A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG A budapesti kir. ítélőtábla 11894-. évi augusztus 2%?én 3,Í56. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár nincs kizárva az, hogy valaki saját javára, mint harmadik személy képviselője az általa képviselt személylyel szemben ennek nevében tett nyilatkozattal jogot szerezhessen, mégis a fenforgó esetben helyesen állapította meg az elsöbiróság, hogy felperes az általa saját rendeletére kibocsátott váltóra az intézvényezett «P. Ottó és társa* céggel szemben, az általa, mint a; cég képviseletére jogosított tag által, a váltóra irt elfogadói névaláírással szemben semminemű és így váltói jogot sem nyert. A keresk. tórv. 90. §-a, a mely szerint a társaság képviseletére jogosított tag a társaság nevében minden ügyletre és jogcselek­ményre felhatalmazottnak tekintetik és a mely szerint amaz ügy­letek által, melyeket a képviseletre jogosított tag a társaság nevé­ben köt, jogosítva és kötelezve a társaság lesz, csak a társaságon kívül álló harmadik személyekkel szemben irányadó, ellenben a társaság tagjai között, kiknek egymáshoz való viszonyát a keresk. törvény 6c. £-a érteiméjen első sorban a társasági szerződésben foglalt rendelkezések, ilyenek hiányában pedig a keresk. törv. 69—86. §-ai szabályozzák, nem alkalmazható. Minthogy pedig sem a D) alatti társasági szerződés, sem a keresk. törv. 69—86. §-ai felperest, mint az üzletvezetéssel megbízott társasági tagot nem jogosítják fel arra, hogy a társaság vagyonával a maga javára rendelkezhessék, hogy tehát saját nyilatkozatával a társasagot saját javára kötelezhesse, felperes a kereseti váltó alapján a «P. Ottó és társa» cég ellen követelést ésak abban az esetben érvényesít­hetne, ha bizonyítaná vagy azt, hogy a cégnek másik tagja, G. Gyula ahhoz, hogy a társaságot saját maga javára lekötelezhesse, mint kétségtelenül a társaság rendes üzleti forgalmán tűlmenő és a társaság céljához nem tartozó ügylethez a keresk. törv. 81. $-ának megfelelőleg hozzájárult, vagy azt, hogy a kereseti váltó alapján, a társaságot a társaságon kívül álló harmadik személy irányában kötelezettség terhelte és e kötelezettséget ő, mint váltókötelezett, vagy mint a társaság vagyoni kötelezettségeiért a keresk. törv. 88. §-a értelmében felelős tagja a jogosított harmadikkal szemben a társaság helyett saját vagyonából teljesítette, mert ennek bizo­nyítása nélkül a kifejtettekhez képest a kereseti váltó alapján érvényes váltóügylet létrejöttnek és felperes jóhiszemű váltóbir­tokosnak nem tekinthető. Ezekből kifolyólag tekintettel arra, hogy felperes a jelzett perdöntő tények sem egyikét, sem másikát igazolni meg sem kísérletté, alperes társaságnak felpereshez való viszonyára fektetett és felperessel szemben őt ez alapon megillető kifogását (váltótörv. 92. £-ai alaposnak kellett elfogadni és az elsöbiróság Ítéletét az ott felhozott okokból és a prts. 251. ij-ára alapitolt indokából helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia (1895. jan. 30. Ijbffö] sz. I A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítéletében felhozott indokok­nál fogva és azért hagyatott helyben a másodbiróság ítélete: Mert a felperes által vitatott álláspont mellett, t. i. abban az esetben, ha a közkereseti társaságot annak egyes tagja a többinek hozzá­járulása nélkül, a maga javára váltóilag érvényesen kötelezhetné, tekintettel a váltójogi szigorra, mely szerint a váltókötelezettség fennállásához a váltó értékének leolvasása rendszerint nem köve­telhető, végeredményében a közkereseti társaság fennállhatása vagyonilag az egyes tag tetszésétől tétetnék függővé; már pedig az ilyetén jogállapot merőben ellenkezik a jogrenddel, melynek feladatát épen az képezi, hogy minden jogalanynak jogos érdeke mások túlkapásai ellen megvédessék. Bűnügyekben. Vádlott a 14 évét még be nem töltött tisztességes l.ány­nyal, törvényte!e í korának ismerete mellett beleegyezésével nemileg közösült akkor, midőn az még a szülői háznál tartóz­kodott, és később is, miután vádlott őt hozzájárulása és bele­egyezésével szüleinek felügyelete alól, ezek engedelme nélkül, tehát akaratuk ellenére magával elvitte. Ezen cselekmény miatt vádlott a btkv 236. S-ába ütköző megfertőztetés bűntettének és a személyes szabadság megsértésének a btkv 320 ij-ana-c első bekezdésébe ütköző vétsége, s nem ugyanazon második bekez­désébe ütköző büntette miatt büntetendő, minthogy a leánynak elvitele után történt nemi közösülés vádlott terhére újból be nem számitható. A kalocsai kir. törvényszék 11893. évi október 20. 4,109. sz. a.j P. Károly (33 éves, nős, napszámos] a btkv 236. §-ába üt­köző megfertőztetés bűntettében és a btkv 320. §-ába ütköző sze­mélyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek monda­tik ki és ezért összbüntetésül 7 havi börtönre és 3 évi hivatal­vesztésre Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott ellen önbeismerésével és V. Johanna, V. István és neje szül. P. Eleonóra szülők vallomásával bizonyit­tatott, hogy vádlott V. Johannát, ki az iratokhoz csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint 1879. évi szeptember 3U-án született, hajlamainak megnyerve, vele 1892. évi augusztus közepe táján, tehát azon időközben, a midőn a 12. évét meghaladta ugyan, 14. -évét azonban még be nem töltötte, mint tisztességes leánynyal, törvénytelen korának ismerete mellett, beleegyezésével nemileg közösült és hogy őt hozzájárulása és beleegyezésével szüleinek felügyelete alól, ezek engedelme nélkül, tehát akaratuk ellenére Halasról Hódmező-Vásárhelyre magával elvitte. Vádlott azon tényeiben a megfertőztetés bűntettének és a személyes szabadság megsértés vétségének ismérvei nyilvánulván, őt a btkv 236. §. és illetve 320. §. alapján ezen bűntettben és vétségben bűnösnek kimondani és mint ilyet az ítéletben megha­tározott büntetéssel büntetni kellett. A büntetésnek a btkv 92. §-ának alkalmazása mellett eny­hébb nemben történt megszabásához figyelembe vétettek, mint tulenyhitő körülmények, hogy vádlott előzőleg még büntetve nem volt, hogy tettét töredelmesen beismerte, s hogy hibáját tőle tel­hetőleg jóvátenni hajlandónak nyilatkozott, a mennyiben kijelen­tette, hogy a nejével kötött s az itt büntetés alá vont cselekmé­nyein kívül álló okokból felbontatni kivánt házasságának meg­szűntével V. Johannát feleségül venni kész stb. A budapesti kir. itélö tábla (1893 január 23. 1,106. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a btkv 320. $-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétsége helyett ugyanannak a §-nak második bekezdésébe ütköző szemé­lyes szabadság megsértésének bűntettében mondja ki bűnösnek ezen változtatással a kir. törvényszék Ítéletét helyben hagyja stb. Indokok: Vádlott a 14 éven alóli V. Johannát beismerése szerint szülőjének felügyelete aló! s azok akarata ellenére fajtalan­ságra irányzott célból, tehát nyilván a végett vitte el, hogy er­kölcstelen célra használtassák. De vádlott saját beismerése szerint a magával vitt leányon megfertőztetést is követett el. Vádlottnak cselekménye azért a btkv 320. §-ának nem első, hanem második bekezdése alá esik és mint ilyen nem vétséget, hanem bűntettet képez. Ebben az irányban azért a kir. törvény­széknek Ítéletét meg kellett változtatni. Egyebekben a kir törvény­szék ítéletét indokainál fogva s a büntetést illetőleg még azért hagyta helyben, mert a kir. ügyész a megfertőztetés bűntettén kívül a btkv 320. §. alapján csak annak első bekezdésébe ütköző vétség miatt emelvén vádat, a súlyosabb minősítés a bűntett ki­szabásánál tekintetbe nem jöhetett. A m. kir. Curia (18"ö. márc. 12. 3,929. sz. a.): a kir. ítélő tábla ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott cselek­ményének minősítésére nézve az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. * Indokok: Tekintve, hogy vádlottnak a végtárgyaláson tett vallomása szerint az ő célja az volt, hogy a sértett leányt nőül fogja venni; tekintve, hogy ezzel szemben nincs bizonyíték arra, hogy fajtalanságra irányzott célból és a végett vitte magával, hogy a leány erkölcstelen célra használtassék; tekintve, hogy vádlott azért, mert az életévének 14. évét be nem töltött sértettel az elutazás előtt többször közösült, a meg­fertőztetés büntette miatt jelenleg már elitéltetvén, az elutazás után történt nemi közösülés, vagyis a megfertőztetés elkövetése terhére újból nem számitható be; tekintve, hogy ezek szerint a btkv 318. és 319. §§-ban fel­sorolt ténykörülmények közül egyik sem forog fenn; a másodbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával ! a most felhozottak, valamint saját indokai alapján az első bíróság ítéletét kellett helyben hagyni stb. A vagyonromongálás esetén vádlott tagadásával szemben a rongálásra irányuló szándék bizonyítandó. Ha az meg nem állapitható, vádlott felmentendő (B. T. K. 418. §.) A pozsonyi kir. törvényszék: 11893. május 10-én 2916. sz.) Dobos János a B. T. K. 418. §-ába ütköző, idegen ingó vagyon I rongálás vétségében vétkesnek kimondatik . . . Indokok: A bűnügyi vizsgálat és végtárgyalás adatai sze­\ rint I). János vádlott 189j?. évi szeptember hó 25-én Kr. Cirillel összeveszvén, bosszúból a legelőn őrzött Kr. István tulajdonát képező tehenet körülbelül 2 centiméter vastag akácfabottal a hasán megdobta és azon oly sérülést okozott, hogy ennek következtében a 85 frtra becsült tehén 1892. évi október 9-én megdöglött. Vád­lott beismeri ugyan, hogy ő K. tehenét botjával megdobta, de nem a hasán, hanem a hátán, tehát a tehén hasán támadt sérülés, a mely ennek elhullását okozta, nem az ő bántalmazásából eredt. Tekintve azonban, hogy D. István, V. Pál és Kr. Ciril szem­tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy vádlott a tehenet hasán dobta meg, hogy tehát közvetlenül ezen bottal történt dobás után I megbetegedett és az állatorvosi látlelet igazolja, hogy a kezelő I állatorvos által boncolt tehén egy, a hasára alkalmazott külerőszak | által létrehozott sérülés folytán döglött el; miután továbbá az ! állatorvos, ki a tehenet közvetlenül a rajta ejtett sérülés után látta és gyógykezelte, az észlelt sérülést vádlott bántalmazása ered­ményének nyilvánította; végre miután vádlott bosszúból, szándé­kosan dobta meg a tehenet: őt a B. T. K. 418. §-ába ütköző idegen ingó vagyon rongálás vétségében vétkesnek kimondani kcHett. A pozsonyi kir. ítélőtábla. (1S93. november 28-án, 1,739. sz.) A kir. törvényszéknek ítéletét megváltoztatja és a vádlottat a vád alól fellmenti. Indokok: A vádlott beismeri, hogy a feletti haragjában, hogy az általa legeltetett tehenet a káros fia ócsárolta, a kezében

Next

/
Oldalképek
Tartalom