A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Kereskedelmi törvénykönyv Bulgáriában

A J O 26T választotta meg 11 szavazattal Bánffay Simon pécsi kir. közjegyzőt a kamara elnökévé. Egy századnak ötödrészét élte tehát át ez ideig társkamaránk s ennek a közjegyzői működés terén érdemekben megőszült és évenként szakadatlanul újból megválasztott elnöke R á n f f a y Simon. Örömmel üdvözöljük ez alkalomból a pécsi közjegyzői kamarát, annak érdemdús elnökét és minden egyes tagját, mert ügybuzgó, céltudatos és összetartó fáradozásaikkal ma már minden józanon gondolkozó szakférfit meggyőztek arról, hogy a közjegyzői intézmény hazánkban életképes, a jogkereső közönség jogi érdekeinek megvédésére és a jogbiztonság öregbítésére nemcsak alkalmas, de nélkülözhetlen és a peren kivüli ügyek szakszerű elintézése folytán a biróságok működésének megkönnyítése céljából szükséges intézmény. A pécsi kir. közjegyzői kamara négy, és pedig Baranya-, Somogy-, Tolna- és Zalavármegyék és öt kir. törvényszék és pedig a pécsi, nagy-kanizsai, kaposvári, szegzárdi és zala-egerszegi területére terjed ki s székhelye Pécs szab. kir. város. A szervezéskor a kamara területén Ki kir. közjegyzőség állíttatott fel és pedig Baranyamegyében 4-, úgymint: Dárdán, Mohácson és Pécs városában kettő: Somogymegyében 3, úgymint: Kaposváron, Szigetváron és Marcaliban; Tolnamegyében 4, úgymint: Bonyhádon, Pakson, Szegzárdon és Tamásiban és végül Zalamegyében 5, úgymint: Csáktornyán, Keszthelyen, NagyKanizsán, Sümegen és Zala-Egerszegen. A sümegi állás 1878. évben beszüntettetett és Tapolcához csatoltatott. 1876. évben Zalamegyében Alsó-Lendván és Tapolcán; 1877. évben Tolnamegyében Duna-Földváron; 1887. évben Baranyamegyében Siklóson és Somogymegyében Igaion; 1890. évben Baranyamegyében Sásdon állíttatott fel új közjegyzői állás és végül 1891. évben Zalamegyében Sümegen újra közjegyzői állás létesíttetett és igy jelenleg a kamara területén összesen 22 közjegyzői állás van szervezve. A szervezés alkalmával kinevezett 16 kir. közjegyző közül jelenleg még 7 működik, névszerint: Bánffay Simon Pécsett, P 1 i h á 1 Ferenc Nagy-Kanizsán, Z i e g 1 e r Kálmán Csáktornyán. Madarász János Tamásiban, Nagy János Szegzárdon, IIagymás sy Károly Pakson és Nagy Ernő Szigetváron. A kamara megalakulása után első sorban is ügyrendjét dolgozta ki és ezután az eljárás egyöntetűvé tétele céljából kamarai körrendeleteket adott ki. A közjegyzői törvénynek az 1886: VII. t.-c. által történt módosítását megelőzőleg az igazságügyi minister felhívására a módosítás tárgyában terjedelmes és kimerítő véleményes jelentést terjesztett fel. Hasonlóan az örökösödési eljárást szabályozó, valamint más, a közjegyzőséget érintő törvények megalkotása előtt szintén részletes és alapos, s kiválóan a vidéki gyakorlat által nyújtott tapasztalatokat felölelő javaslatokat és véleményeket terjesztett fel az igazságügyi ministerhez s különösen az eljárás tekintetében felvetett és felterjesztett kérdései számos igazságügyi rendelet alapjául szolgáltak. A mult évben már elavult új ügyrendjét dolgozta át a változott viszonyoknak megfelelően. A kamarának működése a lefolyt 20 év alatt megkétszereződött, mit igazol az a körülmény, hogy mig 187K. évben a kamara által érdemileg elintézett ügyek száma csak 203 volt, addig 1895. évben ezek száma már 512-re emelkedett. A pécsi közjegyzői kamarának ezen eredménydús működésében legtöbb osztályrésze a 20 éven át szakadatlanul elnökként működött Bánffay Simon kir. tanácsos úrnak és a szorosabb értelemben vett kamara tagjaiként 20 éven át folytonosan működött P 1 i h á 1 Ferenc és Z i e g 1 e r Kálmán uraknak van. A kamara érdemdús elnöke Bánffay Simon kir. tanácsos 1819. aug. 25-én Szebényben, Baranyamegyében született; gymnasiumi s jogi tanulmányait Pécsett végezte. Az 1843- 44-iki országgyűlésen ifj. Majláth György jurátusa volt és az ügyvédi vizsgát is letette. Ekkor gróf Batyhány József nevelője lett, mire Bécsbe Németh Lajos udvari ágenshez ment sollicitatornak, 1847-ben gr. Széchenyi István a tiszavölgyi társulatnál alkalmazta mint főszámvivőt; 1848-ban a közlekedési ministeriumban a számvevőségi osztály főnökévé neveztetett ki. A szabadságharc után Pesten az irodalomnak élt. 1851. szeptember havában az alagút társulat titkára, majd br. Splényi Ödön nevelője lett. 1853-ban Pécsre költözött és újabb ügyvédi vizsga letételével ügyvéd lett. 1861. évben képviselővé választatott a pécsváradi kerületben. Baranyavármegye tiszti főügyészévé választotta, mely tisztet 1875-ig viselte, mikor pécsi kir. közjegyzővé kineveztetett s a pécsi kamara elnökévé megválasztatott. A király kir. tanácsosi cimmel tüntette ki. Irodalmi működését 1835-ben kezdette meg a Regélőben s azután számos szépirodalmi és egyéb cikkei és értekezései által, s később, mint a -Testi Napló* és a <Pécsi Lapok* szerkesztője, tekintélyes irodalmi működést fejtett ki. A jogi téren is számos irodalmi dolgozata által tünt ki. Mint tiszti főügyész egy magyar büntető törvénykönyvi tervezetet irt s ezt Horváth Boldizsár ig. ministernek s németre fordítva Holtzendorffnak is megküldötte, ki elismerő bírálatot küldött róla. A «Magyar Igazságügy* cimü szaklapban (1875) megjelent a Jogcim, szerzési mód és átadás* cimü külön lenyomatban is kiadott terjedelmes jogi értekezése, úgy "Észrevételek a polgári törvénykönyv tervezetének dologjogi részére* cimü cikke. Irt még a -Jogtudományi közlönybe* (1876) és a «Jog» cimü szaklapban ^Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatról* cimü és sok egyéb cikket és a közjegyzői működés körében előforduló gyakorlati kérdések megvitatásánál még a mult évben is több cikk jelent meg e szaklapban tollából. Őszinte szívvel kívánjuk tehát, hogy a pécsi kir. közjegyzői kamara mély tudományú elnöke, Bánffay Simon kir. tanácsos úr bölcs elnöklete alatt a jövőben is oly örvendetes tevékenységet és fejlődést mutasson fel, mint a lefolyt 20 év alatt. Ausztria és külföld. yX. Kereskedelmi törvénykönyv Bulgáriában. Tekintettel a küszöbön álló tárgyalásokra több rendbeli kereskedelmi szerződések kötése iránt (igy Ausztria-Magyarországgal s esetleg más államokkal is), a bolgár kormány elhatározta, hogy, ha csak lehet, még az idei október—decemberi szobranijebeli ülésszak elé rendszeres kereskedelmi törvénykönyvi tervezetet terjeszszen, mely hivatva legyen az eddigi érvényben levő, felette hézagos és elavult török kereskedelmi törvényt felváltani. E célra az igazságügyminister f. évi június hó végén ó. n. sz. egy három tagból álló szűkebb enquétet megbízott egy kereskedelmi törvénykönyv kidolgozásával, mely e szerint a váltótörvényt s a csődtörvényt is magában foglalja; csakis a tengeri jog kodifikálása későbbi időre hagyatván. Sajátságos, de a Bulgáriában divó «törvényhozási eljárásnak* megfelelő az igazságügyministernek amaz utasítása, hogy a mondott javaslat rövid két hónap, azaz a szünidő alatt elkészüljön. A bizottságnak tehát alkalmazkodni kellett e kívánsághoz s igy annak három tagja (Zguréy, igazságügyministeri főtitkár sKáb1 e s k o f és dr. Schischmánov, semmitőszéki birák) maguk közölt akkép osztották fel az anyagot, hogy az első kettő a váltóilletve csődtörvényt, az utóbbi t. i. dr. Schischmánov úr pedig a szorosan vett kereskedelmi törvényt kidolgozza. A mi az utóbbi törvényt illeti, örömmel jelenthetjük, hogy dr. Schischmánov úr dolgozatában magát szorosan a magyar kereskedelmi törvényhez tartotta, mint a melyet a jelenleg Európában érvényben levő kereskedelmi törvények közül a legjobbnak s főleg a bolgár ipar és kereskedelmi viszonyokra nézve legalkalmasabbnak talált, annál is inkább, miután azon élénk kereskedelmi összeköttetés, mely Magyarország és Rulgáriat között fennáll s napról-napra mind nagyobb s örvendetesebb mérveket ölt, nagyon kívánatossá teszi, hogy e két államnak egyforma kereskedelmi törvénye legyen. Magától értetődik azonban, hogy nem minden intézkedése a magyar kereskedelmi törvénynek vétethetett át a bolgár tervezetbe, hanem csak azok, melyek a bolgár kereskedelem és forgalom jelenlegi s a közel jövőben remélhető állapotánál fogva átvehetők voltak, de ezek is részbeni módosításokkal. Az egész javaslat, mely egyelőre, természetesen, csak indokok nélkül készülhetett el, a jelen ^szeptember) s esetleg jövő hó folyamában egy tágabb körű szak-enquéte elé fog terjesztetni, s mihelyt az munkálatait befejezi — pedig neki is fog kelleni sietni — azonnal a szobránije is fogja tárgyalni a javaslatot. Ez alkalommal felkérettünk dr. Schischmánov úrtól annak kijelentésére, hogy jelen törvény elekészitő dolgozatában rendkívüli támogatást s segítséget nyert alvárai Manojlovich Emil, curiai tanácselnök Ő méltósága és dr. S t i 11 e r Mór ügyvéd s jelen szaklap felelős szerkesztője részéről, a kik szokott előzékeny s tudomány-szeretettől áthatott modorukban, elsőrangú német és magyar forrásokat bocsátottak rendelkezésére s ez által munkáját lényegesen megkönnyitették, miért is dr. Schischmánov úr kellemesen indíttatva érzi magát legmelegebb hálájának és köszönetének a fenti urak irányában ez úton is kifejezést adni. Nyilt kérdések és feleletek. A Curia az 1868: LIV törvénycikk 258. §-a felett. (Kérdés.) Felperes követelésbe tett az alperes ellen egy összeget, mely után a kamatokat az alperesnek kézbesített II od példány szerint egy bizonyos meghatározott naptól kezdve kérte megítéltetni. Miután felperes a per folyamán követelését a kamatok tekintetében is a keresetlevél értelmében kérte megítéltetni: a kamatszámitási időpont vita tárgyát nem képezte. Az ügy a Curiához kerülvén fel, alperes a curiai Ítéletből azt látta, hogy a kereseti tőke utáni kamatok három hóval előbbi időről lettek megállapítva, mint az ő kereseti példányában kérve lett; ezért ezt tollhibának vélvén, a curiai ítélet kiigazításáért folyamodott, folyamodásához csatolta az ő kereseti példányát. A Curia a kiigazítást kérő folyamodványnak, mint «merőben alaptalannak* helyt nem adott azon okból, mert bírói határozat alapjául a periratoknál fekvő kereseti példány szolgálhat, abban pedig a kamatok nem az alperesi példányban kitett, hanem előbbi időről kéretett megítéltetni. Erre alperes megtekintette a pernél levő kereseti példányt, s abból arról győződött meg, hogy a kamatkövetelési időpont vakarással ki van igazítva, s a Curia azon időpontnak megfelelően itélt. Ezek után azt nem is tehetem kérdésbe, hogy a per alapját képező kereseti példányoknak egyezőknek kell-e lenni, hanem