A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 27. szám - Az egyházpolitikai törvények végrehajtása - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén 2. [r.]

A JOG 10G áll — nem tevén különbséget az, hogy az illetők örökösödési igényüket a vérségi összeköttetés alapján, törvényből, vagy pedig az elhalt térjnek végrendeletéből származtatják-e ? törvényeink ugyanis idevonatkozólag különbséget nem tesznek s különösen nincs oly törvényünk, a mely az örökösödésnek jogalapja szerint ilynemű különbséget állítva föl az örökhagyónak vagyoni s azzal kapcsolatos jogait csak az egyik vagy a másik alapon álló örökösnek engedné meg érvényesíteni úgy, hogy abból a más jogalapon álló örököst kizárná, vagy a mely éppen a szóban forgó jogot csak a végrendeleti vagy szükségörökösre engedné átszállani, a törvényes örököst pedig attól megfosztaná s ekkép annak a törvénytelen születés kimondása esetén őt illető öröklési jognak érvényesítését lehetetlenné tenné, ily törvénynek hiányában pedig a csakis alapjukra nézve különböző, de jogi hatásukban teljesen megegyező örökösödési jogok közt ilynemű különbségnek felállítása alappal nem bir. Ebből folyólag és minthogy egyéb eltérő törvényes intézkedés hiányában, a törvénytelen születésnek megállapítására irányuló jog a rendelt elévülési időn, vagyis 32 éven belül megindította volna abból, hogy a gyermek születése után 2'/i évvel elhalt férj a gyermek születéséről tudomással birt-e, vagy sem f a kereseti jog eienyésztére következtetés egyátalán nem vonható; az I-sö rendű felperesnek, a ki a néh. M. Imrének a nővére s ügy azután törvényes leszármazó hiányában alpereseknek beismerése, de meg a vonatkozó hagyatéki iratok szerint is öröklésre van hivatva, kereseti jogát a vonatkozó elsőbirósági intézkedés megváltoztatásával megállapítani, ebből folyólag pedig, minthogy az elsőbiróság az alperesi kifogásnak helytadva, a pert az érdemnek érintése nélkül kizárólag a kereseti jog szempontjából döntötte el, a pert erre a felperesre nézve érdemben eldöntendőnek kimondani s ehhez képest az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítani, egyben pedig az elsőbiróség ítéletét annyiban, a mennyiben az elsőbiróság a keresettel a néh. M. Imre után öröklésre nem hivatott II. r. felperest kereseti jog hiányából elutasította, helybenhagyni kellett stb. A magyar királyi Curia. (1895. évi március hó 21-én 4,552. sz. a.) A másodbiróság a II. rendű felperest keresetével elutasító nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett egyéb részében pedig megváltoztatik s e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A törvényes házasság tartalma alatt született s ekként törvényes születésűnek vélelmezendő gyermek törvénytelen születésűnek kimondását szorgalmazni elsősorban a férj van hivatva ugyan, e jogot mégis gyakorolhatja a férj halála után annak örököse is, tekintet nélkül annak szükség-, törvényes- vagy végrendeleti örökösi minőségére, de csak akkor, ha bebizonyittatik, hogy a férjnek a gyermek születéséről tudomása nem volt, vagy a törvénytelen születésének kimondására szükséges lépések megtételében gátolva volt. Már pedig a jelen esetben, habár bizonyított tény, hogy a férj M. Imre a nejétől 1880. év óta különválva és pedig a férj Balaton-Füreden a nő (az I. r. alperes) pedig Székes-Fehérvárt élt és lakott és hogy a férj a különválás óta folytonosan betegeskedett: tekintettel mégis arra, hogy a férj a nejétől a házasság tartama alatt született kiskorú M. Diana Máriának Székes-Fehérvárt 1883. évi január hó 1-én történt születése után csak 2V2 év múlva 1885. évi július hó 25-én halt meg és a felperes nem bizonyította annak lehetetlenségét, hogy a férj a gyermek születéséről tudomást szerezhetett, vagy hogy a törvénytelen születés kimondására szükséges lépések megtételében gátolva volt, ellenben abból a több tanúval bizonyított tényből, hogy az alperesnő többször megjelent a férje lakásán és hogy a házas felek a lelkész előtt békéltetés céljából együtt megjelentek, alaposan következtethető, hogy a férj a gyermek születéséről tudomást szerezhetett; ezeknél fogva az I. r. felperesnek a nevezett kiskorú gyermek törvénytelen születésének kimondását szorgalmazni kereshetőségi és néhai M. Imre hagyatékára nézve törvényes leszármazó örökös létében törvényes oldalági örökösödési joga nincs. A másodbirói Ítélet megváltoztatásával tehát az elsőbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára nézve ezekből az indokokból helybenhagyni kellett stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A részvénytársaság üzletkezelésének a keresk. törv. 175. §-a értelmében elrendelt megvizsgálása esetén a kir. törvényszéknek, mint kereskedelmi bíróságnak az a végzése, melylyel szakértőket nevez és a vizsgálat foganatosításának módozatait megállapítja, felfolyamodással meg nem támadható. A pécsi kir. törvényszék (1894. évi november hó 23-án 17,273. p. szám alatt) P. A. és társainak a s . . i takarékpénztár részvénytársaság üzletkezelésének megvizsgálása iránti ügyében a kinevezett szakértők bevezetése alkalmával előterjesztett kérelmek tárgyában következő végzést hozott: A kir. törvényszék a s... kir. járásbíróság által 1894. évi november hó 3-án felvett jegyzői könyvben V. B. és J. S. szakértők által előterjesztett annak a kérelemnek, hogy a s .. i takarékpénztár üzletkezelésének megvizsgálását az üzlethelyiségén kívül teljesíthessék és hogy nekik az üzleti könyvek kiadassanak, helyt nem ad, de a s.. i takarékpénztár igazgatója által úgy a fent hivatkozott jegyzőkönyvben, valamint a 17,272/94. számú kérvényben előterjesztett annak a kérelemnek sem ad helyt, hogy az üzletkezelés megvizsgálása csakis az üzleti órák alatt teljesíttessék és hogy más szakértők rendeltessenek ki, mert az üzleti könyveknek az üzleti helyiségből való kivitele az üzlet rendes menetét akadályozná, az a körülmény meg, hogy a vizsgálat csakis az üzletórák tartamára szorittassék, a vizsgálat befejezését hátráltatná, más szakértők kirendelésére pedig ok nem forog fenn. Ehhez képest a kir. törvényszék utasítja a szakértőket, hogy a vizsgálatot a s.. i takarékpénztár üzlethelyiségében teljesítsék, a s .. i takarékpénztár igazgatóságát pedig figyelmezteti, hogy az üzlet helyiségét és az üzleti könyveket a vizsgálat befejezéséig bármikor tartozik a szakértők rendelkezésére bocsátani. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi február hó 20-án 592 p. szám alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a felfolyamodást visszautasítja, mert a kereskedelmi peres és perenkivüli eljárást szabályozó 3,269 1881. I. M. E. számú igazságügy min. rendelet 45. §-ának d) pontja értelmében felfolyamodásnak nincs helye, a kir. törvszéknek mint kereskedelmi bíróságnak, az ellen a végzése ellen, melylyel a keresk. törv. 175. §-a alapján, a részvénytársaság üzletkezelésének megvizsgálását rendelte el, a miből következik, hogy még kevésbé támadható meg felfolyamodással a kir. törvényszéknek az a végzése, melylyel az előbbinek mikénti foganatosításáról intézkedik. Bűnügyekben. A szándékosság meg nem állapithatása okából nem lehet megállapítani váltóhamisítással vádolt vádlott bűnösségét, ha az, a kinek neve a váltóra íratott, utólag vádlottnak a prolongationalis váltóját aláírván, ezen ténye által vádlott abbeli mentsége, hogy sértett utólag jóváhagyása reményében irta annak nevét a hamis váltóra, megerősítést nyert. A kassai kir. törvényszék. (1893 december 14. 7,579. sz. a.) H. András és neje T. Mária vádlottak a btk. 401. §-ába ütköző s a btk. 403. §-a szerint minősítő magánokirathamisitás bűntette miatt ellenük emelt vád és annak következményei terhe alól felmentetnek. Indokok: A bizonyítási eljárás adataival s a megtartott végtárgyalás alkalmával az ítélet alapjául szolgáló alábbi tényállás lett kiderítve. Hu. András 1892. évi nov. 2-án feljelentést tett I. r. vádlott ellen, hogy ez egy 55 frtos váltóra az ő beleegyezése nélkül nevét aláirta s a váltót az abony-szántói takarékpénztárnál leszámitoltatta. Az ezen vád miatt I. r. vádlott ellen folytatott büntető eljárás eredménye az lett, hogy a vádlott felmentetett, mivel a feljelentést tevő Hu. utóbb a saját aláírásának vallotta a váltón szereplő aláírást. Ennek folytán a vádhatóság hamis vád bűntette miatt tett vád alá helyezési indítványt H. András ellen; azonban a vádlott a 3,769. sz. az ítélettel felmentett, mivel az 1893. évi június 15-én megtartott végtárgyalás alkalmával kiderült, hogy Hu. csak azon okból ismerte el valódinak aláírását, hogy I. r. vádlotton segítsen; kiderült egyszersmind, hogy a kérdéses váltón I. r. vádlott felhívása folytán neje irta alá a Hu. nevet, a mely kiderített körülményeknél fogva a 6,599. sz. végzéssel úgy H., mint ennek neje az okirathamisitás miatt vád alá helyeztettek. Az ennek folytán megtartott bizonyítási eljárás és végtárgyalás alkalmával mindkét vádlott beismerte a vád alaposságát. Beismerte H., hogy az 55 frtról szóló váltót aláírás végett elvitte Hu.-hoz, de ez megtagadván az aláírást: a vádlott, mivel irni nem tud, saját nejét, a II. r. vádlottat kérte fel, hogy elfogadóként irná alá a Hu. nevet, ki némi habozás utánezt teljesítette | is, a váltót pedig H. az abony-szántói takarékpénztárnál leszámil toltatta s az ekként szerzett pénzt nejével együtt közösen költötték el. A btk. 401. §-ában meghatározott s a 403. §. szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettének külső alkatelemei fenforognak tehát, a vádlottak mindazonáltal felmentendők voltak. Be lett ugyanis bizonyítva, hogy Hu. egy 25 frtos váltót rokoni szívességből aláirt már előzőleg H. részére s a lejáratok alkalmával az aláírást szó nélkül ismételte. H. tehát ezen körülményre, sógora Hu. tapasztalt rokoni jó indulatára épitve, a lejáratkor a 25 frtos váltót 55 frtra állította újból, szentül meg lévén győződve, hogy valamint az előbbi váltót, úgy ezt is alá fogja irni Hu. Midőn pedig a nevezett a kérelmet nem teljesítette, H. ezt csakis sógora beborozott állapotából eredett szeszélynek vélte és kétség nélkül hitte, hogy majd ha kijózanodik a muló szeszélyből eredett visszautasítást önként jóvá teszi; azonban addig is, mivel a megélhetés szüksége hajtotta, nejével aláíratta Hu. nevét elfogadóként és neje bár eleinte habozott, mégis teljesítette a kérést, mivel azon következtetése, hogy sógora eddig is aláirta a váltókat s hogy mindenkor csak rokoni jó hajlamát tapasztalta s úgy ezt bizonynyal a természetszerű következtetés szerint ezúttal is tapasztalandja, — minden aggályát eloszlatta. Azonkívül mindkét vádlott azon elhatározással követte el a cselekményt, hogy a váltótartozást mindenkor pontosan törleszteni