A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

54 A JOG Szegedi kir. ítélőtábla. A haszonbérletből folyóan a haszonbérlőt megillető haszonvételi jog foglalás tárgyát képezheti-e ? — 6. polgári határozat. A szegedi kir. Ítélőtábla S. Ferencnek Cs. Mátyás ellen folytatott végrehajtási ügyében, a folytatólagos kielégítési végrehajtás elrendelése tárgyában hozott elsöbirósági végzés megvizsgálása -alkalmával felmerült ama jogkérdés felett, hogy a haszonbérletből folyóan a haszonbérlőt megillető haszonvételi jog foglalás tárgyát képezheti-e? — kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte, hogy: habár a haszonbérleti jog, mint személyes jog, átruházás és végrehajtás utján értékesítés tárgyát nem képezheti, és mint ilyen végrehajtásilag le sem foglalható, mindazonáltal a haszonbérlőt az ebből folyóan megillető haszonvételi jog az 1881: LX. t.-c. 213. §-ában szabályozott eljárás utján lefoglalható. Indokok: Jóllehet a haszonbérleti jog, mely a bérbe vett elhasználhatlan dolognak — meghatározott árért és bizonyos időre — csupán a használatát biztosítja a jogosított részére, mint e szerint személyhez kötött jog, mint ilyen, végrehajtás alá nem vehető; mindazonáltal a haszonbérletből folyóan a haszonbérlőt megillető az a jog, hogy a bérlemény tárgyát a szerződéshez képest a meghatározott idő alatt élvezhesse és használhassa, vagyis a kibérelt ingatlan haszonvételi joga egyáltalában nem tekinthető oly személyes jognak, a mely forgalom tárgyát nem képezné, mit az az általános jogszabály is bizonyít, hogy a haszonbérlő a kibérelt ingatlant még albérletbe is adhatja, ha ez a tulajdonos kára nélkül megtörténhetik, avagy a szerződésben kifejezetten meg nem tiltatott. Ha tehát a bérlemény tárgya nem kizárólag csak a haszonbérlő által használtathatik, vagyis ha az ő jogán az ingatlant esetleg albérlője is élvezheti és használhatja, magának a haszonbérleti jognak személyes természete nem akadályozhatja azt, hogy a haszonbérlőt megillető haszonvételi jog, vagyis a jogosítottat abból folyóan megillető reménybeli jövedelmek, jelesül pedig az ingatlannak függő termése, az ingatlan haszonélvezetére az 1881: LX. t.-c. 213. g-a szerint vezetett zárlat utján lefoglaltassék és értékesíttessék; és pedig annál kevésbé, mert az idézett törvény 51—68. §-aiban tüzetesen fel vannak sorolva azok a vagyonok és jövedelmek, melyek a végrehajtási eljárásról szóló törvénynek abból a célzatából folyóan, hogy a végrehajtást szenvedő az életfentartáshoz szükséges eszközöktől meg ne fosztassék, végrehajtási foglalás alá nem vehetők; ezek között pedig a haszonbérlőt a haszonbérletből folyóan megillető jövedelmek felsorolva nincsenek. Minthogy pedig ezek a jövedelmek mindaddig, mig a földtől elválasztva nincsenek, vagyis függő termés alakjában az 1881: LX. t.-c. rendelkezéseiből folyóan más módon, mint a haszonbérelt ingatlannak haszonélvezetére az imént idézett törvény 213. ij-a szerint vezetett végrehajtás utján le nem foglalhatók; minthogy továbbá épen a fönnebb előadottak szerint a haszonbérleti jogból folyó haszonvétel lefoglalása nem a végrehajtást szenvedő, hanem csakis a haszonbérbeadó jogainak esetleges jogsérelmével járhat, ezen esetleges jogsérelem orvoslását pedig a haszonbérbeadó a bérleti viszonyt szabályozó szerződés alapján a törvény rendes utján mindenki ellen szorgalmazhatja, ezeknél fogva a haszonbérletből folyó haszonvételi jog nem tekinthető oly személyes jognak, a mely átruházás és végrehajtás utján való értékesithetés tárgyát nem képezvén, lefoglalható nem volna. (1.027/1895. P. Sz.) Kelt Szegeden, 1895. évi február hó 27-én. Hitelesíttetett, 1895. évi március hó 4-én. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a peressé vált újabb ügylet nem pusztán a régibb alapügyletnek úgynevezett kitolására szolgált, hanem ettől független és önálló új ügylet is keletkezett, úgy ezen újabb ügyletre nézve az alapügyletre kikötött biróság magában véve még nem illetékes. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága Í1894' október 16. 2,761. sz. a.) Dr. Tolnai Lipót ügyvéd által képviselt Sch. Félix felperesnek, Schmidl Ignác ügyvéd által képviselt M. József alperes ellen kötlevél kiadása és 2,560 frt iránti perében következőleg végzett: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy az alperesek 8,000 mm. szeptember—októberi usance-buzának vétele iránt kötött kötlevélben a tőzsdebiróság illetékessége kifejezetten ki volt kötve, a biróság megállapítván illetékességét, a peres feleket érdemleges tárgyalásra utasítja, ellen esetben felperest keresetével illetékesség hiányából elutasítja stb. Indokok: Az AJ alatti levéllel alperes a köztük létrejött egy korábbani vételi ügyletnek f. évi október hóra leendő meghosszabbítását rendelte el. Minthogy pedig az ügylet meghosszabbítása újításnak nem tekinthető, az illetékesség szempontjából ennek következtében első sorban az a kérdés bir főfontossággal, vájjon az eredeti ügyletre vonatkozó kötlevélben, mely alperesnek visszaadatott, a tőzsdebiróság illetékessége törvényszabta módon ki volt-e kötve, mert ha igen, úgy ez fennáll és kiterjed a meghosszabbított ügyletre is. Ezen körülmény beigazolására felperes tanúkra hivatkozott, kiknek kihallgatását azonban a biróság, — miután azok felperes alkalmazottjai, — mellőzendőnék találta s igy egyéb alkalmas bizonyíték hiányában az illetékesség megállapítása vagy leszállítása a rendelkező részben szövegezett eskü letétele vagy le nem tételétől volt függővé téve stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1894. nov. 21. 4,770. sz. a.) az első biróság végzését megváltoztatja, a keresetet az eljáró választott biróság hatásköréhez nem tartozónak feltétlenül kimondja, ehhez képest felperest keresetével birói hatáskör hiánya miatt feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Felperes maga adja elő, hogy az a korábbi ügylet, a melyre vonatkozó kötlevélben alperes magát az eljáró tőzsdei választott biróság illetékességének állítólag alávetette, lebonyolittatott, hogy az annak lebonyolításából alperes terhére felmerült követelést alperes neki kifizette és hogy ennek következtében felperes alperesnek a kötlevelet visszaadta. Az emiitett ügylet tehát felperes előadása szerint is megszűnt és felperes jelen kereseti követelését nem arra és nem az annak alapjául szolgáló s alperesnek már visszaadott kötlevélre, hanem az alperesnek Aj alatti levelében foglalt utasítása alapján megkötött újabb ügyletre alapítja és az erre vonatkozó kötlevél kiadását, valamint az ennek az újabb ügyletnek a lebonyolítása következtében alperes terhére állítólag felmerült különbözetek megfizetését követeli. Habár az emlitctt újabb ügylet a régibb ügyletnek úgynevezett kitolására szolgált is és annak helyébe lépett; mégis minthogy ebből az alkalomból nem csupán a régibb ügyletből eredő követelés teljesítésének határideje hosszabbittatott meg, hanem felperes előadása szerint is a régibb ügylet lebonyolítása és az abból eredő követelés kiegyenlitése mellett attól független és önálló új ügylet keletkezett: az ebből az ügyletből eredő kereseti követelésre nézve az eljáró választott biróság csak abban az esetben lehetne illetékes, ha az újabb ügylet a peresfelek között oly tőzsdén vagy a gabonacsarnokban köttetett, vagy az emiitett újabb ügyletből eredő peres kérdésekre nézve alperes magát az eljáró választott biróság illetékességének Írásban kifejezetten alávetette volna (1881 :LIX. t.-c. 94. aj §-a és bJ pontjaij. Minthogy azonban felperes előadása szerint sem forog fenn ezeknek az eseteknek egyike sem, az pedig, hogy a régibb és megszűnt ügylet alapjául szolgáló kötlevélben ki volt-e kötve az eljáró bíróság illetékessége, a fentebbiek szerint a fenforgó esetben közömbös; ennélfogva az első biróság végzésének megváltoztatása mellett a keresetet az eljáró biróság hatásköréhez nem tartozónak feltétlenül kimondani és felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. évi január 25. 7. sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik stb. A bizományos követelheti a közvetítési dijat, ha ő a megbízó megrendelését az azzal üzleti összeköttetésben álló kereskedővel közölte s az utóbbi az ajánlatot vissza nem utasította. (A m. kir. Curia: 1894. november 29-én 1,620. sz.i A cégvezetőnek a kt. 38. íj-ában körülirt hatásköréhez nem tartozik idegen adósságoknak ingyenes elvállalása, vagy épen a cégvezető saját személyét terhelő kötelezettségnek a cég nevében való elvállalása. (A m. kir. Curia: 1894. október 17-én 1,378. sz.) Vevő a más helyről küldött árút a megérkezésről vett értesítés után azonnal átvenni tartozik, mert különben már maga az átvétel körüli késedelem maga után vonja azt, hogy a megvizsgálás és a rendelkezésre bocsátás elkésettnek tekintendő még akkor is, ha az átvétel után azonnal történt. (A m. kir. Curia: 1894. november 30-án 790. sz.) Az a körülmény, hogy az elsőbiróság alperes perfüggöségi kifogásának helyt nem adott, az I88I:LIX, t.-c. 95. § a)—g) pontjaiban felsorolt alaki sérelmet nem képez. (Budapesti kir. tábla: 1895. febr. 20-án 592. sz. a. 2,4(7/92. sz. perben.) Alperes nem tagadván azt a kereseti állítást, hogy ö mint a budapest árú- és értéktőzsde tagja, díj ügyletekkel foglalkozik, ez az üzleti foglalkozás alperesnek kereskedői minőségét állapítja. (A m. kir. Curia: 1895. jan. 16-án 1,715/94. sz. a.) A keresetlevélnek a külföldön lakó alperes által el nem fogadása és ez okból nem kézbesítése oly hatálylyal bir, mint a minő hatályt a prdts 268. §. c) pontja a kézbesítési vevény kellő időben be nem érkeztének tulajdonit. (Budapesti kir. tábla: 1893 november hó 30-án 4,649. sz.) Bűnügyekben. — (Kir. táblai döntvények.) — Pécsi kir. Ítélőtábla. Gyógyszerészeknek szabad-e szeszes folyadékot nem kimérés végett italadómentesen behozniok? — 3. büntetőjogi határozat. Szeszitaladó jövedéki kihágás miatt vádolt Sz. Jenő elleni jövedéki ügyben azon kérdésre nézve, vájjon az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-a második bekezdésének amaz intézkedése, mely szerint: likörök, puncs-eszenciák és más édesített égetett szeszes folyadékok, továbbá cognac, rum, arrak, nemkülönben a különleges