A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Leletek - A birói és közigazgatási hatáskör s ebből folyó eljárás különválasztása a mezei határok megállapításánál

Tizennegyedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1895 szeptember 15. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ ICJZSMCT taEINKÍ KÉl'f ELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BiRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügy védek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÚR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — * Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Leletek. Irta: dr. Rottcnbcrg Márton, ügyvéd Iglón. — A birói és közigazgatási hatáskör s ebből folyó eljárás különválasztása a mezei határok megállapításánál. Irta : C s e b i Pogány Virgil, kir. járásbiró Léván. — Igényper engedmény alapján. Irta: dr. \V e i s z Aladár, kir. járásbirósági aljegyző N.-Ujvárott. Belföld (A pécsi kir. közjegyzői kamara fennállásának huszadik évfordulója). — Ausztria és külföld (Kereskedelmi törvénykönyv Bulgáriában). — Nyilt kérdések és feleletek (A Curia az 18i:8 : LIV. törvénycikk 258. §-a felett [Kérdés]. Irta : Szathmáry Ede, ügyvéd Szentesen). — Sérelem (Igazságszolgáltatási baklövések. A szászkabányai kir. járásbíróság judicaturájából. Irta: 0 c s v a y Árpád, ügyvéd Szászkabányán). — Irodalom (A házassági jog és az anyakönyvi törvény kézikönyve. Ellátta: dr. Márkus Dezső, tvszéki bíró bíró Budapest. — Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. tvcikk magyarázata. Szerzője: dr. Lukács György, belügyministtitkári. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből (Csődí k. — Pályázatok.) Hirdeiések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Leletek. Irta : dr. ROTTENBERG MÁRTON, ügyvéd Iglón. Az 1S94. évi XVII. t.-c. kedvezményt nyújtott az ügyvédeknek arra az esetre, a mikor tényleg feledékenységből vagy más ok miatt helytelenül vagy hiányosan bélyegezték fel valamely beadványukat, hanem éppenséggel nem segített a kétszeres illeték lefizetése által való szabadulással azokon, a kik a felbélyegzés körül a legovatosabban járnak el, s mégis a leletek egész özöne zúdul reájuk. Sőt ellenkezőleg! Ezek az alaptalan leletek még több munkát okoznak azáltal, hogy az ügyvéd, ha még annyira bizik is felfogása helyes voltában, a kétszeres illetéket óvatosságból befizeti, a mi a fáradságon felül adóhivatallal nem bíró városokban portókiadással is jár. Tessék még azután ez óvatosságból befizetett kétszeres illetékeket nyilvántartani és azok visszautalványozását várni. Hol marad még az eddig is fenforgott felebbezés munkája s annak esetleges 15 krnyi portója ?! íme, egy tudatlanságból vagy felületességből eredő lelet mennyi fáradságot és kiadást okoz! és ki téritt meg! senki, soha! Pedig még ha csak egyesével jönnének! De úgy teremnek, mint a gomba, s az olyan alaptalan leletezési aránynál, a milyen például a lőcsei pénzügyigazgatóságnak területén grasszál, egy nagyobb forgalmú irodában bizonyára egy külön eribert kell alkalmazni a fizetési meghagyások elleni felebbezésre, a kétszeres illeték beküldözgetésére és nyilvántartására. Hogy ez állításomat túlzásnak ne mondják, ide igtatom, hogy aránylag csekély forgalmú irodámban az új bélyegtörvény életbelépte, tehát jóformán egy félév alatt hány és milyen fizetési meghagyást kaptam. 1. Az 1893: XIX. t.-c. 10. §-ának 3. pontja értelmében fizetési meghagyás alapján a végrehajtási kérvényt természetszerűen egy példányban nyújtottam be. Az a finánc, a ki kezébe kapta, természetesen nem tartotta érdemesnek az 1893: XIX. t.-cikket — mely nem bélyegtörvény —elolvasni, s nosza, készen volt a lelet két példány hiánya' miatt, felemelt illetékkel együtt nyomorult 5 forintocska! ' Az igazgatóság persze törlésbe hozta. 2. A felebbezési beadványokra a következő bélyegzést kívánja meg a leletető közegek egynémelyike : egy 400 frtos ügyben a felebbezési bélyeg 5 frt, ezenfelül jár az első és másodpéldányra 50—50 krnyi s a felzetre 15 krnyi bélyeg, összesen tehát 6 frt 15 krnyi bélyeg (egy ívnyi felebbezéseknél). És nem lehet azt az embert rá kapacitálni, hogy az I 5 frtban az első példány teljes bélyege benfoglaltatván, utána külön ivbélyeg nem járhat. 3. Ugyanilyen felebbezési beadványnál megtörtént, hogy az első és másodpéldány különböző két kéz írása lévén, az első példány két ívre terjedt mig a másodpéldány csak egy ivnyi terjedelmű volt. A leletező közeg csak az első példányt kapja kézhez, melyen rajta van az összes 6 frt 15 krnyi bélyeg. Nem is gondolva arra, hogy a másodpéldány egy ives is lehet, felveszi a leletet ezen két ives felebbezésről! íme, ez a felebbezések pertári bélyegzésének hátránya, mert bizony ezek a lelethyenák éppenséggel nem vesznek maguknak fáradságot arra, hogy a másodpéldányt megszerezzék, vagy az iktatást megtekintsék. 4. Egy 40 frtos b a g a t e 11 e-ü g y lett folyamatba téve mult évi október hó elején a járásbíróság, mint bagatelle-biróság előtt. Makacssági Ítélet után alperes igazolással élt, melynek hely adatott s az ügy vége az volt. hogy felperes elutasítva lett. Természetes dolog, hogy a mult év októberében megkezdett ügy erősen belenyúlt az uj bélyegtörvény hatályának idejébe is, s igy már az igazolásnak helyt adó végzés is november elseje után hozatott, de persze az 1893: XVIII. t.-c. 226. §-a alapján a november 1 • j e előtt megkezdett bagatelle -ügyek minden tekintetben a régi törvények szerint lévén folytatandók, az ügy mindvégig mint bagatelle-biróság előtt folyt. Tudjuk, hogy i 1 y ügyekben az illeték-szabályok 49. tétel r) pontja szerint az igazolási végzés illetékmentes volt. És mégis maga a pénzügyi fogalmazó (ki az ily ügyeket az igazgatóságnál is referálni szokta) felvette leletező kőrútjában a leletet 1 frtnyi végzési bélyeghiány után, figyelmeztetésem és felvilágosításom dacára, csak azért, mert november elseje elmúlt már. Sed longum est omnia enumerare! Éppen e pillanatban is kézbesítenek nekem egy végzést, mely szerint az egyszerű és felemelt illeték leírásba hozatik, úgy mint a többi. Igen ám, de a munka, az időveszteség s a portó-kiadások! És ha egy bélyegvizsgáló közeget meginterpellálunk, hogy miért vesz fel annyi leletet, akkor az a felelet, hogy hát neki is kell valami eredményt felmutatni. Ez az eredmény pedig — egy nyaláb lelet. Hát nem vérlázító az a cynismus, melylyel nekünk annyi bajt és boszuságot okoznak! És vájjon hogy lehetne ezen segíteni ?! Egyszerűen azzal, hogy ki kell mondani a felelősséget a leletezőkre, s minden nyilván alaptalan lelet után bírságot kellene szabni az illetőre s esetleg a felebbező készkiadását és munkadiját is a lelet-felvevők ellen megállapítani. Bizonyára megszűnnék akkor az ő sáskajárásuk! Ámde mindaddig, mig a lelet-felvételekből az osztalék, a konc mosolyog feléjük, é3 hátrány a lelet nyilvánvaló absurd voltából sem háramolhatik reájuk, mindaddig nyögnünk kell az ő éhes voltukat folytonos epével és felebbezgetésekkel. Nemcsak egy kartársam osztályosom e sorsban. Bizony jó lett volna erre is gondolni az új bélyegszabályok megalkotásakor! \A birói és közigazgatási hatáskör s ebből folyó eljárás különválasztása a mezei határok megállapításánál. Irta: CSEBI POGÁNY VIRGIL, kir. járásbiró Léván. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1891. évi XII. t.-cikknek IV-ik, a birtokhatárok megjelöléséről szóló fejezete, nem egész világos szövegezésénél fogva, ketté osztotta a jogi véleI ményeket. Az egyik jogi nézet ugyanis azt vallja, hogy a mezőLapunk mai szám; ia 1— oldalra terjed.