A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 41. szám - Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben

Tizennegyedik évfolyam. ál. szám. Budapest, 1895 október lH. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz A J Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézemlök. (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÉRDEKEIM ÍÉFTISELOTÍRE 1 HAGTAR ÜGTTÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÉlMfá M Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész c _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás — Igazságügyi érdekeink képvisclése az 1896- évi költségvetésben. Irta : dr. S z o k o 1 a y István, budapesti ügyvéd. — A házközösségi tagok által elkövetett lopásokról. Irta: Kecskeméti Bálint, antaltalvi kir. albiró. — A részitélet kérdéséhez. Irta : T o m o r i János, aljárásbiró Szepes-Szombaton. — Belföld (Dr. P 1 ó s z Sándor képviselőjelöltsége és prograinmbeszéde. Az aradi közjegyzői kamara jubileuma. — Házassági ügyben ininisteri rendelet a consulatusokhoz). — Ausztria és külföld (Német birodalmi magánjogi codificatió 1894 okt.—decemberben). — Sérelem (Bírósági kinevezések. Irta: V e r i d i c u s) -- Irodalom A tözsdeadó. Irta: dr. Bamberger Béla. — A magyar alkotmány és jogtörténelem tankönyve. Irta: Kosutány Ignác. — A magyar pénzügyi jog kézikönyve. Irta: dr. Mariska Vilmos, budapesti egyetemi nyilv. tanár. — Döntvénytár). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Eelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Október hó i-jével új előfizetést nyitottunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése m. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújitani. Az előfizetések a <Jog > kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolf-rakpart, 3. sz. alá küldendők. Igazságügyi érdekeink képviselése az 1895. évi költségvetésben. Irta: dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. Ezúttal az igazságügyünknek nem a képviselőházbani képviseltetéséről kívánunk értekezni, a mely a laikusoknak még mindig nagyszámbani tűlnyomósága következtében sok kívánni valót hágy fenn ; nem is az egyéni, a szakminister általi képviseltetéséről, a mely ellenkezőleg kiváló szakképzettsége s magas reformszelleme mellett semmi kívánni valót sem hágy fenn: hanem szólunk most az igazságügyi érdekeknek a kincstár részérőli támogatás mozanatairól s alakulásairól, a melyek az igazságügy f e n t a r t á s á r a, a jogszolgáltatása tökéletesítésére szükséges pénzerők kiszolgáltatásában időszakonkint nyilvánulnak. Azért is az igazságügyi költségvetés mai napság minden jogállamban igazi hévmérője az előhaladási szellem s tökélynek, mely a jogszolgáltatásban nyilvánul. Az abban nyilvánuló fukarság, túlságos takarékoskodás is az állam legvitálisabb jogérdekeinek hátrányára, sérelmére vezet; mert lehetlenné teszi azon jogintézmények létrehozatalát s megszilárdítását, a melyek szükségesek a jog biztosítására. Nem lehet tehát észszerüleg panasz tárgya a nemzet részérői az, hogy igazságügyi költségvetésünk az utolsó tiz év alatt — 1885-től 1895-ig — tiz millióról 15 millióra emelkedett; mert ez jogszolgáltatásunk, tehát a jogbiztosság tökéletesbitesétől elválhatlan jogintézmények létesítését, részben javítását bizonyítja. Sőt az lehet sajnálatos, hogy ezen áldozatkészség törvényhozásunk részéről és az azt előidéző reformszellem előbbi igazságügyi kormányzatunkban már az előző évtizedben nem fejlődött ki, s fokozatos emelkedésben nem jött át az újabb évtizedre. Az igazságügyi költségemelés szükségességének forrásául két tényező szolgál: a reformok szükségessége, főleg a bírósági szervezetre s a törvénykezési eljárásra vonatkozólag, és a társadalmi fejlődéstől napjainkban elmaradhatlan vitás ügyszaporodás. Ezek napjainkban kisebb-nagyobb mérvben minden államban észlelhetők ; államunkban éppen igen magas fokú, annak igazságügyi hátramaradottsága elpalástolható nem lévén. És ez nagyon is igazolja mind a jelenlegi igazságügyérünknek rendkívüli erőfeszítését s buzgalmát igazságügyünk reformálására, mind az e célra megszavazott költségek emelkedését. A jogi reformjaink, melyek alkotmányunk visszaállítása óta létesíttettek, részben legközelebb eszközöltetnek, három rendbeliek. A 7()-es években az alsó bíróságok államosítása, mely a hűbériségen alapult választási rendszert megszüntette s lényegesb elemeiben a politicum s juridicum egymástóli elkülönítését létrehozta; a 90-es években a felebbviteli fórum decentralisatiója, mely nélkül kielégítő jogszolgáltatás s valódi jogrend a fórumon nem létesíthető, és sommás ügyekben a közvetlenségre fektetett szóbeli perrendszer, mely az 1868. évi perrendben «lucus a non lucendoi) gyanánt szerepelt. És ezen reformok mindegyike kellett, hogy az igazságügyi kültségvetésben tetemesebb emelkedést idézzen elő. Annál inkább, minthogy ezen műveletek időszerint összeestek a bitói teendők, az ügybejövetel évenkénti szaporodásával, a mi szintén a kiadások érezhetőbb nagyobbodásával a birói és kezelőszemélyzeti létszám szaporítására vezetett; de a mi, úgy látszik, a civilisatió előhaladásától elmaradhatlan. Ugyanis ezen nagyobbmérvü ügyszaporodást minden előhaladottabb állam feltünteti korunkban, sőt észleltetett az már a régibb századokban is, a civilisatióban a többi országot messze túlhaladó államoknál, mint Franciaországban, hol a jogtudósok és államférfiak már a XVI—XVII. századokban (p. o. Coquille 1590 ben, Cáron 1586-ban, Turnébe 1560-ban, Bonét 1556 ban, Loyseau 1690-ben) erősen panaszkodtak a perek felszaporodása és sokasága miatt, és a mi utóbbit: «D u droit des officesa cimü híres munkájában következő érdekes nyilatkozatra birta volt: «S'il est vrait, que l'une des plus grandes afflictions de ce monde sont les proces: il s'en suit, que l'une des plus grandes charité c'est d'empecher les proces». Természetes, hogy ezen igazságügyi jelenség, a szellem és vagyoni művelődésben már magasb fokra emelkedett mai Franciaországban sem maradhat el. így a törvényszékeknél 1882—1886. évek alatt a polgári elintézések száma 111 ezerről 121 ezerig emelkedtek; a bejövetel 1884 ben volt 136 ezer és 1886. évben 146 ezer 40—45 ezer ügyhátralékkal. A válóperek 3 év alatt 5-ről 7 ezerre szaporodtak, a csődügyek pedig 7 ezerről 8 ezerre. Felső törvényszékeknél a 60-as évektől 1886. évig a polgári ügyek 8 ezerről felszaporodtak 12 ezerre. 1882-ben 8 és 1886-ban néhány híjával 10 ezer ítélet hozatott. A semmitőszéknél e század első negyedében az ügybejövetel 2 ezer körül volt, a század közepén megközelítette a 3 ezret és 1886-ban a 4 ezret. 1880. évtől 1888-ig a bűnügyi szaporulat itt 76°/0-ot tett ki. A francia igazságügyi kormányzat nem is palástolja ezen kellemetlen helyzetet s annak káros hatását a jogszolgáltatás menetére. A minister 1890-ben azt egyenesen annak tulajdonította egyik beszédében, hogy a peres ügyek száma évről évre feltűnően szaporodik. Azonban ujabb időben az igazságügyi ministernek a köztársaság elnökéhez folyó 1894. évben előterjesztett jelentése adatai szerint, a polgári ügyek nagyobb részében bejöveteli csökkenés állt elő. így a semmitőszéknél polgári és kereskedelmi ügyekben az 1889. évi 1,007 panasz leszállt 1890-ben 788-ra, a polgári tanácsokban 995-ről 648-ra. A feltörvényszékekhez ugyanazon ügyekből bejött 1886. Lapunk mai száma 12 oldalra téried.