A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 31. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás

227 7. §. A bírósági eljárás az 1894: XXXIII. t.-c. 32. §-a értelmében bélyegmentes. 8. S. A jeten rendeletben szabályozott ügyeket soron kívül kell elintézni. Kelt Budapesten, 1895. évi június Hó 2!)-én. Ausztria és külföld. X Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. * (I. Visszaemlékezés Stambulov kormányára, kapcsolatban a birák helyzetével s az igazságszolgáltatás állapotával. — II. Reform a birák és a birósági hivatalnokok szervezetében. — III. Az utolsó szobránje által megszavazott nevezetesebb törvények. |Amnestia. — Fejedelem személye elleni büntettek és vétségek. — A megvesztegetés és törvénytelen meggazdagodás. - Nyugdíj-törvény. — Keresetadó. | — IV. Kataszter. — V. Bajok az igazságügyi tárcában és codiricatió. — VI. Felső iskola. — VII. Emeritális pénztár. — VIII. Jogirodalom.) V (Folytatás.) IV. Vessünk már most egy rövid pillantást a közelmúlt szobránje igazságügyi tevékenységére. E részben sokat nem regisztrálhatok, mert eltekintve attól, hogy mint már annyiszor az e tárgyról irt közleményeimben hangsúlyoztam, egy két hónapos ülésszak mellett, alig végezhető valami néven nevezendő törvényhozási munka az államigazgatás minden szakában, de az idén, a mondott általános bajhoz hozzájárult egy még nehezebb, mely a törvényhozási munkálatokat úgy szólván a zérusra leszállította t. i. a választások hitelesítése és megerősítését. Ezen — ellenzéki képviselőinkre —• oly kellemes munka foglalkoztatta a szobranjét egész december S-áig, tehát egy héttel az ülésszak berekesztése előtt, — s igy voltaképpeni törvényhozási munkára, ide értve a budgetet is, csak 7, mond hét nap maradt fönn, melyet még négy nappal megtoldottak. I la az ellenzékiektől függ az, — a parlamentiek történetében ugyan nem ritka — obstructiójával — még az utolsó 9 nap alatti munkát is megakadályozta volna. Hisz azért van a parlament, hogy pártheccek csináltassanak, hogy egyes bőbeszédű urak bemutassák és ajánlják magukat a közönségnek s a kormánynak; az ország érdeke pedig másod sorban van. S aztán ne higye az ember, hogy a parlamenti intézményt egy raffinirozott speculativ ember kitalálta! Hát bizony nagyon kevés törvényt szavazott meg a szobránje, t. i. oly törvényt, a mely igazságügyi szempontból érdekkel birna, annál nagyobb a politikai értékük. íme ilyen törvények: Első'ben is nevezetes az amnesztia-törvény, a mely az összes, 1883. évi december hó 24-étől 1894. évi december 15-éig elkövetett politikai büntettek részére közbocsánatot ad. (1. §.) Mindazonáltal ki vannak véve e törvény kedvezményei alól: a) a ministerek az e minőségükben elkövetett büntetendő cselekményekért; — b) azon főcselekvők, a kik személyes és közvetlen részesei voltak az első bolgár fejedelemnek palotájából való kihurcoltatásának 1886. évi augusztus 8-ika és 9-e közti éjjelén és c) minden egyéb közbüntett, habár politikai indokból és célból is lett elkövetve. Látni való e rövid törvényből, hogy a «konzervatívnak* gáncsolt szobránje elég messze menő liberális amnesztia-törvényt szavazott meg, — de a fejedek-m is e törvény szentesítése által nagylelkűségének egyik fényes jelét adta. Magától értetődik, hogy mint a fennebbi fi) pontból látható, az 1886. évi augusztus 9/21-iki ocsmány tett (bold. Sándor fejedelem kiűzetéséneki főkolomposai (Benderev, Gruev sat. főtisztek) megkegyelmezhetők nem voltak, mert egy ilyen túlságos kegyelem minden fegyelmet aláásott volna a hadseregben. Különben a közvélemény határozottan követelte, hogy ama esküjökró'l ily gaz és hálátlan módon megfeledkezett tisztek hazájukba büntetlenül be ne bocsáttassanak. A második törvény, mely figyelmet érdemel s mely különben is szorosan vett igazságügyi törvény, módosítása a büntető törvény azon szakaszainak, melyek a fejedelem és családja ellen elkövetett büntetendő cselekményekről szól. E részben alkottatott 1883. évben egy külön törvény, de miután annak intézkedései nem voltak kielégítők, szükséges volt azt megváltoztatni. A mondott új törvény áll 18 szakaszból. Főbb intézkedései ezek. Halálbüntetés van szabva az e nembeli előre megfontolt vagy szándékos gyilkosság, illetve ölésre, valamint azokra, a kik a fejedelmet, vagy a trónörököst az ellenségnek kiszolgáltatják. Ugyanezen büntetés éri a bűnrészeseket is. A gyilkosság vagy ölés kísérlete életfogytiglani fegyházzal büntettetik (1—2. §§.) A ki csak előkészületeket tett, hogy a fejedelmet vagy valamely családtagját életüktől megfoszsza, de ezen előkészületeket nem hajtotta végre, 10 évig terjedő fegyházzal büntettetik. (3. §.) Ha e részben összeesküvés vagy bűnszövetség jött létre, valamennyi bűntárs 15 évig terjedő fegyházzal sujtatik. (4. §.) Fegyházbüntetés 10 évig terjedő időtartamra van szabva még a fejedelem vagy trónörökösnek szabadságuktól való megfosztására vagy bármi más módon akadályoztatásukra uralkodói jogaik gyakorlásában, úgy szintén egészségüknek olyatén megrontására, mely őket képtelenné teszi a további uralkodásra; végre ugyanezen büntetés éri azon tetteseket is, a kik erőszakosan megváltoztatják az uralkodó házat (dinasztiát) vagy a trónöröklés rendjét, vagy a kik nyilvánosan *) Előző cikkek a «Jog» 26. és 28. számokhoz. szóval, írásban vagy sajtó utján felbujtatják a lakosságot a fejedelem iránti hűségszegésre vagy engedelmetlenségre, avagy ily módoni közléseket (elbeszéléseket) tesz. Ha az elbeszélés vagy felhívás sikertelen maradt, a tettes csak három évig terjedő fogházzal (zatvor) büntettetik. (5—7. §.) Az eddig felemlített bűntettek a polgári és politikai jogok elvesztését egy évtől öt évig is maguk után vonják. (16. §.) A fejedelem vagy családtagjai ellen elkövetett vétségek, szóbeli, írásbeli sat. vagy tettleges (becsületsértés, rágalmazás sat.) 1—5 évig terjedő fogházzal büntettetnek, ha pedig be van bizonyítva, hogy a sértés vagy rágalmazás ittas állapotban el volt követve, a büntetés csak három hónapig terjedő fogház lehet. (8—12. §§.) Látni való tehát, hogy törvényhozóink tekintettel voltak egy kis nemzeti gyengeségre is. A törvény többi intézkedései (13—15. §§.) a marasztaló Ítéleteknek az elitélt költségén leendő közzétételére, valamint a más lapokból vagy nyomtatványokból átvett büntetendő cikkek átvételére vagy fordítására vonatkoznak. Úgyszintén a 15-ik szakasz az e nembeli bűntettek és vétségek halmazatáról is rendelkezik oly formán, hogy ilyen esetben a megfelelő büntetések legnagyobb mérve (maximuma) alkalmaztassák. Az elővizsgálat, tárgyalás sat. az általános büntető' törvénykezési szabályok szerint történik. Megjegyzendő, hogy ellenzékünk e törvényt túlságos szigorúnak és reákcionáriusnak tartják, habár ha valahol, úgy éppen minálunk és pedig különösen a fenti bűntettek és vétségekre vonatkozólag a legnagyobb szigor is indokolt, pedig attól nagyon is messze vagyunk, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy börtön-rendszerünk egyike a legkezdetlegesebbeknek s legnyomorultabbaknak, a melyek csak lehetnek. Mondhatni, hogy fogházainkban semmi rendszer, semmi rend. Vannak fogházak, hol veszélyes és megrögzött gonosztevők csekély vétségre elitéltekkel vegyesen vannak egy és ugyanazon helyiségben. Azért mondhatni, hogy a gyakorlati keresztülvitelt illetőleg nálunk ez időszerűit semmi különbség sem létezik fegyház, börtön és fogház között! Öt évvel ezelőtt két felsőbb hivatalnok ki lett küldve Belgiába, hogy ott «a börtönrendszereket tanulmányozzák . [ártak is ott teljes 6 hétig, de azért európai mintájú börtöneink vagy börtön-rendszerünk még ma sincs. Börtönigazgatókul is avatatlan s képzettség dolgában nagyon is szűkölködő egyének alkalmaztatnak, mert hát jogász uraink méltóságuk alatt tartanák fogházigazgatói állást elfoglalni. (Folyt, köv.) Dr. Schischmanov Milán, legfőbb semmitőszéki biró. Szófia. Nyilt kérdések és feleletek Az új bélyegtörvény köréből. (Felelet.) A <Jog» f. évi 28. számában Korpádi Gábor úr állal felvetett kérdést nem tartom oly nehezen megoldandónak, hogy annak megfelelésére oly nagy tekintélyre kell hivatkozni s ennek nézetét kikérni, mint Korpádi úr teszi. Szerény nézetem szerint ezen kérdést a 38,708/94. I. M. és 73,975/94. P. M. rendelet egészen világosan oldja meg. Ezen rendelet első bekezdése szerint, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekre és mellékletekre az eddigi szabályokat fentartotta. Az eddigi szabályok szerint pedig a községi biróság előtti ügyekben: a beadványokra járt ... ._. 12 kros a 20—50 frtos 20 « 50 frton felüli ügyekben ... 50 « bélyeg; a mellékletekre pedig 20 frtton aluli ügyekben — községi biróság alá tartozók — bélyegmentesek, 20—50 frtig 10 kr., 50 frton túli ügyekben pedig 15 kros bélyeg jár. Világos tehát, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek, az azon rendeletben a fizetési meghagyásokért kiszabott bélyegilletéken felül még következő bélyegekkel látandók el: 1—40 koronáig ... ... _. 12 kr. 40—100 « ... - „. ... 20 « 100—1000 « — ... :. ... 50 « s a mellékletekre szintén a fent emiitett bélyegjegyek. Helyesen alkalmazták tehát azon vidéki ügyvédek — ha az ügy 50 frton aluli volt '— a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérvényre, a 20 kros bélyegen felül 12 krt, s helyesen lett a lelet felvéve, ha ilyen kérvényre a 12 kros bélyeg felragasztva nem lett. Dr. Steiner Gyözö ügyvéd Magyar-Óvárott Egy minősítési kérdés. A «J o g» "-'7. számában a fenti cimű közleményben fölvetett büntetőjogi kérdésre az én szerény véleményem a következő: ad 1. K. testvérek az ő üzlettársuk bizalmával visszaélve saját régi nyomtatványaikon küldtek árukat, s a könyvbe jóval kevesebbet Írtak be, mint a mennyit tényleg elküldtek. A közölt esetet én nem találom a btk. 403. §-ának 2. pontja szerint minősülő magánokirathamisitásnak, miután a fenforgó eset csak annyiban bir közös érintkezéssel a jelzett §. 2. pontjával, a mennyiben kereskedelmi könyvek meghamisításáról van ugyan szó, de nem a magánokirathamisitás constitutiv elemét képező azon direct célzattal, hogy azzal valamely kötelezettség vagy jog létezése, megszűnte vagy megváltoztatása bizonyittassék, hanem egyszerűen a tévedésbeejtés célzatával, hogy ezáltal R. János üzlet-