A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - A sommás eljárás 222-ik §-hoz - A telekkönyvi bejegyzések hatályosságának és rangsorozatának kérdéséhez

122 A JOG szen megfelelők, a mennyiben sokszor nem új székhelyek, hanem egy székhelyen egy második állás lett rendszeresítve. Mert azzal, hogy a négy járásbíróságra kiterjedő Marosvásárhely, Pécs, Nagyvárad, Temesvárra, a három járásbíróságra kiterjedő Eger, Győr, Miskolc, Kolozsvár, Mármaros-Szigeten, Nagy-Szebenben, Nyíregyházán, Titelen részben már kezdetben, de legnagyobbrészt az idők folyamán még egy második közjegyzői állást rendszeresítettek, főkép csakis ezen amúgy is tekintélyes lakószámmal rendelkező városok polgárai nyertek, de ezek vidéke, a nép zöme nem, mivel ezeknek a közjegyzőhözi hozzáférhetése nem vált könnyebbé és olcsóbbá s megmaradtak a régi állapotok, a mennyiben ezen csekély szaporítások folytán még mindig messze kénytelenek befáradni a felek, ha közjegyzői közbenjárást igénylő ügyleteket akarnak kötni. Ez pedig nem méltányos és nem célszerű, mert elvégre is a közjegyzőt az őt igénybe vevő és hozzá a törvény által kényszeritőleg hozzá utalt fél és nem az állam honorálja, és igy nem róvható meg a városival egyenlő mérvben adót fizető, azért mert a vidéken lakik, ugyanazon ügyben több és a közjegyző távolléte esetén kétszeres kiadással; de nem is célszerű, mivel a távolsággal egybekötött kiadások folytán sokan vannak, kik azokat nem bírják és ennek folytán ügyeiket nem végezhetik úgy, mint kellene és ennek folytán joghátrányt szenvednek. Mindezeket megfontolva, megkívánja a közérdek és az igazságszolgáltatás érdeke, nemkülönben a méltányosság, hogy a közjegyzői székhelyek és állások legalább részben egészen újonnan osztassanak be és evvel kapcsolatban lehetőleg oly mérvben szaporittassanak, hogy a megélhetés minimumát 2,000 írtban véve, oly helyeken, a hol telekkönyvi hatóság is van és a fent jelzett tiszta jövedelemre lehet számítani: egy, és városokban, melyekben a lakosság száma a 20 ezret meghaladja, még egy második és minden további 30 ezer városi lakos után egy további közjegyzői állás rendszeresittessék és ezzel az egyes állások közti tetemes különbség lehetőleg mérsékeltessék és alkalom adassék az aránylag sok ügyvédi kinevezés és az állások csekély számánál fogva meddőségre utalt, gyakorlatilag is teljesen kiképzett és oly sokszor mellőzött mintegy 00 közjegyzői helyettesnek már évek hosszú során át várt célja elérésére. yA sommás eljárás 222-ik §-hoz. Irta : ** kir. tszéki biró Resztercebányán. Az igazságügyi bizottság az új sommás eljárásról szóló tervezetet a következő jelentéssel terjesztette a képviselőház elé : «A bizottság helyesli azon perjogi alapelveket, melyeken a javaslat felépült. Mert ha a reform célját az képezi, hogy a birói ítéletben lehetőleg az anyagi igazság érvényesüljön és ha a jelelenlcg érvényben levő eljárásnak legnagyobb gyengéit abban látjuk, hogy a biró az alkalmazásba veendő perjogi formák folytán, az esetek többségében csak alaki igazságot szolgáltathat: úgy a reform helyes csak akkor lehet, ha mindazon intézkedéseket meghonosítja, a melyek a birót abba a helyzetbe hozzák, hogy megfelelő Ítéletet hozhasson és ha eltávolítjuk a jelenlegi peres eljárásnak azon rendelkezéseit, a melyek őt e tekintben gátolják.* «A fenn jelzett cél elérésére két eszköz szolgál. Az egyik a vitás tényállásnak kiderítése és megállapítása, a másik a perben fennforgott bizonyítékok szabad mérlegelése.* A kir. Ítélőtábla egy vidéki kir. tvszék határozatára a következő végzést hozta: A budapesti kir. ítélőtábla (1895 I. H. 2. sz. a.) ugyanis egy eset alkalmából a kir. törvényszék, mint felebbezési bíróságnak határozatát és azt megelőző egész eljárását hivatalból feloldotta és a kir. törvényszéket utasította, hogy az ügyiratokat 1868. évi LIV-ik és 1881. évi LlX-ik t.-c. értelmében leendő szabáiyszerü eljárás végett a kir. jbirósághoz küldje vissza. A következő indokolással: Mert az 1893. év XVIII-ik t.-c. 222-ik §-a szerint azokban a sommás perekben, melyekben a törvény életbe lépte, azaz 1894. év nov. l-e előtt az elsőbiróság ítéletet már hozott, a további eljárásra, ide értve a felebbvitelt is, a korábbi törvények alkalmazandók, már pedig az iratokból kitűnően a m. kir. járásbíróság az ügyben 1894. év június 2t-án, tehát az idézett törvény életbe léptét megelőző időben ítéletet hozott. Igaz ugyan, hogy az az ítélet időközben az alperes indokolt kérelmére hatályon kívül helyeztetett, ez a körülmény azonban a dolgon mit sem változtat, mert az igazolás iránti eljárás is már az elsó'birósági ítélet hozatala után merült fel s a fent idézett 222-ik § erre nézve úgy, mint a per újításra és semmiségi keresetre vonatkozóan kivételt nem tesz, következésképen az elsőbiróság ujabban hozott ítélete ellen beadott alperesi felebbezés a most idézett törvényszakasz rendelkezésénél fogva a korábbi törvények szerint levén elintézendő, minthogy a korábbi törvények a másodfokú felebbviteli bíráskodással sommás perekben nem a kir. törvényszéket, hanem a kir. ítélőtáblát ruházták fel s ennek illetőségéről az 1868. évi LIV-ik t.-c. 55-ik §-a szerint eltérést semmi körülmények között sem engednek, a kir. törvényszék hatáskörét nyilvánvalóan átlépte, midőn a felebbezést elfogadta, arra tárgyalást tűzött s fölötte érdemileg határozott. Miért is nemcsak a felebbezés elintézését tartalmazó végzését hanem az ezt megelőző egész eljárását is az 1893. év XVIII. t.-c. 214. §-a illetve az 1881. évi LlX-ik itt idézett 58. i<-nak figyelembe vételével h i v a t a 1 b ó 1 fel kellett oldani s a további szabályszerű eljárás foganatosítását elrendelni.» Eddig a kir. it. tábla határozata. A hivatkozott törvényszakasz pedig igy hangzik egész terjedelmében: «222. §.: a jelen törvény életbeléptetésének napját az igazságügyminister határozza meg. A jelen törvény életbeléptekor folyamatban levő sommás perekben, melyekben az elsöbirósági ítélet még nincs meghozva, a további eljárás a jelen törvény szabályai szerint történik. Ha pedig ajelen törvény életbeléptekor már első bírósági ítélet van hozva: a további eljárásra, ideértve a felebbvitelt is, az eddigi törvények alkalmazandók, még pedig a k k o r i s, h a az elsöbirósági ítéletet a felső bíróság feloldotta vagy ujabb eljárás vagy uj ítélet hozatal elrendelése mellett megsemmisítette. A jelen törvény életbeléptetése előtt hozott végzések ellen a felfolyamodás, illetőleg felebbezés a korábbi törvények szerint történik. A perújítás és semmiségi kereset a jelen §. szempontjából uj keresetnek tekintendő.* Felkérjük a t. olvasót véleményének adására, azért, mert a judicatura alapvető kijelentéseit a jövőre való tekintetből megbeszélni szükségesnek találjuk. Előre is jelezzük azt az álláspontunkat, hogy mi — az igazságügyi bizottság helyes felfogását osztva, a kir. Ítélőtábla álláspontját el nem fogadhatjuk, azért, mert az igazolással hatályon kivül helyezett makacssági ítéletet nem találjuk olyannak, mint a mely a törvényhozó szemei előtt lebegett akkor, a mikor annak folyományaképen az előző törvény alkalmazását írja elő a fenti szakaszban. \A telekkönyvi bejegyzések hatályosságának és rangsorozatának kérdéséhez Irta: dr. KEMÉNY ANDOR kir. albiró Gyöngyösön. A telekkönyvi rendelet 61. §-a szerint: «A telekkönyvi bejegyzések hatályossága azon időponttól fogva kezdődik, melyben az azok teljesitéseérti szabályszerüleg felkészített kérvény a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába beérkezett. Ennélfogva a bejegyezvények közötti nyilvánkönyvi rangsorozat az e részbeni telekkönyvi kérvények iktatókönyvi számának sorrendé szerint határoztatik meg.» Ugyanannak 162. i;-a szerint pedig: «Minden nyilvánkönyvi bejegyzés a tulajdoni és teherlap második rovatában oly módon teljesítendő, hogy az első vonalban a telekkönyvi ügydarab presentatuma az iktatói számmal kitétessék, stb». A telekkönyvi rendeletnek eme határozott világos és félre nem érthető rendelkezései mellett valóban mindenki azt hinné, hogy a gyakorlatban idevonatkozólag teljesen egyöntetű szabatos eljárás követtetik; azt hinné mindenki, hogy a telekkönyvi bejegyzések teljesítésénél a tulajdoni és teherlap második rovatában mindenkor a bejegyzésnek alapul szolgáló, szabályszerüleg felszerelt telekkönyvikérvényilletve első telekkönyvi ügy darab beérkezési ideje (presentatuma) és iktatói száma tétetik ki. A ki azonban a telekkönyvi ügyvitelt a gyakorlatból ismeri, a telekkönyvi bejegyzések százezreiből az ellenkezőről, vagyis arról kénytelen meggyőződést szerezni, hogy a telekkönyvi bejegyzések bizonyos eseteinél sistematice nem a telekkönyvi bejegyzésnek alapul szolgáló szabályszerüleg felszerelt kérvény illetve első telekkönyvi ügydarab beérkezési ideje (presentatuma) és iktatói száma, hanem egy későbbi időpont és egy későbbi iktatói szám tétetik ki. Ezek az esetek azok, a melyekben a tulajdonjogi bejegyzés zálogjogokkal terhelt jószágtest egy vagy több, de nem valamennyi részletére vagy egyes részleteknek vázrajz szerint elkülönítendő részére, tehát lejegyzéssel kapcsolatosan teljesítendő s a melyekben a telekkönyvi rendelet 56. §-ának d) pontja szerint az érdekelt jelzálogos hitelezőknek meghallgatása szükséges; továbbá az árverési vevő tulajdonjoga bejegyzésének esete. Ezekben az esetekben a tulajdonjog bejegyzése rendszerint nem a tulajdonjog bejegyzését szorgalmazó kérvény és nem az árverésről felvett jegyzőkönyv beérkezési időpontjának és iktató számának, hanem a jelzálogos hitelezők meghallgatása tárgyában sokszor hónapok múlva felvett jegyzőkönyv, a hitelezők meg nem jelenése felől tett hivatalos jelentés illetve a letéti kérvény vagy valamely hivatalos jelentés beérkezési időpontjának és iktató számának kitételével foganatosittatik.