A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - Visszaélés a sajtóval. Törvényszéki csarnok

182 A JOG hátrányos, de esetleg a közerkölcsiségre is ártalmas; hiszen a biróság zárt ülésben tartandó tárgyalást csak oly esetekben rendelhet el, hol az erkölcsiség szempontjából ennek helyét látja, illetve mikor a közszemérem megsértésétől alaposan lehet tartani. Kétségtelen s elvitázhatatlan tény tehát az, hogy úgy a leljelentések, mint a tárgyalásban előforduló egyének neveinek hírlapi közzététele igen gyakran egyes polgárok existentiáját és jövőjét tönkreteszi; ez bizonyításra nem szorul, ezt mindenki tapasztalhatja. Ha meggondoljuk, hogy az állam milyen könnyű szerrel megakadályozhatná s hogy egy célszerű intézkedés által mily sok bajnak elejét vehetné, valóban csodálkoznunk kell, hogy az állam — mely az egyesek szellemi s anyagi előmozdítására van hivatva - miért késlekedik e téren intézkedésével. Ha az állam egy törvényben vagy rendeletben kimondaná, miszerint azon lap felelős szerkesztője, ki még nem jogerős bűnügyben az illető felek neveit közzéteszi, első esetben 500-tól 2,000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, második esetben egy évig terjedhető fogházzal sujtatik, akkor bizonyára nagyobb gondot fordítanának az igen t. szerkesztő urak a lap ezen közleményeire s igen sok ember meg lenne kímélve hiába való meghurcoltatástól, sőt mi több, az erkölcsi és anyagi tönkrejutástól. S ezen intézkedés nem lenne korlátozása a sajtószabadságnak, hanem csak védelmül szolgálna ártatlan polgároknak. A pénzbüntetés minimumát azért vélném oly magas fokban megállapitandónak, hogy ezáltal kényszerítve legyenek azok, kiknek hatáskörébe tartozik az ilyen közlemények ellenőrzése, kellő gondosság s figyelemmel eljárni s hogy könnyelműségüket drágán fizessék meg. A törvényszéki rovat érdekessége ezáltal veszitne ugyan, de ártatlan egyének meghurcoltatása is megszűnnék. Belföld. Az igazságügyminister legközelebbi igazságügyi és politikai programmja. Erdély igazságügyminister f. hó 2-án Dunaszerdahelyen választói előtt nagyjelentőségű beszédet mondott, melynek különösen az egyházpolitikai törvényeket és az igazságügyre vonatkozó törvényjavaslatokat illető része bir actuális érdekkel. A következőkben közöljük kivonatosan ezen részeket: «Legközelebb. igen rövid idő alatt életbe fogjuk léptetni az egyházpolitikai, már meghozott törvényeket. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ne higyjék azt, t. választóim, hogy ezek a törvények a vallásosságot veszélyeztetik. Európa legtöbb államában ezek a törvények már évtizedek óta érvényben vannak és az élet tapasztalata azt mutatja, hogy ezekben az államokban a vallásosság éppen nem hanyatlott, sőt megerősödött, megszilárdult. (Igaz! Ugy van!) Az sem felel meg a valóságnak, hogy a polgári törvény szerint kötött házasság csak időleges lenne Éppen az ellenkező áll. A mai jogállapotok mellett történhetik meg az. hogy i-—5 hét alatt a házastelek elválasztathatnak, gyakran igen kicsinyes okokból. (Igaz! Ugy van!) Ezt az új törvény kizárja, csak a legritkább és a legkivételesebb esetekben engedi meg az elválást, csak akkor, a mikor az együttélésre kényszerítés már magában erkölcstelenség. (Elénk tetszés.) Hiszen az államnak legfőbb érdeke az, hogy a házasságok állandóak legyenek ; hiszen a házasság, a család képezi az állam létalapját. (Elénk helyeslés.) Ezután a minister kijelentette, hogy a közigazgatás reformját szükségesnek ismeri s a kormány minden erővel oda fog törekedni, hogy ezen reform mielőbb megvalósittassék. (Elénk tetszés.) A gazdaság érdekeit a kormány szivén viseli, a mit az utóbbi időben benyújtott törvényjavaslatok is bizonyitanak. De a gazdasági válságot politikai célokra fölhasználni nem szabad. A kormány szigorúan fog felügyelni arra, hogy az államháztartás egyensúlya meg ne zavartassák, ü nem ígérhet adóelengedést, de azt megígéri a kormány nevében, hogy az egyenletes megadóztatásra törekedni fognak s e tekintetben a megfelelő javaslatok már munkában is vannak. Az igazságügyi tárcáról szólva, kiemelte a minister a következőket ezekkel a szavakkal: A curiai bíráskodásról szóló fontos törvényjavaslat az e végre kiküldött bizottság szövegezésében a Ház előtt fekszik és bármikor napirendre lesz tűzhető. Ez a törvény, t. választóim, a választások tisztaságát fogja biztosítani, a mi első sorban és legfőbbképen a mi pártunknak, a szabadelvű pártnak érdekében fekszik. (Elénk tetszés és helyeslés.) Én tehát egész örömmel törekedni fogok arra, hogy ebből a törvényjavaslatból mielőbb törvény váljék. (Éljenzés.) Alig néhány nappal ezelőtt nyújtottam be a képviselőháznak a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatot. Ez a javaslat az állampolgároknak legszentebb jogát, a személyes szabadságot fogja biztosítani s én reformtörekvéseimnek a súlypontját e javaslatnak törvényerőre emelésére helyezem és igyekezni fogok, hogy abból minél előbb törvény váljék. Igen érdekes az, a mit a minister a parlament munkaképességéről mondott. Sok, nagyon sok teendőnk van, — mondotta — mert hiszen államalkotó nagy intézményeink egy része hiányzik, nagy részét pedig meg kell valósítani, meg kell alkotni. A mai körülmények közt nem lehetséges nálunk nagyobb munkába fogni a mai parlamenti állapotainkkal. (Igaz! Ugy van!) Gyakran nem közérdekű, kicsiny jelentőségű dolgot terjedelmesen, nagy zajjal tárgyal s ezáltal hátráltatják a komoly munkát (Ugy van !). megakadályozzák az érdekeire kiható fontos reformtörvények megalkotását. — Kicsiny dolgokon megtörnek a nagy törekvések. Végül arra kérte a minister a választókat, ne induljanak jelszavak után, hanem azt vizsgálják meg. hol dolgoznak s csatlakozzanak oda. A minister beszédét hosszas éljenzés követte s a választók nevében Bartal Aurél pártelnök mondott szavaiért köszönetet. A kir. közjegyzők országos egylete a folyó 1895 május 26-án, Budapesten a rendes évi közgyűlést megtartván, — ugyanakkor az egylet elnöke. Z i m á n y Alajos budapesti kir. közjegyző, a következő elnöki előterjesztését adta elő : . Elnöki előterjesztés: Rövid idő választ el minket attól a naptól — augusztus első napjától — midőn 20-ik évforduló napját ünnepelhetjük annak, hogy a közjegyzői intézmény Magyarországban életbeléptetett. Többen vagyunk, akik akkor az intézmény életbeléptetésével egy időben kezdettük meg közjegyzői hivatásunk körében tevékenységünket, és tudjuk, hogy akkor a közvélemény átalában oly nagy reménynyel fogadta az intézményt, melyet hazánk akkori jogéletének körülményei között mint nagy fontosságú intézményt üdvözölte, — és a közjegyzők iránti közbizalmat akkor mindenki oly hatalmas módon nyilvánította, — hogy mi kezdők, méltán és helyes alapból várhattuk intézményünk gyors fejlődését. — és biztosan reményelhettük azt, hogy a közjegyzők kara könnyen és gyorsan el fogja érni azt a köztekintélyt. — a jogi közhitelességre való befolyást, az anyagi jólétet, amely tulajdonságok szükségesek is ahoz, hogy a jogélet szárnlálhatatlan eseteiben sikerrel nyújthassunk mindenkinek jogbiztosságot. Reményünket még inkább fokozta az a tudat, hogy más rendezett jogállamban a közjegyző a jogrend és jogbiztosság létesítésére csakugyan rendkívüli befolyást gyakorol, — és ez a körülmény ott a közjegyzőt a társadalmi fokozat oly magaslatára emeli, a melyen valóban nagyban közre is munkálhat saját állama jólétének a jogélet körében való előmozdítására. Vájjon a magyar közjegyzőség fenállásának 20-ik évfordulóján tarthat-e oly jubiláris ünnepet, a melyen mondhatnánk, hogy elértük célunkat, mert meg van a magyar közjegyzőségnek igazi képe, és azon a fokon áll, amelyről hazafiúi lelkesedéssel és öntudattal kijelenthetnénk, hegy igenis képesek vagyunk, és ehez mindenféle móddal és Hatáskörrel is birunk, hogy hazánk jogéletének javára abban a fokban szolgálhassunk, a mily fokban ezt az állam jóléte kívánatossá teszi ? Azt hiszem, hogy a tisztelt közgyűlés egyik tagjánál sem találok ellenkező véleményre, midőn kijelentem azt a vélekedésemet, hogy a 20 évvel ezelőtt intézményünkhez kötött nagy reményekben sokban csalódtunk, mert éppen nem találjuk a közjegyzőséget. a fejlődés azon fokán, a melyen annak már lenni kellene és pedig sem a jogéletre vonatkozó befolyása tekintetében, — sem hivatásához alkalmas hatáskör élvezetében, — sem társadalmi állása, sem pedig anyagi helyzete kérdéseiben. Azonban nem azt akarom ezzel kifejezni, mintha az intézmény és a közjegyzői állás minálunk idegen és elnyomott volna, és hogy semmi befolyást sem lett volna képes kifejteni a jogi közhitelesség előmozdítására. Sőt azt mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy a nagy közönség számos esetben adja jelét annak, hogy jogügyleteiben készséggel kivánna a közjegyzőhez fordulni, hogy ha nem volnának elemek, amelyek őtet ettől tartózkodóvá teszik. Továbbá — éppen jelenlegi igazságügyminiszter urunknak saját kijelentése alapján azt is mondhatom, hogy illető helyeken nem kerülte el a figyelmet az a tapasztalat, hogy a közjegyzők a jogéletre kiható működésükben hathatós jelét adták már eddig is szakértelemmel teljesített hasznos és buzgó szolgálatainknak, és hogy ennélfogva a közjegyzők hatáskörét csakugyan megnyugvással lehet fejleszteni. Az igazságügyminiszter ur akkor azt is kijelentette, hogy már is tanulmányozza azokat a módozatokat, melyek által az intézmény fejlesztése, és a közjegyzők hatáskörének a jogélet szükségleteihez képest való módosítása czélszerü módon lenne eszközölhető. Habár tehát nekünk sokban hátrányos helyzetünk van. de ennek dacára nem lehet okunk a jövőnk feletti csüggedésre, annál kevésbé, mert mi azokon a helyeken, ahol a közjegyzőség irányába jóakarattal viseltetnek — gyakorlati közvetlen tapasztalásból merített meggyőződéssel reá mntathatunk arra a sok akadályra, a melyek a fejlődés kívánatos gyorsaságának akadályul szolgálnak. Többek közt kimutathatjuk, hogy mennyire káros a jogéletre az. hogy nálunk a jogügyletek megkötése körüli közreműködés mindenkinek szabadon meg van engedve, akár ért hozzá jogász ismereteivel, akár nem ; — kimutathatjuk, hogy felette nagy azoknak a száma, kik a közjegyzői intézményt és a közjegyzői hivatást kenyérkereseti okból ellenséges szemmel tekintik, és a közjegyzők tevékenységének akadályokat keresnek, ily akadályokat találnak is, mert az illetőségi törvény teljesen hiányos. Kimutathatjuk az akadályok egyikét abban is, hogy maga a törvényhozás ez ideig a közjegyzők hatáskörét majd minden törvényhozási intézkedésben inkább bénította, korlátozta. Az örökösödési eljárást szabályozó új törvényt mondhatjuk elsőnek, mely által — úgy látszik — a törvényhozás a közjegyzői intézmény javára jó akarattal intézkedett. De itt is nem annyira a közjegyzőség iránt való érdeklődésből, hanem csakis egyoldalúlag — a jogélet némely szükségletének szempontjából. — A hol pedig a közjegyzőségnek javára történhetett volna intézkedés, ott a közjegyzői karnak, s különösen országos egyletünk által sokfélekép indokolt — és gyakorlati tapasztalataink által igazolt kivánságai jó nagy részben elejtettek. Ez a kijelentésem arra vonatkozik, hogy habár az örökösödési eljárást tárgyazó új törvény egységes, és rendszeres szerkezeténél fogva egyike a legjobb törvényhozási alkotásoknak; de annak szépségét és belső tökéletességét megrontja az az egyik intézkedése, mely által a rendes egyöntetű eljárástól eltérőleg az úgynevezett örökösi és hagyományi bizonyítvány útján való különleges, és egészen szükségtelen eljárás rendszerét is felállítja ez az új törvény. Erről a különleges eljárásról mi közjegyzők gyakorlati tapasztalataink folytán elmondhatjuk, — sőt a törvény meghozatalát megelőzőleg országos egyletünk részéről illető helyeken indokolva el is mondottuk, hogy ez csak bonyolítja, nehézkesebbé, határozatlanabbá teszi, és késlelteti az örökösödési ügyek rendezését; — a közjegyzői functiót pedig akadályozza. Ez az előterjesztésünk a törvény meghozatalánál csak úgv nem lett méltányolva, mint az a kérelmünk sem, hogy a közjegyzői dijak megállapítása, azok biztosítása és kielégítése indokolt kérelmünk értelmében szabályoztassék ; — mert a díjátalánynak taxatíve való meghatározását kivéve - melynél a törvényhozás csakugyan méltányos volt egyebekben éppen nem vétetett tekintetbe indokolt előterjesztésünk. Ily körülmények között nincs miért tagadnunk sőt meg is kell