A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Közigazgatási határozatok egyetemes gyűjteménye

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 18. számához. Budapest, 1895 május hó r>-én. Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári kir. Ítélőtáblának i. számú teljesülési polgari döntvénye Ingatlanok tulajdona iránti perben követelt járulékok iránt (elvont haszon, perköltség) a feltétlenül marasztaló elsöbirósági, vagy elutasító elsöbirosagi ítéletet megváltoztató, feltétlenül marasztaló masodbirosági ítélet alapján, az 1881: LX. t.-c. 224. ^-a értelmében biztositasi végrehajtásnak van-e helye, ha alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal bíró felebbezést, vagy ugyanily hatályú igazolási kérelmet adott be? (Vonatkozással az 50. és 815. 1895. I. szám alatti polgári ügyekben felmerült kérdésre.) Határozat: [. Ingatlanok tulajdona, birtoka, elvont haszon és perköltség iránt indított perben a követelt és az ítéletben készpénzben meghatározott összegben kitett elvont haszon biztosítására a feltétlenül marasztaló elsöbirósági, vagy elutasító elsöbirósági Ítéletet megváltoztató feltétlenül marasztaló másodbirósági Ítélet alapján, az 1881: l.X. t.-c. 224. §-a értelmében, biztosítási végrehajtásnak helye van, ha alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal bíró felebbezést, vagy ugyanily hatályú igazolási kérelmet adott be. II. Hasonló perben keletkezett és ily természetű ítélet alapján az érintett feltételek alatt abban az esetben, ha az elvont haszonra a biztosítási végrehajtás elrendeltetett, az felperes kérésére, a perköltség erejéig is elrendelendő. III. Abban az esetben azonban, ha a per csak az ingatlan tulajdona s birtoka iránt, tehát nem pénzbeli követelés iránt is indíttatott és a biztosítás csak a perköltség iránt kéretik, a biztosítási végrehajtás el nem rendelhető. Indokok: Tekintve, hogy az 1881: LX. t.-c. IV. címében felsorolt biztosítási intézkedések közül a 224. szerint készpénzbeli követelés iránt indított perben biztosítási végrehajtásnak, a 237 bj pontja szerint pedig bizonyos meghatározott dolog, vagy jog iránt indított perben zárlatnak van helye, ha alperes halasztó hatályú felebbezést, vagy ugyanily hatályú igazolási kérelmet adott be; tekintve, hogy e szerint a meghatározott pertárgy iránt indított perekben a törvény módot nyújt felperesnek feltétlenül marasztaló első- vagy másodbirósági ítélet alapján, ha ez halasztó hatályú jogorvoslattal megtámadtatik, arra nézve, hogy a kielégítési végrehajtás sikerét a követelés minőségéhez képest alkalmas módon biztosítsa; tekintve, hogy abban az esetben, ha a perben egyedül pénz követeltetik, akár kölcsön, akár elvont haszon vagy kártérítés címén, nem lehet kétség az iránt, hogy a végrehajtási törvény 224. §-a szerint biztosítási végrehajtásnak, ha pedig a per tárgyát csak valamely meghatározott dolog, vagy jog képezi, a 237. i;. b) pontjának feltétele mellett zárlatnak van helye; tekintve másrészről, hogy az egy keresetben érvényesített jogigényre s ennek biztosítására külümbség nem lehet, hogy valamely meghatározott dolog, vagy jog és készpénz együtt egy- vagy külön keresetben érvényesíttetik, tekintve ebből folyólag, hogy akkor, ha ingatlan tulajdona s birtoka iránt indított perben az elvont hasznok készpénzbeli értéke is követeltetik, kell, hogy a követelés a jogi természetének megfelelő s a törvény által tüzetesen meghatározott biztosítási módban részesüljön; tekintve, hogy ha az ingatlan tulajdona s birtoka mellett annak pénzben követelt elvont hasznának a megtérítése is képezi a per tárgyát, és az elvont haszon pénzben meghatározott összegben Ítéltetett meg, ez a követelés az 1881. évi LX. t.-c. 224. §-ban érintett készpénzbeli követelés fogalma alá esik; tekintve ezért, hogy ha ily perben feltétlenül marasztaló ítélet keletkezett, a mely alperes által halasztó hatályú jogorvoslattal megtámadtatott, nincs jogi alapja annak, hogy az ingatlanra nézve a 237. §. b) pontja értelmében a zárlat ^elrendeltessék^ az elvont hasznok egyenértékéül megítélt készpénzkövetelésre nézve pedig a 224. §-a alapján biztosítási végrehajtás ne engedtessék, miután a biztosítási intézkedés elrendelésének mindkét követelés tekintetében alapja van, és tekintve, hogy a biztosítási intézkedés szempontjából az a körülmény, miszerint a pénzkövetelés a fődolognak csak járuléka, külömbséget nem tehet, mert a keresetnek mindkettő egyaránt tárgya volt, és mert a végreh. törv. 224. §-a^ nem rendeli, hogy a készpénzkövetelés a keresetnek főtárgyát képezze; tekintve, hogy abban az esetben, a midőn ilynemű perben a pénzösszegben megítélt elvont haszon mellett felperest perköltség is illeti, a végr. törvény elvei szerint a perköltség a készpénzben megítélt követeléssel egy tekintet alá esik, mig ellenben abban az esetben, ha a per tárgyát csak valamely dolog vagy jog képezte, midőn tehát a kereset nem tárgyaz pénzbeli követelést, és igy a perköltség sem eshetik az 1881: LX. t.-c. 224. ij-ban érintett készpénzbeli követeléssel egy tekintet alá: ezek alapján a 815. 1895. szám alatti jogesetből folyólag a fennebbi határozatot kimondani kellett. Pozsonyi kir. ítélőtábla. A végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott felfolyamodás bir-e halasztó hatálylyal a lefoglalt készpénz-követelés behajtására ? • — 8. polgári határozat. F. Fülöp fia cégnek, J. Károly ellen 5,000 frt és jár. iránti kielégítési végrehajtási ügyében, végrehajtást szenvedőnek "harmadik személynél kinlevő készpénz-követelése vétetvén bírói zár alá, ámbár végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodással élt, ennek dacára végrehajtató a lefoglalt készpénz-követelésnek behajtására kérte magát feljogosíttatni, a mely kérelmével őt az elsőbiróság elutasította. A pozsonyi kir. ítélőtábla 1895. évi március 6. napján tartott tanácsülésében 707. P. szám alatt kelt végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta és határozatként kimondta, hogy: a végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott fel folyamodás nem bir halasztó hatálylyal arra nézve, hogy végrehajtató az 1881: LX. t.-c. 124. §-a szerint megengedett esetben a lefoglalt készpénzkövetelés behajtására fel ne jogosíttassák, mert a végrehajtási törvény 37. §-a tüzetesen felsorolja azokat az eseteket, a melyekben a bírósági végzések ellen intézett felfolyamodásnak a végrehajtás folyamában halasztó hatálya van, a mely felsorolt esetek közt kivételes intézkedésként nem fordul elő az, hogy a végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott felfolyamodás halasztó hatálylyal bírna arra nézve, hogy végrehajtató a végrehajtási törvény 124. §-a szerint megengedett esetben a lefoglalt követelés behajtására feljogosittassék; mivel a 37. §. második bekezdése szerint a végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott felfolyamodás csak a lefoglalt ingóságok elárverezésére bir halasztó hatálylyal. A most idézett törvényszakasznak eme kivételes rendelkezése azonban kiterjesztetöleg nem magyarázható és a végrehajtásilag lefoglalt követelés behajtása következményeiben szintén nem ugyanolyan hatályú, mint a lefoglalt ingóknak elárverezése; mert mig egyrészről a végrehajtást elrendelő végzés megváltoztatása esetében a lefoglalt követelés behajtása által a végrehajtást szenvedőre kár nem hárulhat és érdeke veszélyeztetve nincsen, a mennyiben a behajtott követelés birói letétként kezeltetvén, a felett való szabad rendelkezési jogát visszanyeri: addig másrészről a lefoglalt ingóságok elárvereztetése esetében az elárverezett ingóságait vissza nem követelheti, mivel az árverési cselekmény megsemmisítése a vevő által szerzett tulajdonjogra befolyással nincsen (1881: LX. t.-c. 110. §.) és igy elárverezett ingóságai helyett kénytelen azoknak birói letétként kezelt vételárával megelégedni, mely Utóbbi esetben érdeke inkább lehet veszélyeztetve. Hitelesíttetett 1895. március 12-én. Ha több végrehajtató által vezetett végrehajtásból kifolyólag csak egy végrehajtató kér zárgondnok-kirendelést, annak költségeit ném együttesen az összes végrehajtatok, hanem egyedül az tartozik viselni, ki a zárgondnok kirendelését kérte. A budapesti kir. ítélő tábla R, Béla és érdektársainak B. Antal elleni végrehajtási ügyében a bpti V. ker. kir. jbság által az 1894 jun. 6-án 61,950. sz. a. hozott végzést dr. Stiller Mór által képviselt M. D. Lajos részéről 1894 febr. 4-én 13,695 sz. a. közbetett felfolyamodás folytán a következő végzést hozott: A kir. itélő tábla: az elsöbirósági végzést abban a felfolyamodással megtámadott részében, mely szerint az összes végrehajtatok a zárgondnok részére megállapított munkadíj és készkiadásoknak egymásközti arányban való megfizetésére köteleztettek, megváltoztatja s eme dij és készkiadásoknak a zárgondnok részére leendő megfizetéséi e egyedül R. Béla végrehajtatót kötelezi, stb. Indokok: Az alsóbirósági végzésnek neheztelt része a fent kitett módon meg volt változtatandó; mert a zárgondnok dijait csak az köteles viselni, a ki annak kirendelését kérte, a fenforgó esetben pedig a zárgondnok egyedül R. Béla végrehajtató kérelmére rendeltetett ki. (Budapest 1895 jan. 9-én 8,383/94. sz.)