A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - Nem telekkönyvezett ingatlan árverése - Az elmebetegek jogvédelme

A JOG 167 Az 1,814. §. az utóörökös örökrészének esetleges megnagyobbodását tárgyalta, mire nézve a bizottság az 1,814. §. helyett következő szabályt fogadott el: az utóörökös joga kétely esetében arra is kiterjed, a mi az elöörökösre valamely Örököstárs elmaradásával esett; de arra nem, a mi az előörökösnek előhagyományozás útján jut. (Folyt, köv.) Dr. Ssokolay István, budapesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Bírság meg nem jelent tanuk ellen. (Kérdés.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 93. §-ának második bekezdésében az 1868: L1V. 206. §-a |valószínűleg mert büntetési rendszerünkkel harmonieus) fentartatván, a vallomást tenni vonakodó tanú arra «fogságbüntetés- alatt szorítható. Mi e büntetési nemnek minimuma és maximuma, s hogy hájtátik az végre? Modcstinus. Nem telekkönyvezett ingatlan árverése. (Felelet.) A «Jog» í. é. 19. számában feltett arra a kérdésre, hogy a felülépitmény, a mely mint nem telekkönyvezett ingatlan, árverésen eladatott, a telektulajdonos beleegyezése nélkül tulajdonjogilag bekebelezhetó'-e a vevő javára? Először azt kell megjegyeznem, hogy nagy hibát követett el a telekkönyvi hatóság, a midőn a kérdéses házat mint nem tkvezett ingatlant a végrh. törv. 203. §-a értelmében eladta. A kérdést tevőnek sem tünt fel a hiba; mert egészen természetesnek találja az eddigi eljárást, sőt még tovább megy és a telektulajdonos beleegyezése nélkül véli a felülépitmény tulajdonjogát bekebelezni. Nem első esetben találkozom ezzel a kardinális hibával, mely abban áll, hogy tulajdonkép egy telekkönyvezett ingatlant nem telekkönyvezettnek vettek. A feltett kérdés szerint az a telek, a melyen a ház áll, telekkönyvi tulajdonossal bir, a kitől különböző személy házat épített a telken, de a házhoz való joga a tkbe bejegyezve nincs. Ha az ingatlan fogalmából indulunk ki, a mint kiindulni kell is, nem szenved kétséget, hogy maga a főtárgy, a telek, a tkbe bejegyezve van; a tulajdonost tehát a másokat kizáró rendelkezési jog illeti arra az ingatlanra s igy minden tartozékára, a melyekhez kétségtelenül minden építmény hozzátartozik, a mely a telekbe beépítve van. Nincs kizárva, hogy a végrh. törv. 132. §-ának esete forgott fenn, t. i. a végrehajtást szenvedő a telekre való építési jogot szerzett. Ez a jog csak abban a mérvben érvényesíthető, a melyben a végrehajtást szenvedőt illette; hogy szolgalomról, vagy tulajdonjogról van-e szó, azt a kérdésből tudni nem lehet; de semmiesetre sem jegyezhető be a tkvbe másként, mint bármely más dologi jog az ingatlanra, tehát ugyanaz az eljárás követendő, a melyet a végrehajtást szenvedő követett volna, ha az árverésen eladott jogát a tkvbe bejegyeztetni akarta volna. A feltett kérdésben még az is vitás, hogy jogérvényes-e a szabálytalan árverésen történt vétel, úgyannyira, hogy nézetem szerint nemcsak a tkvi tulajdonos, hanem a végrehajtást szenvedő ellen is keresettel kell a jogot érvényesíteni, ha — a mint valószínű — a jogok szerzésének összefüggő láncolatát az árvaszéki vevő a telekkönyvi bejegyzésekre alkalmas egyéb okiratokból kérvényi uton nem tudja igazolni. Több hasonló ügyben a budapesti kir. tábla ezelőtt 7—8 évvel hivatalból megsemmisítette az árverést a nélkül, hogy azt a felek megtámadták volna. A táblához ama perek igényper alakjában kerültek; t. i. egy telekkönyvön kivüli résztulajdonos házat épített és egy hitelező egy harmadik személy adóssága miatt lefoglalta a házat, mint nem tkvezett ingatlant. A tkvön kivüli tulajdonos indította az igénypert. Ebből is látható, hogy milyen elemi tévedésen alapszik az egész ügy. Arany Sándor budapesti kir. aljbiró. Irodalom. <\. Az elmebetegek jogvédelme. (Magánjogi rész.) Irta: babarci Schwartzer Ottó. Hornyánszky Viktor kiadása 1895. Dr. Schwartzer Ottónak, a kiváló elmegyógyásznak neve ismeretes az irodalomban. Gyakran találkozunk azzal majd szigorúan tudományos, majd inkább népszerű, de mindig érdekes psychiatriai művek élén, melyek úgy a felfogás eredetisége, mint az irály szépségével tűnnek ki s a mely müvek egynémelyike hazánk határain túl is tekintély számba megy. A tudós szerző nevével ezúttal egy — majdnem tisztán — jogi munka címlapján találkozunk. Bizonyára gyakran érezte hiányát az oly gyűjteménynek, melyben az elmebetegekre vonatkozó tételes jogi anyag együtt volna. Maga kívánta e hiányt pótolni. Összegyűjtötte mindazokat a törvényeket, rendeleteket és egyéb adatokat, a melyek a Törvénytárban, a Rendeletek Tárában, a bírósági határozatok gyűjteményeinek és a jogi szaklapoknak számos kötetre felszaporodott tömegében szétszórva vannak. Fáradozásának eredményét a ^Psychiatriai Jegyzetek* cimű műsorozatnak második kötetében, önálló munkaként bocsátotta a nyilvánosság elé. E nagy műnek első kötete a mult őszszel jelent meg, a mely rész az egyes klinikai kórképek fejlődési alapjaival foglalkozott, tehát tisztán orvosi érdekkel bir; a mű harmadik kötetét a közigazgatási elmekórtan fogja képezni; a most ismertetett második kötet tehát magában véve önálló részét képezi az egész miinek, a mely rész azonban ismét kétfelé oszlik, a jelenleg előttünk fekvő kötet a nagy anyagnak csak egyik, a magánjogi részét öleli fel, míg a büntetőjogi rész és az igazságügyi orvosi igazgatás a már sajtó alatt levő másik fél-kötetnek fogja tartalmát szolgáltatni. Már a most megjelent részből is láthatjuk, hogy szerző célját teljesen elérte. Menten az elméleti fejtegetésektől a teljes összeségükben felsorolt adatok orvosi s jogi szempontból magyarázó jegyzetekkel kisérvék. Nagyon helyesen kiváló fontosságot tulajdonit és kellő tért nyit a szerző a bírósági gyakorlat feltüntetésének. A magában véve is vaskos félkötet két részből áll. Az első rész az elmebetegség bírói megállapításáról szól. Bő s értékes magyarázattal kiséri a közegészségi törvény vonatkozó szakaszainak közlését, a magyarázatot ellátván orvosi leletekkel és véleményekkel, a melyek az elmebetegség birói megállapításainál felveendő jegyzőkönyvre nézve mintául szolgálhatnak. Az elmebetegek magánjogi védelmének legnagyobb részét a gondnoksági ügy alkotja. E cím kimerítően közli az 1887. évi XX. t.-c-nek a gondnokságra vonatkozó összes rendelkezéseit és az eljárás tárgyában 3,263/i 881. sz. a. kibocsátott i. ü. min. rendeletet a kiegészítő rendeletekkel együtt. Majd minden szakasz mellett felsőbirósági határozatokat közöl, melyek különösen a budapesti kir. it. táblának vonatkozó gyakorlatát tüntetik fel és annak is bizonyítékául szolgálnak, hogy első bíróságaink a gondnoksági eljárásban gyakran adnak okot eljárásuk megsemmisítésére. Az egyes fejezetek: a gondnokság alá helyezés, a gondnoki tiszt gyakorlása, a rokonok közreműködése, a gondnokság megszüntetése, az eljárás és az eljárási költségek és díjak tekintetében fennálló szabályokat közlik. A II. cim az elmebetegek jogi cselekvési képességét tárgyazza és pedig külön fejezetekben a kötelmi jog, a házassági jog, az örökösödési jog és a törvénykezési rendtartás szempontjából. Egységes magánjogi törvénykönyvünk hiányánál fogva kiváló fontossággal bir a curiának ide vonatkozó gyakorlata, melyet Schwartzer műve nagyszámú határozat közlésével ismertet. A házassági jogról szóló fejezetben közli az egyes felekezeti házassági jogoknak az elmebetegséggel kapcsolatos intézményeit is, de felvette a házassági törvény vonatkozó részeinek indokolását is, a mi által a törvény egyes rendelkezésének, vagy rendelkezés kihagyásának (pl. az elmebetegségnek, mint elválási oknak mellőzése) magyarázatát adja. A gyűjtemény e része is arról győz meg bennünket, milyen szükséges az egységes házassági jog megalkotása. Ingadozó volt az elmebetegségnek, mint válóoknak szereplése az egyes felekezeti jogokban, de ingadozó volt a bírósági gyakorlat is, a mely pl. az izraeliták válópereiben a házasságnak elmebetegség okából felbontását illetőleg követtetett. A harmadik cim az elmebetegek jogvédelmét az alkotandó magyar polgári törvénykönyv szempontjából tárgyalja, közli a törvényjavaslatok, illetve tervezetek vonatkozó rendelkezéseit indokolásukkal és a szaktanácskozmányi jegyzőkönyvek kivonatával együtt. Szerző tehát valóban hasznos munkát végzett. Könyvét nemcsak az orvosi szakértő, de különösen a gyakorlati jogász nagy haszonnal forgathatja, a mit nagyon megkönnyít a széljegyzet, a minden részletre kiterjedő betüsoros tárgymutató, a közölt törvényszakaszoknak, ministeri rendeleteknek és bírósági véghatározatoknak külön mutatója. Szerző az előszóban igen melegen emlékezik meg M o r a vcsik Ernőnek és Férfi Gyulának közreműködéséről. Előbb nevezett az orvosi adatok gazdagságában, utóbb nevezett pedig a jogi rész szakszerű rendelkezésében a nagytudományu szerzőnek bizonyára jó segítsége volt. A könyv külső megjelenése dicséretére válik Hornyánszky Viktornak. Vastag, finom papir, nagy betűk, igen jó nyomás és csinos kötés jellemzik a hasonló munkáknál valóban páratlan kiállítást, melyhez képest a kötet 6 frt ára elég jutányosnak mondható. , —ny— Megjelentek: a Magyar Jogászegyleti Értesítésekből «Az otthon védelme a büntetőjogban*. Irta Vargha Ferenc. Ára 20 kr. «A szabadalmi törvényjavaslat». Irta dr. Deutsch Izidor. Ára 20 kr. • Vegyesek. A konzuláris bíráskodás. A konzuláris bíráskodásról szóló törvény végrehajtása tárgyában a külügyministeriumban már legközelebb megindulnak a magyar kormány részéről már régebben megsürgetett értekezletek. Lányi Bertalan igazságügyi és Urbán Géza pénzügyi ministeri tanácsosok Bécsbe utaztak, hogy e törvény életbeléptetése tárgyában megtartandó tanácskozásban résztvegyenek. ,