A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 22. szám - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. utolsó bekezdésének értelme - Hol pereljen az ügyvéd - Az egység és többség tana a büntető jogban

86 AJ az 5—17. alatti minden kötelezettség nélkül kiállított ajánlatokban és a karók értékét csak saját üzlettelepükön és az ott levő viszonyok szerint állapították meg, ellenben az előttük ismeretlen szentesi viszonyokat és e szokatlan és rendkívüli szállítási módozatokat figyelembe nem vették és igy az érték megállapításban okmányul nem szolgálhatnak; miután az alperes kértére elrendelt és 1892. évi okt. 6. és 7. napjain, tehát a szállítás é*/s év múlva foganatosított szemle alkalmával a szemle tárgyát képező faanyagoknak és illetve karóknak sem mennyisége, sem minősége és azonossága minden kétséget kizárólag nem constatáltatott, a mi annyival kevésbé történhetett, mert szakértők kijelentették, de alperes is beismeri, hogy az általa még 1889. év alkalmával eszközölt szemlénél mintegy 1,817 darab karóhiány észleltetett, a mely karók a víz által elsodortatván, a bírói szemle alkalmával fel sem becsültethettek; miután továbbá szakértőknek a szemlejegyzőkönyvben felbecsült karóknak mérletei a B) alatti számlában kitüntetett karók mérletével nem egyeznek, sőt azoktól lényegesen különböznek, miután továbbá szakértük nyilatkozatai szerint nincs kizárva a lehetőség, hogy oly karókat is, melyeket ezen felperes szállított és melyek, mint a Kun-Szent-Mártonból hozattak, — jóval vékonyabb és kisebbek, szintén megszemléltetvén, felbecsültettek. — Miután továbbá különösen alperesi, és bírósági szakértők véleményei a karók folyó méterenkénti értékének meghatárnzásánál egymástól annyira eltérők, hogy azok bármelyike a valódi ár megállapítására irányadóul nem tekintethetik; miután végre felperes által G. alatt csatolt okirat szerint 1888 év május havában, tehát az árvízveszély elmulta után normális időben és rendes viszonyok között felperes az öles karók értékét folyó méterenként 25 krral szállította Csongrád város közönségének alig 2—3 kilométer távolságban; a bírói becsű alkalmával pedig szakértők és pedig felperesi szakértő 17 kr., alperesi 12—89 kr. bírósági szakértő pedig 15 kr. értéket ugyancsak öles karókért, ha már most tekintetbe vétetik azon alperesileg is beismert tény, hogy felperes 1888. évi március hó és április havában árvízveszély alkalmával sürgősen éjjel és nappal egybekötve és ünnep napokon megszakítás nélkül üzleti telepétől 20 —40 kilométer távolságra szállította alperes társulat részére a faanyagokat, mely alkalommal az előállítási és szállítási költségek is a rendes viszonyoktól eltérők és magasabbak voltak, bár szakértők becsüjének átlaga folyó méterenként 22.66 krt tesz ki, a mely kiszámítással a 24,027 drb. karóknak 15,016 frt 33 krra rugó értékében alperes más bizonyíték hiányában feltétlenül marasztalandó, mindazon által a fentebbi körülményeket figyelembe véve az érték meghatározására nézve, felperes részére becslő eskü intézendő, mihez képest az esetre, ha felperes esküt tesz arra, hogy a Bj alatti számlában általa szállított karók értéke és azoknak a rendkívüli viszonyoknak megfelelő szállítási költsége 30 krt folyó méterenként megért a fentebbi szakértők véleménye alapján megállapított összegen túl, még a külömbözetként mutatkozó 4,864 frt U7 kr. tőke és járulékaiban is marasztalandó volt alperes. Az előző pontban érintett 1,000 drb. karó szállítása nem igazoltatván annak felszámított árával felperes elutasítandó volt' stb. A szegedi kir. itélö tábla: (1894 febr. 7. 11,416. sz. a.i az elsőbiróság ítélete részben megváltoztattatik akkép, hogy a felperesnek ítélt becslő eskü mellőzésével, alperes társulat felperesnek feltétlenül csak 16,983 frt 16 kr. tőkét stb. tartozik megfizetni az ezt meghaladó kereseti követelésével pedig felperes feltétlenül elutasittatik. Egyebekben az elsőbiróság ítélete helyben hagyatik, stbIndokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy 1,000 darab karó kivételével az A. és B. alatt csatolt számlákban kitüntetett faanyagok az alperes társulat részéről átvétettek és hogy azok árával felperesnek tartozik, azzal védekezett azonban alperes, hogy a faanyagok egységi ára a számlákban, a faanyagok valóságos értékét meghaladó túl magas összegben lévén felszámítva, a követelt árnak megfizetését azért is jogosan tagadta meg, mert a számlákban faanyagok köbtartalma, különösen pedig a karók vastagsága és hasított vagy fürészelt volta kitüntetve nincsen és igy miután a peres felek között a megrendelt és átvett faanyagok ára tekintetében nem történt előzetes megállapodás, a számlák a kérdésben lévő faanyagok értékének megállapítására alapul nem szolgálhatnak. Alperes ezek után a faanyagok értékének megállapítása végett birói szemlét hozván javaslatba, a kereseti követelés leszállítását kérte. Igaz ugyan, hogy felperes az alperes kívánságára ennek átadta az általa aláirt és a faanyagok köbtartalmát kitüntető 3) alatti kimutatást, alperes pedig azt a kimutatás szakértőivel felülvizsgáltatván, ennek a 3) alattiban foglaltaktól eltérő, eredményét a 4) alatti munkálattal mutatta ki: ezek a felek részéről egyoldalulag kiállított kimutatások azonban, azok helyes volta kölcsönösen tagadtatván és helyes voltuk egyébként nem lévén bizonyítva, az illető ellenféllel szemben bizonyító erővel nem bírnak, következőképpen nem szolgálhatnak birói Ítélet alapjául sem. Tekintve most már, hogy a felperes beismerése szerint is, a peres felek előzetesen nem állapodtak meg sem a szállítandó faanyagok értékének kiszámítási módja, sem azok egységi ára iránt sem az átvételnél a méretek megállapítva nem lettek. Tekintve továbbá, hogy alperes, a részéről megnevezett és tanukként részben ki is hallgatott fakereskedők kimutatásaival és vallomásaival valószínűvé tette azt, illetve adatokat szolgáltatott ama jogszerű vélelem megállapítására, hogy felperes a szállított anyagok értékét, még a szállítás sürgősségének, idejének és az árukra befolyással lehető egyéb körülmények figyelembe vételével OG is, a valódi viszonylagos értékének meg nem felelő túlmagas összegben számította fel, ennélfogva pedig alperes az értéküknek bíróilag leendő megállapítását jogosult követelni; tekintve végre, hogy felperesnek eme érvelése, hogy alperes a számlában kitett árukat a kereskedelmi törvény rendelkezésének megfelelően hat hó alatt nem kifogásolván, most már ezzel a kifogással nem élhet, még abban az esetben sem volna, tekintetbe vehető, ha a kereskedelmi törvény a kereseti jogügyletre alkalmazható volna, nem pedig azért, mert az említett határidő meghatározásánál nem ama időpont az irányadó, a mikor a számlák a szakaszigazgatónak adattak át és igy az első bíróság indokolásában kifejtettek szerint a társulat igazgatósága kifogását a kellő időben tette meg; mindezeknél fogva a kereseti követelés mennyiségének megállapításánál az első bíróság által helyesen foganatosított birói szemlének eredménye volt alapul elfogadandó, annál inkább, minthogy felperes a követelésének megállapithatása végett elfogadható tényleges adatokat nem nyújtván, nem érvényesítheti sikerrel azt a kifogását, hogy a szemle évek multán csak a jelen per folyama alatt foganatosíttatván, jelenleg a változott helyszíni állapotnál fogva a kellő alapossággal foganatosítható nem volt. Minthogy pedig a szakértők, tekintetbe véve azt a körülményt is, hogy a faszállitás árviz alkalmával nagyobb távolságra ünnep és vasárnapokon, sőt éjjel is történt, a szállított faanyagok értékét az A) és B) alatti számlák alapján a szállítási költség betudásával, a felperesi szakértő 21,093 frt 41 krban, az alperesi szakértő 13,907 frt 51 krban, a bírósági szakértő pedig 17,219 frt 46 krban határozták meg; és minthogy a szakértők által meghatározott összegek különbözőségénél fogva a faanyagok értéke csak középszámitással volt megállapítandó, a mely számitásnak eredménye 17,406 frt 73% kr, a melyből a nem szállított 1,000 darab karónak 423 frt 63Vs kr.-nyi értéke levonatván: alperest a fenmaradó 16,983 frt 16 kr tőkében, stb. elmarasztalni kellett, felperest pedig a kereseti követelés többletével elutasítani kellett és pedig az elsőbiróság részéről ítélt becsfő eskü mellőzésével feltétlenül azért, mert a birói szemle eredménye bizonyítékul elfogadtatván, a pts 237. §-a értelmében e bizonyíték ellenében a becslő esküvel való bizonyításnak helye nincs. Ezekhez képest az első bíróság Ítélete a fenti módon részben megváltoztatandó, egyebekben azonban és pedig az 1,000 drb karó értékét illetően az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt. A m. kir. Curia (1895. március 27. 3,973. sz. a.) az alsóbíróságok ítéleteinek részleges megváltoztatásával alperes társulat arra köteleztetik, hogy felperesnek a keresetbe vett 22,605 frt 66 kr. tőkét stb. fizesse meg stb. Indokok: Alperes sem tagadhatta, hogy az 1888. évi árvízveszély idejében részére szállított faanyagokról szóló A) és B) alatti könyvkivonati számlákat felperestől Sima Ferenc, az alperes társulat szakaszigazgatója, a ki a megrendelésnél és a szállított faanyagok átvételénél a társulatot a felperessel szemben képviselte, 1888. évi május hóban átvette és azoknak kifizetését ígérte a nélkül, hogy a számlák ellen akár a szállított anyagok mennyiségére vagy minőségére, akár a felszámított árukra nézve kifogást tett volna és S. Ferencnek D) és E) alatt felmutatott levelei is bizonyítják, hogy ő a társulat nevében feltétlen ígéretet tett a számlák kifizetésére. Minthogy pedig alperes társulat a megrendelésre és átvételre jogosított hivatalos közegének rendelkezéseiért és ígéreteiért felelős: a számlák helyességének S. Ferenc szakaszigazgató által történt elismerése a társulatra nézve feltétlenül kötelező; minek folytán alperes társulat az átvett árúk mennyiségét és felszámított árait 1888. évi december hó 30-ik napján, a midőn felpereshez az F) alatti hivatalos levelet intéztette, többé jogosan nem kifogásolhatta s ennél fogva az A) és B) alatti százalékban kitüntetett árúmennyiségek és árak ellen e perben tett kifogásai sem voltak tekintetbe vehetők és pedig annál kevésbé, mert azt, hogy az árakra nézve bármely előleges megállapodás történt volna és hogy az A) és B) alattiakban felszámitott árak megállapodás ellenesek volnának, nem is állította és mert az erre nézve meghallgatott szakértők megállapították, hogy az A) és B) alatti számlák tételei a felperes üzleti könyveinek bejegyzéseivel megegyeznek. Ezeknél fogva alperest feltétlenül kellett elmarasztalni a kereseti követelés egész összegében és a felperes által szállított faanyagok szakértői megbecslésének helye nem volt; de a szakértők véleményei azért sem vehetők alapul, mert az árak megállapítására nézve, mivel a meghallgatott három szakértő véleményei az egység árak tekintetében oly tetemes eltéréseket mutatnak, hogy e miatt e vélemények alapossága kétségesnek tűnik fel. A törvényes késedelmi kamatot a megítélt tőkekövetelés után 1888. évi május hó 30-ik napjától kezdve kellett megítélni, mivel a szállításnak ápril hóban történt befejezte után a számlák az alperes társulat rendelkező szakaszigazgatójánál felperes meg nem tagadott állítása szerint 1888. évi május hóban nyújtatván be, felperes követelése, miután alperes nem is állította, hogy az anyagokat hitelbe vásárolta volna, e hónap végén vált esedékessé stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A tömeggondnok által kifogásolt késvesztett váltón alapuló követelés valódinak kimondása az alapon, hogy az aláirás és ellenérték nem tagadtatván, gazdagodás forog fenn.