A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 43. szám - A sommás eljárás egy szakaszának helytelen magyarázata - Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben. Befejező közlemény

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 43. számához. Köztörvényi ügyekben. A nötartási kötelezettség kérdésében képez-e bizonyítékot a durva bánásmódra nézve, ha a férj a nö által ellene testi sértés miatt indított büntető ügyben felmentetett? A csákovai kir. járásbíróság (1895. január 25. 342. sz. a.) nnovits György ügyvéd által képviselt R. Péterné H. Róza felp "esnek dr. Simon Lázár ügyvéd által képviselt R. Péter alperes ellen ideiglenes női tartás iránt indított perében a következő itélefet hozta: Alperes köteles felperes részére 1893. feb. 5-től 1894. július 5-éig terjedő időről női tartásdíj cimén 310 frtot, — 1894. július 5-től pedig a végelválást kimondó Ítélet jogerőre emelkedéséig, esetleg felperes haláláig havonként előre fizetendő 20 frt tartásdijat stb. fizetni. Indokok: Felperes mint alperes törvényes neje, miután alperessel, ennek durva bánásmódja miatt nem élhet, keresetet indított női tartásdíj iránt s kérte alperest e címen fizetésre kötelezni. Alperes a tárgyalás során tagadta, hogy ő felperessel, nejével durván bánt volna s hogy ez e miatt hagyta volna őt oda. Ezen alperesi védekezéssel szemben azonban a bíróság bebizonyitottnak vette, részint a kihallgatott tanuk vallomásával, melyek a beszerzett bűnügyi iratok állítását, s azok közt elfekvő orvosi látleletet támogatják, részint az utóbb emiitett fenyítő iratokkal, hogy felperesnő, ki két kiskorú gyermek anyja, csakis az általa állított indokból hagyta oda férje, alperes házát, mert különben lélektanilag megmagyarázhatlan lenne az, miszerint két házas fél, ha egymással jó házastársi viszonyban él, egyik a másik ellen fenyítő feljelentést tegyen s kérje annak a megbüntetését. Igaz hogy alperes ezen bünfenyitő ügyben jogerejüleg felmentetett, de az abban lelheti magyarázatát, hogy ily sajnos előforduló eseteknél nem lévén arra a sértett fél elkészülve, tanuk közbenjötte nélkül szoktak a sértések elkövettetni és így ezen felmentő ítélet még mindig nem bizonyíték alperes mellett a gyöngéd bánásmód tekintetében. Minthogy pedig a férj törvényes neje eltartásáról törvénynek értelmében, — ha csak az ezt kizáró ok fenn nem forog, mit alperes nem is állított, p. o. erkölcstelen élet a nő részéről, gondoskodni tartozik; minthogy a peres felek közti viszony ma már annyira elmérgesedve látszik lenni, hogy kibékülésről szó sem lehet: alperes a női tartásdíj cimén a kereseti követelésben annyival inkább marasztalandó volt, mert a tárgyalás során megengedte azt, miszerint részint mint tulajdonát, részint mint felperes, neje tulajdonát képező 6,000 frt értékű vagyont kezel és ezeken kívül szabó mesterséget űz és nyitott beirt üzlete van és igy a bíróság is ezen felszámított havi 20 frt tartásdijat magasnak egyáltalán nem találta stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1895. március 29. 792. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, s felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperest, a ki törvényes férje, — a részéről tanúsított durva bánásmód miatt még 1893. február ö-én kénytelen volt elhagyni és habár ő a maga részéről a kibékülést több izben megkisérlette, az mindenkor alperesnek konoksága miatt hiúsult meg. Felperesnek azonban a kereset jogalapjául felhozott tényeket bizonyítani nem sikerült, mert habár igaz is, hogy a beszerzett bűnügyi iratok tanúságaként beigazoltnak veendő az a körülmény, hogy felperes az orvosi látlelet szerint a rajta észlelt testi sérüléseket ép 1893. febr. 5-én, vagyis ama napon szenvedte, a mikor az alperes házából eltávozott és habár igaz az is, hogy a bűnügyi eljárás során kihallgatott Sz. József és Sz. Viktor tanuk azt vallották, hogy alperes a községi birónak szemrehányó kérdésére azt felelte: <mit nem tesz az ember mérgiben, ha felbőszítik!* mindazonáltal arra való tekintettel, hogy alperes az ellene könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól jogerejüleg felmentetett és igy nem vehetni bizonyítottnak az, hogy ő nejét a felperest tettleg bántalmazta volna; a felperes által bizonyittatni célzott az a körülmény, hogy az alperesnek házát a testi bántalmazás következtében hagyta el, az alperes tagadása ellenére perrendszerüleg igazoltnak vehető nem volt. Szintúgy bizonyittatlan maradt az is, hogy a felperes által megkisérlett kibékülést az alperes hiúsította volna meg, mert a tanuk e részben határozott vallomást nem tettek és vallomásnk főleg abban összpontosul, hogy a peres felek a mindenkori békülési kísérletek alkalmával egymással szóváltásba elegyedvén, a kibékülés eredményre nem vezetett. Budapest, 1895 október hó 27-én. Minthogy pedig az előadottaknál fogva felperes azt, hogy az alperest ennek vétke miatt hagyta el, valamint azt, hogy a további együttélést az alperesnek magatartása hiusítja meg, nem bizonyította, és pedig annál kevésbé, mivel az alperes részéről a tárgyalás rendén tett azt az ajánlatot, hogy ő kész felperest házába bármikor vissza fogadni, felperes indokolatlanul utasította vissza, az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest bizonyitatlan keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. szept. 26. 4749. sz. a.) a másodbirósár ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, stb. Minden köztisztviselő, s igy a községi közgyám is azért a kárért, mely mulasztásából származik, vagyonilag felelős, nem tartozik azonban felelősséggel azért a kárért, mely hivatalban léte idejét meghaladó időben keletkezett. Alkalmazott tisztviselők mulasztásából származott károkért a törvényben és szabályrendeletben meghatározott korlátok között felelősséggel tartoznak a községek, a törvényhatóságok és az állam. A moóri kir. járásbíróság (1893. március 13. 745. sz. a.) Heinrich Lajos tiszti főügyész által képviselt Fejérvármegye központi árvapénztára felperesnek dr. Heumann József ügyvéd által képviselt K. András I. r. ugy K. János községi bíró által képviselt B.-Sárkány községe II. r. alperes ellen 291 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperesek kötelesek egyetemleg 145 frt 50 kr tőkét felperesnek megfizetni, stb. Az ezt meghaladó összeg iránti keresettel felperes elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra irányozta, hogy I. r. alperes 1874. évi július 1-én mint akkori közgyám A. János és neje B. Mária b.-sárkányi lakosoknak 200 frt tőke kölcsönt adván, a jelzálogul szolgáló ingatlan vételárából a tőkére fedezet nem jutott, sőt a kamathátralékok felszaporodása által Fejérmegye központi árvapénztárat 200 frt tőke, 137 frt 80 kr tőkésített és ezeknek 1891. évi január 1-től járó 6°/o kamataiból álló kár érte, mely összegből azonban csakis 200 frt tőkét és 91 frt kamatot, mint kárt helyez keresetbe I. r. alperes, mint a pénzt kikölcsönző közgyám és II. r. alperes mint a közgyámért felelős közeg ellen. I. r. alperes tagadta, hogy őt a kártérítési kötelezettség terhelné, mert az által, hogy az őt követő közgyám 18~5. évben az összes árvaértékeket átvette, kártérítési kötelezettsége és felelőssége megszűnt. Nem különben II. r. alperes is tagadta, hogy felelősséggel tartoznék felperessel szemben, előadván, hogy azon időben, midőn a központosítás keresztül vitetett, a követelés az adósok birtokából behajtható lett volna, s igy mindkét alperes védekezésének az a tartalma, hogy miután felperes a követelés biztosítása körül éveken át késedelmeskedett, a meg nem került követelés tekintetében a felelősségtől mentesek. Hogy felperes árvatár követelése a jelzálogul szolgált ingatlanok vételárából ki nem került s hogy igy felperest a keresetben előadott károsodás érte, az, mint nem tagadott, bizonyítást nyert. Más oldalról az is igazolva lett, hogy I. r. alperes 1874. évben lévén közgyám, az 1880. évben keresztül vitt összpontosítás alkalmával az árvaértékeket az utána következő M. János közgyámnak adta át, mint ez a csatolt árvaszéki iratoknál fenlevő vizsgálati jegyzőkönyvvel bizonyítva van. Hogy felperes az árvaértékeket a központosításkor a lelépő közgyám felelősségének fentartásával vagy a nélkül vette volna át a községtől, ezen pernél döntő körülményül nem tekinthető, mert jogilag nem is lenne indokolható, hogy a lelépő közgyám azért, mert helyét elhagyja, a hivatalos működése alatt okozott károk iránti felelősség alól kimeneküljön. Elsőrendű alperest, mint volt közgyámot, nyilván mulasztás terheli az A.-féle tartozás biztosítása körül, kitűnik ez a csatolatban levő árvaszéki iratoknál elhelyezett és a moóri járás szolgabirósához intézett 34 4. számú községi jelentés tartalmából, mely szerint az eredetileg 284 frtot kitevő adósság olyan ingatlanra kebeleztetett be, melynek akkor becsértéke 180 frt volt. Igy tehát ha felperesre a követelésre csak részleges kielégítést kapott, ennek első sorban csakis II. r. alperes hanyagsága volt az oka. De minthogy az is kétségtelen az iratokból, miszerint felperes a követelés érvényesítése körül késedelmesen járt el, s a kamatok felszaporodásának oka épen ezen késedelemben keresendő, ennek következményeképen a bíróság a követelést csakis felében a jog és a méltányosság alapján találta megítélendőnek és pedig II. r. alperes községgel szemben is, mert az A. alatt csatolt ^Rendszabály» szerint a község az általa választott közgyámért