A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 33. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

A JÖG 235 L Az állami anyakönyvekről szóló 18.) L: XXXIII, t.-c. (10. és M. §-aiban megengedett bírói eljárásra az a kir törvényszék illetékes, a melynek kerületében a kihirdetést megtagadó anyakönyvvezetőnek, illetőleg a házasságkötésnél való közreműködést megtagadó polgári tisztviselőnek székhelye van. ha pedig a kihirdetést vagy a házasságkötésnél való közreműködést az osztrák-magyar monarchia diplomatiai képviselője, consula vagy ezek helyettese (1891: XXXI. t.-c. 29. §. e) pont) tagadta meg, a budapesti kir. törvényszék. Az illetékességtől eltérésnek nincsen helye. 2. §. A kérvényt, bármelyik házasuló személyesen vagy meghatalmazott ügyvédje által Írásban adhatja be, vagy szóval terjesztheti elő. Az írásbeli kérvény a kir. törvényszéknél egy példányban, az 1893: XVlIf, t.-c. 14 g-ában megszabott alakban nyújtandó be. A szóbeli kérvény a törvényszék elnöke vagy a tőle megbízott bíró előtt terjeszthető elő és jegyzőkönyvbe veendő A kérvényhez a megtagadó határozat, még pedig ha a törvény értelmében a polgári tisztviselő határozata ellen felfolyamodásnak van helye, a közigazgatási hatóság n egtagadó határozata is hiteles kiadmányban melléklendő,, Meg kell jelölni továbbá azokat a bizonyítékokat, a melyeket a fél a megtagadás okára vonatkozólag a polgári tisztviselő és a közigazgatási hatóság előtt érvényesített, valamint a melyekkel a megtagadás okának valótlanságát ki akarja mutatni. Az okiratokat eredetiben vagy hiteles másolatban kell csatolni. 3. §. A bíróság csakis a megtagadás okainak valóságát és törvényességét vizsgálhatja (1891: XXXIII. t.-c. 61, e korláton belül azonban a polgári tisztviselő, illetőleg a közigazgatási hatóság előtt fel nem hozott ténvkörülménveket és bizonyítékokat is figyelembe veszi. 4. §. Ha a bíróság szükségesnek találja a polgári tisztviselőtől és a közigazgatási hatóságtól a megtagadó határozatra vonatkozó iratoknak és egyéb rendelkezésükre álló adatoknak közlését kívánhatja, és őket nyilatkozattételére hívhatja fel. A bíróság elrendelheti a házasuló feleknek vagy azok egvikének szóbe'i meghallgatását vagy őket írásbeli nyilatkozat beadására és további bizonyítékaik előterjesztésére utasíthatja. Meghallgathatja továbbá a házasulok törvényes képviselőit és szülőit is. A szóbeli meghallgatás kiküldött biró által vagy megkeresés útján is történhetik. 5. §. A bíróság hatóságoknál hivatalból is tudakozódhatik és a mennyiben a törvény szerint a bizonyítás nem csupán okirattal történhetik (1894: XXXIII. t.-c 50. §.) más bizonyítás felvételét is elrendelheti. Elrendelheti a házasulok egyikének vagy mindkettőjüknek eskü alatti kihallgatását is. A bizonyítás felvétele kiküldött biró által vagy megkeresés útján történhetik. 6. §. A bíróság végzéssel határoz, mely a kérvényező félnek kézbesítendő. A helytadó végzés azonnal, a megtagadó pedig jogerőre emelkedése után a polgári tisztviselőnek, valamint ha az ügyben a közigazgatási hatóság is határozott, ennek is megküldendő. Ha a bíróság az anyakönyvvezető eljárásában hanyagságot vagy rendetlenséget tapasztal (1894 : XXXIII. t.-c. 14 §. utolsó bekezdés), erről a kérvény elintézésével egyidejűleg az anyakönyvvezető közvetlen felügyelő hatóságát külön értesiti. 7. §. A végzés ellen, a mely a kérelemnek helyt ad, jogorvoslatnak nincs helye. Az elutasító végzés ellen a házasuló fél a kézbesítéstől száaiitott 8 nap alatt a kir. ítélőtáblához felfolyamodás-al élhet. A felfolyamodás az eljáró kir. törvényszéknél írásban vagy szóval terjeszthető elő. (2. §.) A kir. Ítélőtábla a jelen rendelet értelmében jár el, a 4. és 5. §-ok szerint elrendelt meghallgatást vagy bizonyitásfelvételt azonban az elsőíolvamodásban eljárt törvényszék vagy az ügy körülményeihez képest valamely járásbíróság útján teljesiti A kir. ítélőtábla a felfolyamodás felül végleg határoz. 8. §. A bírósági eljárás az 1894: XXXIII. t.-c. 32. §-a értelmében bélyegmentes. 9. §. A jelen rendeletben szabályozott ügyeket soron kivül kell elintézni. Kelt Budapesten. 1895. évi június hó 29-én. Ausztria és külföld. ^Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok.* (I. Visszaemlékezés Stambulov kormányára, kapcsolatban a bírák helyzetével s az igazságszolgáltatás állapotával. — II. Reform a bírák és a bírósági hivatalnokok szervezetében. — III. Az utolsó szobránje által megszavazott nevezetesebb törvények. [Amnestia. — Fejedelem személye elleni bűntettek és vétségek. — A megvesztegetés és törvénytelen meggazdagodás. — Nyugdíj-törvény. — Keresetadó.] — IV. Kataszter. — V. Bajok az igazságügyi tárcában és codificitió. — VI. Felső iskola. — VII. Emeritális pénztár. — VIII. Jogirodalom.) (Folytatás.) Még inkább szembetűnő lesz a fenti törvény rációja, hogy ha annak pendantját «a törvénytelenül meggazdagodott tiszviselők üldözésére! 1> (zakónzapreszljedvanie nezakonno obogatenite csinovniczi) szóló törvényt vele egybevetjük. Jól lehet, hogy e törvényt egy külföldi törvényhozásokban járatlan politikus, német törvénynek elkeresztelte, mégis, a meddig csekélységem, ki egyenesen fel lettem kérve egy ilyen mintául szolgálandó külföldi törvény feltalálására, nyomozásokat tehettem, merném állítani, hogy egy ilyen törvény, már t. i. olyan alakban, mint az nálunk megszavaztatott, aligha létezik más európai államban ; de azért én is egy pillanatig sem habozom annak elismerésében, hogy — fájdalom — ilyen törvény nálunk nem fölösleges, mert habár az ezen törvényben körülirt törvényellenes s illetve fegyelmi s büntetendő cselekményeket rendes fegyelmi s esetleg büntető eljárás utján is lehetne üldözni, mégis a mi viszonyaink között ily rendes uton a czélt aligha lehet elérni, mert hiányzik az általános törvénytisztelet s a becsületérzés azon foka, a mely például az osztrák, magyar, német, francia sat. polgárt disziti. S igy az előbbi régime által növesztett korrupció megszüntetésére nem maradt egyéb hátra, mint a kérdéses törvényt alkotni s ez által lehetségessé tenni, hogy ama oly rövid idő alatt dúsgazdaggá vált zsebrákok gazdagságuk forrását igazolják s igazolásuk eredményéhez képest a törvény teljes szigorával megbüntettessenek, ovó példakép a most sarjadó ifjú nemzedéknek. A kérdésben forgó törvény, mely épen f. évi január hó 18—3U-án azaz Borisz trónörökös születésének első évfordulóján lépett életbe, egyik jelemző intézkedése, hogy visszaható erővel is b i r. Egyébiránt igy intézkedik: 1. §. Minden állami vagy községi hivatalnok vagy szolga, ki ellen gyanú forog fon**) köteles feletes hatóságának felhívására meggazdagodását az által igazolni, hogy pontos számlát az illető források részletes előadása mellett előterjeszszen. 2. §. A hivatalnok vagy szolga főnöksége az illető hatóság, mely hivatalos felhívást tesz a számla előterjesztésére. Ezen előterjesztésre két heti határidő adatik a hivatalos felhívás kézbesítésétől. Figyelmet érdemlő okokból ezen határidő három hónapig kiterjeszthető. Jegyzet. A tényleges szolgálatban levő hivatalnok vagy szolga, a ki ezen idő alatt megtagadja a számla előterjesztését, hivatalától fölfüggesztetik. 3. §. A számla előterjesztése után, a közigazgatási hatóság azt a felügyelet és fegyelmi eljárás szabályai szerint átvizsgálja és csak ha büntetendő cselekményt fölfedez, az ügyiratokat további intézkedés és eljárás végett átteszi az illetékes ügyészhez. 4. §. A ki megtagadja a számla előterjesztését, az ellene esetleg büntetendő meggazdagodás miatt alkalmazandó fenyítő büntetésen kivül, 300—3000 frankig terjedő birsággal büntettetik. 5. §. Valamennyi törvénytelenül meggazdagodott hivatalnok vagy szolgától e cimen előkerülő összegek és tárgyak az államkincstár javára elkoboztatnak. 6. §. Azon vagyon (ingó és ingatlan), melyet a törvénytelenül meggazdagodott hivatalnok harmadik (akár rokon, akár idegen) személyre átruházott, az általános szabály alapján elvétetnek, ha be van bizonyítva, hogy azok ekként a bűnös meggazdagodás elpalástolására át lettek ruházva. 7. §, Átmeneti intézkedés. Jelen törvény érvénynyel bir azon hivatalnokokra és szolgákra is, a kik annak életbelépte előtt megszűntek szolgálni. Ennyiben áll az egész törvény. Az első, a kire épen e törvény intézkedései alkalmaztatnak, a hírhedt Petkov Döme, Szófiának volt polgármestere és volt közlekedésügyi minszter (a Sztambulow kabinetben). Ezen úr még ö évvel ezelőtt oly szegény volt, mint a «templom egér» sőt «hirlap iróí» működésének kezdetén (Petkov úr annak idején több bold. Sándor fejedelem ellen intézett politikai és élc-szennylap «szerkesztője* volt) jó barátoktól kapott segélypénzekből élt. 1889-ik évben Sztambulov úr mint a féle hű cimboráját egyszerre fővárosi polgármesterré és a szobranije elnökévé «megválasztatta». Ez időponttól kezdődik a cigányeredetű Petkov úr rohamos meggazdagodása, még pedig oly meggazdagodása, hogy az egyáltalában semmiféle arányban sincs hivatalnoki minőségében húzott jövedelmével, no de hát e fölött majd az illetékes hatóságok fognak dönteni; de a mi köztudomású, azt nem lehet titkolni. Petkov után reá kerül majd a sor még több más e fajta • hazafiakra!, a kik — elég sajátszerüen — a fejedelem iránti hűségüket, loyalitásukat és lángoló hazaszeretetüket, vagy mint ők maguk fejezték ki magukat, szeretetüket a drága népért (za milia narod) csak akkor birják kifejezni, hogyha a napolenokat marokkal szórhatják! Ezen kitérés után, hogy az utolsó szobranije törvényhozási tevékenységéről mondandókat kimerítsem, még csak rövidem emlékezem meg a nyugdíj-, k e r e s e t a d ó- és földadótörvényekről sa kataszter kérdésről. A szobranije utolsó ülés-szaka elé ismét egy új javaslatot terjesztettek, mely mint törvény rövid három esztendő alatt a harmadik s igy minden évre jut egy nyugdíjtörvény. Oka ezen különös atyai gondoskodásnak a törvényhozás részéről azon probléma megvalósításában keresendő: hogy «a farkas is jól lakjék, meg a bárányokat se érje baj». Sztambulov idejében főleg arra voltak tekintettel, hogy az uralkodó párt támogatói dús nyugdíjban részesittessenek s igy azon a nyugdíjak történetében páratlan helyzet állott elő, hogy nyugdíjazott hivatalnokok, mint ilyenek, nagyobb fizetést húztak mint tényleges szolgálatban! Azután hazafias érdemek ürügye alatt olyan kétes jellemű egyéneknek is adattak nyugdíjak, kiknek egyedüli érdemök az volt, hogy annak idején bajtársaikkal együtt (kik között a bukott kormányelnök is volt), az orosz katonai intendanturával üzleteket csináltak. Dr. Schisc/umt/iov Milán, legfőbb semmitöszéki biró. Szófia. (Folyt, köv.) Külföldi judicatura. (Az ausztriai legfelsőbb ítélőszék döntvényei.) Valamely végrendeletben a törvényes örökösök lévén öröI kösöknek megnevezve, ha az örököstársak egy törvénytelen születésű, per subsequens matrimonium törvényesített örökösnőnek öröklési jogát tagadják, utóbbi örökjogának per útján való bizonyítására utasítandó. (189 i. január 16. 235. sz.) * Előző cikkek a <Jog» 26., 28., 31. és 32. számokban. ** Hogy t. i. nem tisztességes úton és módon meggazdagodott