A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - A nyilvános iskolai helyiségek büntetőjogi sérelme

OG 191 tagját az elönyomozással megbízhatja. Ennek eszközlése vé«ett terhelt a vádpöntbk közlése mellett megidéztetik s megjelenése esetén kihallgattatik. Tanuk és szakértők megesketése nem rendelhető el. 18. §. A kormánybiztos beleegyezésével a becsületbíróság az eljárást beszüntetheti, ellenesetben a főtárgyalás megtartandó. 14 §. A főtárgyalást a becsületbíróság akkor is megtartja, ha terhelt arra nem jelenik meg. A nyilvánosság kizárása a becsületbíróság által elrendelhető s a kormánybiztos vagy a terhelt kívánatára, feltéve, hogy a törvénykezési eljárást szabályozó törvény 178. §-ában megjelölt eset fenn nem forog, elrendelendő. Tehát jogosítva van védő támogatásának igénybe vételére. A becsületbíróság tanukat és szakértőket idézhet be és eskethet meg. 15. §. A büntetés megintésből s a tőzsdéről időleges vagy hoszszabb tartamú kizárásból állhat. 16 §. Az ítéletet azon ülésben, melyben a szóbeli tárgyalás véget ért, vagy legkésőbb a tárgyalás berekesztésétől számított egy hót alatt indokaival együtt ki kell hirdetni. A meg nem jelent terheltnek az ítélet indokaival együtt írásban kézbesítendő. A becsületbíróság elhatározhatja az ítélet nyilvános közzétételét s annak módját megállapíthatja. 17. §. A becsületbíróság ítéletei úgy a kormánybiztos, valamint a marasztalt felek által a tözsdebizottság' által időnként alakítandó felebbezési bírósághoz felebbezhetök. E bíróság hét tagból álló tanácsban ítélkezik, kik mindannyian a tőzsdeközegek köréből választott tagjai a tőzsdebizottságnak. A felebbezési bíróság tagjai, póttagjai, valamint elnöke a tőzsde-bizottság által választatnak. 18. g. A felebbezés írásban vagy jegyzőkönyvbe vétel útján azon becsületbiróságnál jelentendő be. mely a megtámadott ítéletet hozta. A felebbezés bejelentésének határideje két hét. mely a meg nem jelent félre nézve az ítélet kézbesítésétől, egyébként az ítélet kihirdetésétől számíttatik. 19. §. A felebbezés bejelentése után úgy a kormánybiztos, valamint a marasztalt fél jogosultak felebbezési indokaikat —. a mennyiben az még meg nem történt — benyújtani. 20. §. Az indokok benyujtásánok határideje két hét, a mely a bejelentés határidejének leteltétől veszi kezdetét. 21. §. A marasztalt fél felebbezési indokai a kormánybiztossal, ennek felebbezése pedig a terhelt féllel közlendő. A közléstől számított két hét alatt ellenészrevételek nyújthatók be. 22. §. Az indokok és az ellenészrevételek benyújtására kiszabott határidők, az érdekelt felek kérelmére, a becsületbíróság által meghoszszabbithatók. 23. §. A IS., 20., 21. és 22. §§-ban megjelölt határidők eltelte után az iratok a felebbezési bírósághoz felterjesztendők. Az ügy tárgyalására a fél meghívandó, a kormánybiztos berendelendő. A felebbezési bíróság jogosult az ügy felderítésére szükséges bizonylatok előzetes beszerzését elrendelni. A felebbezési bíróság eljárását egyébkép a 14., 15., 16. §§-ok határozmányai szabályozzák. 24 §. A kihallgatásokról, elővizsgálatokról és főtárgyalásról meghitelt tollnok állal jegyzökönvv vezetendő. 25. §. A büntetésen kívül terhelt a felmerült eljárási készkiadások részbeni vagy egészbeni megtérítésére is kötelezhető. 26. §. A bíróságok kötelesek a becsületbiróságok, vagy a felebbezési bíróság megkeresésére tanukat és szakértőket kihallgatni. 27. §. A közhatóságok jogositvák. a tőzsde felügyeletével megbízott közegek pedig kötelezvék a tőzsdelátogatók azon cselekményeit, a melyek becsületbirósági elbírálás tárgyát képezhetik, a kormánybiztos tudomására hozni. 28. §. Oly megállapodások, a melyek szerint az érdekeltek a tőzsdei választott bíróság illetékességének magukat alávetik, csak akkor kötelezők, ha az érdekeltek mindenike kereskedő, vagy bizonyos üzletág gyakorolhatási joga a tőzsdelajstromba be van vezetve, vagy végül, ha a tőzsdei választott biróság illetékessége tekintetében kölcsönös megállapodás a pereset felmerülte után jött létre. Alkuszügy és árfolyam-meghatározás. 29. §. Mennyiben az áruk és értékek tőzsdei ára hivatalosan megállapítandó, e megállapítás úgy a készpénz-, valamint a határidő-üzletek tekintetében a tőzsdei elöljáróság hatáskörébe tartozik. Tőzsdei ár gyanánt azon ár állapítandó meg, a mely a forgalom valódi helyzetéből kifolyólag a tőzsde helyén a közönséges kereskedelmi árt képezi. 30. §. Az áruk és értékek hivatalos tőzsdei árának megállapítása végett közreműködésre a közvetítők köréből különös segédszemélyek íárfolyamalkuszok) választandók ki. a kik a tőzsdei elöljáróság felügyelete alatt állanak. Ezek az országos kormány által a tőzsdei közegek véleményének meghallgatása után alkalmaztatnak és bocsáttatnak el. Hivatalukba lépés előtt esküt tesznek arra, hogy hivatalos kötelességeiket lelkiismeretesen teljesitik. 31. §. Ha az árfolyam-alkusz közvetítése nélkül létrejövő oly áruvagy értéküzlet, a melynél a hivatalos ár vétetett alapúi, a felek egyike, vagy a közvetítő által nem jelentetik be azonnal Írásbeli úton a tőzsdei elöljáróságnak, vagy az árfolyam-alkuszok egyikének, a kérdéses ügylet az ár megállapításánál nem vétetik figyelembe s a tőzsdei jegyzések köréből kizáratik. 32. §. Az árfolyam alkuszok azon üzletágakban, a melyekre nézve a tőzsdei hivatalos árfolyam megállapításában közreműködnek, a saját számlájukra vagy saját nevük alatt csak annyiban köthetnek üzletet és csak annyiban vállalhatnak szavatosságot az általuk közvetített üzletekért, a mennyiben ez az elvállalt megbízások keresztülvitele érdekében szükséges. A megkötött üzletek érvényessége ez által nem érintetik. Az árfolyam-alkuszok sem kereskedelmi üzletet nem folytathatnak, sem más kereskedőnél cégvezető, kereskedelmi meghatalmazott vagy segéd minőségében alkalmazást nem vállalhatnak. Az üzlet közvetítésére szolgák) megbízást csak az érdekelt fél személyes nyilatkozata alapján vehetik át s a megbízást csak személyesen teljesíthetik. 33. §. A kereskedelmi törvény 07.. 71., 72—74.. 70.. 79—85. §§ ban foglalt határozmányok az árfolyam-alkuszokra is alkalmazást nyernek. Az árfolyam-alkusz által vezetendő napló használatba vétel előtt laponként folyó számokkal ellátandó s hitelesítés végett a tőzsdei elöljáróságnak bemutatandó. Ha az árfolyam-alkusz elhal vagy hivataláról lemond, naplója a tőzsdei elöljáróságnál letéteményezendő. 34. §. A tőzsdei üzletek közvetítésére a keresk. törvény 66. §-a szerinti kereskedelmi alkuszok hivatalból alkalmazása elesik s az erre vonatkozó törvényes határozinányok hatálvon kivül helyeztetnek. A ker. törvény 311., 343., 348, 354., 357., 365—367. §§-ai szerint kereskedelmi alkuszok közvetítésével eszközlendő eladások tekintetében szintén az árfolyam-alkuszok, vagy egyéb e nemű ügyletek keresztülvitelére vagy a nyilvános eladások közvetítésére jogosított kereskedelmi alkuszok járhatnak el. 35. §. A birodalmi tanács jogosult: 1. annak megengedésére, hogy egyes tőzsdéken az árak és értékek hivatalos tőzsdei ára a 29., 30., 31. §§-ban foglalt határozmányoktól eltérőleg állapíttassák meg; 2. bizonyos árak tekintetében a hivatalos áraknak a tőzsdék általi megállapításának elrendelésére; 3. oly határozmányok kibocsátására, melyek alapján az áruk árainak megállapítására nézve alapul veendő mennyiségek s az értékek árfolyamának megállapításánál irányadó szokások egységesen szabályozhatnak. (Folyt, köv.) Sérelem. A nyilvános iskolai helyiségek büntetőjogi sérelme. Az 1878. évi V. t.-cikkbe foglalt magyar büntetőtörvénykönyv fájdalom nem emlékezik meg a nyilvános iskoláról. Sem a nyilvános iskolák személyzete, sem azok helyiségei nem részesiltetnek a megfelelő figyelemben a magyar büntetőtürvénykönyv által. A vallás és ennek gyakorlásához tartozó papi személyek és helyiségek még nyernek némi csekély védelmet, de már a tanitók és nyilvános iskolák megvédésére irányuló rendelkezést hiába keresünk a magyar büntetőtörvénykönyvben. Sem a tanitók, illetőlég tanárok személye nincsen felvéve a különös védelemben részesülő közhatósági közegek sorába, sem a nyilvános jeléggel bíró tanintézetek helyiségei nincsenek a magánlaknál fokozottabb védelemben részesítve. Sőt tovább megyünk, azt kell vitatnunk, hogy nagy kén lós még az is, vájjon a nyilvános iskolai helyiségek részesithetők-e büntetőtörvénykönyvünk alapján annyi védelemben, mint a magánlak ? Hiszen egy nyilvános iskola helyisége nem azonosítható per analógiám sem a magánlakkal. Azon helyiségben nem lakik senki tulajdonképen. Egészen más a nyilvános iskola helyiségének jellege. Az leginkább az isteni tisztelet céljaira szolgáló helyiségekhez, vagyis a templomokhoz hasonlítható. De még a templomoktól is lényegesen különbözik az által, hogy az ember csemeték érzékeny és kényes szociális alkatelemének szolgál tartózkodási helyéül. Midőn tehát valaki ezen helyiséget sérti meg, ezen helyiségben követ el sértést az ott működő tanár vagy tanitó ellen: oly különös és sajátos jellegű beszámítás alá eső vétséget követ el, mely fokozott mértékben hívja ki a jogilag szervezett társadalmi közhatalom megtorlását. Például egy ember ittas fővel beront a tanterembe s ott insultálja a tanárt vagy tanítót a gyermeksereg jelenlétében. Nem lesz-e az ilyen vétség által a társadalmi rend sokszorosan megtámadva? Vájjon nem bir-e kiszámithatlan hatással ezen vétség elkövetése a jelenlevő gyermekseregre? Vájjon a tanár és tanitó tekintélyén nem lesz-e oly csorba ejtve, melynek kiegyenlítése a legnehezebb feladatok közé tartozik? És végre a nyilvános iskolai helyiségnek szentélyszerü jellege, nem lesz e szinte oly mérvben megsértve, miszerint orvoslását a társadalmi közérzület teszi legsürgősebb feladattá? Pedig ilyen vétségek elkövetése nem tartozik a ritkaságok közé. Műveletlen szülők vagy gyámok, illetőleg hozzátartozóik nem ritkán rontanak be a tanterembe s ott támadják meg a tánitót, pl. gyermeküknek, nézetük szerint igaztalan megfenyitéséért, vagy pl. túlságos tandijkövetelés miatt. Ezen esetben pláne még inkább lesz a társadalmi közrend érdeke érintve, mert hiszen a szülői és tanitó tekintély kerül összeütközésbe, lesz az embercsemeték előtt kompromittálva. Oly konfliktus idéztetik itt fel a gyermek értelmi és kedélyvilágában, melynek kiegyenlítése a legnagyobb figyelmet érdemli. Nemcsak a kriminalista, hanem a szociológus és paedagogus is anyagot nyer ezekben a legkomolyabb mérlegeléshez. Annyi bizonyos, hogy a magyar büntetőtörvénykönyvnek sem a magánlaksértésről, sem a hatóság elleni erőszakról, sem végre a becsületsértésről szóló fejezetei nem nyújtanak védelmet a társadalom egyik legféltettebb és legérzékenyebb érdekeinek. Sem a tanitó személye, sem a nyilvános iskolai helységek nincsenek sértések ellen megvédve. Azt hiszszük, hogy az oly hiány, melynek orvoslásáról a büntetőtörvénykönyv novellaris kiegészítése alkalmával gondoskodni kell s azért időszerűnek látjuk a kérdés felvetését. Dr. Vegyesek. A Curia szüneti tanácsai. A Curia ekképpen alakította meg szüneti tanácsait: Július hóban (azaz július 8-tól augusztus 4-ig): Polgári tanács. Elnök: Szabó Miklós, a Curia elnöke; birák: Hammcrsberg Jenő, Gyárfás Ferenc, Mezey Albert, Kormos Adolf: jegyzők: Malatinszky Kálmán, Lehóczky Vilmos. Büntető tanács. Elnök. Osztróvszky József; birák: Sebestyén Mihály, Szeyffert Ede, Bömches Gyula (július 1-től 21-ig), Szeremley Lajos (július 21-től), Neuberger Ignác (július 21-től augusztus 4-ig) Nyers Lajos, Tóth Gerő, Szent-Imrey Jenő; tantcsjegyzők: Gebhardt