A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - Igazságszolgáltatásunk bajai - A sommás eljárás 222-ik §-ához 1. [r.]

Tizennegyedik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1895 május 12. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Köziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉITOELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _._ 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « 0 « — " Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Igazságszolgáltatásunk bajai. Irta: Egybiró. — A sommás eljárás 222-ik §-ához. I. Irta : dr. P 1 o p u György kir. tszéki biró Gyulán. — II. Irta: Serly Antal, bpesti kir. tszéki biró. — Bűnügyi költségek. Irta: dr. Rónai Sándor, bpesti tszéki jegyző. A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése. Belföld. (Az uj bűnvádi eljárásra vonatkozó törvjavaslat. — A budapesti büntető törvényszék fölállítása. — A szabadalmi törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. — A vízjogi törvény revisiója. — Lányi Bertalan és a törvényalkotó ügyosztály.) — Ausztria és külföld. (Nemzetközi büntetőjogi egyesületi congressus Antwerpenben.) — Nvilt kérdések és feleletek. (Árverés és tulajdonjog. (Kérdés.) Irta: Eiman László ügyvéd Palánkán.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A végrehajtás a régi jogban. Irta : dr. K h á 1 Elek, esztergomi kir. aljárásbiró. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a wBudapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Igazságszolgáltatásunk bajai. Irta : Egy biró. Ugy hiszem, hogy nem vétek ezen becses lap iránya ellen, midőn rámutatok igazságszolgáltatási ügyünk bajaira. Evek óta él a vágy Iegjobbjainkban igazságszolgáltatásunkat gyorssá, olcsóvá tenni, s felemelni azon színvonalra, a melyen az a müveit nyugati nemzeteknél virágzik. Legkiválóbb jogászainkat törvényeink javítása s a codificatori törekvések foglalkoztatják. Nem tagadható, hogy törvénykezésünk javítása körül sok történt s az igazságügyi reformok egymást érik. Azonban a várt eredmény még se következett be egész teljességében ; igazságszolgáltatásunk nem oly gyois, a milyet azok kívánnak, a kik érzik és tudják, hogy minő fontos az a társadalomra, a közönség megnyugtatására, ha a vitás jogi esetek gyorsan és alaposan intéztetnek el. Mi hát ennek az oka? hisz bíráink sokat dolgoznak, többet mint Európa bármely nemzetének birái; a legnagyobb részben él a kötelességérzet, az a nemes ambitió, hogy hivatásának megfeleljen, mely nem riad vissza a munka tömegétől, s egészségét, idejét kockáztatva küzd a becsületért. Igyekszem az okokat röviden elmondani, ajánlva ezeket Igazságügyministerünk figyelmébe, a ki csak rövid idő előtt a bíróságok vezetőihez intézett kérdéseivel jelezte azt. hogy igazságügyi viszonyaink reformálásával komolyan foglalkozik. Tagadhatatlan, hogy a vidéki, különösen a kir. járásbíróságok nincsenek ellátva teendőikhez mért kellő személyzettel. De mindinkább, napról-napra jobban kitűnik egy megdöbbentő jelenség. A birói pályára lépő új nemzedék egy része kötelességérzet és tehetség tekintetében elmarad a régi generatiótól. A ki átélte azt az időt, midőn az 1871. év végén szervezve lettek a bíróságok, látta azt, hogy mily lelkesedéssel léptek az időben a magyar jogászvilág legkiválóbbjai a birói pályára, mennyi reménynyel, nemes lelkesedéssel volt eltelve a szervezett birói kar, s a magyar nemzeti közszellem mint reményiette a megkezdett reform kiépítését: az ma megdöbbenve szemléli, hogy dacára annak, hogy a jogi pályára özönlik a magyar fiatalság, a kir. jegyzői, birói pályázatok többnyire eredménytelenek maradnak, mert a pályázatra nem jelentkeznek kellő képzettségű s minden tekintetben qualifikált egyének. Ennek okával nem igen foglalkozik a 80 ügyvédet és több állami kivatalnokot magában foglaló törvényhozó testület, melynek van ideje mindenfélére, melynek egy kissé botrányos ize van, de képtelen vagy indolens kötelességét teljesíteni ott, a hol a közérdek a törvényhozót a komoly problémák megoldására kötelezik. Nem egyedül a Tisza-aera bűne az, hogy a magyar ifjabb jogász-nemzedék szine-java idegenkedik a birói pályától, hanem ennek okai megvannak a jelenben is. Mondjuk ki a valót, a magyar birói kar a legközelebb múltban is megcsalatva lett reményében és jogos kívánalmaiban. Az állami tisztviselők fizetése rendezéséről szóló törvény megalkotása alkalmával úgy a birói kar, valamint az egész hazai közönség azon hitben volt, hogy az elsőfolyamodásu bíróságok birái, u. m. a kir. törvényszékek birái és a járásbirák 50%-a 10 év alatt a VIII. rang- vagy fizetési osztály első fokozatába soroltatnak, habár azt hitte a birói kar, hogy évenkint ezen birák 5°/0-a a VIII. osztály első fokozatába osztatik. Csekély fizetésemelés ugyan ez is azon nagy hűhóhoz, melyet a birói kar ámulatára az intéző körök és törvénykezés évek óta űztek, de mégis némi javitása lett volna a birák helyzetének. Azonban a törvény megalkotása óta elmúlik 3 év és Magyarország összes elsőfolyamodásu birái közül egy se lett még a VIII. osztály első fokozatába sorolva. Az elsőfolyamodásu birák ki lettek 100 forint borravalóval elégítve, mert az új fogyasztási adók folytán körülbelül annyival kerül többe háztartásuk. És mig kormány, törvényhozás egyaránt méltánytalan a birói kar iránt, s kerül pénz mindenre: katonaságra, luxuskiadásokra, s boldogul hazánkban minden vakmerő kalandor, s a képviselőház felemelte tagjainak fizetését, addig a bíráknak küzdeni kell anyagi gondokkal. De ha nem is lett javítva a magyar birói kar fizetése, annál inkább meg lett terhelve újabb meg újabb teendőkkel. Az új sommás eljárás a kir. törvényszékek és a kir. járásbíróságok teendőit nagyon megszaporította, s ehhez mérten nem lettek ezen bíróságok tagjai szaporítva. Tehát csoda e, hogy a legnagyobb erőfeszítést igénylő és mégis rosszul díjazott birói pályára nem igen törekedik a teljesen qualifikált fiatal jogász-nemzedék s a járásbíróságok vezetői kénytelenek egyes helyeken a viszonyok nehézségeivel küzdeni. Ehhez járul az úgynevezett dijnoki miseria ! Micsoda birói személyzettel kell a kir. járásbíróságoknak megküzdeni, azt csak a vidéki ügyvédi kar tudja, meg a bíróságok vezetői. Ezen fehér rabszolgák, a kik megnyomoríttattak Szentg y ö r g y i államtitkár alatt, a mint valamit megtanulnak a bíróságoknál, sietnek ezen siralomvölgyüket odahagyni; igy a bíróságok gyakran vannak annak kitéve, hogy yagy nincs kellő számú dijnokjuk, vagy van olyan, a ki írni is alig tud. De 80 kr. napidíj mellett mit várhatni ? Egyáltalában úgy látszik, hogy törvényhozás és kormány a modern igazságszolgáltatást csak elvben szereti, de igazi megvalósulásukat ez ideig egész komolysággal meg nem kísérelték. A sommás eljárás 222-ik §-ához í, ' -K L A besztercebányai kir. törvényszéknek egy, magát meg nem nevezett birája a «Jog» f. é. Ifi. számában a fenti cim alatt, a hazai jogszolgáltatás szempotjából, de főleg a jogszolgáltatás egyöntetűsége tekintetéből a következő figyelemre méltó jogeséiet vetette föl: Egy vidéki kir. járásbíróság előtt lefolytatott sommás perben 1894. évi június havában makacssági ítélet hozatott, mely Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.