A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Az uj bünvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 355 1. hogy az ideiglenes elkülönítést tartalmazó Ítéleteknek vagyoni kötelezést tartalmazó része ellen jogorvoslatnak feltétlenül helye van és 3. hogy ennélfogva célszerűségi tekintetekből kívánatos lenne, ha a gyakorlat az elkülönítés kérdésében is a jogorvoslat megengedését hozná be. Mind a jogi, mind a célszerűségi kérdés tekintetében ezzel eltérő nézeten lévén, véleményemet és ennek okait következőkben adom elő : Az eljárásnak a házassági perekben való konstruálására két biztos alapunk van. Ezek egyike az 1894 : XXXI. t.-cikknek perjogi természetű rendelkezései, másika a bírósági gyakorlat, melyet • táblai szabályzat> néven ismerünk, s melyet az igazságügyi minister 1895. évi 27,241. sz. a. kelt rendelete ^fennálló szabályok* névvel jelöl meg. Nem kell bizonyítani, hogy ama szabályoknak oly rendelkezései, melyek az érvénybe lépett házassági joggal ellentétben állanak, ezen jog 148. §-a értelmében f. évi október 1. napján hatályukat elvesztették s belőle csak ama részek maradtak érvényben, melyek a házassági jogban szabályozva nincsenek, vagy pedig azzal ellentétben nem állanak. A házassági jogban a jogorvoslatokról nincs sehol szó ; érvényben marad tehát a bírósági gyakorlat, melyet a táblai szabálvzat 39. §-a tartalmaz, mely szerint : «A jogorvoslatokra nézve, a mennyiben kivétel nincs (30. §1 az 1881. évi LIX. t.-c. szabályai alkalmazandók.» A házassági ügyekben alkalmazható jogorvoslatok tekintetében tehát első sorban a táblai szabályzat 30. jí-a irányadó és csak akkor, ha e § kivételes intézkedést nem tartalmaz, alkalmazandók az L881. évi LIX. t.-cikknek a jogorvoslatokra vonatkozó szabályai. A táblai szabályzat 30. §-ának az ideiglenes elkülönítésre vonatkozó rendelkezései ezek : a) az ideiglenes elkülönítés szabályszerűen indokolt Ítélettel rendelendő el; Mezen ítélet ellen jogorvoslatnak helye nincs ; c) a peres eljárás az ideiglenes elkülönítés ideje alatt teljesen szünetel. A táblai szabályzat tehát az ideiglenes hatályú Ítélet ellen nemcsak a jogorvoslatot zárja ki, hanem elrendeli azt is, hogy az ideiglenes elkülönítés ideje alatt a peres eljárás szünetel; már pedig nem szünetelhetne az eljárás, ha a jogorvoslat azt folyamatban tartaná. A jogorvoslat kizárásával nincs ellentétben a Futó Ferencz ur által idézett 1881. évi LIX. t.-c. 57. §-ának rendelkezése sem; nincs pedig ellentétben azért, mert ezen 57. §. a házassági ügyekben hozandó ideiglenes ítéletekre nem vonatkoztatható. Ezen 57. §-t csakis az 1881. évi LIX. t.-c. III. fejezetében foglalt összes rendelkezések figyelembe vételével lehet helyesen értelmezni. Eme III. fejezet a végzések ellen megengedett jogorvoslatokról szól, nevezetesen az 57. § f e 1 f o 1 y a m o d á s i jogorvoslatot enged «az első bíróságnak azon végzése ellen, mely pénzbeli elmarasztalást tartalmaz, továbbá a mely által a fél részére' bírói letét utalványoztatik, vagy pénzbírság avagy elzárás alkalmaztatik> stb. Az ideiglenes különélés a táblai szabályzat 30. §-a értelmében ítélettel lévén elrendelendő, ezen ítélet ellenében az 1881. évi LIX. t.-cikknek ama rendelkezései, melyek a végzések ellen igénybe vehető jogorvoslatot szabályozzák, nem alkalmazhatók, elesik tehát az idetartozó jogi viszonyok esetében alkalmazásba vehető 57. § igénybevételének lehetősége is. Ha a táblai szabályzat 30. ij-a az ideiglenes hatályú Ítéletekkel szemben a jogorvoslatot minden kétséget kizáró módon ki nem zárná, még akkor is az 1881. évi LIX. t.-cikknek nem a végzések ellen használható jogorvoslatokat tartalmazó III. fejezetéből, hanem eme törvénynek II. fejezetéből kellene az igénybe vehető jogorvoslatokra nézve törvényhelyet keresnünk, mert a bírósági Ítéletek ellen használható jogorvoslatok ezen II. fejezet ben szabályozvák. Az ideiglenes hatályú Ítélet megtámadhatatlanságán a házassági jog 102. §-ának ama rendelkezése, mely szerint az ily Ítéletek nemcsak a különélést, hanem a különélés ideje alatt a vagyonjogi kötelezettségeket és jogokat is ideiglenesen szabályozzák, nem változtathat; nem pedig azért, mert arra, hogy az ily ideiglenes hatályú ítéleteknek, akár csak a vagyoni jogi igényekre vonatkozó része megtámadható legyen, sem a házassági jogban, sem a bírói gyakorlatot felölelő táblai szabályzatban támpontunk nincs; egyéb forrásokra pedig a házassági peres eljárásban nem hivatkozhatunk. Áttérve a célszerűségi tekintetekre, vagyis a gyakorlat, az élet igényeire, ezek szempontjából is helyesebbnek tartom az ideiglenes hatályú Ítéleteknél a jogorvoslat kizárását, mint megengedését. Nevezetesen: 1. Az ideiglenes különélés elrendelésének célja a házasfeleknek meggondolási időt adni, a netaláni kibékülésre módot nyújtani, mielőtt köztük az életközösség felbontatnék. Már most vagy bekövetkezik a kibékülés és akkor az összes ideiglenes rendelkezések hatályukat vesztik, mert az életközösség helyreállításával a vagyoni viszonyok tekintetében is helyreáll az előbbi állapot; vagy nem békülnek ki a házasfelek és kérik a felbontást és ezzel egyszersmind vagyonjogi viszonyaik végleges szabályozását. Az első esetben sérelemről nem lehet szó, ha tehát jogorvoslat engedtetnék is, annak nem lenne a kibékülés után célja; a második esetben pedig vagy sérelmes az ideiglenes intézkedés vagy nem; ha nem sérelmes, jogorvoslatra nincs szükség, ha pedig sérelmes, akkor a felbontó ítéletben és az ez ellen használható jogorvoslat által lehet a sérelmet elhárítani, mert hisz a felbontó ítéletben megállapítandó gyermektartási és nőtartási igények visszahatólag a perindításig, sőt még az azt megelőző tényleges elválásig is megállapíthatók; tehát az ideiglenes rendelkezés által netán elkövetett sérelem nem orvosolhatatlan. 2. Ha az ideiglenes intézkedéseket tartalmazó ítélet ellen jogorvoslat engedtetnék, kérdés: melyik időponttól számítandó a tényleges elkülönítés? az I. bíróság kézbesítésétől vagy pedig a felsőbirósági Ítélet jogerőre emelkedésétől ? pedig erre megint nem találhatunk a jogorvoslat megengedése esetén támpontot; mert a házasságijog 100. §-a csupán eme rendelkezést tartalmazza: «ha felperes és viszonkereset esetében az alperes, az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri, a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem lehet kérni>. E szerint a különélési idő lefolyása után három hónap alatt a kereshetőségi jog elévül, — de jogorvoslat esetén bizonytalan lévén a különélési idő kezdete, bizonytalanná válik annak lejárta és ennek következményeként az elévülés beálltának időpontja is. 3. De feltéve, hogy az elsőbirósági ítélet kézbesítésétől számíttatnék a különélés ideje, ez esetben, még ha felsőbíróságaink normális körülmények között teljesitik feladatukat és hátralékokkal nem is küzdenek, mire a felső fórum az ideiglenes viszonyokat szabályozó ítéletet hozna, addig rendszerint lejárna már a különélésre kiszabott idő és bekövetkeznék a végleges rendezés az első bíróság bontó ítéletével. Ha pedig azt teszszük fel, hogy a különélés csak a felsőbíróság ítéletének kézbesítésétől venné kezdetét, ez esetben a legkedvezőbb esetben megkétszereznek a különélésnek a 99. §-ban különben is nagyon hosszura szabott idejét; mert kedvező körülményeknek kellene fenforogni, hogy az ideiglenes szabályozás egy év alatt mind a két felsőbb fórum által eldöntessék. 4. Nem lévén orvosolhatatlan jogsérelem, kétségtelenül bekövetkezvén az elévülési idő tekintetében a jogbizonytalanság: célszerűségi tekintetek az ideiglenes hatályú ítéletek ellen a jogorvoslatot épen nem követelik s ha még e kérdést az igazságszolgáltatási politika szempontjából is megvizsgáljuk, még azért is helytelenítenünk kell ily esetekben a jogorvoslatot, mert ennek megengedése esetén minden házassági per kétszer járná meg az összes forumokat. Egyszer a felek akarata következtében az ideiglenes viszonyok és egyszer a táblai szabályok 40. §-a alapján hivatalból a végleges viszonyok szabályozása céljából. Mindezek alapján az ideiglenes hatályú ítéletek ellen a házassági perekben a jogorvoslatot megengedhetetlennek tartom, mert azt sem jogi, sem célszerűségi tekintetek nem támogatják. Belföld. x , Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága T e 1 e s z k y István elnöklete alatt f. hó 16-án ülést tartott és tárgyalás alá vette a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatot. Chorin Ferenc előadó kiemeli, hogy hazánkban már évszázad óta készülnek a bűnvádi eljárás megteremtésére. Már az 17S)0-iki országgyűlés kiküldött egy bizottságot a büntető eljárás kodifikálására. Az elkészült munkálatból azonban nem lett törvény, valamint az 1827-iki országgyűlés megbízása folytán készült javaslatból sem. Az l*40-iki országgyűlésen újból a büntető törvény és eljárás kidolgozása forgott szőnvegen. a javaslat el is készült és a Karok és Rendek tábláján a vita leginkább a körül forgott, esküdtszékre bizzák-e az Ítélkezést a büntetendő cselekmények fölött. A többség igenlőleg felelt és az elkészült javaslatok ujabb átdolgozás tárgyává tétettek. A felsőház azonban nem járult a Karok és Rendek határozatához és a javaslat elődei sorsában részesült. A mit alkotmányos uton elérni nem lehetett, azt tollvonással megvalósította a szabadságharc után az abszolutizmus, mely 1853-ban az osztrák bűnvádi eljárást oktrojálta a nemzetre. Ezután érdekesen ismertette az előadó az uj alkotmányos aerában hozott reformok történetét s a közvélemény fejlődését, mely a büntető törvény meghozatala óta mind hangosabban követelte a bűnvádi eljárás kodifikálását, melynek első, a büntető törvénykönyv kiváló szerzőjének, Csemegí Károlynak tollából folyt tervezete 1882 ben jutott nyilvánosságra. Ismertette ezután az ügy további fázisait, Fabiny, Szilágyi és Erdély ministerek tervezetét és javaslatát addig, mig 1895 május hónapjában Erdély igazságügyminiszter a legújabb törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette. Az előadó nagy figyelemmel hallgatott beszéde során igy jellemzi a törvénytervezetet: A javaslat a vádrendszeren épül fel; a szóbeliség és közvetlenség elvét vallja, biztosítékokkal veszi körűi a terhelt ügyfél jogait és a védelem szabadságát; garanciákat nyújt a terheltnek ugy az előkészítő eljárásban, mint a főtárgyaláson, végre a birói tévedések szanálhatása végett a felebbezést is megengedi A hazai jogfejlődéshez is hű marad a javaslat. Az ügyészség netán való tévedései és visszaélései ellen a sértett félnek szolgálatára van a magánvád; — a hiróságnak pedig meg van adva az a jog, hogv az ügyészi indítvány téves kvalifikációja ellenére a maga meggyőződését juttassa érvényre. Ennek az anyagi igazI ságnak kinyomozása céljából a bíróság nincs szorítva arra. hogy Ítéletét | a vád és védelem összegyűjtötte bizonyítékokra alapítsa. A bírónak joga van arra is, hogy hivatalból rendelje el a nyomozás befejezése után a