A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 22. szám - Biztosítási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén

172 A JOG utasítják s azoknak fizetési meghagyás, vagy per utján való érvényesítéséhez bírói jogsegélyt nyújtanak. A C naplós ügyek tárgyában csak egy kérdést vetünk fel: Szükséges-e, hogy a más bíróságtól érkező' valamennyi, tehát a hitelező' részére szóló fizetési meghagyás iránti megkeresés is beiktattassék a C naplóba? E tekintetben azt véljük, hogy stricte jár ugyan el az a biró, a ki a C naplóban ilyenkor is iktatást eszközöl, mert a törv. 24-ik §-a és a s. ü. sz. 16-ik §-ának harmadik bekezdése azt kifejezetten rendeli, de azért a gyakorlat bízvást megállapodhatik abban, hogy az ilyen megkeresések iktatását, mint jelentőség nélkülit, mellőzve, a s. ü. sz. 23. §-ánál s ezen ügyek kivételes természeténél fogva azonban minden esetben a VI. mintának megfelelő kézbesítési ivet joggal követelhet. Végül ismételten nyomatékkal kell panasz tárgyává tennünk azt a rideg fiscalitást, a melylyel a magyar állam az igazságügy nagyobb dicsőségére az uj korszak 7-ik hónapjában is, fájdalom, még mindig excellál. Elvi ellenségei vagyunk a komoly dolgokban a nagyhangú frázisoknak s midőn azt látjuk, hogy a bíróságok jobb sorsra érdemes erőfeszítései minduntalan a pénzügyi szegényes gazdálkodás non possumusán szenvednek hajótörést, akkor éppen nem féltjük a pose-olás vádját, akkor tartózkodás nélkül kifejezést adunk aggodalmunknak, hogy ily módon igazságügyünk nagy érdekeit végzetes örvénybe sodortatás veszélye fenyegeti. Üres szólamok helyett egyszerűen rámutatunk azokra a megdöbbentő tényekre, hogy bíróságainknál a < megélni kevés, halni sok» javadalmazásu segédhivatali (aljegyzői) állások — miként arról a t. olvasó e becses lapok 1895. évi 4-ik számából is értesült — pályázók hiányából nem tölthetők be; hogy az uj törvények következtében az egy biró által elvégzendő s már annakeló'tte maximálisnak bizonyult munkateher még *•/» résznyivel emelkedett; hogy a jogkereső közönség legvitálisabb érdekeit érintő járásbirósági ügyeket hónapokig hevertetjük a kiadóban csak azért, mert az állam pénzügyi viszonyai megkívánják a magas tökélyre fejlesztett finánc-műveletet: 50—80 kros napi dijak megtakarítását, a mi ugyan merőleges ellentéte az osztó igazságnak akkor és ott, a mikor és a hol egyetlen sommás biróság csupán a B naplós ügyek révén ezreket juttat az állam kasszájába; s hogy a nemzetiségi áskálódásoknak szolgáltatunk bő táplálékot: az igazságosztó állam fénye helyett ennek árnyékait mutogatva. Mint minden magasabb hivatásu szervezetnek, úgy a bíróságoknak is tudniok kell, hogy pálma sub pondere ereseit, de vájjon várhatjuk-e intézményeink nagyra növését, ha eltűrjük, hogy alapjokban támadta ssanak meg? A bíróságok kebeléből kiemelkedett s a törvénykezés csinját-b inját legjobban ismerő uj igazságügyministerünk éles szemétől erős kezeitől reméljük nem éppen rózsás állap oaink gyökeres orvoslását. Ugy legyen! Biztosítási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. Irta: KLÁR EDE kir. tszéki segédtelekkönyvvezető Temesvárott. Gyakori eset az, hogy jelzálogilag bekebelezett követelés behajtása iránt folyamatba tett perekben, az elsőbiróság feltétlenül marasztaló Ítélete ellen beadott felebbezés esetén felperes — akár van erre szükség, akár nincs — biztosítási vghtást kér, s ezt a per bírósága el is rendeli, noha a végrehajtási kérvényben az 1881. évi LX. t.-c. 135. §-ának második bekezdésében előirt kötelezettségnek megfelelően, a telekkönyvi végzés számára való hivatkozás mellett meg van említve, hogy a zálogjog a vghtás alá veendő ingatlanra már korábban bekebeleztetett. Az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-ára alapított s a már korábban bekebelezett zálogjogra vonatkozólag határozott hivatkozást és a (végrehajtási törvényben ismeretlen) ^végrehajtási zálogjog előjegyzés» iránti megkeresést tartalmazó végzés a telekkönyvi hatósághoz kerülvén, sokszor helyt adólag, sokszor elutasitólag intéztetik el. Szerintem a telekkönyvi elintézés utóbbi módja az egyedül helyes. De a temesvári kir. ítélőtábla 1894. évi 3,551. szám alatt kelt végzésével egy a temesvári kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság által elutasitólag elintézett hasonló megkeresést, azon indokból, mert dacára annak: hogy «a zálogjogi előjegyzés rendszerint kevesebb joghatálylyal bir mint a bekebelezés és hogy az előjegyzés által biztosíttatni kért zálogjog a vghtás alapjául kij elölt ingatlanokra már korábban bekebeleztetett, tekintettel azonban arra, hogy a per bírósága a biztosítási végrehajtást az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-a értelmében elrendelte és a megkeresett telekkönyvi hatóság a megkeresést az 1881. évi LX. t.-c. 136. §-a értelmében amenynyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, foganatosítani köteles, és hogy a végrehajtató a megkeresés teljesítésének megtagadása által az idézett törvény 137. §. utolsó bekezdésében részére biztosított jogtól meg nem fosztható»,— helyt adólag intézett el. Merészség tőlem a nevezett felsőbb biróság ezen határozatának helyességét és jogszerűségét kétségbe vonni, de minthogy ezen határozat indokai előbb jelzett meggyőződésemmel ellenkezőre nem birnak: kényszerítve érzem magam a telekkönyvi ügyek elintézésével foglalkozó bírák és bírósági hivatalnokoknak e kérdésben netalán szükséges tájékoztatása érdekében azt nyilvános megvitatás tárgyává tenni, tisztelettel kérném az érdeklődőket, különösen a szaktekintélyeket, hogy e kérdés tisztába hozatalához becses véleményeikkel hozzájárulni szíveskedjenek. Noha távol áll tőlem magamat azok sorába tartozónak tekinteni, kik e tárgyhoz hozzá szólni minden tekintetben illetékesek, mindazáltal kétkedésemből folyó kötelességemnek akarok megfelelni az által, hogy az általam tévesnek tartott határozattal ellenkező nézetemet kezdeményezőleg indokolom, ezzel is némi irányt nyújtva az érdeklődőknek az esetleg velem egy^ véleményen levőket felfogásuk netalán helytelen voltáról meggyőzni. Szerintem már a bíróságnak el kellene utasítania az ily végrehajtási kérvényt azért, mert: az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-a értelmében az ingatlanra elrendelt biztosítási vghtás «a zálogjog előjegyzése- által foganatosittatik. Nincs e szakaszban egy szó sem, már előzetes telekkvi bejegyzés által biztosított követelésről. Már pedig, ha a törvényhozó az ingatlanra vezethető biztosítási vghtás elrendelését, a behajtandó követelés előzetesen történt telekkönyvi bejegyzése esetén is szükségesnek és elrendelendőnek tartotta volna, minden esetre akkép alkotja meg a 230. §.-t, hogy az a felől is tartalmazna rendelkezést; miként kell a már bekebelezett vagy előjegyzett követelésre elrendelt biztosítási végrehajtás j o g h a t á 1 y át kitüntetni, feljegyezni. Nem tehető fel a törvényhozóról az, hogy midőn a törvény 136. §-ában az eshetőségek mindenikére nézve előírta a szükséges intézkedéseket, erről a biztosítási intézkedéseket tartalmazó részben megfeledkezett volna, sem azt nem lehet elhinni, hogy jelzálogilag már bejegyzett követelés behajtása esetén az ingatlant az összeg ismételt előjegyzése által kétszeresen terhelni megengedhetőnek tartaná. Ily feltevéseknek ellent mond az 1881. évi LX. t.-c. 135 §-ának 2-ik bekezdése, mely szerint, ha a vghtás útján behajtandó követelés biztosítása végett a végrehajtás alá veendő ingatlanra a zálogjog már bekebeleztetett vagy e 1 őjegyeztetett, ezen körülményt a bejegyzést rendelő végzés számára hivatkozva megemlíteni rendeli, a miből világosan kitűnik a törvény azon célzata, hogy ezen rendelkezése által egy és ugyanazon követelés egy és ugyanazon ingatlanra, két vagy többszöri bejegyeztetésének lehetőségét akarja meggátolni. Ily felfogás ellen szól a törvény 136. §-ában előirt három intézkedés külömbözősége, a melyek a szerint kell hogy alkalmaztassanak, a mint a behajtandó követelés bekebelezés, vagy előjegyzés által már biztosítva van vagy egyáltalán nincs még bejegyezve. De a törvény 135. §-a a zálogjog többszöri bejegyzésének meggátlására irányuló rendelkezésén felül a vghtás útján behajtandó követelést, ha az a vghtás alá veendő ingatlanra korábban bekebeleztetett, vagy előjegyeztetett, már «b i z t o s i t o 11 n a k» is tekinti, (a mint hogy biztosítva is van) miből következik, hogy ingatlanra vezetett biztosítási végrehajtás esetén a 230. §. csak az esetben jöhet alkalmazásba, ha a követelés még jelzálogilag bejegyezve nincs, és ennek következtében vghtató, megítélendő vagy még nem jogérvényesen megítélt, igényének érvényesithetése a kielégítési alap esetleges átruházása által meghiúsítható, vagy úgy a követelés, mint járulékai számára a telekkönyvi rangsorozat biztosítandó. Hogy a kielégítési alap elvonása, vagy a telekkönyvi rangsorozat biztosításának szüksége a behajtandó követelésnek korábban történt jelzálogi bejegyzése esetén nem lehetséges, illetve nem forog fenn, az bizonyításra nem szorul: minél fogva az ily esetben — feltéve, hogy a 135. §-ban előirt bejelentés megtörtént — az ingatlanra kért biztosítási vghtást a biróság a 230. §.-a értelmében el sem rendelheti. De ha a biztosítási vghtás mégis elrendeltetik és a telekkvi. hatóság a zálogjog előjegyzése iránt a biztosítandó követelésrenézve már korábban bejegyzett zálogjogra vonatkozó hivatkozást tartalmazó végzés áttétele mellett megkerestetik: a megkeresés telekkönyvi akadály miatt lesz elutasítandó. Mert ugyanazon követelés biztosítására ugyanazon ingatlanra érvényes zálogjog csak egyszer szerezhető, és mert az ugyan azon követelésre nézve már korábban szerzett zálogjogra való hivatkozást tartalmazó végzés egyenlő tekintet alá esik azzal az eredeti okirattal, a melyen a telekkönyvi hivatalnak a Tkts. 136. §.-a értelmében rávezetett s a telekkönyvi hatóság^ által hivatalból figyelembe veendő bizonylata látható, és oly elbánás alá kell esnie, mint azon beadványnak, a melylyel egy a már megtörtént bejegyzés záradékát feltüntető 'okirat alapján ugyanazon dologi jog bejegyzése ugyanazon ingatlanra ismételve kéretik. Megjegyzem itt, hogy az esetben, ha a már nyilvánkönyvileg bejegyzett tőke követelés után járó kamatok nem lennének bejegyezve, a kamatok, esetleg a költségek erejéig a zálogjog vghtás útjáni előjegyzését el kell rendelni; ellenben ha úgy a kamatláb, mint a felmerülendő költségek biztosítására és (a megítélt költségek) fedezésére elegendő költség átalány is van már bejeI gyezve, sem a kamatok, sem a költségek erejéig zálogjog előjegy-