A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 43. szám - A sommás eljárás egy szakaszának helytelen magyarázata - Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben. Befejező közlemény

308 A JOG Minthogy valamely törvényszakasz szövegét csak akkor és illetve olykép lehet kiegészíteni, ha a kiegészítés a törvényben kifejezésre jutott más lényeges elvekkel nem ellenkezik s ha ennek folytán a törvény intenciója nem módosúl: ezért én a javasolt pótlást, mely a törvény rátiójával és különösen a 108. §-ban kifejezett alapelvvel össze nem egyeztethető, szükségesnek és indokolhatónak nem tartom. A sommás eljárás egy szakaszának helytelen magyarázata. Irta: dr. ROSENTHAL MÓR. nagyváradi ügyvéd. A Nagyvárad városi kir. járásbíróság egy bírája, ki különben kiváló képzettsége s rendkívüli ügybuzgósága által a jogászi kar körében jó nevet vivott ki magának, abban a téves felfogásban van, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 52. §-a az ügy szünetelésének kimondása tárgyában akkor is alkalmazást nyer, hogy ha az első érdemleges tárgyalás után a bizonyitásfelvétellel foglalkozó tárgyaláson a tanúkihallgatás alkalmával a felek egyike sem jelenik meg, s ebből folyólag ily esetekben, hivatkozással az 52. §. első bekezdésére, az ügyet beszünteti. Miután már a második ekképen szóló végzést kaptam, ezen úton világosítom fel az eljáró birót eljárása téves alapjáról, s azt hiszem, nincs a magyar bírói karban valaki, a ki az eljárt biró felfogását oszthatná. Ugyanis a törvényt előkészítő ministeri javaslathoz fűzött indokolásban igen helyesen ez van mondva: «hogy az eljárás nyugvása, szintén megegyezőleg a mai joggal, a bizonyítás felvételére nem terjed ki, a 66. §-ban (törvényben 71. §.) van kimondva*; s tényleg a törvény 71. g-ának második bekezdése világosan kimondja, hogy «a bizonyítás felvétele a kellően értesített felek távollétében is a lehetőség szerint foganatosítandó*; ha az eljárt biró netán ezen szavakból «a lehetőség szerint* indokolná a megszüntető végzést, akkor is tévedésben van, mert ezen szavak csak oly esetre vonatkoznak, midőn a felek jelenléte nélkül a bizonyitásfelvétel akadályokba ütközik, igy pld. eredeti okmányon levő aláírás valódiságára a tanuk nem hallgathatók ki, ha az eredeti okmány nem lett becsatolva s a fél azt fel nem mutatta, s a szakértői szemlénél a szemle tárgyát a fél ki nem mutatta, szóval a midőn a fél jelenléte nélkül a bizonyítás fel nem vehető. De ezen szakasz első pontjából tűnik ki az eljárt biró téves I felfogása legeklatánsabbúl, mert ebből világosan következik, hogy | a feleknek nem kell a bizonyítás-felvételnél jelen lenni, nemhogy arra kötelezve volnának. Azt hiszem, hogy a törvény világos rendelkezéseivel szemben nem volt nehéz feladat az eljárt biró téves felfogását kimutatni s teljes elégtételül fog szolgálni nemcsak nekem, hanem mindazoknak, a kik a biró ürral ellenkező felfogást vallják, hogy ha eljárásának téves voltát elismerve, jövőben a törvény rendelkezésének világos értelme szerint fog ily esetekben a bizonyítás felvétele körül eljárni. X Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben. Irta: dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. V(Befejezö közlemény.) * Ezen visszás intézkedés vezette 1873. évben az akkori igazságügyérünket a következő nyilatkozatra költségvetési indokolásában : «Az új bíróságok roppant mennyiségű, összesen 500 ezerre menő elintézetlen ügyet vettek át a megszűnt törvényhatósági bíróságoktól s e mellett a beérkező ügydarabok száma oly hirtelen emelkedett, hogy nemcsak a közönség panaszaiból s az elnökök hivatalos jelentéseiből, de az azok mellett felterjesztett ügykimutatásokból is meggyőződtem a bíróságok birói, de legkivált fogalmazói személyzetének elégtelenségéről. Ezen oknál fogva kénytelen voltam a bírósági személyzetet saját felelősségemre, a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében, már eddigelé is fölemelni és a költségvetésbe fölvett 572 törvényszéki birói állomás helyett 598-at és a 485 albirói állomás helyett 531-et betölteni s egyúttal a fogalmazó személyzetet, a joggyakornokok számának emelése és 137 aljegyzői állomás szervezése által szaporítani..)) Ennek alapján az igazságügy 1873. évi költségvetése 2 millióval felemeltetett és lett 12.031,982 frt, miből a törvényszékek, járásbíróságok és ügyészségek kiadásaira 9.646,503 forint jutott, mig 1872. évben csak 7 millió 700 ezer forint. Ezen emelkedésben szépen részesült a felebbviteli fórum is. 1870 ben a budapesti kir. tábla költsége volt 344,900 frt, a marosvásárhelyié 98.900 frt, összesen a két tábla kiadásai csak 443,800 irtot tettek ki, mig 1873. évben a pesti táblára 649,964 frt, a marosvásárhelyire 124.370, összesen mindkettőre * Előző közlemény a 41. számban. 774,341 frt esett. Tehát ezen fórum költsége már a 20 év előtti időszakban majdnem kétszeressé vált; pedig mi ez azon összeghez képest, a mibe az jelenleg kerül ? Az ügyészségi hatóságra 1873-ban 2 millió 760 ezer frt fordíttatott, inig előbb 2 millió 200 ezer. Ezen időszak után az igazságügyi politikában a kincstári érdek, az állami túlságos takarékoskodás elve emelkedett túlsúlyra, a miből következett, hogy az 1873 ki igazságügyi budget mindinkább kevesbittetett és azon évi magaslatát hoszszas ideig el nem érhette. Ezen állapot 1889. évig tartott, a melyben egy új aera vette kezdetét, a gyökeres reformok korszaka. Már 1874. évben kevesbült ezen budget l-l1'/, millióban állapíttatván meg, a következő 1875—1876. években pedig az 1872-ki abnormis helyzetre hanyatlott vissza, lévén 1875 ben 10.488,000 és 1876 ban csak y.752,O0O frt. A további 1881--1883 —1885. években is csak 10 millióig emelkedett, 1885-ben azt 900 ezerrel haladván meg. 1886 ban kezdett közeledni az 1873 ki fokozathoz a ll*/á millió költségvetéssel, a mi 1887-ben 12 millióra emelkedett, a mit azonban 1888 ban már nem érhetett el, lévén 11 millió 972 ezer frtban megállapítva. Pedig ezen időszakban az ügyek túlságos szaporodása már súlyosan nehezedett a bíróságokra, különösen a felsőbbekre. Már 1877. évben kisegítő bírákkal kellett a Curia ebbeli baját enyhíteni s ezen palliativ segélyeszközt majd a kir. táblánál is alkalmazni. * Teljesen szabadon minden részrehajlástól s érdekeltségtől kimondhatjuk, hogy 1889. évben, Szilágyi Dezső ministerségének kezdetével jogéletünkben új időszak vette kezdetét, mely a gyökeres reformjaival hivatva leend igazságügyünket a modern európai jogi színvonalra felemelni. Ez leend eredménye különösen az általa oly nagy erélylyel, mondhatnók bátorsággal kezdeményezett és keresztülvitt táblai decentralisatiónak, s főleg a most életbelépett közvetlenség rendszerének. Ilyen reformok — mint már kifejtettük — költségnagyobbodás nélkül létesíthetők nem lévén, szakministerünk kimé'ettel viseltetett ugyan a kincstár érdekei iránt, nem feledhetvén, hogy állami háztartásunkban az egyensúly csak nem rég állíttatott elő, de az igazságügy égető szükséggé vált feladatait az állami pénzügynek egészen alá nem rendelhette, fel nem áldozhatta. Öntudatos reform-működése alatt meg kellett szűnni az előbbi határtalan takarékoskodás, igazi fukarkodás uralmának. Ezen a joghelyzetünkben nagyon is indokolt irányzatnak kifolyása volt az igazságügyi költségvetésnek jelentékeny mérvekbeni emelkedése. Mig az 1888 —1890. években is a húsz év előtt, 1873-ban megállapított 12 milliónyi költségvetés vagy el sem éretett (1888. évben csak 11 millió 900 e. volt), vagy az csak igen kis mérvben lett túlhaladva (1889-ben 12 millió 190 ezerrel és 1890-ben 12 millió 300 ezerrel), addig 1891-ben már közeledett a 13 millióhoz, kitevén 12 millió 694 ezer frtot. Ezután a nagyszabású tábla-szervezési és közvetlenségi reformok keresztülvitelére, illetőleg teljes sikeresitésére még nagyobb mérvben emelkedett a költségvetés. 1893-ban meghaladá a 13 milliót (13.167,933 frt), 1894-ben a 14 milliót is meghaladta (11.872,139 frt), 1895. évre pedig 15.216,024 frt rendes kiadás lett megállapítva. Tehát az 1873. évi államositás reformműveletének költsége is 2—3 millióval nagyobbodik. Ezen költségemelkedést a jogrendszer átalakítása mellett több más reformok is szükségessé tették, melyeket főbb vonalaiban a minister 1894. évi budgetje indokolásában következőleg sorolt fel: «A vizsgálóbírói intézmény fejlesztése, az örökösödési eljárás tervezete s küszöbön álló reformálása, az erdélyi birtokrendezési ügyek gyorsítása, a telekkönyvek kiigazítását tárgyazó intézkedések végrehajtása, de főként az új polgári peres eljárás életbeléptetése, a törvényszéki s járásbirósági birói és segédszemélyzeti létszám felemelését szükségessé teszik. Figyelembe veendő különösen, hogy a sommás eljárást szabályozó 1893. évi XVIII. t.-cikk szerint a kir. törvényszékek mint felebbviteli bíróságok új munkakört kapnak; a járásbíróságoknak hatásköre pedig igen sok, eddig a törvényszékekhez tartozó (például a 200 frtot meg nem haladó birtok- és örökösödési stb.) perekre is kiterjed.)) Ezenkívül a kezelő személyzet száma is szaporítandó, «mert az 1890: XXV. és 1891 : XVII. t.-c. életbelépte óta az ügyviteli törvények és rendeletek végrehajtása a felügyeleti hatóságok szigorú ellenőrzése folytán a kezelő személyzetnek sok bíróságnál tobb munkát okoz, mint azelőtt, midőn e szabályok egyikmasika vegrehajtatlanul maradt, úgy hogy több bíróságnál a