A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - Kamatláb és árverési feltételek (Felelet.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 44. számához. Köztörvényi ügyekben. Az ingatlanok árverése folytán bejött vételárból a jelzálogos hitelezők előtt az előnyös tételek közt a Il-od osztályú keresetadó és útadó nem elégithetö ki. A szoboszloi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság: A kabai 224. sz. tjkvben A+l sor alatt foglalt 26H. tszámu 228. sorszámú ház és udvar vételára, a 90 frt és kamataira és a kabai 229. sz. tjkvben A-j-t sor alatt foglalt 2(17. tszámu, 229. sorszámú ház és udvar vételára az 50 frtból, B. Márton végrehajtást szenvedő jutalékát képező felerésze, vagyis 25 frt és kamataira soroztainak: L Előnyös tételek: 1. Sorrendi tárgyalási jegyzőkönyv bélyege . —.50 2. Állandó bélyegilleték a sorrendi végzés után 2.50 3. Arverés-foganatositási költség .... 37.40 4. Adók (13,219 III. 1895) 3.87 1895 május 11-től 6° 0 kamat. II. Bejegyzett követelések: A 77/1893. számú végzéssel a h.-szoboszló takarékpénztár javára bekebelezett tőke . . 44.— 1894 június 30-tól S»/0 kamat, költség . . . 31.08 Ezzel a kielégítési alap kimerült. P. Lajos közös tulajdonostársát illeti 25 frt, de erre soroztatik adókban 5 frt 72 kr., 1895 május 11-től 6% kamatával. Kifogások. A Il-od osztályú keresetadó cimen felszámított 6 frtot és útadóban felszámított 3 frtot előnyös tételek közé sorozni nem lehetett, mert az 1881: LX. t.-cikk 189. §. b) pontja értelmében az ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezők előtt csak amaz állami és községi adók elégíthetők ki, melyek az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelik, az 1883: XLIV. t.-cikk 88. §-a szerint pedig ily adók alatt csak azok az összegek értendők, melyek az illető ingatlanra vettetnek ki, a Il-od osztályú keresetadó azonban nem az eladott ingatlan után, hanem a házadónál tekintetbe nem vett személyes keresetből származó jövedelem után vettetik ki, tehát az eladott ingatlant közvetlenül nem terheli. Az útadó pedig, mely jelen esetben az 1890: I. t.-c. 23. §. 5. pontja alapján évenként 1 frt 50 krban állapíttatott meg, nem az ingatlan után vettetvén ki, közvetlenül azt nem is terhelheti. Különben is a végrehajtási törvény életbelépte előtt és életbeléptekor nem volt útadó és igy ez egészen másnemű természettel biró adóról, rendelkezés arra nézve, hogy előnyös tételek közé legyen-e sorozható vagy nem, eddig semmiféle törvényben nem történt. E végzés megszemlélésre kitétetik és a debreceni kir. pénzügyigazgatósággal közöltetni rendeltetik. (1895 május 21. 2,051. sz.) Debreceni kir. ítélőtábla: A kir. járásbíróság mint telekkvi hatóság végzése helybenhagyatik. (1895 okt. 2. 4,212. P. sz.) Ha az alperes férfi beismeri, hogy a felperesnővel a gyermek fogamzásának idejében nemileg közösült, akkor az anyagi jog szabályai szerint az vélelmezendő, hogy alperes a gyermeknek atyja; e vélelemmel szemben alperesnek az a kifogása, hogy felperesnő a fogamzás idejében alperesen kívül másokkal is közösült, csak abban az esetben volna figyelembe vehető, ha felperessel szemben megállapítható volna, hogy feslett erkölcstelen életet folytatott. A m. kir. Curia II. polgári felülvizsgálati tanácsa, (1895. szept. 25. G. 30. sz. a.i felperes felülvizsgálati kérelmének helyadatik, a másodbiróság ítélete a tartásdíjra nézve megállapitattik és e tekintetben az alsöbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapította, hogy alperes beismerte, mikép felperessel a gyermek fogamzásának idejében nemileg közösült, továbbá bebizonyitottnak vette a felebbezési bíróság ítéletében egyrészt U. Mátyás, M. Ferenc és M. Ferencné tanuk vallomásával, hogy felperes a. fogamzás idejében alperesen kivül másokkal is közösült, másrészt R. Mihály és L. József tanuk vallomásával, hogy felperes alperestől több izben pénzt fogadott el. E tényállás alapján a felebbezési biróság felperest azért nem utasította el keresetével, mivel ezekből a bizonyított ténykörül°íből azt a következtetést vonla le, hogy felperes feslett odot folytatott és a közösülést üzletszerűen pénzért űzte, ily körülmények között pedig az apaság alperes ellen megállapítható nem volt. A felebbezési bíróságnak ezt a kijelentését a felperes leiülvizsgálati kérelmében, hivatkozással az 1893: XVIII. t.-c. 185. ij-a aj és cj pontjaira, azért támadja meg, mivel szerinte az alsó biróBudapest, 1895 november hó 3-án. ságok előtt lefolyt bizonyítási eljárás sem annak megállapítását, hogy felperes alperesen kivül másokkal is nemileg közösült, nem eredményezte, sem annak kijelentésére, hogy felperes feslett életmódot folytatott és a közösülést üzletszerűen pénzért űzte, semmi nemű alapot nem szolgáltatott s mivel e szerint a felebbezési biróság tévesen mellőzte annak az anyagi jogszabálynak az alkalmazását, mely szerint az a férfi; a ki beismeri, hogy az anyával a gyermek fogamzásának idejében nemileg közösült, a gyermek atyjának vélelmezendő. Felperesnek felülvizsgálati kérelme alaptalan ugyan, annyiban, a mennyiben a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállást támadja meg, mivel a felülvizsgálati eljárásban irányadó azon tényállásra vonatkozóan oly adat fel nem merült, a mely szerint a tényállás az idézett törvény 197. §. második bekezdése értelmében valamely jogszabály megsértésével lett volna megállapítva. Mindazonáltal helyt kellett adni felperes felülvizsgálati kérelmének azért, mert felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás szerint alperes beismerte, hogy felperessel a gyermek fogamzásának idejében nemileg közösült, következőleg az anyagi jog szabályai szerint az vélelmezendő, hogy alperes a gyermek atyja; e vélelemmel szemben pedig alperesnek az a kifogása, hogy felperes a fogamzás idejében alperesen kivül másokkal is közösült, csak abban az esetben volna figyelembe vehető, ha felperessel szemben megállapítható volna, hogy feslett erkölcstelen életet folytatott. A fenforgó esetben ténykérdésnek csakis a felebbezési biróság ítéletében megállapított az a két ténykörülmény tekinthető, hogy felperes a fogamzási idő alatt másokkal is közösült és felperestől több izben pénzt fogadott el. Ellenben az a kérdés, hogy ezeket a tényeket miképpen kell a jog szempontjából minősíteni, már a jogi következtetés körébe tartozván, az idézett törvény 185. §. a.) pontja értelmében felülvizsgálat tárgyát képezi s minthogy abból magában véve, hogy felperes másokkal is közösült, még nem következtethető, hogy feslett életet folytatott, az a ténykörülmény pedig, hogy felperes alperestől több izben pénzt fogadott el, csak az alperes és felperes között létező benső viszonyra enged következtetni, épenséggel azonban nem szolgálhat alapul annak a megállapítására, hogy felperes a közösülést üzletszerűen pénzért eszközölte; s minthogy a természetes atya törvénytelen gyermekét azon korának elértéig, a melynek elértével vélelmezhető, hogy magát eltartani köteles, minthogy továbbá a felek által közösen választott szakértő a gyermek tartásának diját az alperes vagyoni viszonyára való tekintettel havi 4 frtban állapította meg, alperes pedig a per folyamán nem is állította, hogy felperesnek külön vagyona volna: a másodbiróság Ítélete a tartásdíjra nézve megváltoztatandó és e tekintetben az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó stb. Oly hazai törvény nem létezik, melynélfogva a tulajdon jog fentartásával feltételesen kötött adásvevési szerződések érvény' teleneknek volnának tekintendők. A vételárhátralék erejéig kiálli tott fedezeti váltó fizetésnek nem tekinthető s igy a pactum reservati dominii ily váltó adása esetén is hatályos. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s a 71,82f>. számú foglalási jegyzőkönyv 12., 13. és 14. tétele alatt összeirt ingóságokat a foglalás alól felmenti. I n.d okok: Oly hazai törvény nem létezik, melynél fogva a tulajdonjog fentartásával feltételesen kötött adásvevési szerződések érvényteleneknek volnának tekintendők; minthogy pedig F. Sándor a közjegyző által felvett és C. a csatolt okiratban elismerte, hogy ő a kereseti gépeket oly feltétellel vette meg felperestől, hogy mindaddig, mig a gépek ára ki nem fizettetik, azok tulajdonosa a felperes marad; minthogy továbbá a D. és E. alatti okiratok tanúsítása szerint a kérdéses gépeket F. Sándortól T. Gyula és N. Lajos, T. Gyulától pedig a végrehajtást szenvedő szintén a .fentemiitett megszorítással vette meg; minthogy végül a vételár fedezetére a felperesnek adott részletváltók közül csak három váltó értéke fizettetett meg, tehát a vételár nagyobb része még meg nem fizettetett: az igényelt gépek a felperes tulajdonául tekintendők ÍI895. évi február 13. 10,810. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokaiból és főleg azért, mert alperesek nem bizonyították azt, hogy felperes vételárhátraléki követelése tényleges fizetéssel megszűnt és hogy ennélfogva a tulajdonjog valóságos megszerzésének a C. alattiban kitüntetett feltétele beállott volna; a vételárhátralék erejéig kiállított és felperesnek átadott fedezeti váltók pedig valóságos kifizetésnek nem tekinthetők; és mert az a körülmény, hocy részletfizetés már történt, a végrehajtóknak csak arra adna jogot, hogy a végrehajtást szenvedők, illetően azok jogelőde által