A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 39. szám - Özvegyi jog az összehasonlitó jogtudomány és codificatio alapján 2. [r.]

JOG 155 vitatta, hogy felperes felgyógyulása után szolgálattételre ismét jelentkezni tartozott volna, az 1884. évi XVII. t.-c. 94 S G Dont jából származtatott vélt jogát tehát igénybe nem vette az 1891~ február 15-én kelt E) alatti levélben pedig, mely oly időben Íratott, mikor a 3-,. alatti levélnek már birtokában volt a felperes elleni kifakadások dacára végre mégis kijelentette, hogy felperes a fizetését annak idején meg fogja kapni. Ezekből az okokból alperest az elsó'birósági Ítélet megváltoztatása mellett kifogásai elvetésével a kereseti tökének stb megfizetésében el kellett marasztalni. A. m. kir. Curia (1895 szept. 3. 1,226. sz. a.) a másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Az a kitétel, hogy eladó a vevő által megtekintett árut adja el. nem bizonyitja az árunak megvizsgáltatását vevő által a vétel előtt, meg ha vevő az árut nézegette is, de meg nem vizsgálta. A helyiségnek megjelölése, a hol az áru van, nem involválja azt, hogy az áru annak minőségére való tekintet nélkül, mint egyedileg meghatározott, képezte az adásvétel tárgyát. A szerződésszerű és a tőzsdei jegyzett ár közötti különbözet meghatározásánál a Budapesten jegyzett tőzsdei árból a Budapesttol az átadási helyig gyanítható fuvarköltség levonásba helyezendő. A szegszárdi kir. járásbiróság (1894. okt. 19. 11,951. sz. a.) dr. Leopold Kornél ügyvéd által képviselt L. Lajos felperesnek dr. Spányi Leo ügyvéd által képviselt O. Samu alperes ellen 82 Irt töke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Köteles az alperes 82 frt tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Az alperes a III. a) szerint 1894. március 6-án eladta azt a 1—200 m. m. kukoricát felperesnek, a mely Alsónyéken T. Pál góréjában volt, métermázsáját í frt 05 krért és átvételi hely gyanánt a kukoricának akkori fekvése helyét, Alsónyék községet, határidőül pedig március ló-ét tűzvén ki. Ezek szerint az alperesnek átadási kötelezettsége 200 m. mázsáig terjed. O. József tanú vallomásából, mely szerint a T. Pál góréjában fekvő kukorica habár SZÍVÓS, de sem büdös, sem romlott nem volt, továbbá abból a körülményből, hogy az alperes beismerése szerint a 4 frt 05 kr eladási ár az akkori helyi napi árnak megfelelt, okszeriileg következik, hogy a vételi ügylet jó, forgalomképes kukoricára nézve jött létre, illetve, hogy a III. alattiban a kukoricának a tanú által megszemlélésére való utalás ilyen értelemben veendő. Minthogy pedig az alperes beismerte, hogy az átadandó kukorica rossz és büdös volt, a felperes jogosítva volt annak átvételét megtagadni és elmaradt hasznát, ugy felmerült kárát követelni. Elmaradt haszon cimén métermázsánként 20 krt ad, és C) alatti tőzsdei árlapokkal törvényszerűen igazolva lett. Az átvétel végett kiküldött fuvarosoknak fizetett összeget az alperes nem kifogásolta és beismerte, hogy a felperes személyesen is megjelent Alsónyéken az átvétel végett. Ez utóbbi címen 8 irtot mint fuvar és munkamulasztás ugy egyéb költségek fejében méltányosan követelhető összeget a bíróság minden további bizonyítás nélkül elfogadott. Ezek a pts. 251. és 252. §§. ugy a pts. novella 37. §. alapján az indokai az Ítéletnek, stb. A pécsi kir. itélö tábla (1895. évi ápril 1. 1,098. sz. a) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A 11,591. sz. a felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv mellett III. alatt becsatolt sürgöny szerint felperes megbízottja utján 1894. márc. 6-án megszemlélt kukoricát vett alperestől, mit a per során tanuként meghallgatott O. József megbízott is tanusit azzal együtt, hogy az általa megszemlélt és felperes részére megvett kukorica szivós volt. Noha pedig ugyanazon tanú vallja, hogy a kukoricát a megszemléléskor bűzösnek vagy rossz minőségűnek nem találta, alperes pedig beismerte, hogy az 1894. évi március 15-én, mint kikötött teljesítési határnapon a kukorica roszminó'ségü és büdös volt, minthogy a megszemlélt és határozottan megjelelt kukorica minőségének az elvitel napjáig bekövetkezett romlása annál inkább felperes kárát képezi, mert felperes nem is állította, hogy a kukorica megőrzése körül alperes a rendes kereskedői gondosságot kifejteni elmulasztotta (1875. XXXVII. t.-c. 342. §.j felperesnek arra, hogy az alperessel létrejött ügylettől a kukoricának időközben történt megromlása alapján visszalépjen és alperestől szenvedett kára megtérítését követelje, joga nincs. De még abban az esetben is, ha a vételi ügylettől való egyoldalú visszalépésre felperesnek joga volna is, felperes kárigénye akár tényleg vallott kár, vesztett haszon cimén alaposnak nem volt felismerhető. Azt ugyanis, hogy a kukoricát 1894. évi március 15-én felperes már másnak eladta és a teljesítés meghiúsulta alapján vallott volna összesen 50 frt tényleges kárt, felperes mivel sem igazolta, de azt sem igazolta, hogy a szerződés es a teljesítési idő közt beállott árkülönbözet alapján a tőzsdei jegyzések szerint merült volna fel 50 frtra rűgó kára, mert az 189*. évi márc. 16-ról becsatolt tőzsdei árjegyzés csak a bánsági kukorica árjelzését, de nem egyszersmind másnemű kukorica árát igazolja, valamint azt sem igazolta felperes, hogy Alsónyékra való személyes leutazása folytán tényleg 8 frtra rúgó költsége merült volna fel; ily körülmények közt, noha igazoltnak veendő, hogy a fuvarozók részére kifizetett összeg összesen 24 frtot tett ki, felperes az első biróság ítélet megváltoztatásával keresetével elutasítandó volt stb. A m. kir. Curia (1895. augusztus 28. 1,330. sz. a.) Mindkét alsóbb biróság ítéletének részben megváltoztatásával, az alperes köteles a kereseti összegből 24 frt résztőkét stb. felperesnek megfizetni s a felperes keresetével az ezt meghaladó követelésére nézve utasittatik el. stb. Indokok: Az alperes is beismerte a tárgyaláson, hogy a felperessel megkötött vételi ügyletből kifolyólag az ő részéről a felperesnek átadni szándékolt, ez által azonban rosszminősége miatt át nem vett tengeri rossz és büdös volt, az a kifogása pedig, hogy a felperes a tengerit annak minősége miatt az átvételkor kifogásolni jogosítva nem volt, azért mert ő a T. Pál góréjában levő és a felperes megbízottja által megszemlélt tengerit adván el, azt a felperes olyan minőségűnek, a milyennel az birt, elfogadni tartozott, figyelembe vehető nem volt. Az alperes által a felpereshez ennek megbízottja utján intézett 111. a. sürgönynek tartalma nem bizonyíthatja még azt, hogy a T. Pál góréjában levő tengeri, annak minőségére való tekintetnélkül képezte eladás tárgyát, mert a sürgönyben az alperes csak a helyiséget jelölte meg, a hol a tengeri van és a honnét az átadást teljesíteni fogja. A sürgönynek az a kitétele pedig, hogy az alperes a felperes által megtekintett tengerit adja el, a felperes tagadásával szemben a tengerinek ő általa vagy megbízottja által történt megvizsgálását a vétel előtt nem bizonyitja. Az alperes által felhozott tanuknak, valamint a felperesnek a vétel megkötésénél közbenjárt megbízottjának O. Józsefnek vallomásából csak az tűnik ki, hogy az utóbbi a vétel megkötése előtti időben nézegette az alperesnek a T. Pál góréjában levő tengerijét, de hogy ezt meg is vizsgálta volna, tanuk nem bizonyították. A vétel megkötésekor pedig vevő részéről a tengeri meg sem volt vizsgálható, mert a vétel nem a helyszínén, hanem levél és sürgönyváltás utján köttetett meg. Ezek szerint, miután a K. T. 321. §. rendelkezése szerint eladó, ha az árunak faja és minősége a szerződésben előre meg nem határoztatott, középfajút és minőségűt tartozik szállítani és miután az alperes be nem bizonyította, hogy az általa a felperesnek eladott tengeri már előre egyedileg olyképen volt meghatározva, hogy a meghatározással annak minősége is megadva lett volna, de azt sem, hogy a felperes az általa vagy megbízottja által előzetesen megvizsgált és minőségére nézve felismert s elfogadott tengerit vette meg tőle, a felperes jogosítva volt, az alperes beismerése szerint is rossz és büdös tengerinek átvételét megtagadni és az alperes ellen a K. T. 353. §. alapján a nem szerződésszerű teljesítés miatt kártérítést követelni. A felperes által keresetében érvényesített kárköveteléséből azonban csakis a tengerinek elszállítása céljából felfogadott fuvarosoknak kifizetett 24 frt tőke és ennek kamata volt megítélhető, mert ennek mennyiségét az alperes a perben nem tagadta. Nem volt megítélhető az árkülönbözet cimén érvényesített 50 frt mert eltekintve attól, hogy helyesen állapította meg a másodbiróság ítéletének indokaiban a különbséget a tőzsdei jegyzéssel tanúsított bánsági és más nemű tengeri között, azért sem, mert a tengerinek átadási helyéül Alsó-Nyék községe lévén meghatározva, a szerződésszerű és a tőzsdei jegyzék-ár közötti különbözet meghatározásánál a Budapesten jegyzett tőzsdei árból a Budapesttől az átadási helyig gyanítható fuvarköltség is levonásba lett volna helyezendő, ezt azonban a felperes ki nem mutatta. Végre nem volt megítélhető a felperesnek saját fuvarköltsége és idővesztessége fejében felszámított 8 frt kárkövetelése, mert ennek mennyiségét az alperes tagadásával szemben egyáltalán nem bizonyította be. stb. Bűnügyekben. Rágalmazás vétségét követte el a teherben levő nő, ki akkor, midőn még az állitott tény jogérvényes Ítéletben valódinak ki nem mondatott, házas tanítóról azt állította, hogy öt amaz ejtette teherbe. Az ipolysági kir. járásbiróság (1894. nov. 8. 1,944. sz. a.i Cz. Mária (18 éves hajadon cseléd) az L. Ferenc által ellene a btk. 258. g-aban meghatározott rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik, ellenben L. Ferenc (30 éves, nős néptanító) az ellene viszonvádként emelt, Cz. Mária sérelmére elkövetett, a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében vétkesnek kimondatik és ezért a btk. 261. és 53. §§-hoz képest, behajthatlanság esetében egy napi fogházra változtatandó 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: L. Ferenc Cz. Mária ellen vádként felhozta, hogy reá vonatkozólag ez azt állította, hogy tőle esett teherbe, miért is tekintettel arra, hogy ő nős, de arra is, hogy ő kántortanító és így az állitott tény ellenében nemcsak bűnvádi, hanem fegyelmi eljárás alapjául is szolgálhat, a btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás miatt kívánta bünfenyitő űton felelősségre vonni. Vádlott Cz. Mária beismerte azt, hogy ő vádlott felől azt állította, miszerint tőle esett teherbe, sőt a tárgyalás folyama alatt is megmaradt ezen állítása mellett; tekintve azonban, hogy vádlott tényleg teherben van és azon ténykörülmény megállapítása, hogy kitől esett teherbe, döntő befolyással bir ezen ügy érdemleges elbírálásánál, ezen ténykörülmény pedig a folyamatba tett ezen bünfenyitő eljárás keretén belül el nem bírálható és