A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - Kamatláb és árverési feltételek (Felelet.)

A JOG 175 azzal a kijelentéssel, hogy felperesnek jogában áll a föesküt a számlának egyes tételeire is letenni s hogy ebben az esetben alperes csak a fó'esküvel bizonyított tételek összegét lesz köteles felperesnek megfizetni. Indokok: A másodbiróság ítéletének felebbezett része az abban felhozott indokokból és még azért hagyatott helyben, mert felperes a föesküt arra a ténykörülményre is kinálta alperesnek, hogy a számlabeli árak a számlában kitett összegekben lettek megállapítva s hogy a másodbiróság az elsöbiróság által megítélt föeskü szövegét helyesen egészítette ki. Tekintve azonban, hogy a számlabeli tételek egymással összefüggő egészet nem képeznek, hanem egyenként önálló követelések, felperest feljogosítani kellett, hogy a föesküt egyes tételekre is letehesse. (1895. marc. 12-én 480. sz.) Bűnügyekben. A btkv ezen kifejezése: «szolgálatban áll» tágabb foglalatú és azért a cselédtörvény által szabályozott jogviszony fogalmán tul is kiterjed a gazda és cseléd közt stb. A m. kir. Curia (1895. okt. 16. 1,587/B. ü. sz. a.) az által, hogy a btk. 336. g. 7. pontjában és még több más helyén is ezen kifejezés «szolgálatában áll» használtatik, világos kifejezésre jut, hogy ezzel a gazda és cseléd között, az 1876. évi XIII. t.-c. által szabályozott viszonyánál tágabb fogalmat kell érteni; nem lévén a cselédi minőség és a szolgálati viszony egymást fedező fogalmak. Megcsonkított szárnyú s e miatt rendesen repülni nem tudó szarka eltulajdonítása a btkv 367. §-ába ütköző vétséget képez. A m. kir Curia 1895. szept. 17-én 8,183. sz.) A csalás tényálladékához a károsítás is feltétlenül megkívántatik. A zugirászat kihágását nem lehet megállapítani, ha csak egy esetben készített feleknek jutalomért hatósághoz intézendő beadványt, mert e cselekményben az üzletszerűség hiányzik. A győri kir. törvényszék (1895 január 29. 158. sz. a.) Sz. Adolf adóhivatali ellenőr a L. József kárára elkövetett, a btk. 379. §-ába ütköző és a 381. §. 2. szerint minősülő csalás büntette, úgy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ába ütköző zugirászat miatt vád alá helyeztetik stb. Indokok: 1893. évi január havában özv. S. Lőrincné átadta összes ingó és ingatlan vagyonát L. Józsefnek. Ezen átruházás folytán L. József terhére a m.-óvári kir. adóhivatal részéről A) 76. sz. a. fizetési meghagyással 124 frt illeték rovatott ki. L. József ezen kirótt illetéket sokalván, W. József tanácsára bement a m.-óvári adóhivatalhoz s az ott adótisztként alkalmazásban levő Sz. Adolthoz fordult, hogy a túlságosan kirótt illeték leszállítása iránt készítsen részére felebbezést. Igaz, hogy Sz. Adolf először L. Józsefnek még azon ígérete dacára is vonakodott ezen megbízást elfogadni, hogy a leszállítandó illeték fele az övé leend, mégis később ezen felebbezés elkészítését L. József további kérelmére elvállalta és tőle ennek elkészítéséért 10 frtot elfogadott. Körülbelül ugyanaz évi ápril 20-ka körül Sz. Adolf levelet irt L. Józsefnek, hogy a felebbezés beadása dacára ennek elintézéséig a másodfokulag megállapítandó illetéknek megfelelő összeget, a késedelmi kamatok megkímélése végett, fizesse be. L. József ezen levél folytán meg is jelent Sz. Adolfnál s a magával hozott 50 frtot lefizetni akarta, azonban Sz. Adolftól azon értesítést nyerte, hogy a pénzt csak ő fizetheti be, mire L. József az 50 frtot annál is inkább átadta Sz. Adolfnak, mert ez még azzal támadta meg, hogy ne gondolja őt Schwindlernek s az 50 frtról nyugtát is fog adni, mit az i. n. sz. okirat alakjában neki ki is adott. Sz. Adolf a felebbezést elkészítvén s be is adván, ennek eredményeként a 124 frt illeték 57 írt 70 krra leszállittatott. L. József bizva a már Sz. Adolfnak átadott 50 frt lefizetésében, ezen leszállítással nem is törődött, míg végre az 1. 11. sz. a. csatolt végzésből arról értesült, hogy az 57 frt 70 kr. illeték és 6°/o kamatai összes ingatlanaira bekebeleztettek. Azonnal utána járván a dolognak, arról győződött meg, hogy Sz. Adolf a neki átadott 50 frtot be nem fizette és ezért az 1. n. sz. a. végzésre vezetett nyugta szerint az illetékek 57 frt 70 krt és 6% kamatait, 3 frt 42 kr. összegben L. József 1894. évi ápril 5-én maga befizette és egyúttal 1894. évi ápril 14-én Sz, Adolfot az óvári kir. járásbíróságnál feljelentette. Minthogy azonban Sz. Adolf L. József felhívására az 50 frtot járulékaival együtt postán megküldötte, L. József a 2. n. sz. jkv. szerint panaszát a m.-óvári kir. jbiróságnál visszavonta. Ezen tényállással szemben mentségül nem fogadható el Sz. Adolfnak azon védekezése, hogy az 50 frt illeték befizetését L. Józsefnél levelével azért sürgette, hogy a késedelmi kamatok felszaporodásától megkímélje, mert neki, mint épen a 13. n. sz. a. átirat szerint az illetékekkel foglalkozó adótisztnek tudnia kellett, sőt vallomásaiban levő beismerése szerint tudta is, hogy ez esetben a felebbezés birtokon belül történvén, a befizetés a felebbezés elintézésével is jókor történt volna. De mellőzendő azon valószínűtlen védekezése, hogy az átvett 50 frtot P. Albert felettes adótisztjétől való félelemben nem fizette be, mert ha Sz. Adolfnak az 50 írttal más egyéb célja nem lett volna, úgy a pénzt személyesen magával hozó L. Józsefet közvetlenül utasította volna a pénztárnál leendő befizetésre, mely esetben sem nyugta kiállítására szükség nem lett volna, sem P. Albert felettes adótisztjének esetleges beavatkozásától sem kellett volna tartania. Mellőzendő azon előadása, hogy mint megbízott a pénzt annál inkább jogosítva volt visszatartania, mert a felebbezés elintézéséről értesítve nem volt, mert Sz. Adolf M.-Óvárról végleg az ország másik részébe, L. Józsefnek minden értesítése nélkül elköltözvén: ha akart volna, tudomást szerezhetett volna a felebbezés elintézéséről, sőt e nélkül is befizethette volna akár közvetlen, akár közvetve ezen 50 frtot az adópénztárba. Végre mellőzendő azon kifogása is, hogy az 50 frtot L. József levelére azonnal megküldötte, mert L. József vallomása szerint Sz. Adolf egy hozzá irt, de tévedésből más L. Józsefnek kézbesített levélben az 50 frt megküldésére újabb 8 nap határidőt kért, miből következik, hogy a felszólítás pillanatában Sz. Adolf birtokában sem lehetett, és bizonyítottnak veendő, hogy Sz. Adolf felismervén és felhasználván L. Józsefnek járatlanságát, ravasz fondorlattal levelébe a megfelebbezett fizetési meghagyás ellenére a befizetés kötelezettségének állításával L. Józsefet tévedésbe ejtette, sőt az 50 frt átadásakor részéről a nyugta kiállításával továbbra is tévedésben tartotta, tőle 50 frtot kérve, átvett s azt saját céljaira fordította. Tekintettel arra, hogy L. József ezen 50 frtot nem önelhatározásból adta Sz. Adolfnak, hanem csakis a Sz. Adolf által kieszelt fent előadott előzmények által félrevezetve birta rá az 50 frt lefizetésére és adta tényleg át Sz. Adolfnak az 50 frtot, s tekintettel arra, hogy Sz. Adolf ezen alkalommal mint közhivatalnok részint hivatala körében, részint mint L. József megbízottja járt el, Sz. Adolfnak ezen cselekménye a btk. 379. §-ába ütköző s a 381. §. 2. pontja szerint minősülő és ennélfogva a 39n. íj. értelmében hivatalból üldözendő csalás bűntettét képezi és ezért őt vád alá helyezni kellett. De vád alá helyezni kellett őt az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-ába ütköző zugirászat miatt is, mert beismeri, hogy a többször emiitett felebbezés elkészítéséért L. Józseftől 10 frt díjazást elfogadott s a L. Józsefnek hatósághoz intézett beadványt díjazás mellett készített; nem szolgálhatván e tekintetben mentségül, hanem csakis enyhítő körülménynek tekinthető, hogy ezen beadvány elkészítését L. Józsefnek csakis többszöri unszolásra fogadta el. A győri kir. ítélőtábla (1895 március 18. 847. sz. a.) A kir. törvényszék határozatát mogváltoztatja és vádlott ellen a további eljárást megszünteti; de elrendeli, hogy a fenforogni látszó fegyelmi vétségnek saját hatáskörében leendő ellátása céljából az ügyiratok a z.-egerszegi pénzügyigazgatósághoz áttétessenek. Indokok: A kir. ítélőtábla elfogadta a kir. törvényszék határozatának a tényállást feltüntető indokolását. Minthogy azonban vádlott panaszostól a kérdéses 50 frtot nem közhivatalnoki minőségében vette át; s minthogy maga az a tény, hogy vádlott I.. Józsefet arra szólította fel, hogy a kérdéses 50 frtot ne fizesse be közvetlenül, hanem neki adja át, majd ő befizeti, a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés fogalmát ki nem meriti; mindezeknél fogva a kir. ítélőtábla vádlott ténye által sem a btk. 379. §-ában meghatározott csalás ismérveit kimeritettnek nem találta. Vádlottnak az a ténye, hogy L. József illetéktartozásának törlesztésére átvett 50 frtot kellő időben az illetéktartozás törlesztésére be nem fizette, a sikkasztás vétségének ismérveit látszik ugyan magában foglalni, minthogy azonban vádlott L. József illetékügyének elintézéséről nem értesült s az 50 frt befizetését az ügy elintézéséig L. József hátránya nélkül mindig teljesíthette volna, s minthogy felszólítás után a kérdéses 50 frtot és kamatait panaszosnak megküldötte, és pedig előbb, mintsem értesült volna arról, hogy ellene bűnvádi feljelentés tétetett, ebből nyilvánvaló, hogy vádlottnak a kérdéses 50 frtot jogtalanul eltulajdonítani szándékában nem volt; miért is terhére büntetendő cselekmény meg nem állapitható. A vádbeli zugirászati kihágást illetőleg pedig, minthogy vádlottal szemben nem is állíttatik, hogy egy eseten kivül jutalomért feleknek hatósághoz intézendő beadványt készített volna, s így cselekményében az üzletszerűség hiányzik: ennélfogva a kir. ítélőtábla ez irányban is a bűnvádi eljárás megszüntetését találta indokoltnak. A m. kir. Curia (1895 szept. 18. 6,301. sz. a.) Tekintve, hogy Sz. Adolf azon valótlan előadással vezette félre L. Józsefet, hogy az adópénztárnál utóbbitól nem fogják elfogadni az illeték fejében befizetni szándékolt 50 frtot, hanem azt csak ő, Sz. Adolf fizetheti be, s az alantas műveltségű és ilyen ügyekben járatlan L. József ezen kiszámított ámítással tévedésbe ejtetvén, ezáltal biratott reá, hogy a befizetendő összeget vádlottnak átadta, annálfogva Sz. Adolfnak ezen cselekménye a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés fogalmának megfelel ugyan; miután azonban a btk. 379. §-ában meghatározott csalás tényálladékában a károsítás is feltétlenül megkívántatik, a jelen esetben azonban L. Józsefnek kár nem okoztatott, sőt a károsításra irányzott szándék is kizártnak mutatkozik, mert Sz. Adolf az adóhivatalba teljesítendő befizetés végett átvett, de tényleg be nem szolgáltatott 50 frtot az időközi kamatokkal együtt L. József-