foglaltatik, az utóbbiakra elő­irt alakszerűség elégséges. Az 1,945--1,946. §§. ezen szerződések önzéséről, kihirdeté­séről s egyéb szabályaikról helyeseitettek, de az 1,917., 1,948. §§. 1. és 2. p. helyett következő szabályok fogadtattak el az örökösi szerződés megtámadhatásáról: <Az 1,780—82. §§. eseteiben (téve­dés, szabadakarat hiányai az örökhagyó jogosult a megtámadásra. Az 1,782. §. esetében elégséges, ha a mellőzött kötelesrészre jogosult a megtámadás idejében létezik. A megtámadási nyilat­kozatra bírósági vagy közjegyzői okmány kívántatik. Ha az örö­kösi szerződés által egy harmadik, mint az egyik szerződő fél örököse lett nevezve, akkor a másik szerződő halála után a meg­támadás az örökhagyó részéről a hagyatéki bíróság ellenében intézendő, mely azt közlendi a szerződéses örökössel. Ily harma­dik személy nevezésénél az 1,783. §. a házastársak és jegyesek közti szerződésekre is alkalmazandó.* Az 1,949. §. több tétele töröltetvén, 2. kikezdése elfogadta­tott, mely szerint az 1,784. §-ban emiitett személyek megtámadási joga kizáratik, ha az örökhagyó megtámadási joga az örökség megnyíltakor már megszűnt. Az 1,950. mely szerint ha a szerződéses örököst az örök­hagyó irányában a törvényes örökösödés is megilleti, kétség ese­tében a törvényi örökjogáról való lemondása nem feltételezhető, nem fogadtatott el. Az 1,951; §-ban foglalt elv helyeseltetett, az t. i., hogy az örökhagyó joga, a vagyona felett élők közti jogügy­letekkel rendelkezhetni, az örökösi szerződés által nincs korlátolva; mivel összhangzásban elvettetett az ekkép elidegenítettek vissza­követelhetésére irányult indítvány. Az 1,952. §. kiindulási pontja, hogy ajándékozás esetében a szerződéses örököst visszakövetelési jog illeti, ha az által jogában rövidséget szenvedett, azon -korlátozással fogadtatott el, hogy arra a szerződéses örökös csak akkor jogosult, ha az örökhagyó az ajándékozással őt megrövidíteni szándékolta; úgy az 1,952. §. azon szabálya is, hogy a szerződéses örökös jogigénye 3 év alatt elévül. Az örökösi szerződés s más halálcseti intézkedések közötti viszonyra nézve (1,953. §.) nem kifogásoltatott az, hogy a szerződés­kötés előtt tett végrendelkezés erejét veszti a szerződéses örökö­södés hatályáig; de nem fogadtatott el az, hogy megszűnjék akkor is, ha a szerződéses örökös az örökség átszállása előtt meghal, vagy azt visszautasítja. Azon szabály (2. kik.), hogy a szerződés kötése utáni végintézkedés fenti feltétel alatt hatálytalan, azzal egészíttetett ki, hogy harmadik személy neveztetvén örökösül s ez a kötelesrész megvonására jogosító hibát követvén el, az örök­hagyó annak megrövidítésére szolgáló rendelkezéseket tehet, — kimondatott az is, hogy ily esetben, míg a másik szerződő fél életben van, az örökhagyó az 1,958. §. mérvében a szerződéstől visszaléphet. Az 1,954. §., mely a szerződéses örökös jogának örökölhe­tését kizárja, töröltetett. Az 1,955. §. ellenben, mely szerint ily szerződésekben az örökös-nevezésen kívül más intézkedések is foglaltathatnak, elfogadtatott, úgy az 1,956. §. 1. kik. is, mely ily intézkedésekre a végrendelet-alkotási szabályokat írja elő; de a 2. kik. és 3. kik. 1. tétele kihagyatott, a melyek szerint az örö­kösi szerződésben foglalt örökös-nevezés kételynél szerződésesnek tekintendő, és hogy ez a hagyományokra is alkalmazandó. — A 3. kik. 2. tétele pedig következőleg alakíttatott át: «Ha vala­mely hagyomány szerződésileg rendeltetik és az örökhagyó a hagyományozott tárgyat azon szándékból, hogy a hagyományos jogát meghiúsítsa vagy megrövidítse, elpusztítja, eltávolítja vagy megrongálja, akkor ha a teljesítés lehetlenné vált, annak helyébe az értékének megfelelő pénzösszeg lép. Ha pedig az örökhagyó azt elidegenítette vagy megterhelte, akkor az örökös köteles — az 1,849. §-nak megfelelvén — azt visszaszerezni vagy a tehertől megszabadítani. És ha az elidegenítés vagy terheltetés ajándékkép történt, megfelclőleg az 1,952. §. szabályai nyernek alkalmazást, a mennyiben a hagyományos az örököstől kárpótlást nem nyerhet. Az 1,956. §. a bizottságban még következő kiegészítést nyert a) pont alatt: «Ha az örökösi szerződésben egymást tették kölcsönösen örökössé s azt határozzák, hogy a legtovább élőnek elhaltával az egész hagyaték egy harmadikra szálljon át, akkor kétség esetében az tételeztetik lel, hogy az az egész hagyatékra nézve a legtovább élő házastárs örökösévé tétetett. Ha ily eset­ben mindkét házastárs által közösen tétetett hagyományozás, a mely a legtovább élő halála után foganatosítandó, kétség eseté­ben azt kell elfogadni, hogy a hagyomány csak a legtovább élő­nek elhaltával nyerhető el.» A tervezetnek 1,957—1,958. §§. a szerződés megszűntéről s a visszalépés fentartásáról azzal toldattak meg, hogy az örökhagyó azon fentartás nélkül is jogosult legyen az örökösi szerződéstől visszalépni, ha az örökössel jogügyleti viszonyban áll, a melynél fogva neki élethosszára az örökös által bizonyos, különösen az eltartásra vonatkozó ismétlendő szolgálmányok teljesitendők, s ezen jogviszony halála előtt megszűnik. Az 1,959. §. nem lett megváltoztatva; abban az lett meg­állapítva, hogy ha az örökösi szerződésben mindkét részről halál­esetrei kötelező intézkedések tétettek, kételyeknél az érvényesül, hogy az egyik intézkedés érvénytelensége az egész szerződés érvénytelenségét vonja maga után; és ugyanez áli a visszalépés fentartásánál, a visszalépés esetén; a visszalépési jog azonban megszűnik a másik szerződő fél halálával. Az 1,960. §• 1. helyébe tétetett: «01y szerződéses intézke­dés, mely nem áll a szerződő felek valamelyikével örökösi neve­zésben, megszüntethető a másik szerződő fél beleegyezésével, a végrendelkezésekre vonatkozó szabályok szerint; de ahhoz bírósági vagy közjegyzői formaság kívántatik. Különben az 1,960. §. kiegé­szíttetett következőkkel: Nem kötelező intézkedés oly szerződés­ben is viszavonható, a melylyel az örökösi szerződés ^ vagy ennek valamely kötelező rendelkezése meg lett szüntetve. És az örökösi szerződésben foglalt nem kötelező intézkedés kétség esetén erejét ves: ii, ha a szerződés megszüntetett vagy az örökhagyó vissza­lépése folytán elenyészik. Azon jogot, melylyel a túlélő házastárs az 1,961. §-ban fel­ruháztatik, a bizottság bővítette ki: «Ha az örökhagyó jogosult visszalépni az örökösi szerződéstől, akkor a másik fél elhaltával halálrsetrei szerződésbeli rendelkezéseit megszüntetheti végrendelet által. És ha valami az ő részére az örökösi szerződésben bizto­sítva lett, úgy a fentebbi joggal csak akkor élhet, ha azt vissza­utasítja, ha csak nem feltételezhető, hogy az visszalépése esetére is lett reá hagyva. Ezután visszatért a bizottság a közös végrendeletekre s ezek alkotásának tilalma (1,913. §.) helyeseltetett, de alóla kivé­tetett a házastársak közös végrendelkezése; a jegyesekre indítvá­nyozott kiterjesztése azonban nem fogadtatott el. Helyeseltetett az is, hogy ily végrendeletek egyszerűbb, rendkívüli alakban is alkottathassanak. A közös végrendelet érvényéhez elégséges (1,927. §.), ha az egyik fél által, a hely és idő kitételével saját­keziileg iratik és aláiratik s a másik fél sajátkczüleg irt és aláirt nyilatkozatát teszi reá, hogy azt a másik féllel közösen alkotja. Továbbá következő elvi megállapodások történtek az 1,913. §-hoz: «A házasok közös végrendelete érvénytelen, ha a házas­ságuk semmis; megtámadható és megtámadott vagy egyik házas­társ halála előtt felbontatott; ha csak fel nem tehető, hogy a közös rendelkezések a házasság fennállásától függetlenül tétettek. A házasság felbontásával egyenlő hatályú, ha az egyik házastárs elhalálozása idejében jogosult volt házastársa vétkessége miatt elválást követelni és ily keresetet beadni. Ha egyikük oly érte­lemben tett rendelkezést, hogy annak fennállása a másik fél intéz­kedésétől függjön: akkor egyikök rendelkezésének sémmisége, megszüntetése a másik házasfél rendelkezését is érvényteleníti. Az ekkép függővé tett intézkedésnél a visszavonásra megfelelőleg azon szabályok alkalmazandók, a melyek az örökösi szerződéstől való fentartott visszalépésre vonatkoznak. Egyébként is a házas­társak intézkedései a túlélő fél hagyatéka felett egyenlők azokkal, melyek a visszalépés fentartásával kötött örökösi és hagyományo­zási szerződés által tétetnek. Abban is megegyeztek, hogy a közös végrendelet által a házastársak között létesült örökösi és hagyományi szerződés is felbontható; de ha egyikök üzleti képességében korlátolt, az i 1,957. §-nak ily szerződések felbontására vonatkozó szabályai nyer­! nek alkalmazást. Ily végrendeletek kihirdetése tekintetében a tervezet követ­| kezőkkel egészíttetett ki: «A házastársak közös végrendeletének felnyitásánál, ha azok intézkedései egymástól elkülöníthetők, az | életben maradtnak rendelkezései ki nem hirdetendők. A közös végrendelet, miután az elhunytnak intézkedéseiről másolat véte­tett, ismét hivatalos őrizet alá helyeztetik.» A szerződési végrendelkezéseknél fentartott s az ajándéko­I zásról szóló 1,963. §. fentartatott; mellőztetvén azon indítvány, ! hogy a teljesítés által végrehajtott ajándékozás akkor is halál­] esetrei intézkedésnek vétessék, ha az ajándékozó a tetszés szerinti visszavonás jogát fentartotta. A bizottság decemberi üléseiben még áttért a ^törvényes öröködés» elveinek tárgyalására, a mely az alapul szolgáló tervezet szerint az u. n. parental rendszeren alapul a rokonok tekintetében (1,965—1,970.) következő szabályok szerint. Első ágon hivatvák az öröklésre az örökhagyó leszármazói; másodikon annak szülei s ezeknek közös s nem közös leszármazói; harmadi­kon nagyszülők s utódjaik; negyedik, ötödik stb. ágon a további ' ősszülők, dédek stb. — a rokonok öröklésében határ nem állít­; tátott fel. Tehát a két első ágon a parental rendszer teljesen keresztülvitetett; tekintet nélkül az izekre az öröklés a törzsök szerint történik. A következő ágaknál azonban következőleg ala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom