A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog > 17. szamához. Budapest, 1895 április hó 28-án. Köztörvényi ügyekben Takarékpénztári betétkönyv alapján az azt kiállító takarékpénztár ellen zálogjog előjegyzésének van helye, mivel a betétkönyv nem egyéb, mint a takarékpénztár tartozásának bizonyítéka, vagyis adóslevél, melynek természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy a betét a betétkönyv elöniutatójának kifizethető. A nagyszombati kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság (K. Gábor ós érdektársainak a felszámolás alatt levő szeredai takarékpénztár elleni zálogjog előjegyzés iránti perében): K. Gábor és társai által a 112. sz. a. beadott kérelem folytán a szeredai takarékpénztár által K. Gábor részére 97. és 658. sz. alatt kiállított két rendbeli, J. Etel részére 84. sz. a. kiállított egy rendbeli és J. Irma részére 221. sz. a. kiállított egy rendbeli betétkönyv, továbbá Th. János kir. közjegyző által az 1893. évi január 10-én 14. ügyszám alatt felvett tanúsítvány alapján a közép-esöpönyi 25. sz. tjkvben C. 44. illetve C. 49. sorsz. a. 3,000 frt és jár. erejéig a szeredai takarékpénztár javára bekebelezett zálogjogra az alzálogjog 300 frt töke és 5% kamatai erejéig K. Gábor javára, 300 frt töke ö% kamata erejéig J. Etel javára és 300 frt töke és 5°'n kamata erejéig J. Irma javára 14 nap alatti igazolás feltétele mellett előjegyeztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a telekkönyvi hivatalnak meghagyatik. (1893. évi május 18. 1,938. sz. a. i A pozsonyi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és kérvényezőket zálogjog előjegyzése iránti kérelmükkel elutasítja. Mert a kérvényezők zálogjog előjegyzése iránti kérelmüket a kérvényhez csatolt négy rendbeli takarékpénztári betétkönyvre alapítják; az illető pénzintézet iránti személyes bizalmon alapuló takarékbetétnek elfogadásáról és átvételéről kiadott okirat, illetőleg betéti könyv azonban a telekkönyvi rendtartás 88. §-ának b'j pontjában emiitett adóslevélnek jogi természete alá vonható nem lévén, annak alapján zálog vagy alzálogjog előjegyzése egyáltalában nem és igy a jelen esetben az E. a. körözvény figyelembe vételével sem rendelhető el. (1893. évi december 20. 4,459. sz. alatt.' A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Mert a takarékpénztár betéti könyvében elismeri és bizonyítja, hogy a betevőnek a betett összeggel adósa és kötelezi magát arra, hogy a betett összeget a betétkönyvben foglalt feltételek alatt a hitelezőnek visszafizeti; a betétkönyv tehát nem egyéb, mint a takarékpénztár tartozásának bizonyítéka, vagyis adóslevél, melynek természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy a betét a betétkönyv előmutatójának kifizethető; és mert ebből folyólag a betétkönyv a telekkönyvi rendtartás 88. S- bJ pontjában emiitett adóslevelek sorába tartozván, az elsőbiróság helyesen rendelte el az alzálogjog előjegyzését a betétkönyvnek és a 112. sz. kérvény E. és /. alatti csatolmányai alapján. . 1895 ápr. 2. 2,429. sz. a.) Az 1874. évi XXXV. t-c. in. szerint közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen beadott kifogások folytán tartott tárgyalás és eljárás nem tekinthető peres eljárásnak, mivel ez az eljárás az 1886. évi VII. t-c. 29. >j-a szerint nem Ítélettel, hanem végzéssel döntetik el. Ehhez képest az ily kifogási ügyek nem sorozhatok a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő azon perek közé, a melyekrö' az 1893. évi XVIII. t-c. 229. íj-ának első, második és harmadik bekezdései rendelkeznek, hanem oly perenkivüli eljárásnak tekintendők, a melyre nézve e §. utolsó bekezdése szerint az eddigi szabályok alkalmazandók s a melyben a 230. §. szerint másodfokban az illetékes kir. itélö tábla határoz. A m. kir. Curia: R. Györgynek, Dzs. szül. B. Mária ellen 752 frt 80 kr. és járul, iránt folyamatba tett végrehajtási ügyét a szegedi kir. ítélő tábla és a szegedi kir. törvényszék mint felebbezési bíróság között felmerült illetőségi összeütközés folytán vizsgálat alá vévén, következően határozott: A jelen ügynek a szegedi kir. járásbíróság által az 1894. évi november 29-ik napján 28,443. sz. a. hozott végzés ellen mindkét fél részéről beadott felfolyamodások folytán leendő másodfokú elintézésére a szegedi kir. itélö tábla hatásköri illetősége állapittatik meg s az iratok a nevezett kir. itélö táblához küldetnek le. Indokok: Az 1874. évi XXXV. t-c. 111. §-a szerint közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen beadott kifogások folytán tartott tárgyalás és eljárás nem tekinthető peres eljárásnak, mivel ez az eljárás az 18-6. évi VII. t-c. 29. £-a szerint nem ítélettel, hanem végzéssel döntetik el. Ehhez képest az ily kifogási ügyek nem sorozhatok a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő azon perek közé, a melyekről az 1893. évi XVIII. t-c. 229: £-ának első, második és harmadik bekezdései rendelkeznek, hanem oly perenkivüli eljárásnak tekintendők, a melyre nézve e §. utolsó bekezdése szerint az eddigi szabályok alkalmazandók s a melyben a 230. §-a szerint másodfokban az illetékes kir. itélö tábla határoz. (1895 március 27. 2,959. sz. a.j Házasság alatti szerzeménynek az a vagyon vagy érték tekintendő ugyan, a mely a házastársaknak a házasság megkötésekor volt vagyonát a házasság megszűnésekor meghaladja: mindamellett a törzsvagyonnak üjaob vagyonszerzés célzata vagy szükség és célszerűség indoka nélkül, egyoldalú visszteher nélküli elidegenítése esetén annak a szerzeményből való helyreállítása nem követelhető. Vagyon vagy érték létezését szükség esetében nem fő-, hanem felfedező esküvel lehet bizonyítani. (M. kir. Curia: 1894 december 12. 10,825. sz. a.j Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Tengeri biztosítás. — A francia keresk. törvény mint hazai jogforrás. (1895. évi február 20. 1623. sz. a.) A fiumei kir. törvényszék mint tengeri kereskedelmi bíróság : Dr. Vio Antal ügyvéd által képviselt M. Simon felperesnek, dr. Rondich János ügyvéd által képviselt «Prima Societa dí Mutua Assicuratione della Marina Mercantile Austro-Ongarica in Fiume» jelenleg felszámolás alatt levő szövetkezet, mint alperes ellen 20,000 frt tőke és járulékai iránti perében a következő Ítéletet hozta: I. A «Slobodna» nevű hajótörést szenvedett osztr.-magyar hajóért felperesnek járó biztosítási összeg 16,333 frt 331 2 krban állapittatik meg és felperes követelésének további 3,(i66 frt 66!/2 kr.-nyi részével elutasittatik. Hl. Alperes felhatalmaztatik, hogy a 16,333 frt 33','., kr. összeg 30%-át, azaz 4900 frtot a mentés "elszámolásáig megtarthassa. ÍIL Az I. pont alatt megállapított összeg folyósított része tehát a 70%-nak megfelelően 11,433 frt 33V-, krban állapittatik meg, mely összegnek 4,666 frt 32 krnyj része a per folyamán történt fizetés által kiegyenlítettnek nyilvánittatik. IV. Köteles ennélfogva alperes felperesnek 6,767 frt lv2 krt megfizetni. Indokok: A jelen per elbírálása végett első sorban a biztosítási szerződés érvényes volta, másodszor az állapítandó meg, vájjon az 1886. márc. 22-én tartott rendkívüli közgyűlésen az alapszabályokban tett módosítások alkalmazhatók-e felperesnek a társasághoz, illetve alpereshez való viszonyaira és végül vájjon a 20,000 frtnyi biztosítási összeg leszállítható és mennyire. Tekintve, hogy a 2. alatti belépési kérelemből kitűnik, hogy felperes S. M. et C. cég nevében a társaságba 24 carattal 124 hajórészszel) 20,000 írt erejéig leendő belépését szorgalmazta és hogy az A. alatti felvételi bizonyítványból kitűnik, hogy ezen kérelmének hely adatott; tekintve, hogy kétoldalú szerződésről van szó és hogy ezen szerződést a felek egyetértőleg kifogás nélkül kötötték meg, valamint, hogy abból, hogy alperes ezen szerződés alapján a jelen per alapját képező kereset beadása után fizetett felperesnek egy bizonyos összeget és a szerződés felbontását soha sem kérte, kitűnik, hogy alperes ezen szerződést érvényesnek elismerte: a szerződés érvénye ellen alperes részéről emelt kifogás elesik, minek folytán a francia ker. tör.-könyv 348. $-a itt alkalmazást nem nyerhet. Azon kérdésre nézve pedig, vájjon az 18S6. márc. 22-én tartott rendkívüli közgyűlésen az alapszabályokban tett módosítások felperesnek alpereshez való viszonyaira alkalmazhatók-e? tekintve, hogy H. Ede és W. Antal tanuk vallomásaibői kitűnik, miszerint a közgyűlésre való meghívó alperes társaság minden tagjának lett megküldve és úgyszintén az 1886 márc. 12-én tartott közgyűlésen az alapszabályokon tett módosítások is és hogy az 1886 nov. 20-ról kelt, M. S. által aláirt levélből kitűnik, hogy felperes ezen módosításokról értesítve lett, (mert abban a levélben M. kijelenti, hogy tudomása van arról, hogy az 1886. évben az alapszabályok módosítva lettek, pl. a 10. cikkben, mely azt mondja, hogy egy harmadrésznek fede-