A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 36. szám - Adalékok az új örökösödési eljárás alkalmazásához

Tizennegyedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1895 szeptember 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HP ÍZ IGAZSÍGÜCY ÍRDEIflHEI KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉIJI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI ÍAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre ._ 1 írt 50 kr. Fél « „ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A kir. járásbíróságok székhelyeinek és területeinek meghatározásáról. Irta : Lengyel Imre. kir. járásbiró H.-Szoboszlón. — Adalék az új örökösödési eljárás alkalmazásához. Irta: Rácskai Sándor, kir. albiró Szent-Endrén. — Özvegyi jog. Irta: dr. S z okolay István, ügyvéd Budapesten. — Az 18Ü3. évi XIX. t.-cikk 10. §-a alapján elrendelt végrehajtásnak miként leendő foganatosításáról. Irta: G a z d y Béla, kir. járásbiró Székesfehérvárott. — Ausztria és külföld (A német letéti törvényjavaslat. Közli: Szalay Emil Budapesten). — Nyilt kérdések és feleletek (Joga van-e a félnek a leletezett okiratot az illető hatóságnál megtekinteni ? Irta: dr. Dévai, Budapest). — Sérelem (Az érzékenykedő aradi kir. járásbíróság. Irta: dr. Muntean Aurél, ügyvéd Szászvároson. — írnok-mizériák. Irta: írnok). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és dönt vénvek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A kir járásbiróságok székhelyeinek és területeinek meghatározásáról. Ina: LENGYEL IMRE, kir. járásbiró Hajdu-Szoboszlón. Itt az ideje ismét és nem lesz felesleges dolog megemlékezni a cimben felvetett kérdésről. Az 1890: XXV. t.-c. 4. §-a kilátásba helyezi, hogy egykor a kir. járásbiróságok területeit törvény fogja megállapítani. Majd ugyancsak 1890-ben a törvényhozás a XXIX. törvénycikkel felhatalmazást adott a ministeriumnak, hogy a kir. járásbiróságok székhelyeit és területeit rendelettel megváltoztathatja, vagyis e székhelyeket és területeket nem törvény fogja meghatározni, hanem rendelet. A mi mindenesetre célirányos, mert igy remélhetőleg mégis hamarabb meglesz a rendezés. Azonban már öt év mult el és mégis — legalább én innen a távolból úgy látom — csak az adatgyűjtésnél vagyunk. Kétségtelen, hogy nagy és nehéz munka a székhelyek és területek végleges, tehát tökéletes meghatározása; de ezt nemcsak az 1890 : XXIX. t.-cikkel szándékoztak megvalósítani, hanem sokkal előbb, körülbelül 18 év óta. Ide vonatkozólag két év előtt H i e r o n i m y belügyminister úr a vármegyei törvényhatóságokhoz rendeletet intézett a szolgabirósági és járásbirósági székhelyeknek egy helyen leendő egyesítése iránt javaslat előterjesztésére, úgy hogy a vármegyékben ez a rendelet rögtön hatalmas és még most sem szünetelő mozgalmat keltett, a mi nem is csoda, mert ez a kérdés igen sok érdeket érint. Az én vármegyém, Hajdú vármegye is, még az 1893. évben megtette javaslatát és én is mint járásbiró, felügyeletes hatóságaim rendeletére, e tárgyban indokolt jelentést terjesztettem fel. És e kis vármegyében is milyen és hányféle vélemény iparkodik érvényre emelkedni a székhelyek és területi beosztások tekintetében és mennyi lokálpatriotizmus szülte aspiratió kiván célt érni, azt bajos lenne elsorolni. Most tehát a járásbiróságok székhelyei és területeinek végleges rendezésétől még messzebb állunk, mint az 1890 : XXIX. t.-c. alkotásakor állottunk, mert most már — nekem úgy látszik — hogy ez a kérdés összeköttetésbe hozatott az állami közigazgatás behozatalával és a közigazgatási elsőfokú hatóságok székhelyei és területei végleges rendezésével, holott az állami közigazgatás behozatalától — fájdalom — még hosszú idő választja el a minden téren rendet szeretőket, kivált ha még a képviselő urak némely része még egy kis obstructiót is rendez. Midőn 1875-ben a százon felüli törvényszékek számát 6fi-ra leszállították, akkor is axiómaként állították fel, hogy a vármegyei székhelyek és a törvényszéki székhelyek összeessenek. És mi történt ? A (56 törvényszékből nemcsak hogy nem jutott mind a 03 vármegyei székhelyre, de sőt a vármegyei székhelyek közül nem törvényszéki székhely 15, mig a törvényszéki székhelyek közül nem vármegyei székhely 14. Hova elmaradt tehát a szigorú elv keresztülvitele. Ha most figyelembe veszszük, hogy Magyarország 12,780 községéből és közel 4,000 pusztájából alakított 408 szolgabírói járás, 118 rendezett tanácsú város és 25 városi tövényhatósággal szemben csak 376 járásbíróság van (nem számítva a budapesti 7, fiumei 1, nagyváradi 1, kolozsvári 1 járásbíróság) kétségtelen, hogy a székhelyeket csak úgy lehetne egy helyre központosítani, ha az elsőfokú közigazgatási hatóságok (értem ezek alatt most a szolgabiróságokat, rendezett tanácsú városokat és városi törvényhatóságokat) és járásbiróságok száma egyenlő lenne. Ezt elérni pedig a viszonyok ereje nem engedi, mert 185 új járásbíróságot kellene szervezni, a mi szükségtelen és kivihetetlen, a közigazgatási székhelyek nagyobbmérvü apasztása pedig, tekintve a nagy területköröket, nem javasolható. Marad tehát csekély eltéréssel a járásbiróságok és közigazgatási hatóságok száma a mostani állapotban és igy azon irányelv, hogy a kétféle székhely egy helyen legyen, csak a lehetőség határáig lesz elérhető, pedig bölcsen mondta egyik volt államtitkár: «A járási körökben levő hibák és anomáliák világosak, ha nézzük, hogy a szolgabiróságok száma felülmúlja és annak dacára múlja felül a járásbiróságok számát, hogy az utóbbiak területkörébe a 25 törvényhatósági joggal biró és 118 rendezett tanácsú város is be van osztva.a Az lenne tehát a fődolog, hogy ezt a kérdést hovaelőbb megoldják, mert mig egyrészről célirányosnak mutatkoznék a székhelyre aspiráló községek közt a súrlódásoknak gátat vetni és útját állani a ministeriumokat ostromló vidéki küldöttségeknek, addig másrészről — és ez megszívlelendő dolog — a számtalan tisztviselő bizonytalan helyzetén is javítani kellene, mert bizony — hogy a kenyérkérdést is említsem — itt a vidéken a felett való kétségünkben, hogy hátha a végleges rendezésnél más helyre visznek, még egy kis kunyhó építéséhez sem merünk kezdeni. Ugyan kérdezem, hogy csak Hajdú vármegye törvényhatóságának két év előtt hozott azon határozata, mely szerint javasolja a magas kormánynak, hogy a nádudvari szolgabiróság székhelye Hajdu-Szoboszlóra tétessék, a püspökladányi járásbíróság pedig csatoltassék a szoboszlói kir. járásbírósághoz, nem-e nagy bizonytalanságban tart-e néhány tisztviselői családot ? És igy van ez országosan f Véleményem szerint, semmi szükség sincs várni az állami közigazgatás behozatalára, mert a székhely és terület lehetőleg állandó meghatáro'ása minden, tehát a mostani viszonyban is, elodázhatlan és mellő-hc.len. Ha tehát az 1890 : XXIX t.-c. a járásbiróságok székhelyeinek és területeinek meghatározását a ministeriumra bizza, ugyanaz a ministerium — nem várva az állami közigazgatás behozatalát — a közigazgatási székhelyek és területeknek kapcsolatos megállapítását is, elvégezheti és végezze is el! Adalék az új örökösödési eljárás alkalmazásához. Irta: RÁCSKAI SÁNDOR, kir. albiró Szent-Endrén. Az 1894: XVI. t.-cikk 1896 január 1-én életbe lép; ezen törvényben szabályozott új eljárás sok hiányt pótol s ez okból ürömmel üdvözölhető; minthogy azonban az életbeléptetési ren* Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.