A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Igazságszolgáltatási baklövések. A szászkabányai kir. járásbíróság judikáturájából

A JOG 263 készültségére, bizonyára a világirodalom terén is számot, sőt mint már beavatottak állítják, nagy feltűnést fog kelteni. Egyben felemlítjük azt az örvendetes tényt, hogy Csemegi Károly az egyházpolitika terén megtért és egy szintén B.-Füreden nyaraló előkelő szabadelvű képviselőnek kereken kijelentette, hogy ő meddőnek és feleslegesnek tartja az ellenlállást a reformtörvények végrehajtásával szemben, mert senkise legyen királyibb a királynál, hanem hajoljon meg mindenki a nemzet és a korona kifejezett akarata előtt és tartsa szentnek a már meglevő törvényt. A budapesti egyetem jog- és államtudományi karának tanremije: Magyar közjog. Lechner Ágoston. — Magyar közigazgatási jog. Ugyanazon tanár. - Egyetemes európai jogtörténelem. Hajnik Imre. Magyar büntetőjog. Schnierer Aladár. — Bevezetés a jogbölesészetbe. Ugyanazon tanár. — Magyar polgári törvénykezési rendtartás. Herczegh Mihály. — Magyar magánjog. Ugyanazon tanár. — Magyar csődtörvény. Ugyanazon tanár. — Ausztriai általános magánjog. Sághy Gyula. — Egyházjog nevezetesebb forrásai és a kath. egyház kormányzati szervezete. Ugyanazon tanár. Pandekták. Ugyanazon tanár. — Római Jog. Vécsey Tamás. - A források exegetikus olvasása. Ugyanazon tanár. - - Magyarország statisztikája. Láng Lajos. — Nemzetgazdaságtan. Ugyanazon tanár. — Egyházjog. Antal Gyula. — Ausztriai általános magánjog. Ugyanazon tanár. — Egyházi jog. Kovács Gyula. — Államszámviteltan. Bochkor Károly. — Nemzetgazdaságtan. Földes Béla. — A socialismus. Ugyanazon tanár. — Nemzetgazdasági seminarium. Ugyanazon tanár. — Magyar magánjog. Zsögöd Benő. — Kereskedelmi és váltójog. Nagy Ferent. — Magyar alkotmányés jogtörténet. Timon Akos. — Magyar pénzügyi jog. Mariska \ ilmos. — A javak eloszlásának és fogyasztásának tana. Ugyanazon tanár. — Politika. Concha Győző. — Államtudományi seminarium. Ugyanazon tanár. — A római jog institutiói, forrásolvasmánynyal. Schwarz Gusztáv. — Római-jogi practicum. Ugyanazon tanár. — Közegészségügy. Fodor József. — Római jog. Kajuch Márton. — Telekkönyvi rendtartás magyarázata. Csillag Gyula. — Bűntetőjog. Fayer László. — Bűnvádi eljárás. Ugyanazon tanár. Büntetőjogi seminarium. Ugyanazon tanár. — A biztosítási jog. Neumann Ármin. — Nemzetközi jog. Csarada János. — Észjogi előadások. — Ugyanazon tanár. — Jogbölcsészet Pikler Gyula. — Jogbölcseleti seminarium. Ugyanazon tanár. — Közgazdaságunk fejlődése 1867 óta. Ráth Zoltán. — Magyarország közgazdasági statisztikája összehasonlításban Európa főbb államainak közgazdasági viszonyaival. Dobránszky Péter. — Morál-statisztika. Ugyanazon tanár. — Törvényszéki orvostan. Csatáry Lajos. — A káptalanok, azok fejlődése és jogi állása. Melichár Kálmán. — Demologiai seminarium. Körösi József. — Magyar bűnvádi eljárási jog. Balogh Jenő. — Mezőgazdasági hitel és biztosítás. Pólya Jakab. — Közgazdasági politika, különös tekintettel a kereskedelemre. Kovács Gyula. — Az egyházjog forrásai. Reiner János. — A birtokintézmény a római jogban. Hoffmann József. — A történeti módszerről a jog-, gazdaság- és társadalomtudományban. Mandelló Gyula. — Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. Polner Ödön. A háztulajdonos azon ígéretére támaszkodva, hogy fel nem mond és a bért fel nem emeli, támadta meg egy lakó a lakfelmondás érvényességét. A fiumei kir. járásbíróság elutasító határozatát a budapesti kir. tábla, a többi között, a következő indoknál fogva hagyta helyben: a mi felperes azon kifogását illeti, a kir. tábla nem teszi ugyan magáévá az elsőbiróságnak azt a nézetét, mintha a bérleti időnek határozott megjelölése a bérleti szerződés lényeges kellékeihez tartoznék s mintha oly megállapodás, mely szerint a bérlő a bérleményt meghatározott bér mellett élethossziglan vagy mindaddig, mig arra szüksége van, használhassa, a bérleti szerződésnek az ált. polg. trkv. 1,090. §-ában meghatározott jogi természetével ellenkeznék. Az ált. polg. trkv. 1094 §-a értelmében ugyanis a bérleti szerződés lényeges kelléke egyedül az, hogy a bérbeadandó dolog s az érte fizetendő bérösszeg legyen meghatározva; az 1,090. §-ban adott fogalommeghatározásból pedig csak az következik, hogy a dolog használata időlegesen ítehát nem mindenkorra), de nem az, hogy okvetlenül naptárilag szabatosan meghatározott időtartamra engedendő át. Mindazonáltal felperesnek ide vonatkozó kifogását a kir. tábla és az ez irányban ajánlott eskübizonyiték mellőzésével, feltétlenül elvetendőnek találta, mert a főeskü szövege szerint felperes nem azt kívánja bizonyítani, hogy P. F. A.-val határozott megállapodás jött létre az iránt, hogy felperes jogosítva lesz a bérelt helyiségeket mindaddig, a mig használni kívánja, évi 300 forint bér mellett megtartani, hanem P. F A.-nak azon egyoldalú igéretét kívánja bizonyítani, hogy felperesnek fel nem mond és bérét felébb nem emeli; ez az egyoldalú igéret pedig, melynek időpontját sem jelölte meg s melynek komolyságához épen azon körülményeknél fogva, melyek között a felperes előadása szerint tétetett alapos kétely fér, határozatlanabb, semhogy jogi következményeket állapithatna meg; s ha határozottan és komolyan tétetett volna is, az ált. polg. trkv. 878. §-a értelmében érvénytelennek tekintendő. Felperes válaszbeli előadása szerint ugyanis P. F. A., ki a házbéreket állítólag a valónál csekélyebb összegben vallotta volt be, a kérdéses Ígéretet annak fejében tette, hogy ő P., mikor a pénzügyi hatóságnak a házbérvallomások helyessége iránt kételye támadt, ebből a bajból kisegítette. Felperes ugyan tagadja, hogy neki magának ebben a visszaélésben része volt s hogy annak eltitkolására vállalkozott. Tekintve azonban, hogy a kérdéses visszaélést a háztulajdonos a dolog természete szerint csak a . bérlővel összejátszva követheti el s hogy miután felperesnek nem állolt hatalmában, hogy a visszaélés következményeit a háztulajdonostól törvényes úton elhárítsa, a neki állítólag nyújtott s I közelebbről meg nem jelölt segítség, ha ugyan felperes előadása : egyáltalán való, csak a visszaélés elhallgatásában állhatott; és tej kintve, hogy akár a visszaélésben való részvétel fejében, akár a I visszaélés elhallgatásának jutalmazására tétetett a kérdéses igéret, annak tétele és elfogadása egyaránt a jó erkölcsökbe ütköző s e szerint tilos cselekmény: s ekként felperes az ily körülmények közt tett Ígéretből alperes ellen a bérlemény további használhatására jogot nem származtathat stb. (1895 jul. 31. 6,112.) Vétkes-e azon utas, a ki a vasúti kocsiknak túlzsúfoltsága esetén, saját menetjegyénél magasabb osztályú kocsit vesz igénybe? E kérdéssel foglalkozott nem rég egy angol bíró, ki előtt egy kereskedő azért vádoltatott, hogy a londoni városi vasúton harmadosztályú menetjegygyei első osztályú kupéba szállt be. A biró vádlottat felmentette, indokaiban kifejtvén, hogy ily csekélységek birói védelemre nem érdemesek, különben is csalárd szándék meg nem állapitható. En magam is — igy szól a biró — csaknem naponta veszem igénybe a városi vasutat és tapasztalom, hogy a vasúti személyzet a másod- és harmadosztályú utasokat az első osztályba tuszkolja, mivel a harmadosztályú helyek mindig elégtelenek. Ezen állapoton — folytatja az indokolás — egyedül az amerikai rendszer segíthet, a mely csak egy osztályt s egységes viteldíjat ismer a közúti vaspályákon. Ennek aztán az előnye lesz, hogy a közönség nem fog panaszkodni és az igazságszolgáltatás a jövőben nem fogja ily csekélységekre az idejét pazarolni. Végrehajtás törökországi ingatlanokra, jogerőre emelkedett consuli bírósági ítéletek alapján. A török szultán O Felsége által 1284. évi Szepherber hó 7-én (1867. évi június hó 18-án) kiadott törvény (1871. évi Rendeletek Tára 15. szám) Ifi. cikkének második bekezdésével összefüggésben a török igazságügyminister a török polgári bíróságok elnökeihez a consuli bírósági Ítéletek alapján törökországi ingatlanokra kért végrehajtások tárgyában a következő rendeletet intézte: Először: A fekvőségek eladására a végrehajtásokkal megbízott azon polgári bíróságnak elnöke illetékes, a melynek helyén az itélő consulatusnak székhelye van. Másodszor: A kérelmet valamely fekvőség eladása iránt közvetlenül az elnökhöz intézett folyamodványban kell előterjeszteni. Minthogy azonban az utóbbi nem elegendő annak igazolására, hogy a consuli ítélet, a melynek alapján a fekvőség eladandó, jogerőre emelkedett; ennélfogva a folyamodványt, minden helytelenség kikerülése végett, az elnökhöz a consulatus Takrir-ral (kísérőlevéllel) küldi át, melynek azon megjegyzést kell tartalmazni, hogy az illető ítélet végrehajthat!). Erről a konstantinápolyi cs. és kir. nagykövetség f. évi ápr. 10-én 496. sz. alatt kelt körrendeletével az alája rendelt cs. és kir. consuli hivatalokat tudomásvétel és miheztartás végett értesítette. (21,460 1895. I. M. sz.) Hatáskör megállapítása, az 1894: XII. t.-c. szerint mezőrendőri kihágást képező, de az idézett törvény hatályba lépte előtt a bíróság előtt már megindított ügyben. A kir. ministerium a mezőrendőri kihágással terhelt H. István gyömörei lakos elleni ügyben a téthi kir. járásbíróság és Győr vármegye sokoró-aljai járásának főszolgabirája között fölmerült hatásköri összeütközési esetet 1895. évi május hó 30-ik napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint H. István azzal terheltetik, hogy 189 í. évi szept hó 8-án éjjel V. Józsefné gyömörei lakos udvarába, illetve kertjébe bemászván, ez utóbbiban 9 darab gyümölcsfát kivágott s 25 frt kárt okozott, továbbá a fáról 2 frt értékű barackot lopott s a szőlővesszőkben is 3 frtnyi kárt okozott. Ezen cselekmény az elkövetés idejében az ingatlan rongálás, illetve a lopás bűntettének és vétségének ismérveivel birt, az időközben hatályba lépett 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának á) és c) pontja értelmében pedig mezőrendőri kihágást látszik képezni. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó cselekmény miatt a büntető eljárás az 1894. évi XII. t.-c. hatályba lépte előtt az illetékes kir. bíróságnál már megindittatott, tekintettel továbbá arra, hogy sem maga az 1894. évi XII. t.-c., sem az ezt hatályba léptető ministeri rendelet a mezőrendőri kihágások miatt a kir. bíróságoknál már folyamatban levő ügyeknek a közigazgatási hatóságokhoz való áttétele iránt átmeneti intézkedést nem tartalmaz, ily intézkedés hiányában pedig az eljárás megindításakor illetékességgel birt kir. bíróságtól az eljárás tovább folytatása meg nem vonható: mindezeknél fogva a most szóban forgó ügyben az eljárásra a kir. bíróság hatáskörét kellett annál inkább megállapítani, mert a kir. bíróság a közigazgatási hatóságénál szélesebb hatáskörben járván el, nincs gátolva abban, hogy a BTK. 2. §-a rendelkezésének megfelelőleg az időközben hatályba lépett 1894: XII. törvénycikknek enyhébb intézkedését alkalmazza s az előbb bűntettet, esetleg vétséget képezett cselekményt mezőrendőri kihágásnak minősíthesse s mint ilyent bírálja el. (7,855. 1895. I. M. sz.) A kulai kir. járásbíróságnál egy helytelen szokás kezd lábra kapni. Ugyanis egyes ügyeket akkép ütnek agyon, hogy a hivatkozott tanuk kihallgatása minden ok és cél nélkül a helyszínére tűzetik ki és ha az eljáró biró dijai és költségei nem előlegeztetnek, úgy a bizönyitásfelvétel meg nem ejtetik és a bizonyító fél itéletileg pervesztesnek kimondatik. — Egy esetben 70 frt 80 krra