A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 28. szám - Hét vagy nyolc félév

Tizennegyedik évfolyam. 28. szám. Budapest, 1895 július 14 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: W, Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 1! IRAZSÁnÜGY ÉRDKKK1NEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « 3 « — « Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Hét vagy nyolc félév. Irta : dr. Zom Vilmos, jogakad. tanár Kassán. — A perbeli biztosíték a praxisban. Irta: dr. Sonnenschein Simon eperjesi ügyvéd. — Egy anomália a büntető igazságszolgáltatás terén. Irta: Neumann Lajos, budapesti tszéki joggyakornok. — Ausztria és külföld (Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Irta : dr. Schischmanov Milán, legfőbb semmitöszéki biró, Szófia). — Nyilt kérdések és feleletek (Az új bélyegtörvény köréből. Irta : K o r p á d i Gábor. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Hét vagy nyolc félév. Irta : dr. ZORN VILMOS, jogakadémiai tanár Kassán. Azon körülmény, hogy a joghallgatóknak egyik része ugyanazon minőség megszerzésére 4 évet kénytelen fordítani, másik része meg csak három és fél évet, mióta ez a rendelkezés csak fennáll, gyakori eszmecsere tárgyát képezi a szakkörökben. Mikor ezen intézkedés életbelépett, célszerűségét, sőt szükségességét — úgy hiszem — legtöbben elismerték. Átlátták ugyanis, hogy a védrőről szóló előbbi törvény kedvezményeinek elvesztéséért valami kárpótlás, bár csak részleges, okvetlenül nyújtandó, és hogy ezt legjobban abban az alakban lehet adni, melyben a szóban forgó intézkedés teszi. A tanfolyam idejét általánosan és mindenkire kiterjedőleg — igaz — le lehetett volna szállítani, de ez több oknál fogva nem látszhatott jónak. Először ugyanis az illetőkre való tekintet nem javalhatta, miután különben a besorozottak szemben többi társaikkal nem érezhették volna magukat, legalább részben, kárpótoltaknak, mert ha ezentúl másoknak is csak három és fél évet kellett volna fordttaniok tanulmányaik befejezésére, nekik mint katonai szolgálatot teljesítőknek mégis hosszabb ideig kell várniok, mig ott vannak, hol a többiek. Másodszor meg tudományos szempontból nem lehetett kívánatos a tanulmányi időnek leszállítása, bár a hét félévre eső óraszámnak némi felemelésével. Mégis visszaesésként tűnhetett volna fel ily rendelkezés, holott a be nem sorozottak tekintetében módosításnak szükségessége fenn nem forgott, mig szorítkozva a besorozottakra, az intézkedés a körülményekkel való megalkuvás kifolyása. Ámde azóta — úgy hiszem, nem tévedek — megváltoztak, ha nem is a körülmények, de legalább a nézetek. Azon meggyőződés, hogy a besorozottak és a többi hallgatók közt különbséget kell tenni s az előbbieknek kedvezményt nyújtani ma már nem oly általános, mint előbb, sőt ellenkezőleg, de nem azért, mintha a joghallgatókat is úgy kellene tekinteni, mint bármely más védkötelest, kinek a polgári élet és pályája nem nyújtanak, igaz, nem is nyújthatnak kedvezményt, ha be lesz sorozva. A fordulat a meggyőződésben inkább arra vezethető vissza, hogy a kérdést most már főleg a tárgyilagosság szempontjából veszik vizsgálat alá és megvizsgálják, hogy mily hosszú tanfolyam szükséges, tehát ezen esetben a 7 vagy a 8 félévre terjedő a jobb, célszerűbb. Mi engem illet, úgy nézetem szerint, mint sok más esetben, ebben is, bizonyos compromissumhoz vagyunk kénytelenek folyamodni, ha kielégítőn akarjuk megoldani a kérdést, vagyis úgy, hogy a gyakorlati életnek utóvégre mind el nem vitázható, mind pedig el nem utasítható követeléseivel ellenkezésbe ne jöjjünk. Hogy tisztán elméleti és tudományos szempontból 8 félév jobb mint 7, nem vonható kétségbe. Ez még akkor is i áll, ha mindkét esetben a hallgatott óráknak összes száma egyenlő, mert behatóbban lehet a hosszabb idő alatt a tudománynyal foglalkozni. Ha tehát ez akkor is állna, ha az órák száma egyenlő volna, természetesen annál inkább kell állani akkor, ha máskép van, miután a 8 félév elvégzésének esetében az illetőnek 160 óra kell, hogy pálya végzett lehessen, mig annak, ki be volt vagy be lesz sorozva a 7 félév alatt, 150 óra elég, A különbség tehát körülbelül 6%. Máskép van azonban a dolog, ha gyakorlati oldaláról tekintjük. Azokat, kik szemben másokkal úgy is egy félévet veszítenek, még egy félév hallgatására szorítani, tehát arra, hogy egy teljes évvel későbben végezzenek a többieknél, erre alig gondolhat valaki. Nem oly igen hosszú az emberi élet, hogy még egy félévet is ne kellene legkomolyabban figyelmünkre méltatni. Csakhogy mindezek dacára a tanfolyamot általánosan 7 félévre még sem lehet leszállítani, miután ezt tudományos szempontból nem lehet ajánlani, habár ezrekre rúg azok száma, kiknek a 7 félév tökéletesen elég volt. Itt ugyanis elvi kérdésről van szó. A jog- és államtudományok elvégzésére jelenleg is tulajdonképen 8 félév a szabály. A 7 félév bármily gyakori legyen is, elvileg kivételnek tekintendő. De a jelenlegi állapot fentartása nem olyas valami, a mit óhajthatnánk, mert katonáskodás és jogtanulás két egészen idegen, egymással semmiféle összefüggésben nem levő dolog. A katonai szolgálat teljesítése és a jogi tanulmány nem segítik elő egymást kölcsönösen és így végül mégis csak úgy állna megint a kérdés, hogy 7 vagy 8 féléves legyen-e a tanfolyam ? Szerencsére a közelebbi jövőben oly megoldás lesz lehetséges, melynek segélyével minden méltányos igényt lehet kielégítenünk, tehát a fenforgó kérdésben mind a tudománynak, mind pedig a gyakorlati életnek követelményeit. E megoldás azonban — mint mondám — csak a jövőben lehet valósággá, midőn a kilátásba helyezett államvizsgálati törvény már életbe lépett. Nem tudhatjuk ugyan előre, hogy milyen lesz részleteiben e törvény tartalma, de hogy a doctoratus jelenlegi fontossága nem fog megmaradni, úgy hiszem, nem vonható kétségbe. Mihelyest most e módosítás ki lesz mondva, adva van a lehetőség is a fentemiitett megoldás számára. Áll pedig e megoldás abban, hogy a nyolcadik félévet csak azoktól kívánjuk meg, kik a doctorátust óhajtják elnyerni, mig az államvizsgálatok letételére a 7 félév elvégzése is elég volna. Miután kötelezettség nyolcadik félév elvégzésére nem volna, senki sem panaszkodhatnék, másrészt azonban megvolna a különbség is az államvizsgálat és rigorosum előfeltételei között, mint azt e kétféle vizsgálat természete indokolttá teszi. Miután jogakadémiai tanár vagyok, talán megbocsátható, ha végül pár szóval arról is megemlékezem, hogy az ajánlott intézkedés mily kihatással volna az akadémiákra. Úgy hiszem, hogy ezeken a 8. félévben a módosítás dacára több volna a hallgató, mint jelenleg, vagy legalább nem kevesebb, mert az új államvizsgálati törvény az akadémiák látogatottságára hihetőleg kedvező befolyást fog gyakorolni és a nagyobb számú hallgatóság között mindig elég lesz, ki a doctorátust szándékozik elnyerni, s ezek sorában meg elég, ki különböző egyéni okoknál fogva a 8. félévet is az akadémiákon fogja tölteni. Lapunk mai száma Ö oldalra terjed,