A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 26. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

A J városi hatóságok.* Politikai perekről szólani sem akarok, mert azoknál a hatalmas pressió nyilvánvaló volt. Ily perekben az illető elnökök és ügyészek s esetleg a bírák is brevi manu lettek megidézve az igazságügyministerhez — persze Stambulov parancsa folytán — s akkor kétséget nem szenvedő módon adták a megidézetteknek a kellő instructiót. Persze akadtak önérzetes és becsületes birák is, a kik ilyen alávaló utasításokat rsm követték, de ezek azután — legjobb esetben — lealázó áthelyezéssel lakoltak, legtöbb esetben azonban c szegény hivatalnokok, Stambulovnak kedvelt módja szerint, egyszeriben elcsapattak; de ezzel a fenyítés csak oly esetben ért véget, hogy ha az elcsapott hivatalnok hallgatott, mert ha panaszkodott és megmondta az igazságot, rendszerint testileg megfenyítették s azután valamely faluba internálták. A birák, a kik annak idejében a büntető osztályokban szolgáltak, épületes dolgokat tudnak minderről elbeszélni. De, mint mondom, politikai perekben a fenti eljárás általános szabály volt, mert csak ilyen úton volt képes Stambulov uram a hiszékeny külföldi képviselők előtt elhitetni, hogy az országát veszély fenyegeti s ő kénytelen rendkívüli kényszereszközökhöz folyamodni. Ámde Stambulov éreztette befolyását egyéb perekben is. így az ő uralkodása alatt — mert hát ő maga-magát tényleges uralkodónak nevezte, melyben őt egyedül belső meggyőződése (vutresno ubezsdenie) vezérelte, egyetlenegy közigazgatási hivatalnoka sem volt büntethető, akármilyen hivatali bűntettet követett legyen el. A mi törvényeink szerint ugyanis egy közigazgatási hivatalnok csak akkor adható át a büntető bíróságnak, ha ezt az átadást előzőleg a belügyminister megengedi. Magától értetődik, hogy Stambulov ezt az engedélyt sohasem adta meg s nem is találta érdemesnek határozatát indokolni. Ily esetekben a legfelsőbb semmitőszek (első polgári osztálya) hivatva van a conflictust ügyész és minister között eldönteni. Egy esetben történt, hogy a semmitőszék Stambulov egyik kedvenc zsivány-hivatalnokának vád alá helyezését elrendelte. E tetteért Stambulov meg az illető bírákat zsiványoknak (vagabund) nevezte, s ha nem tudta volna, hogy pártfogoltján majd az ügy érdembeni tárgyalásakor segíthet, bizonyára a renitens semmitőszéki bírákat is elcsapta volna. Hogy Stambulov eme szeretetreméltóságát ne érezze máskor is a semmitőszék elnöke (ki az első polgári osztályban elnökölt! intézkedett, hogy a kérdéses ügyeket (a vád alá helyezés kérdését) ezentúl a II. polgári osztály tárgyalja. Ez utóbbi osztály azután a lehetőségig elhalasztgatta az ilyen ügyeket. - Stambulov legméltóbb társa és segéde a birák megfélemlítésében volt Petkov Döme, Szófiának akkori polgármestere, kit Stambulov későbben közlekedési ministernek nevezett ki. i Rendezett viszonyok között ezen durva és neveletlen egyén adóvégrehajtó sem lehetne.) Petkov segédlete Stambu 1 ov részére annál értékesebb volt e tekintetben, mert ugyanő (Petkov) Stambulov lapját — a «Svobodá»-t— szerkesztette. E szennylapban — mely Bulgária szégyenére 8 éven keresztül a félhivatalos lap volt — Petkov szokott pornográf stylusában sorban lehordta a neki nem tetsző bírákat. A bíróságok Ítéletei a legszemtelenebb kritikának ki voltak téve. Sok gyenge jellemű biró és bírósági hivatalnok, hogy állását biztosítsa, maga állott e drágalátos lap munkatársai sorába, sőt — ó romlottság! — maga szolgáltatott adatokat kartársai ellen! Természetesen, az ilyen buzgó és kémkedő hivatalnokok azután hamar carrieret csinálnak! A szófiai városi tanács pereinek kedvező sorsa előre volt biztosítva. Ilyen körülmények között könnyű volt ezen párját ritkító polgármesternek a fővárost szépíteni, a polgároknak telkeit a legönkényesebb módon kisajátítani, úgy hogy aztán nekik sem telkük, sem pénzük nem volt, legalább a legjobb esetben a kisajátított telkek tulajdonosai a telkük után járó összeget csak évek múlva s csak hosszas kérés után s akkor is minden kamat nélkül kapták meg. Hányan vannak pedig, a kik még ma sem juthatnak pénzükhöz, mert Petkov úr oly szépen manipulálta a városi tanács * Stambulov önkénykedése az igazságszolgáltatással a legridegebb és legvadabb mérvben nyilvánult a B e 1 c s o v-féle gyilkossági, illetve merénylet-perben, melyről alább is szó lesz. A helyett, hogy a vizsgálatnak a törvény szerinti rendes folyását engedte volna, a bírósági közegeket egyszerűen mellőzte s egy a törvény által nem ismert közigazgatási vizsgáló bizottságot nevezett ki vak eszközeiből s azután rendre becsukatta az összes neki nem tetsző egyéniségeket s minden letartóztatási birói határozat nélkül évekig fogva tartotta, végre pedig internálta, sokakat közülök pedig inquisitorius módon gyötörtetett is. A bezártak közül vagy 20 kiszemelt áldozatot a hadbiróságnak (Stambulov akkor polgári bíróságról mitsem akart tudni) adta át. Bukása óta a törvénytelenül letartóztatottak feljelentései elözönlik a bíróságokat s az ide vonatkozó és Stambulovot rémitően compromittáló bünperek egész sorozata áll küszöbön. Az első ilynemű per L u k a n o v volt szófiai rendőrfőnök s más két rendőri hivatalnok ellen húsvét előtt lett elsőbiróságilag letárgyalva s az összes vádlottak 3—4 évig terjedő fegyházra elitélve. Ebből a B e 1 c s ov-perből még épületes dolgok fognak napfényre kerülni. Általánosan feltűnt B e 1csov meggyilkoltatása után, hogy Stambulov akkoriban semmi áron sem engedte bűnvizsgálatba fogni azt a zsandárt, a ki a végzetes estvén (1891 márc. 15/27 én) őt kisérie s ki akkor — állítólag — csak a levegőbe lőtt (?). — Ugyanezen zsandár (Andorov Spaszj később kettős gyilkosságért 15 évi fegyházra lett elitélve, s most üli le büntetését. OG 205 ügyeit és pénztárát, hogy a főváros torkig úszik adósságokban. Hiába volt a szép kisajátítási törvény, az csak holt betű maradt, magyarázatát megadta a «Svoboda> s az engedelmes birák e magyarázathoz hiven értelmezték a törvényt. Elég ennyi. A többi részleteket épen most kideríti az utolsó kamara által megválasztott enquéte s azután majd a Bulgária szerencséjére végkép letűnt Stambulov-acra külföldi bámulói utálattal fognak elfordulni egykori kedvencüktől. Ili, Mondtam e közlemény kezdetén, hogy a nyomok, melyeket a Stambulo v-féle inquisitorius rendszer maga után hagyott, oly hamar el nem mosódnak. A fondorlatok és kémkedés iránti hajlam még teljesen ki nem veszett s jelenlegi kormányunknak még sok dolga lesz, mig azt a szennyet — melyet Stambulov örökségképen a hivatalnoki karban maga után hagyott — gyökeresen eltávolítja. így főleg az igazságügyministernek egyik főfeladata, hogy egy becsületes és tiszta jellemű birói kart létesítsen. E feladat teljesítéséhez csak a mult év végén lehetett hozzáfogni, a midőn ugyanis a két «szabadelvü» minister kilépése után, a jelenlegi kabinet homogén elemekkel kiegészíttetett. Igazságügyministernek, tudvalevőleg Mincsovics Döme (francia jogász), bécsi diplomatiai ügynökünk lett kinevezve, de ez utóbbi késleltetvén idejövetelét, dr. Stoilov, derék és fenkölt kormányelnökünk átvette ideiglenesen az igazságügyministerium vezetését, a ki is e minőségében a nagy purificatió első sorozatát teljesítette, mondom az első sorozatot, mert Herkules sem tisztithatta Augias istállóját közönséges tisztító eszközökkel. Stoilov célja az volt, hogy egyelőre a legcompromittáltabb bírákat és bírósági hivatalnokokat, kik nyilvánosan, szóval és tollal Stambulov érdekében propagandát csináltak s hivataluk további viselésére méltatlanoknak bizonyultak, eltávolítsa, úgy hogy mire időközben, f. évi január hó végén, az új igazságügyminister állását elfoglalta, már tisztított talajt találjon, a melyből a még megmaradt pár szennyfoltot könnyen eltávolithassa. Dr. ScMschmanov Milán, legfőbb semmitőszéki biró. Szófia. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés.) « Viselheti-e a törvénvesen és saját hibájából elválasztott nő volt férjének nevét? és melyik hatóság tilthatja őt el a névbitorlástól ?» A tényállás az, hogy a r. k. férj r. k. neje ellen kénytelen volt válópert indítani és más ker. vallásra áttérni. A püspöki szentszék a házasfeleket asztaltól és ágytól, engesztelhetlen gyűlölség cimén el is választotta, de a férj illetékes egyházi hatósága a házasságot végleg felbontottnak mondotta ki, sőt feljogosította a férjet új házasság kötésére, a mi már meg is történt. Tekintve, hogy a nő a házasság folytán kapja férje vezetéknevét stb., tehát a házasság felbontása esetén el kell esnie azon jogától, hogy volt férje nevét bitorolja; tekintettel arra, hogy egy elválasztott nő annyi visszaélést követhet el, élve volt férjének nevével; mennyi kellemetlenséget okozhat ezáltal az új törvényes családnak; és ha az elválasztott nő mégis elköveti a viszszaélést — ő lakván Budapesten, a volt férj pedig vidéken —, a midőn úgy a nőt tartásdíj iránti keresetével elutasító kir. törvényszék, valamint a fő- és székvárosi hatóság e kérdésben magát illetéktelennek mondja ki: már most mely hatóság tiltja el az ily nőt volt férje nevének viselésétől ? Szives feleletet kér egy vidéki. Irodalom. Megjelentek: A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. Irta: dr. Sipos Árpád kir. jogakad. tanár. Különlenyomat a «J o g>-ból. A német birói szervezeti törvény és büntető perrendtartás módosítása. Irta: dr. D o 1 e schall Alfréd. (Különlenyomat a «Jogtudományi Közlöny»-bői.) A meghatalmazott által elkövetett csalás. (Magyar Jogászegyleti értekez.) Vegyesek. Zsigmondovits Mihály szegedi kir. ítélőtáblai biró a m. kir. Curia IV. büntető tanácsába osztatott be. A m. kir. Curia mult hó il-én tartott teljes ülésében a következő vitás elvi kérdés fölött tanácskoztak: Az egyházaknak ingatlan vagyon szerzését tiltó, úgynevezett holtkézről szóló törvények, nevezetesen az 1498: LV., LXV., 1647: XVII. és 1,715:XVI. t.-cikkek hatályban vannak-e még? és ha igen, kiterjed-e azoknak hatálya az önkormányzati joggal (autonómiával) biró egyházakra ? A Curia nem döntött a kérdésben, hanem a folytatólagos tanácskozást a törvénykezési szünet után tartandó teljes ülésre halasztotta el.