A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Utóörökösödés és annak következményei

269 Az elutasító határozat jogerőre emelkedett, minek folytán az ingatlanra zálogjogot s illetve végrehajtási jogot nyert hitelező az ingatlanra nézve árverés elrendelése végett árverési kérvényt nyújtott be. Melyben egyúttal azt is kéri, hogy a haszonélvezetek értékesítéséből befolyt vételárak, a végrehajtási törvény 212. £-ára való tekintettel birói letétben visszatartatván az ingatlanok után befolyandó vételárfelosztások birói letétben kezeltessenek. A telekkönyvi hatóság támaszkodva az előterjesztés folytán hozott és jogerőre emelkedett elutasító határozatában kimondott azon megokolására, hogy az előterjesztéssel éltek valamennyije a nemzésre s illetve gyermekszülésre képtelen s igy a tőle származható utóörökösre határozottan a legtávolabb jövőben sem lehet kilátás, — az ingatlanokra kért árverést elrendelte és a haszonvételek után befolyt vételári összegnek — az ingatlanok után befolyandó vételárak leendő kiosztásáig birói letétként való kezelését kimondta. Az árverés elrendelése ellen M. Mária és a haszonélvezetre bekebelezett jelzálogos hitelező és végrehajtató felfolyamodást nyújtottak be. M. Mária felfolyamodását azzal okolván meg, hogy ő már két hónap óta anyjának érzi magát és nem lehetetlen, hogy fiút szül, kit majd János névre megkeresztelendő, utóöröklésre lesz hivatva. A haszonélvezetek végrehajtatója felfolyamodását pedig azzal indokolta meg, hogy az ingatlanok egy éven belül nem kerültek árverés alá és igy a végrehajtási törvény 212. §-ára való tekintettel a haszonélvezetek után befolyt vételárak az ő és a többi haszonélvezetre zálogjogot nyert hitelezők követeléseinek kielégítése fejében fizetendők ki. A feltolyamodások az árverés felfüggesztése mellett az összes iratokkal együtt az illető királyi Ítélőtáblára lettek felterjesztve. A királyi tábla az első felfolyamodást az előterjesztésre hozott és jogerőre emelkedett elsőbirósági határozat alapján, de még azért is, mert nem lett szakértőileg igazolva a terhességi állapot, elutasította. A második felfolyamodást pedig azért utasította vissza, mert az árverési kérvény a haszonélvezetekre birói zárlatot rendelő évben nyert elintézést, tehát egy éven belül, miért is a királyi ítélőtábla az árverési kérvényre hozott elsőbirósági végzéseit e részben is sanctionálta. A királyi Ítélőtáblai határozatnak a felekkel lett közlése és ujabbi árverési hirdetmény kibocsátása után M. Mária magát egy szülésznő és egy orvos által megvizsgáltatván, az ezektől nyert — áldott állapotát igazoló — bizonyítványnak csatolása mellett ujabbi — de már mostan előterjesztéssel összekötött — felfolyamodást adott be, kérvén az árverezés felfüggesztése mellett tárgyalás kitűzését és a terhek törlését, esetleg felfolyamodásának a királyi ítélőtáblára való azonnali felterjesztését. Az illető telekkönyvi hatóság sem a kitűzött árverést fel nem függesztette, sem pedig tárgyalást nem tűzött, hanem az iratokat felfolyamodás kapcsában az illetékes kir. ítélőtáblára utasította. Azonban az iratoknak a királyi Ítélőtáblánál lételének ideje alatt az árverés megtartatott, sőt jogerőre is emelkedett. Az iratok leérkezvén, tárgyalás tüzetett. De minthogy az árverés nem csak megtartatott, hanem az jogerőre is emelkedett, ennélfogva árverelő vevő a birtokba vezetés végett folyamodott be az illető telekkönyvi hatósághoz. Azonban a telekkönyvi hatóság a birtokba vezetés iránt intézett kérelemnek helyt nem adott, hanem azt visszautasította azon indokolással, hogy a most kitűzött tárgyalás megejtése után e tárgyban hozandó határozat jogerőre emelkedéséig a birtokbavezetés el nem rendelhető. Sőt a telekkönyvi hatóság az árverés jogerőre emelkedését a végr. törv. 188. §-a alapján ki nem mondta, de azt függőben hagyta, pedig az már régen jogerős. Az árverelő vevő a telekkönyvi hatóság által hozott eme sérelmes végzés ellen felfolyamodást adott be; de M. Mária is beadott egy kérvényt, melyben a csatolt halotti anyakönyvi kivonattal igazolja atyja M. Péternek az elhalálozását. A telekkönyvi hatóság a vevő által beadott felfolyamodást elfogadta ugyan, azonban annak a királyi táblához való felterjesztését akkorára halasztotta, a midőn az ez ügyben kitűzött tárgyalás megtartása után a szükséges végzés meg lesz hozva. A tárgyalás napján a gyermekágyban fekvő M. Mária helyett annak ügyvédje megjelenvén, fele érdekében ragaszkodik az előterjesztéshez és kéri a M. Péter ellen hivatkozott telekjegyzőkönyv teher lapján eszközölt összes bekebelezéseket, előjegyzések és feljegyzéseket töröltetni, valamint a haszonélvezetek eladásából befolyt és birói letétben kezelt összes vételárakat és azok kamatait fele, illetve az utóörökös javára kiutaltatni s azokat gyámi kezelés végett az illetékes árvaszékhez áttenni. Előterjesztése jogosságát következőkkel igazolja: 1- ször. halotti anyakönyvi kivonattal igazolja azt, hogy M. Péter — az utóörökösödési jog megszorításával korlátolt tulajdonos, — az árverés után harmad napra meghalt; 2- szor. hogy M. Mária ezelőtt, illetve a tárgyalás napját megelőzőleg négy nappal fiút szült, kit az itt becsatolt keresztlevél igazolása szerint «János» névre kereszteltette meg. És igy támaszkodva a magyar királyi Curia mint legfőbb törvényszék által 4,452/870. szám alatt hozott következő határozatára, mely ekként szól: Ha a tulajdonjog oly korlátozással van bejegyezve, hogy az ezáltal érintett ingatlan a bejegyzett tulajdonos halála után bizonyos megjelölt személyre szálljon át: a telekkönyvi tulajdonos azon ingatlan fölött nem rendelkezhetik, illetőleg rendelkezései alapján nyilvánkönyvi bejegyzések nem eszközölhetők. Az emiitett teherlapi összes bejegyzések kitörlését, valamint a hivatkozott legfőbb itélőszéki határozat ellenében eszközölt és igy törvényerővel nem biró árverés megsemmisítését is követeli. . A jelzálogos hitelezők támaszkodva a trdts. 150. igában meghatározott elévülési határidő elmultára, a nyilvánkönyvbe helyezett jogbiztonságra, valamint a magyar kir. Curiának 40,840/877. szám alatt hozott határozatára, mely ekként szól: «Ha a telekkönyvben a tulajdonjog bekebelezése alkalmával egyúttal az is bejegyeztetik, hogy a tulajdonos halála után a birtokban kiket fog az öröklési jog illetni: e bejegyzés csak a halálesetre való intézkedést korlátolja és nem szolgál akadályul arra, hogy e birtokkal a tulajdonos életében szabadon rendelkezzék s azt el is idegenithesse>, kérik zálogjogaik épségben tartását és úgy az ingatlanok valamint a haszonélvezetek után befolyt vételárakat követeléseik kielégítésére sorozni és azokat előirt módon kiutalványoztatni. A vevő támaszkodva a végrehajtási törvény 182. í;-ában foglalt intézkedésre, kéri, hogy a mennyiben az árverés már régen jogerőre emelkedett, és a mennyiben ő az árverési feltételeknek a vételár és annak késedelmi kamatainak befizetése által teljesen eleget tett, a megvett ingatlanok nevére átirattassanak és azok neki birtokába és használatába a hivatkozott törvény 180. §-a alapján birói kiküldött által át is adassanak. Az ügynek ekként történt letárgyalása után következik a birói határozat kimondása; de a hatóság ez ügyet vezetett birója nem bir megállapodni a határozat hozatalánál követendő iránynyal: tanácskozik birótársaival, ügyvédekkel és számtalan más jogtudósokkal, de nem bir megállapodni a helyes irányelv tekintetében; mert az ügy monstruosus voltánál fogva unikum, a mennyiben itt következő kérdések merültek fel: 1. minek tekintendő itt M. Péter: tulajdonosnak vagy csak bizományosnak ? 2. helyesen lettek-e az ingatlanokra vezetett zálogjogok minden korlátozás kitüntetése nélkül bekebelezve? és egyáltalában lehetett-e azokat M. Péter ellen bekebelezni ? 3. Szabad volt-e M. Péter ellen annak haszonélvezeteire a zálogjogot bekebelezni? és ha igen, miért? 4. nem-e szükséges lett volna itt a zálogjogi bekebelezésekről az utóörökösödésre jogosítottakat is értesíteni ? 5. minthogy zálogjogi bekebelezésekről az utóörökösök értesítve nem lettek, tekinthetők-e tehát ezen bekebelezések jogerősöknek vagy nem ? fi. a végrehajtási zálogjogok bekebelezéséről nem kellett-e volna az első utóörökösön kivül a többi utóörökösöket is értesíteni? 7. jogosítva volt-e a tkkvi hatóság a zárlat foganatosítása ellen a haszonbérlő és az első utóörökös által végrehajtás megszüntetése végett beadott és a végrehajtási törvény 31. §-a szerint a perbiróhoz tartozott kereseteket a hivatkozott törvény 168. §-ára tekintettel elfogadni és annak tárgyalásába belemenni? 8. jogosítva volt-e a telekkönyvi hatóság utóörökös M. Pál keresetét azon okból, mert az a becsatolt helyhatósági bizonyítvány igazolása szerint szüleit nem tiszteli, azok iránt állítólag kellő gyermeki szeretettel nem viseltetik, erkölcstelen és botrányos életet él, — elutasítani? és egyáltalában jogosítva volt-e arra, hogy a helyhatósági bizonyítványt minden tekintetben törvényes és semmi tekintetben kifogás alá nem eső okmánynak minősítse s azt ítélete egyetlen és legfőbb indokául elfogadja? ily esetet tekintve melyik bíróság illetékes ilynemű okmány törvényessége és érvényessége felett határozni ? 9. helyesen utasitotta-e el a haszonbérlő keresetét azon indokból, hogy a haszonélvezetek végrehajtatója magán követelése a haszonélvezetekre nézve előbb lett bekebelezve mint a haszonbérlő bérlete? 10-szer. helyesen cselekedett-e a tkkvi hatóság akkor, a midőn M. István, Ferenc és Mária által végrehajtási jogok megszüntetése, a végrehajtási és magán zálogjogok kitörlése iránt beadott előterjesztéssel összekötött felfolyamodást nem a másodbirósághoz terjesztette fel, hanem azt elfogadván, arra tárgyalást tűzött? 11. helyesen cselekedett-e a hatóság akkor, a midőn a jelzálogos hitelezők mint alperesek által a M. István és Ferenc nemző képtelenségét és M. Máriának gyermekszülés lehetetlenségét igazoló okmányokat teljes bizonyító erejűnek elfogadta és az azokban foglalt állitások és indokok alapján az utóörökösök előterjesztését feltétlenül elutasította és az összes terheket és feljegyzéseket továbbra is maga épségében fentartani rendelte ? Jogosítva volt-e a telekkönyvi hatóság a csatolt okmányok érvényes volta felett Ítélkezni? Ezen kérdés elbírálása melyik bírósághoz tartozik? 12- szer. helyesen cselekedett-e a hatóság akkor, a midőn az árverési kérvényt — helytadólag — azon indokolással, *hogy az előterjesztéssel éltek valamenynyije a nemzésre s illetve gyermekszülésre képtelen s igy tőlük származható utóörökösökre határozottan a legtávolabb jövőben sem lehet kilátás*, — elintézvén, az árverést kitüzette és a haszonélvezetek eladásából befolyt vételárakat az ingatlanok eladásából befolyandó vételárak kiosztásáig továbbra is birói letétekként kezelni rendelte? Szükséges-e az árverési hirdetmény kibocsátását indokolni? 13- szor. helyesen cselekedett-e a tkkvi hatóság akkor, a midőn M. Mária indokolatlan és a haszonélvezetek végrehajtatójának semmi körülmények között felfüggesztő hatálylyal nem