A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 43. szám - Bírósági kinevezések
Tizennegyedik évfolyam. 43. szám. Budapest, 1895 október 27. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HP AZ IGAZSÁGÜGY felEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR Ü6YIÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM. Bírósági kinevezések. Irta: Spectator. — A perköltség kérdése az uj sommás eljárásban. Irta : S p e n g e 1 Sándor, ar.maróthi kir. tvszéki biró. — A sommás eljárás egy szakaszának helytelen magyarázata. Irta: dr. Rosenthal Mór, nagváradi ügyvéd. — Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben. Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. — Belföld. (A budapesti kir. büntető bíróság felállításáról szóló törvényjavaslat a képviselőházban.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kamatláb és árverési feltételek. Irta: Lengyel Imre, járásbiró Hajdu-Szoboszlón.) — Sérelem. (Az abádszalóki kir. járásbíróság judicaturájából. Irta: Dr. B é k e fi Gyula, ügyvéd Tisza-Abád-Szalókon.) — Irodalom. (Társadalom- és gazdaság politikai könyvtár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Szabad lyceum. Irta : dr. Rónai Sándor, bpesti tszéki jegyző. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság] határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böI. (Csődök. — Pályázatok.) Birósági kinevezések. Irta : SPECTATOR. Veridicus e lap 41. számában kifakad, elkeseredik és csaknem sztrájkkal fenyegetődzik a miatt, mert a magas igazságügyi kormány újabb időben a budapesti bíróságokhoz, a budapesti tvszéki jegyzők kinevezésének mellőzésével, vidéki albirákat áthelyezni merészel; avagy nem tudja a magas kormány, hogy ezekre az állásokra a budapesti törvényszékeknél alkalmazott jegyzőknek van kizárólagos privilégiumuk s azokra az optió jogát ősi szokásnál fogva ők gyakorolják? Mily merészség a jogegyenlőség századában az ily privilégiumot negligálni? Mit tegyen ily körülmények között az a szerencsétlen budapesti jegyző? Hát elkeseredik, elveszti a munkakedvét, de azért még se megy ki albirónak vidékre. Ha ez a beszéd nem volna egyszerűen nevetséges, talán boszankodni lehetne felette. Részünkről sietünk megjegyezni, miszerint mi rendkívül örvendetes jelenségnek, az idők különösen kedvező jelének tartjuk, hogy ilyen panasz elvégre napvilágot látott, mivel ezzel beigazolva látjuk azt, hogy a budapesti birói állások betöltésénél az előbbi irány megváltoztatásával immár a helyesebb igazságügypolitikai elvek nyernek alkalmazást; továbbá mivel ezáltal alkalom adatott arra, hogy mindazok, a kik Veridicussal véletlenül nincsenek egy véleményen, nézetüket ebben a kérdésben nyilváníthassák. Megérdemli pedig ez a kérdés, hogy azzal általánosabb szempontokból foglalkozzunk, mivel az nem a praetereált V er i d i c u s nak egyéni nézete, hanem a multakban követett, szinte rendszerré fejlődött gyakorlatnak a reproductiója, igy tehát bizonyos tekintetben jogtörténeti jelentőséggel bír. Minden birósági hivatalnok előtt ismeretes, hogy a fentebb emiitett, szinte rendszerré fejlődött gyakorlat a múltban csakugyan fennállott, és pedig nemcsak a budapesti albirói, hanem kivétel nélkül a Budapesten székelő elsőbiróságoknál levő valamennyi hivatali állásra nézve. Positiv tudomásunk van róla, hogy néhány évvel ezelőtt egyik minister a vidéki törvényszéki jegyzőnek, a ki családi okok miatt hasonló minőségben Budapestre áthelyezését kérte, azt felelte : «Kérem, az lehetetlen. Itt a budapesti törvényszékeknél olyan aljegyzők vannak, a kik erre az állásra már 10—12 év óta várnak. Ezeket a kinevezésnél nem mellőzhetem)). Valóban a budapesti birósági személyzet még csak néhány évvel ezelőtt is oly zárt testületet, egy olyan külön kasztot képezett, a melybe kívülről bejutni szinte a lehetetlenséggel volt határos. Egy Szilágy i-nak kellett jönni és az ő nagynevű munkatársainak, hogy ezen a téren is a helyesebb igazságügypolitika nyerjen alkalmazást. 1 E helyen és ez alkalommal igazságügypolitikai szempontokból kívánjuk közelebbi vizsgálódás tárgyává tenni azt, hogy a múltban és a jelenben követett eltérő eljárás közül melyik a helyesebb? Véleményünk szerint a múltban követett eljárás lehetett a legnagyobb mértékben méltányos, semmi esetre se volt azonban igazságos és épenséggel nem felelt meg a helyes igazságügyi politika követelményeinek. Méltányos volt ez az eljárás kétségtelenül azért, mert azokat, a kik konokul a fővároshoz kötve magukat, önként mulasztottak előléptetést, rangot és ezzel járó magasabb fizetést, a kik az alkalmazás helyéhez való merev ragaszkodás indokából budapesti bíróságoknál megüresedő magasabb állásra csudálatra méltó kitartással és türelemmel évtizedeken keresztül várakoztak, elvégre is ehhez a keservesen kiböjtölt álláshoz hozzájuttatta ; igazságtalan volt azonban azért, mert az anciennitás és a semmi értelemmel sem biró helyi alkalmazás motívumainak előtérbe tolásával sok esetben az egyéb tekintetekben jogosultabb igényeknek szegte útját; helytelen pedig azért, mert rendszerré fejlődött alkalmazása az e részben helyes igazságügyi politikának consequens megvalósítását szinte lehetetlenné tette. A helyes igazságügyi politika — mint ez urbi et orbi hirdettetik és a mint az nemcsak nálunk, de a continens öszszes államaiban is elvként van elfogadva — e részben tudvalevőleg abban a törekvésben nyilvánúl, hogy az ország fővárosában, mely a nemzet culturális erejének gócpontja: a legkitűnőbb úgynevezett «minta-biróságok» legyenek. Ennek az igazságügypolitikai célnak a megvalósítását pedig — mint egyedül célravezető módban — mindenütt a személyzet gondos megválogatásában keresik. Legfőképen szükséges pedig a személyzetnek a legszigorúbb gondossággal való megválogatása annál a testületnél, a melynek tagjai magasabb ethikai érdekek védelme miatt az elmozdithatlanság (át nem helyezhetőség) védpaizsával vannak körülvéve és a mely testületből épen ezért azokat, a kikről csak utólag bizonyosodnék be, hogy a kivánt magasabb mértéket meg nem ütik, akaratuk ellenére eltávolítani nem lehet. A fentebb előadottak után a kérdésnek csupán az a része kiván még megoldást: melyik a helyesebb módja a budapesti birói személyzet tagjai megválogatásának: az-e, a mely a választás körét méltányossági indokból a budapesti törvényszékeknél alkalmazott jegyzőkre szorítja és Budapestre albirákat kizárólag vagy legalább rendszerint ezek közül nevez ki, avagy pedig az, a mely a választás körét — az igazság és politikai raison úgy hozván magával — az egész ország qualifikált ifjúságára kiterjeszti, és ezek közül a kinevezés rendszerint való mellőzésével azokat az albirákat helyezi át vidékről a fővárosba, a kik kiválóságuknak már mint birák a gyakorlatban is bizonyítékát szolgáltatták ? Egy pillanatig se habozunk kijelenteni, hogy a helyesebb, mert célravezetőbb mód, kézen fekvő okoknál fogva minden bizonynyal az utóbbi, mert nem szenved kétséget, hogy a kitűzött cél: a budapesti bíróságok kiválósága sokkal inkább biztositható és valósitható meg akkor, ha a budapesti birói testület személyzeti szükséglete olyan vidéki alhiráknak a fővárosba való áthelyezésében nyer fedezetet, a kik kiválóságuknak már mint birák bizonyítékát szolgáltatták, semmintha kineveztetnek albirákká budapesti törvényszéki jegyzők, tehát olyan kezdő egyének, a kik még mint birák nem működvén, ilyen irányban való kiválóságuknak — főkép a mi a judiciumot illeti — bizonyítékát még nem szolgáltathatták; a dolog természetéhez képest sokkal inkább valósitható meg a cél akkor, ha a választási kör kiterjesztésével egy egész országnak müveit és a megkívánt qualificatióval biró ifjúságának az élet gyakorlati vizsgáját is letett részéből válogattatik ki annak Lapunk mai száma 12 oldalra téried.
