A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - Bűnügyi döntvénykritika - Az alzálogjogos hitelező kielégitési joga

130 A JOG Azonban úgy a régi, mint az új törvény üdvös lehetett s lehet, célszerű intézkedések által. Nevezetesen: ha az administrativ munka a birák vállairól levétetik, s a birák szaporittatnak. Mindezeket pedig a jelenlegi igazságügyi kormányzattól bizton remélhetjük. Bűnügyi döntvénykritika. Irta: Dr. HEIL FAUSZTIN kir. táblai biró. A bíróságok által elfogadott tényállás szerint vádlott a 14 éven alóli V. Johannit, a kivel több izben nemileg közösült, annak beleegyezésével, de a szülök akarata ellenére megszöktette. A magával vitt leánynyal több izben nemileg közösült. A kir. törvényszék vádlottat a btk. 236. §-ába ütköző megfertó'ztetés büntette és a btk. 320. §-ának első bekezdésébe ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében mondotta ki bűnösnek. A kir. itélő tábla a kis leánynak megszöktetését a 320. §-nak második bekezdése alapján minősítette. A m. kir. Curia a kir. törvényszéknek minősítését hagyta helyben. A curiai ítélet indokolásának lényege az, hogy 1-ör miután vádlott azzal védekezett, hogy a megszöktetésnek célja az volt, hogy a leányt nőül fogja venni, nem vehető bizonyítottnak, hogy a leányt a végett szöktette meg, hogy azt erkölcstelen célra használja (318. §); 2-or miután vádlott a megszöktetés előtt végrehajtott közösülések miatt a btkv. 236. §-a alapján elitéltetett, a megszöktetés után végrehajtott közösülések által megállapított megfertőztetés terhére újból be nem számitható. (L. az ítéletet a «Jog» 16. számában.) Részemről sem a ténykérdésnek megoldásában, sem a cselekmény minősítésében a m. kir. Curia ítéletével egyet nem érthetek. Megjegyzéseimet röviden a következőkben foglalom össze: 1. A bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszere nem jelenti objectiv bizonyítási szabályoknak teljes hiányát. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy tételes bizonyítási szabályok nélkül itélő biró meggyőződése homályos, s ösztönszerű összbenyomásnál nem egyéb. Angliában a szabad bizonyítás hazájában a bírósági gyakorlat egész rendszeres bizonyítási elméletet teremtett (Law of evidence). Különösen s főkép a megállapított s elfogadott ténykörülményekből és mozzanatokból való következtetés tisztán szellemi logikai tevékenység, s objectiv — logicai és tapasztalati — szabályoknak uralma alatt áll, a melyeknek léte ép oly kétségtelen, mint nélkülözhetlen. Ha már most azt veszszük tekintetbe, hogy a bizonyítottnak elfogadott tényállás szerint vádlott a leányt, a kit fajtalanságra csábított, megszöktette, s az ekként teljesen hatalmába kerített leánynyal tovább fajtalankodott, arra pedig hogy a leányt nőül vegye, s általában ily szándékát következtethető semmiféle lépést nem tett: akkor az, hogy a vádlott a leányt a végett szöktette meg, hogy azt erkölcstelen célra használja, körülbelül oly bizonyossággal lehet következtetni, mint a minő bizonyossággal bizonyítottnak kell elfogadni az ölési szándékot az ellen, a ki áldozatának a fejét levágta, habár azzal védekeznék is, hogy nem ölni, hanem csak könnyű testi sértést okozni akart. 2. A btk. 318. §-a, a melyre a 320. § második bekezdésében hivatkozás történik, a tényálladékhoz nem követeli azt, hogy a rablott gyermek erkölcstelen célra tényleg használtassék is. Ellenkezőleg a tényálladék a gyermeknek ily célból történt elrablásával ki van merítve. A btkv. 320. § második bekezdése és a 318. ij egybevetett értelménél fogva tehát vádlott cselekménye a 310. $ második bekezdése alá esik, mihelyt bizonyítva van, hogy a leányt vádlott fajtalankodási célból szöktette meg, habár vele tényleg nem fajtalankodott is. Ha tehát vádlott a megszöktetés előtt a leánynyal fajtalankodott, s ezután a leányt a végett, hogy vele fajtalankodjék megszöktette, a kir. Ítélőtábla minősítése akkor is helyes, ha a megszöktetés után vádlott a leányon fajtalanságot el nem követett, mert ez a tényálladékhoz a btk. 320. § 2-ik bekezdése és a 318. § egybevetése szerint nem is szükséges. 3. A kir. törvényszék —am.kir. Curia által helybenhagyott — minősítés helytelensége annál nyilvánvalóbb, minthogy vádlott a hatalmába kerített leányon tényleg fajtalankodott. Fogadjuk el azt, hogy a megszöktetés előtt és a megszöktetés után véghezvitt nemi közösülések csak egy folytatott megfertőztetés bűntettét képezik, akkor elesik ugyan a bűnhalmazat, s vádlott nem mondható ki bűnösnek a btk. 236. §-a alapján, hanem a btk. 320. § 2-ik bekezdése értelmében a 319. ij alapján büntetendő, mert a megszöktetett leányon megfertőztetést követett el. A folytatásnak eredménye tehát csak az, hogy az elutazás előtt történt nemi közösülés mint külön bűntett be nem számitható. Az ellenkező eljárás, mely az elutazás előtt történt nemi közösülést, a mely a 319. §-nak alkalmazására (10 -15 évi fegyház!) vezet, absorbeáltatja az elutazás előtti nemi közösüléssel, a mely a btk. 236. §-a alapján csak 5 évid terjedhető fegyházzal büntetendő, — a btkv. 95. §-ának rendelkezésébe ütközik. 4. Végül annak elfogadása mellett, hogy vádlott a megszöktetett leányon a megszöktetés után megfertőztetést követett el; vádlott cselekménye a btk. 319. §-a alapján büntetendő akkor is, ha a megszöktetés nem a btkv. 318. §-ában meghatározott célból, hanem bármely más célból történt, jelesül vádlott védekezése szerint azért, hogy a leányt nőül vegye. Mert a 319. § tényálladékához a 318. §-ban meghatározott célzat nem szükséges. A 319. $ nemcsak a 318., hanem a 317. §-nak is képezi minősített esetét. A három §-nak egymáshoz való viszonya a következő: A gyermekrablás büntetendő: a) a 217. §. szerint: b) a 318. §. szerint, ha az ott meghatározott célból követtetett el; c) a 319. § szerint ha az elrablott gyermeken az ott meghatározott bűncselekményeknek valamelyike követtetett el. Az ellenkező felfogás, a mely a 319. §-t csak akkor találná alkalmazandónak, ha maga az elrablás a 318. §-ban meghatározott célból történt, arra az elfogadhatlan eredményre vezetne, hogy az a ki a gyermeket nem a 318. §-ban meghatározott célból rabolja el, de azután rajta valami erkölcstelen merényletet elkövet, enyhébben volna büntetendő, mint az, a ki a gyermeket erkölcstelen célból rabolta el, de tényleg nem bántotta. Az alzálogjogos hitelező kielégitési joga Irta BOROVÁNSZKY EDE, ügyvéd Nagy-Szombaton. Igazat mond Frank Lajos kir. aljárásbiró úr, midőn a «Jog» m. évi 38. számában megjelent cikkében azt állítja, hogy a m. kir. Curiának 1893. évi 1 1,796. számú határozata fontos elvi kijelentést tartalmaz. Ez az elvi kijelentés annál inkább köti le figyelmünket, mivel a Curia ezzel a határozatával az elfogadott tannal, az eddigi bírósági gyakorlattal kétségtelenül ellentétes álláspontra helyezkedett. A tételes törvényre alapított és, a mint emlitém, általánosan elfogadott tantétel szerint az alzálogjogos hitelező csak körutakon ér célt. Közvetlen kereseti joga az alzálog tulajdonosa ellen nincsen, hanem ő minden körülmények között csakis a saját adósa ellen fordulhat és az alzálogjogból folyó igényét per utján csak akkor érvényesítheti adósának az adósa ellen, a mikor annak jogaiba lépett. Az osztrák polg. törvénykönyvnek ide vonatkozó szakaszaira, különösen a 449., 461., 465., 469. §-aira hivatkozik az elmélet és gyakorlat egyaránt. Az osztrák bíróságoknak ez az állandó gyakorlata. Úgy hiszem, a Curia is ezt az elvet vallotta előbb; Márkus Dezső gyűjteményében jelent meg egy határozat, a mely erről tesz tanúságot. Végrehajtási törvényünk ezt a felfogást igazolja is. E sorok célja megvizsgálni azt, hogy melyik elv a helyesebb és szerény nézetemet, mely természetesen téves is lehet, elmondani. A kérdés megfejtése körül felmerülő kételyek korántsem erednek az alzálogjog fogalmából, a mely tiszta és egyszerű, lévén az alzálogjog az alzálogjogos hitelezőnek azon dologi jogosítványa, hogy az alzálogból kielégittetését követelhesse. A kételyek csakis e jogosítvány gyakorlásának mikéntje körül csoportosulnak és a kibontakozást az nehezíti meg, hogy az alzálogjog rendszerint az alzálog tulajdonosának közbenjötte nélkül keletkezik, hogy az alzálogjogos hitelező az uralkodó felfogás szerint egyúttal mindig zálogjogot is szerez adósának követelésére és ezzel kapcsolatban a nyilvánkönyvi zálogjog vagyis a jelzálogjog accessorius természetének vitás volta. Mielőtt a kérdés lényegére nézve nyilatkozom, legyen szabad arra utalnom, hogy tagadhatatlanul visszás dolog az, hogy az a hitelező, a ki valamely követelésre zálogjogot szerzett, kénytelen legyen .előbb a saját adósát perbe venni, a neki elzálogosított követelést esetleg magára átruháztatni, azután, ha adósának az adósa nem fizet, ezt perbevonni és ilyen módon az alzálog tulajdonosa ellen végrehajtást kieszközölni. Már a római jog szerint utilis actio illette meg azt, a ki egy követelésre zálogjogot szerzett adósának az adósa ellen. (4. 18. D. 13. 7. és L. 20. D. 1.) mely utilis actióval közvetlenül utóbbi ellen érvényesíthette igényét és a mennyiben a követelés pénzbeli volt, compensatióval élhetett. Hasonló intézkedést találunk az ujabb törvénykönyvekben. így pl. akkép intézkedik a szász polg. törvk.: «Der Pfandgláubiger ist bercchtigt, die ihm verpfándete Forderung zur Verfallzeit einzutreiben. Ist die Eintreibung geschehen, so macht er sich, wenn der Gegenstand in Geld besteht davon bezahlt.» Az új német polg. törvénykönyvi tervezet szerint a zálogjogot szerzett hitelező jogosítva van «die dem Pfandrechte unterliegende Forderung ohne Mitwirkung des Gláubigers derselben zu kündigen und einzuziehen; — ist die dem Pfandrechte unterliegende Forderung eine Geldforderung, so ist der Pfandgláubiger nur so viel einzuziehen berechtigt, als zu seiner Befriedigung wegen der fálligen Forderung erforderlich ist» és ezt az intézkedést azzal indokolja: «Die Versagung des selbststándigen Einziehungsrechtes nach Eintritt der Voraussetzungen für die Pfandrealisirung ist mit dem praktischen Bedürfnisse nicht vereinbar < és tovább «derselbe (t. i. az adós^ befindet sich in keiner anderen und schwierigeren Lage, als in dem Fallc einer bedingten Cession. A szász polg. törvénykönyv quasi cessiónak minősiti a követelés elzálogosítását, nézetem szerint helytelenül és minden kényszerítő ok nélkül. Nem más az, mint egy rossz fictio, a melyre szükség nincsen. A modern jogtudománynak egyáltalán az lenne a feladata, hogy kiküszöbölje a fictiókat, hogy ne alkalmazzon valamely intézmény elé quasi jelzőt, mikor másképpen nem vél boldogulni, hanem, hogy a jogintézményeket egész valójukban megismerni törekedjék. A német polg. törvkvi tervezet álláspontja helyesebb. , - A közvet,en beszedés jogosultsága csakis a zálogos hitelező dologbeh jogosítványának kifolyása, ezen dologbeli jogosítvány érvényesítésének egyik és nézetem szerint leghelyesebb módja.