A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 29. szám - Kiadatási eljárás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 29. számához. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott döntvénye. (Polgári ügyben.) II. szám. Abban az esetben, ha az ntóajánlat folytán kitűzött ujabb árverési katarnapig illetve a kitűzött határnapon az árverés megkezdéséig végrehajtást szenvedő a végrehajtó követelését teljesen kifizeti, vagy ha az 1881: LX. t.-cz. 171. §-ában megállapított időpontig az árverés felfüggesztését a végrehajtató kívánja s annak megtartásához sem a netáni csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő fél nem ragaszkodik, az árverés az utóajanlattevö beleegyezése nélkül megszüntetendő-e, avagy nem P (Vonatkozással a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 2. számú és a kassai kir. ítélőtábla 4. sz. ellentétes polgári teljesülési döntvényeire.) Határozat: Abban az esetben, ha az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverési határnapig, illetve a kitűzött határnapon az árverés megkezdéséig végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését teljesen kifizeti, vagy ha az I88I:LX. t.-c. 171. §-ában megállapított időpontig az árverés felfüggesztését a végrehajtató kívánja s annak megtartásához sem a netáni csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő fél nem ragaszkodik, az árverés az utóajánlattevö beleegyezése nélkül is megszüntetendő. Indokok: Az utóajánlat folytán kitűzött árverés nem folytatása a korábbi árverésnek, hanem önálló árverési cselekmény, mert az 1881 :LX. t.-c. 187. §. első bekezdése szerint utóajánlat esetében az előbbi árverés hatálytalannak nyilvánítandó s új árverés rendelendő el; mely intézkedés jelentőségét emeli az a tény, hogy a törvény javaslatának 679. §-a szerint csakis a korábbi árverésen történt leütés lett volna hatálytalannak nyilvánítandó és hogy épen a törvénynek a képviselőház igazságügyi bizottsága indítványához képest szövegezett 187. §-a szerint nem a leütés, hanem az árverés nyilvánittatik hatálytalannak. Igaz ugyan, hogy a 187. §. második bekezdése szerint az utóajánlat az ajánlattevőre feltétlenül kötelező és hogy abban az esetben, ha az utóajánlat folytán kitűzött új árverésen magasabb Ígéret nem tétetett, az elárvereltetni rendelt ingatlan vevőjének ő jelentendő ki; ebből azonban még nem következik, hogy az utóajánlattevő már az ajánlat tényével feltétlen jogot nyerne arra, hogy az árverés még abban as esetben is, ha az érdekeltek azt megszüntetni kivánják, mégis megtartassék és magasabb igéret nem létében az árverésnek kitett ingatlan az utóajánlattevő fél által megvettnek nyilváníttassák. Fel nem tehető, hogy ha ez lett volna a törvény intentiója, e nagy horderejű rendelkezés ne nyert volna a törvény szövegében határozott kifejezést. Ez azonban nem történt, sőt ellenkezőleg a törvény egyéb intézkedéseiből és a végrehajtás intézményének rendeltetéséből az ellenkező következtetés vonható le. Ugyanis az 1881 :LX. t.-c. 187. §. második bekezdése határozottan rendeli, hogy az utóajánlat folytán kitűzött új árverés a megállapított szabályok szerint tartandó meg, e szabályok közé pedig kétségtelenül tartozik a 170. §-nak az a rendelkezése is, mely szerint az árverés csak akkor kezdhető meg, ha a végrehajtató követelésének felszámítása után a végrehajtást szenvedő tartozását ki nem fizeti. Ennek folyománya, hogy az utóajánlattevő fél helyzete ebben az irányban lényegileg nem különbözik az árverésen megjelent más venni szándékozók helyzetétől, a mennyiben ő is épen úgy, mint ezek ki vannak téve annak az eshetőségnek, hogy az árverés megkezdése előtt végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését kielégíti, illetve a törvény 171. §. harmadik bekezdésében megszabott időpontig végrehajtató az árverést felfüggeszti s ennek következtében az árverés foganatosítása elmarad. Tekintve, hogy a végrehajtási kényszerezközök határaira vonatkozó törv. szabályok szorosan magyarázandók és azok által a végrehajtást szenvedőt csakis azokkal a hátrányokkal szabad sújtani, a melyeknek alkalmazását a törvény határozmányai kétségtelenül megengedik s tekintve, hogy a végrehajtási eljárásnak nincs más célja, mint a végrehajtató hitelező, esetleg hitelezők Budapest, 1895 július hó 21-én. kielégítése, mihelyt pedig a végrehajtást szenvedő ezeknek követelését teljesen kielégíti vagy rendezi, a további kényszereszközök alkalmazása felesleges: mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a végrehajtást szenvedő utóajánlat folytán kitűzött árverés esetében is az árverés megkezdése előtt annak megtartását a végrehajtató követelésének kifizetése által megakadályozhatja és hogy ilyen árverés esetében is a 171. §. 3. és 4. bekezdése alkalmazandó; ez azonban nem zárja ki azt, hogy ily esetekben az utóajánlatot tett félnek az utóajánlati kérvény által felmerült költségei a végrehajtást szenvedő, illetve az árverés felfüggesztését kivánó végrehajtató ellen megállapittassanak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1895. éri márc. 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi jun. 7-én tartott teljes ülésében. A budapesti kir. ítélőtáblának 7. polgári határozata. (Elvi kérdés.) A végrehajtási eljárásban kirendelt zárgond?iok számadásának helyeslése és a zárgondnoki dij megállapítása iránt a kir. járásbíróság által hozott ítélet ellen használt felebbezés másodfokú elintézésére az 1893: XVIII. t.-cikkben foglalt eljárás szabályai alkalmazandók-e, vagy pedig arra az eddigi szabályok továbbra is alkalmazandók P Ehez képest az emiitett ítélet elleni felebbezés mily határidő alatt adandó be. Határozat. A végrehajtási eljárásban kirendelt zárgondnok számadásának helyeslése és a zárgondnoki dij megállapítása iránt a kir. járásbíróság által hozott ítélet ellen használt felebbezés másodfokú elintézésére nem az 1893. évi XVIII. t.-cikkben foglalt felebbezési eljárás szabályai, hanem az eddigi szabályok alkalmazandók. Ehez képest az emiitett ítélet elleni felebbezés nem az 1893. évi XVIII. t.-cikk 131. §-ban megszabott 8 napi határidő alatt adandó be. Indokok: Ifj. Czakó Ignácznak Czakó Ignácz ellen és Kis M. Józsefnek ugyanaz ellen folytatott biztosítási és kielégítési végrehajtási ügyében a lefoglalt és felülfoglalt ingókra, valamint a végrehajtást szenvedő ingatlanainak haszonélvezetére kirendelt zárgondnok a zárlat megszűntével számadását beadván és zárgondnoki dijának megállapítását kérvén, a végrehajtást szenvedőnek az 1881 :LX. t.-c. 249. §-a értelmében beadott észrevételei felett az elsőbiróság a feleket és a zárgondnokot sommás tárgyalás útján meghallgatta és Ítélet által határozott; ezt az ítéletet pedig a jelenvolt felek s ezek közt a végrehajtást szenvedő képviselője előtt 1895. január 30-án kihirdette. Az idézett 1881: LX. t.-c. 249. §-a a zárgondnoki számadás elleni észrevételek beadása esetében a feleknek és a zárgondnoknak sommás tárgyalás útján (törvényszékeknél jegyzőkönyvi tárgyalás útján) meghallgatását rendeli; és nem rendel sommás perbeli eljárást, a mely utóbbi eljárásnak perbeli jellegét nem az adja meg, hogy az ügy itélet által, avagy pedig végzés által döntendő-e el, hanem az, hogy a per mindig keresettel veszi kezdetét, mig a végrehajtási eljárásban a zárgondnok számadásának helyeslése és zárgondnoki dijának megállapítása végett az 1881 :LX. t.-c. 249. és 252. §§. szerint, a mely §-ok a 253. §. alapján a végrehajtási zárlatokra is alkalmazandók, keresetet nem indit, hanem csak számadását kérvény mellett mutatja be, a mely kérvény észrevételek be nem adása esetében érdemileg és végzés által intéztetik el. Az 1893: XVIII. t.-c. 229. §-a éles különbséget tesz a tekintetben, hogy az 1881: LX. t.-c. sommás perbeli eljárást rendel-e, avagy pedig peren kivüli sommás eljárást, illetőleg meghallgatást, tárgyalást vagy bizonyítást, mert e különbséghez képest a végrehajtás folyamán támasztható perbeli eljárásban az 1893:XV1II. t.-c. által szabályozott sommás eljárást, ellenben a végrehajtás folyamán keletkező peren kivüli sommás eljárásban, illetőleg azokban az ügyekben, a melyekben az 1881:L. t.-c. meghallgatást, tárgyalást vagy bizonyítást rendel, továbbra is az eddigi szabályokat rendeli alkalmazandóknak.