A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 42. szám - Szerzetesek végrendelkezési képessége s hagyatékukban való öröklés joga. Befejező cikk

végtárgyalási indokolatlan visszavonására nyelemmel nem lévén a vizsgálat során másodízben törtónt kihallgatásánál a sértett előadásával egyező beismerése volt alapul veendő bűncselekménye ^bírálásánál, minélfogva a sertett előadása, melyet az elfekvő orvosi látleletek is igazolnak, a közösülés megtörténtére nézve terhelt vizsgálati beismerése által kiegészítve akkép volt bebizo „vuottnak veendő, hogy vádlott t. évi tebr. 10-én, vasárnap reggel nemileg közösült B. Joanaval apja szállásán, azon idő alatt e célra aleánv egyedüllétét használván tel, „iig ennek idősebb'nővére Jovanka vizért ment. Miután tehát terhelt a kis termetű és gyenge onokanővérének korara nézve nem lehetett megtévesztve, a mint az nem is állíttatott, de különben sem valószínű, mert sértettet gyermekkorától kezdve ismerte; miután a közösülést sértett akarata ellen történtnek, tehát erőszakosnak beigazoltnak venni azért nem lehetett, mert a nemi közösülés erőszakos végrehajtását terhelt határozottan tagadja, azt pedig sértetten kívül más körülmény nem igazolja, miután az orvosi szakértői vélemény nem minősít, az elfekvő látleletekből pedig nyilvánvalólag csupán az constatáltatott, hogy a kérdéseit nemi közösülés által sértett szüzességétől fosztatott meg, a minek következményei gyanánt állottak éppen elő azok a sérülések, a melyek a közösülés végrehajtása kőiben keletkeztek és melyek gyógytartama a bűncselekmény elkövetése után 12. napon még két héten át tartónak véleményeztetvén, 20 napon túlinak volt veendő. Miután éppen azon körülmény folytán, hogy sértett első izben tűrte a közösülést, nincs kizárva az eset, hogy fejletlen nemi szervezete folytán ezen látleleti sérüléseket akkor is szenvedte volna, ha a közösülés az ő akaratával történik is; a mit különösen még azon körülmény is támogat, hogy a törvényszéki orvosnak 12-ed napra reá felvett látleletében a vagina oly szűknek jeleztetik. hogy azon a kis újjal áthatolni alig lehet; miután ezek folytán nem vehető anomáliának az, hogy a kis leány, habár ezen közösülés végrehajtása közben 20 napon túli gyógytartamot igénvlő sérülései is keletkeztek, okvetlenül erőszakkal kellett hogy kényszeríttetett légyen a közösülés tűrésére, és pedig annál kevésbé, miután a már mondott tényállás folytán, a mennyiben a coitus közös beleegyezéssel követtetik is el, a látleleti sérülések akkor is fenforognak; miután a 14- éven alóli nőszemélyen elkövetett nemi közösülés azon esetben, ha a nő beleegyezésével történik, külön büntetendő tényálladékot merít ki, figyelemmel arra, hogv az okozott testi sértések külön szándékra vissza nem vezethetők, hanem a nemi közösülés elérése céljából és a nemi közösülés végrehajtásának lehetővé tétele folytán okoztattak; minélfogva a nemi közösülés által elkövetett bűncselekménynyel eszmei bűnhalmazatban állanak: volt vádlott a rendelkező rész értelmében csupán a megfertöztetés bűntettében, mely az okozott súlyos testi sértéssel eszmei halmazatban áll, bűnösnek kimondandó. Vádlott büntetésének kiszabásánál a megfertöztetés bűntette, mint súlyosabban megtorlandó bűncselekmény miatt fenyített, a súlyos testi sértés büntette, miután a szándék egysége folytán különálló bűntény el nem követtethetett, hanem vádlott ugyanegy ténykedése a btk. több rendeletét sértette és így eszmei bűnhalmazat forog fenn, csupán mint súlyosbító körülmény vétetett figyelembe. De ezen körülményekkel szemben is, a btk. 91. §-ának alkalmazásba vételével, a kiszabott büntetés méltányosnak, illetve a 91. §-nak alkalmazása helyén valónak mutatkozott, mert a műveltség alacsony fokán álló vádlott, egy 17 éves suhanc, fiatal kora és büntetlen előélete folytán is az enyhe büntetést érdemli meg annál is inkább, mert nyilvánvalólag bűnös ténykedésében jóval kisebb volt a bünrőli szándék, mint a nemi ösztön; a törvény súlyos büntetései pedig mindig a szándék büntetendő voltát és a gonoszság fokát tartják szem előtt. Az orvosi vélemények ugyanazt mondják, hogy a leány erőszakos nemi közösülést szenvedett, a mit azonban az orvos-szakértő nem minősíthet és ezen kitétel csupán a coitus végrehajtanak attribútuma, mely elvégre erőszakos, minthogy a korral és szervezettel szemben korai időben hajtatott végre; de azért a büntető törvény szerint külön minősülő tényálladékot ki is meriti, de nem erőszakos a törvény -intentiója szempontjából, mely a kifejtett ellenszegülést és ennek legyőzését megkívánja, a mi pedig jelen esetben beigazoltnak nem vehető stb. A temesvári kir. ítélőtábla Í1895 június 4. 3,250. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét azzal a helyesbítéssel, hogy a btk. 91- §. felhívását, valamint a súlyos testi sértésnek eszmei halmazatként való megállapítását mellőzi és a 8. sz. a. anyakönyvi kivonat szerint a vádlott nem 17, hanem 20 éves, helybenhagyja. A súlyos testi sértés bűntette eszmei bűnhalmazatként nem állapitható meg; mert attól eltekintve, hogy a vádlott a sértett féllel, ennek beleegyezésével közösült, az orvosi vélemény tartalmából kétségtelenül kitűnik, hogy a testi sérülések kizárólag a nemi közösülés következményei, másnemű es szándékos bántalmazásra visszavezethető sértések nyomai pedig a sértetten nem látszottak. A m. kir. Curia (1895 szept. 19. 8,649. sz. a.) a kir. Ítélőtáblának ítélete, az abban felhozott és az elsőfokú bíróság íteleletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyta stb. A megszüntető határozat a sértett fél ügyvédével közlendő, ha az ügyvéd kellő meghatalmazással van ellátva és a feljelentést ellenjegyzésével ellátta. A kassai kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék végzését helybenhagyja. Indokok: Az 1892. évi 222. szám alatt hozott végzés S. János magánvádlónak az iratoknál levő vétjegy tanúsága szerint 1892. február hó 11. napján lett kézbesítve és az az ellen beadott felebbezés február hó 20-án, tehát a 9-ik napon iktatva s így elkésettnek volna tekintendő. Minthogy azonban a nevezett magánvádló képviseletével ügyvédet bízott meg, s a feljelentés is szabályszerű ügyvédi meghatalmazással felszerelve ügyvéd által nyújtatott be s dacára annak az ügyben hozott 221. számú megszüntető végzés az ügyvédnek kézbesítve nem lett, a kir. ítélő' tábla ez okból a felebbezést elkésettnek nem tekinthette, hanem azt elfogadva, annak alapján az ügyet felülvizsgálta s a felebbezett végzést helybenhagyta az abban felhozott indokok alapján. (1892. március 15-én, 941. sz.) A kir. Curia: Tekintve, hogy vádlott nem kárositási szándékkal, hanem egyedül saját vagyonának biztosítási céljából törte el a sértett félnek kocsikerekét: a kir. Ítélőtábla végzése ezen és az abban elfogadott és felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892 november 15-én, 8245. sz.) Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ha alperes ellenkövetelését nem csupán beszámítási kifogásként érvényesítette, hanem kifejezetten viszonkeresetet támasztott, tehát követelését megítéltetni és mint megítéltet kérte beszámítani, az vizsgálandó, hogy a viszonkereset az 1881: LIX: t.-c. 8. §-nak esetei alá vonható-e vagy sem, mert ha e szakasz kellékeinek megfelel, ezen per keretéből külön perutra nem utasítható. A budapesti kir. törvényszék: Az elsőbiróság ítélete a kereseti követelésre, ennek kamataira és perköltségre vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik. Azon részében azonban, mely szerint alperes 222 frt 80 krnyi viszonkeresetével külön perutra utasíttatott, megváltoztatik és a viszonkereset is ezen per keretében elbirálandónak mondatik ki, minélfogva az elsőbiróság a viszonkereset érdemleges tárgyalására és a kifejlendőkhöz képest leendő elbírálására utasittatik. A felebbezési költségek a felek közt kölcsönösen megszüntettetnek. Ezen ítélet az alperest marasztaló részében felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajtható. Indokok: Felperes 150 frt házbértőke és jár. iránt indított keresetet, alperes pedig 222 frt 80 kr. tőke és jár. iránt viszonkeresetet támasztott. Az elsőbiróság felperest a kereseti követelés, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Ellenben alperest viszonkeresetével külön perutra utasította. Ez ítélet ellen alperes felebbezéssel élt és kérte az elsőbiróság Ítéletének olykép leendő megváltoztatását, hogy viszonkereseti követelése ezen per keretében Ítéltessék meg és a kereseti követelésnek abba leendő betudásával, felperes 72 frt. 80 kr. viszonkereseti többlet követelés, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére köteleztessék. Felperes ellenkérelme pedig oda irányult, hogy az elsőbiróság ítélete hagyassék helyben. A felek előadták az elsőbiróság ítéletében foglalt tényállást, továbbá felperes még a 9,960/895. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt viszonkeresetének részleteit. II. Felperes a kereseti követelés valódiságát, fennállását és lejárt voltát beismervén, az elsőbiróság ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó részében ez alapon, a perköltség viselését tárgyazó részében pedig azért volt helybenhagyandó, mert a bíróság az egész kereseti követelés tárgyában hozott ítéletben a perköltség viselése iránt az 1893: XVIII. t.-c. 108. §-a szerint intézkedni tartozván, az e tekintetben pervesztes alperes a hív. t.-c. 109. §-a értelmében a perköltségeket viselni köteles. A mi a viszonkeresetet illeti, az elsőbiróság alperest viszonkövetelésével az 1893: XVIII. t.-c. 106. §-a értelmében külön perutra utasította. Ezen intézkedés azonban a törvényes eljárási szabályoknak nem felel meg, mert alperes az ellenkövetelését nem csupán beszámítási kifogásként érvényesítette, hanem, mint ez az elsőbiróság ítéletéből is kitűnik, kifejezetten viszonkeresetet támasztott, tehát követelését megítélni és mint megítéltet kérte beszámítani. Első sorban tehát az vizsgálandó, hogy a viszonkereset az 1881: LIX. t.-c. 2. §-ának esetei alá vonható-e vagy sem, mert ha e szakasz kellékeinek megfelel, ezen per keretéből külön perutra nem utasítható. Minthogy pedig alperes viszonkövetelését abból származtatja, hogy felperes a bérszerződésnek a maga részéről kellően nem felelt meg és ez által alperes károsodott és minthogy e szerint a viszonkövetelés jogalapját a bérleti viszony képezi, tehát felperes házbérkövetelése ugyanazon jogalapból származik, ennélfogva az 1868: LIV. t.-c. 77. §-a értelmében, az 1893: XVIII. t.-c. 103. §-ában szabályozott részitéleti intézmény esetleges alkalmazásával, alperes viszonkeresete a keresettel indított főperrel együtt esetleg külön, de ennek keretében bírálandó el.