A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 32. szám - A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye. A 20 frtos kereskedelmi ügyek

230 A JOG A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye. (A 20 frtos kereskedelmi ügyek.) Irta: dr. VÉCSEI IGNÁCZ, bpesti ügyvéd. A m. kir. Curia ez utóbbi napokban tartott teljes ülései egyikében 60. szám alatt döntvényileg kimondotta azt, hogy: a 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló keresetek az 1877. évi XXII. törvénycikkben szabályozott községi bíráskodás hatáskörébe tartoznak. Ha csak ennyit és nem többet mondott volna ki a m. kir. Curia fenti számú döntvényében, tartózkodnánk minden kritikai fejtegetéstől annál is inkább, mert ha igazságügyi politikai szempontból nem is helyes a bár 20 frton aluli biztosítási díjrészletek megfizetésére irányuló kereseteket a községi bagatellbirósághoz utasítani, mely kisebb kereskedelmi perekben is nem ritkán a kereskedelmi törvényben szabályozott fontos és bő jogi ismeretet feltételező kérdések merülhetnek fel, mégis miután az 1875. évi XXXVII. t.-c. 258. §-ának 4. pontjában csak a biztositások elvállalását deklarálja kereskedelmi ügyletnek, világos, hogy ha biztosító intézet perli a biztosítottat a lejárt díjrészletek megfizetésére, fennálló törvényeink értelmében 20 frtig terjedő követelési igényét csak a kisebb polgári peres biróság előtt érvényesítheti. Nem ezen immár döntvényileg kimondott teljes ülési határozat késztet minket arra, hogy a 60. számú döntvényt kritikai fejtegetés alá vegyük, hanem azon indokolás, a melylyel a m. kir. Curia határozatát támogatja. Valóban már rég nem idézett elő curiai jogi okoskodás oly nagy mérvű visszatetszést, mint azon indokolás, mely a hivatkozott 60. számú döntvényhez van csatolva. A hány pont, a hány indok, ugyanannyi jogi tévedés: ugyanis 1. téves már maga a kiindulási pont, mert a magas kir. Curia a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ára hivatkozik akkor, a midőn kereskedelmi ügyekről nem ezen, hanem a következő 2. § intézkedik. Ezen 2. §. 1—í. pontja alatt felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek soha és semmi szin alatt sem tartozhatnak a községi biróság hatáskörébe, tehát akkor sem, ha a pertárgy értéke a 20 frtot meg nem haladja, mert hiszen ha a törvényhozó az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának általános bevezetését a kereskedelmi ügyletekből eredhető perekre is kívánta volna alkalmazni, akkor az 1. §-ban 6., 7., 8. és 9. pontok alatt sorolt volna fel a sommás kereskedelmi per alá tartozó kereskedelmi ügyeket, nem pedig egy egészen elkülönített 2. §. alatt. S minthogy ezen 2. § első pontjában a kereskedelmi törvény 260. és 261. §-aiban felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek is 500 frtig a sommás perútra vannak terelve, azokat a törvény világos rendelkezése ellenére bagatell-biróságra áthárítani nem lehet, de nem is szabad. 2. Világosan elismeri a magas kir. Curia indokolása 2. pontjában, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §-a szerint is az 1877. évi XXII. t.-cikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Már most, ha ez igaz, a mint tényleg úgy is van, a most hivatkozott bagatell törvény 11. §-ának végbekezdése értelmében a vásári ügyeken kivül a kereskedelmi ügyek a bagatel törvényben szabályozott eljárás alá semmi esetben sem tartozhatnak. Ez oly határozottan és világosan van a törvényben megszabva, hogy igazán minden kételyt kizár és csak sajnálni lehet azt, hogy éppen a magas m. kir. Curia az, melynek logikus jogi érvei előtt mindenkor készségesen meghajlunk, mely az új sommás eljárásról szóló törvénybe bele akar magyarázni olyasmit, a mi abban nincs, s a mit kimondani a törvényhozónak esze-ágában sem lehetett! Törvényt magyarázni lehet, szabad, sőt kell is; de törvényes intézkedést csak ujabb törvénynyel lehet lerontani és semmi más intézkedéssel hatályon kivül helyezni nem szabad. Kétségen kivül áll, hogy a törvényhozás bejegyzett kereskedőknek megadja a cardinális jogot könyveiken alapuló követeléseiket telepük helyén hatáskörrel biró kir. járásbíróság előtt perelhetni, mely joguktól csak úgy közbevetett indokolással még a magas kir. Curia sem foszthatja meg őket, a mit pedig megtenne akkor, ha a 60. sz. döntvénye melletti indokok szerint arra kényszeríti a budapesti bejegyzett nagykereskedőt is, hogy kereskedelmi könyvein alapuló egy — bár eredetileg nagy összegű — követelésnek 20 frton aluli hátralékát az ország 1,000-nyi községénél, mint kisebb polgári peres bíróságnál külön-külön — még pedig saját költségén — perelje. Ezt egyetlen egy nagykereskedő sem fogja megtenni, de még a bejegyzett kiskereskedő sem, a kereskedelmi hitel nem csekély kárára. Ha a judikatura terén az anyagi és alaki jog keretébe ily mélyen benyúló új radikális intézkedést akart volna az igazságügyi kormány és törvényhozás létesíteni, akkor nem várta volna be, hogy ezt egyenes, avagy görbe úton az új sommás eljárásról szóló törvényből valami talány módjára magyarázzák ki, hanem miként a magas kir. Curia ugyanaz napon, midőn a 60. sz. döntvényét meghozta, — kimondotta rá a következő 61. sz. döntvénye indokolásában: «fel sem tehető, hogy ha ez lett volna a törvény intenciója, e nagy horderejű rendelkezés ne nyert volna a törvény szövegében határozott kifejezést* (1. «J o g» 1895. jul. 21-iki számának 113. lapján.) És valójában a törvényhozás nem is mondotta sehol azt, sem a sommás eljárásról szóló új törvényben, sem sehol egyebütt, hogy a bagatell törvény azon intézkedése, mely szerint kereskedelmi ügyletből eredő perek — peres ügyek — községi b.ráskodás tárgyát nem képezhetik, hatályon kivül lenne helyezve, sot ép ellenkezőleg expressis verbis a 224. §-ban azt, hogy az 1877. évi XXII. t.-cikknck csak azon rendelkezései vesztik hatályukat, a melyek nem a községi bíráskodásra vonatkoznak, és hogy a netáni kétely minden tekintetben kizárva legyen, a rá következő 225. §-ban ismételten positive kijelenti, hogy az 1877: XXII. t.-cnek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései, igy tehát az 1877: LXII. t.-c. 11. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint a kereskedelmi ügyek avagy a kereskedelmi ügyletből eredő perek, a mi elvégre mindegy, a bagatell törvény idézett szakasz 8. pontjának eseteit, vásári bírósági ügyeket kivéve, a községi bagatell eljárás alá nem tartozhatnak, továbbra is érvényben maradnak. Ugyan hát hol és mikor engedi meg a fennálló tételes törvény azt, hogy községi bagatell biró bár 20 frton aluli kereskedelmi perben ítélkezzék?! Abból, hogy a budapesti s a pestvidéki kir. törvényszék területén kivül levő kir. járásbíróságok nem tartoznak kitüntetni azt, hogy ők mint kereskedelmi sommás bíróságok járnak el, koránt sem lehet következtetni azt, hogy a külön kereskedelmi sommás eljárás el lett törölve, és hogy ép ezáltal az 1877:XXII. t.-cz. 11. §-a végbekezdésében a kereskedelmi ügyekre nézve felállított kivételnek létoka is megszűnt. Hisz nem az elnevezés által válik a kir. járásbíróság sommás kereskedelmi bírósággá, hanem az által, hogy kereskedelmi ügyletből eredő perben a kereskedelmi törvény alapján ítélkezik. A létoka az volt szerintünk, a miért kereskedelmi ügyben községi bagatell biróság soha el nem járhatott és szerintünk ma sem járhat el, mert nincs meg neki a judiciuma ítélkezni oly ügyben, melyhez egyéb jogi ismereteken kivül különösen szükségeltetik a kereskedelmi törvények alapos ismerete, holott azon ügyekben, melyeket a bagatell törvény 11., illetve 14. §-a a községi bírósághoz utal, elég a józan ész szerinti tiszta gondolkozás, hogy lelkiismeretesen Ítélhessen, holott — mint tudjuk — törvényszéki rendes kereskedelmi perben még a jogtudós bírák mellett kereskedelmi ülnök alkalmazása is megkívántatik, hogy a jog és igazság annál inkább kideríthető legyen. Nem áll tehát az, hogy a kir. járásbíróságok mint kereskedelmi szakbiróságok hatásköre az új perrendtartás által végkép meg lenne szüntetve, mert hisz akkor mi hivatása volna a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek mint felebbezési bíróságnak, holott a már többször hivatolt 1893: XVIII. t.-c. 154. §-a világosan intézkedik arról, hogy ha a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék a hozzá felterjesztett perből azon meggyőződésre jutna, hogy az nem képez kereskedelmi pert, azt hivatalból teszi át az illetékes budapesti vagy pestvidéki kir. törvényszékhez, a szerint, hogy melyik illetékes a polgári per másodfokú elbírálására és viszont, ha a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek úgy találnák, hogy a hozzájuk felterjesztett ügy kereskedelmi ügyet képez, nem ugyan hivatalból, hanem az érdekeltek kérelmére a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez tartoznak másodfokú elbírálás végett áttenni. Nem a címzés teszi tehát az ügyet kereskedelmi ügygyé, hanem annak lényege, tartalma. A szakkiróságok nem szűntek meg tehát és a megkülönböztetés «mint kereskedelmi biróság* csak azért marad el, mert legyen az akár polgári, akár kereskedelmi ügy, első fokban a kir. járásbíróság, másodfokban pedig az illető kir. törvényszék, mint felebbezési fórum jár el; azt pedig csak nem lehet elvitatni, hogy civilis perekben az általános magánjogi, tehát polgári törvények alapján történik az ítélkezés, mig kereskedelmi perekben, ha az ügy mindkét félre nézve kereskedelmi ügy, csakis a kereskedelmi törvény alapján lehet és szabad ítéletet hozni. Már most, hogy lehet azt kívánni, hogy a soroksári, haraszti, avagy akár az erzsébetfalvai községi biró hozzon ezentúl ítéletet oly ügyben, melyben eddigelé a kir. járásbíróság, kir. tábla, sőt maga a kir. Curia ítélt?! Avagy egy 19 frtos kereskedelmi perben nem-e előadhatják magukat mindazon vitás kereskedelmi jogi kérdések, akár a megrendelés, akár a teljesítés, avagy a rendelkezésre bocsátásra és egyebekre vonatkozólag, mint akár egy 19,000 frtos kereskedelmi perben, minthogy a keresk. árúcikkek mennyisége — ha az árúkereskedő által egyáltalán továbbadási célzattal vásároltatott — az ügylet jogi természetén mit sem változtat, s minthogy a 60. sz. immár elég híressé vált döntvény rendelkező részében nem, hanem csupán az indokolásában mondja ki azt: «most már a községi bíróságok hatásköre kiterjed a kereskedelmi ügyletekből felmerülő 20 frt készpénzkövetelést meg nem haladó összes keresetekre, tekintet nélkül, ha vájjon alperes kereskedő-e, vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e avagy sem*; és minthogy maga a döntvényileg kimondott határozat sem kötelező az alantas bíróságokra, hanem csupán irányadóul szolgál: méltán elvárható úgy általában a hazai, mint főleg a budapest-fővárosi járásbíróságoktól: de meg különösen a budapesti kir. kereskedelmi-és valtotorvényszék, mint felebbezési másodfokú keresk. bíróságtól, hogy magát ezen 60. sz. döntvényben foglalt — szerintünk helytelen — indokoláson túlteszi s az eddigi helyes, törvényes gyakorlatot követve, a bár 20 frton aluli kereskedelmi ügyek elbírálására is, csupán magukat fogják illetékeseknek deklarálni.