A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 40. szám - Az igazságügyi költségvetés

A JOG 159 Bűnügyekben Nem büntethető védjegy-bitorlás miatt az, a ki bizonyos arut. mint meghatározott gyárból származót jelöl meg és árul a nélkül azonban, hogy e gyár védjegyét használná vagy utánozná. Ez esetben esetleg csalásról lehet szó. (1890: II. t.-c.) A pestvidéki kir. törvényszék: S. Miksa szabadlábon hagyása mellett az 1890: II. t.-c. 10. §-ába ütköző s ugyanazon t.-c. 23 és '21. §§-ai szerint minősülő és büntetendő védjegyhamisitás vétsége miatV vád alá helyeztetik. Ellenben A. Antal irányában ugyanazon vétség miatt a további bűnvádi eljárás megszüntettetik. & Indokok: K. Gyula budapesti bejegyzett kereskedő, mint «Gebrüder Avenarius* gau-algetheimeni német birodalmi cég magyarországi képviselője, mult 1890. évi julius 7-én beadott feljelentésében azt panaszolja: hogy A. Antal, gödöllői kereskedő mult 1890. évi május 19-én B. Nándor volt budapesti kereskedőnek, megrendelés folytán, egy '220 kilogrammos hordó carbolineumot száílittatott s erre vonatkozó X. p. I. 2 /. alatti számlájában azt <eredeti Carbolineum Avenarius»-nak tüntetvén ki, ezért az •ennek megfelelő 57 frt 20 kr. vételárt számította és vette fel, holott A. Antal a *Gebrüder Avenarius* által feltalált és szabadalmazott .Carbolineum Avenarius* impraegnáló olajnak elárusitására jogosítva nem volt, ily olajat nem is szállíthatott; mert panaszostól, mint iparkamarailag is belajstromozott és Magyarországon egyedül jogos elárusítótól, eredeti «Carbolineum Avenarius* olajat nem vett, ilyet üzletében nem is tarthatott, hanem kétségkívül közönséges — Magyarországon gyártott és jóval olcsóbb carbolineumot küldött B. Nándornak az «Avenarius» elnevezés jogtalan felhasználása mellett; ezért a fentebb idézett t.-c. 10., 23. és 24. §§-ai alapján s tekintettel ugyanazon t.-c. 32. §-ára és az 1892. évi IV. t.-c. 1-ső cikkére, panaszlottat illetőleg ennek segédjeit megbüntetni kéri. A. Antal azonban tagadja: hogy B. Nándornak ö küldötte volna a carbolineumot s azt állítja: hogy a megrendelés és szállítás idejében beteg volt s gyógyítás végett huzamosabb időn át Budapesten tartózkodott, mely idő alatt üzletét S. Miksa segédje vezetvén, ez kapta meg a B. Nándor megrendelését, nevezett segédje eszközölte a szállítást és állította ki az ő neve alatt s az ő tudta nélkül a napló p. 1., 2 /. alatti számlát, melyről ö csak később értesült. S. Miksa kereskedősegéd A. Antallal egyezően beismeri: hogy főnöke távollétében ő kapta meg a kérdéses megrendelést, s minthogy carbolineum üzletükben akkor nem volt, K. Dávid budapesti kereskedőnek irt, hogy a megrendelt carbolineumot B-nek az A. Antal számlájára küldje el és beismeri, hogy midőn K. Dávidnak, az elszállítás megtörténtéről kiállított, N. 6. alatt levő számláját megkapta, ő állította ki és küldötte el B. Nándornak a feljelentéshez 2 '. alá zárt ama számlát, melyben a küldeményt «eredeti Carbolineum Avenarius»-nak jelezte és azért 57 frt 20 krt, a szállításért pedig 1 frtot követelt, de azt állítja, hogy nem tudta, miként a «Carbolineum Avenarius* elárusitására egyedül a panaszló van feljogosítva, nem tudta azt sem, hogy K. Dávid nem ily carbolineumot küldött B-nek; mert ő azt hitte, hogy minden forgalomban levő carbolineum egyszersmind Avenarius is, s minthogy a B. megrendelésében eredeti «Carbolineum Avenarius> volt, ő ezen az alapon jóhiszemüleg, csakis oly célból, hogy a számla a megrendeléssel találjon, irta be a számlába az <Avenarius> szót. Miután azonban S. Miksának ezen védekezése rosszhiszeműnek tűnik fel, mert a K. Dávid számlájában a B-nek küldött áru csak 23 frt 76 krral volt felszámítva és ő mégis B-rel szemben ugyanazért az áruért 57 frt 20 krt, tehát a számlában jelzett «eredeti Carbolineum Avenarius »-nak megfelelő árt számított és vett fel; a K. Dávidhoz irt leveleiben pedig «Avenarius>-ról említést sem tett: holott jóhiszeműsége esetében a megrendelés hasonlatosságára itt még fokozottabban tartozott volna ügyelni; minthogy továbbá S. Miksa irányában a fentebb előadottak alapján, az idézett törvényekben meghatározott védjegy-bitorlás vétsége megállapíthatónak mutatkozik: ezeknél fogva őt eme vétség miatt vád alá helyezni, ellenben A. Antalt érdeklőén, tekintve, hogy S. Miksa beismeri, hogy a vádbeli cselekményt egyedül ö követte el s hogy erről A. Antalnak tudomása sem volt, tekintve, hogy az utóbbinak ama védekezése, miként abban az időben beteg volt s huzamosabb időn át Budapesten tartózkodván üzleti ügyekkel nem foglalkozott, megcáfolva nem lett: A. Antal irányában a további bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. (1894. április 17-én, 3,343. sz.) A budapesti kir. Ítélő tábla: Az elsőbiróság végzésének A. Antalra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja-^ S. Miksára vonatkozó felebbezett részét azonban megváltoztatja es a további bűnvádi eljárást e terhelttel szemben is megszünteti. Indokok: A védjegyhamisitást az 1890. évi II. t.-c. 23. es 24. §-ának világos meghatározása szerint az követi el, a ki valamely árut jogtalanul védjegygyei lát el vagy hoz forgalomba vagy >ly célból hamis védjegyet készít. Az árunak a védjegy utánzata vagy a cég jogtalan alkalmazása nélkül, csupán azon valótlan előadás melletti forgalombahozatala, hogy az egy bizonyos cegneK bizonyos nevü készítménye, az 1890. évi II. t.-c. 3. fejezete aia vonható büntetendő cselekményt nem képez. Az ily eljárás lenét más büntetendő cselekmény ípl. csalás, melyre nézve az íüezeu törvény a B. T. K. rendelkezését fentartotta), de vedjegynamisitásnak nem minősíthető. Jelen esetben a följelentés nem auirja, de a vizsgálat adatai sem igazolják, hogy terhelt az általa ti. mndornak eladott carbolineumot, illetve annak tartályát a panaszos védjegyével vagy cégével látta volna el, sőt B. Nándor és K. Dávid határozottan vallják, hogy a hordóra ily jelzés nem esik. E szerint terhelt ellenében a védjegyhamisitás vétsége tárgyilag nem forog fenn, s minthogy más büntetendő cselekmény jelenségei sem merültek fel, de ily értelmű indítvány sem tétetett: az eljárás megszüntetendő volt. (1894. évi julius 12-én, 5,830. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság végzése az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1894. december 11-én, 9,155. sz.) Az előbbi házas állapot elhallgatása még nem vonja maga után a B. T. K. 251. §. 2. pontjában körülirt súlyosabb büntetési tétel alkalmazását. (B. T. K. 251. §.) A kalocsai kir. törvényszék: H. Pál vádlottatt a B. T. K251. 1. pontja alá eső kettős házasság bűntettében bűnösnek kimondja s ezért mint ilyet, az idézett szakasz alapján, az Ítélet foganatba vételétől számított egy évi börtönre ítéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során vádlott H. Pál részéről tett beismerésével és a 14. iratjegyzéki szám alatti anyakönyvi kivonattal bizonyítva van, hogy nevezett vádlott 1889. évi február 18-án Kecelen a római katholikus hitvallás szertartásai szerint K. Rozália hajadonnal házasságra lépett, majd két évi együttélés után nejét Kecelen hagyván, Dunapatajon megismerkedett K. Mari hajadonnal, a kivel, mint ezt az iratokhoz 3. naplószám alatt csatolt anyakönyvi kivonat is igazolja, 1893. évi április 11-én Kalocsán szintén a római katholikus hitvallás szertartásai szerint házasságot kötött. H. Pál ezen beismert cselekménye által a B. T. K. 251. §. 1. pontjába ütköző kettős házasság bűntettét követte el s tekintettel arra, hogy a házasságra lépés szándékának bejelentésekor a lelkészt, valamint K. Marit saját családi állapotára vonatkozólag tévedésbe ejtette, illetőleg ezek előtt azon körülményt, hogy már törvényes és eddig még törvényesen felbontatlan házassági kötelékben áll, eltitkolta, vádlottat tekintettel rovatlan előéletére, beismerésére és arra, hogy neje K. Rozália azon viselete, hogy más férfihez szegődött, azzal tiltott benső viszonyt folytatott, vádlottnak a vád tárgyát képező cselekményének elkövetésére természetszerű befolyást gyakorolt, mint enyhítő körülményekre, az ítéletben kitett szabadságvesztés-büntetéssel sújtani kellett. (1893. december 12-én, 5,290. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék Ítéletét azzal a változtatással, hogy H. Pál vádlottat a B. T. K. 251. §-ába ütköző s annak 2. pontja szerint minősülő bűntettében mondja ki bűnösnek, helybenhagyja. Indokok: Minthogy vádlott az előbbi kötelék fennállását K. Mari s a lelkész előtt eltitkolta s ez által a vele házasságra lépő felet tévedésbe ejtette, vádlottnak cselekménye a B. T. K. 251. §. 2. pontjának büntetési tétele alá esik. Egyebekben a kir. itélő tábla a kir. törvényszéknek Ítéletét, mellőzve vádlott első nejének hűtlenségéből merített enyhítő körülményt, mert ebben a hűtlenségben a második nő, kinek jogait vádlott cselekménye oly érzékenyen sértette, teljesen ártatlan, s annak a körülménynek, hogy a második házasságból egy gyermek származott, mint súlyosítónak kiemelése mellett, egyébként elfogadott indokainál fogva hagyta helyben. (1894. március 28-án, 1,380. sz.) A kir. Curia: Az érvényes házassági kötelék fennállásának elhallgatása nem állapítja meg a B. T. K. 251. §-ának második bekezdésében meghatározott minősített cselekményt, a menyiben az itt felemiitett tévedésbe ejtés erre irányzott külön tevékenységet feltételez. Ez okból a fenforgó bűntett minősítésére nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete, egyebekben pedig felhozott és felhívott indokaiból a kir. itélő tábla ítélete hagyatik helyben már azért is, mert vádlott irányában nyomatékos enyhítő körülményt képez, hogy bűncselekményét a hatóságnál önmaga jelentette fel. (1895. május 15-én, 1894. évi 6,(i95. sz.) A ki 12 éves fiúnak töltött fegyvert ad kezébe, gondatlanság miatt büntetendő, ha a fiu önön magát meglövi. (B. T. K. 290. §.) A nagyváradi kir. törvényszék: F. József vádlottat a B. T. K. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségében bűnösnek találja és ezért a B. T. K. 290. §-a alapján a foganatba vételtől számítandó egy évi és három havi fogházra itéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint G. Bertalan 12 éves Sándor nevü fiának vádlott egy elöltöltő Flaubertfegyvert megtöltve adott át abból a célból, hogy a fiúval verebekre mennek lövöldözni, maga vádlott pedig régi huszár karabinerpisztolyt vett magához. Mikor 1893. évi augusztus hó 18-án a fiúval vádlott az úgynevezett Sándor-völgye felé ment, a vércsorogi műhelyétől mintegy 1,000 lépésnyire vádlott egy verébre lőtt, de azt nem találván, a tőle 20 lépésnyire oldalt és hátra levő G. Sándor fiu kiáltotta, «igy lőjjön kerékgyártó", de miután vádlott ez alatt ismét madárra lesett, e felhívásra vissza nem tekintett; rövid időre rá azonban lövést hallott; hátra tekintvén, látta, hogy a fiu hanyatt fekszik a Flaubert-fegyver jobb karjának hajlásában a csőnyílással felfelé van elhelyezve, a fiu száját a vér borítja és halva van. A boncolásról felvett jegyzőkönyv és az arra alapított szakértői vélemény azt állapítja meg, hogy G. Sándor a kezében volt Flaubert-fegyverrel öngyilkos szándékkal a szájába lőtt s ennek következtében halt meg; nem zárja ki azonban azt a lehetőséget,