A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat

Iá. szám. Budapest, 1895 április 7. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivaial: V\, Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HP ÍZ ICAZSÍ* ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... — « Egész « ... <! « — « Megjeien minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Irta: Traeg e r Zsigmond kir. tvszéki biró, Besztercebányán. — A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál. Irta : P1 o p u György gyulai kir. tvszéki biró. — A közjegyző utján teljesíthető fizetésekről. Irta: dr. B 1 u m Béla pécsi kir. közjegyző. — Belföld. (A magyar jogászegylet börtönügyi bizottságának kitűzött kérdései. — A budapesti ügyvédi kamara 189-í. évi jelentésének kivonata. — Az ügyvédi kar részvétele az ezredéves ünnepély alkalmival.) — Ausztria és külföld. (Németbirodalmi magánjogi codificatio 18!)i-ben. Irta: dr. Szokolay István budapesti ügyvéd.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási jog köréből. (Kérdés.) Irta : A 1 i q u i s.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhivás! Április hó 1-től uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, sziveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «J o g > kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolfrakpart 3. sz. alá küldendők. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat Irta: TRAEGER ZSIGMOND kir. trvszki biró Besíterczebányán. Talán már kissé túlhajtott parlamentáris kormányrendszernek lehet tulajdonítani azt a kétségtelenül fenforgó körülményt, hogy ha nem is mindent, de fölösen sokat várunk az államhatalomtól. Nem is csoda. Hisz a képviselő urak rettenetes választási ígéretei s még rettenetesebb parlamenti bó'beszédüsége jogot vél adni abban a dologban avatatlannak arra, hogy ne saját emberségéből, hanem mások, t. i. a mindent felölelő államhatalomtól várja anyagi boldogulását is. Ez persze gyenge remény s az élhetetlen önmaga kárán későn ébredezne, az élelmest irigyli és az «átkos kormányt» szidalmazza. Pedig nálunk valóban sokan, fölös mennyiségben vannak ilyenek és talán minden faluban egy, a városokban több SchulzeDelitschnek kellene működni, hogy a rég szunyadó egyéni erőt életre keltse. Olvastam dr. Nagy Ferencnek a «s z ö v e t k e z e t e k r ő I» készített törvénytervezetét és azt, mint a válságban levő anyagi lét jövendőben érvényesülő jótékony tényezőjét melegen üdvözlöm. Tehetem ezt talán annál is inkább, mert joggyakorlatomban a teret is művelem és sűrűn van alkalmam betekinteni abba az intézménybe, mely helyes alkalmazás mellett áldást, hanyagság, visszaélés mellett átkot képes teremni. Nincs kétség az iránt, hogy a midőn a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezései megalkottattak, a törvényhozót a legjobb szándék vezérelte; gyakorlati akalmazásban azonban igen sok esetben beigazolta azt, hogy a német ültetvénynek nincs német, hanem magyar talaja, vagyis, hogy népünk, sajnos! még nagyon nélkülözi, különösen pedig nélkülözte azt az érett önállóságot, életrevalóságot és vállalkozási képességet, mely a németet oly régen és oly kiválóan jellemzi. A mostani törvény tehát talajt tévesztett. Lehet, hogy feltetélezte, hogy ha a nép még értelemben fogyatékos,önmaga érdeke iránt való gondoskodásban gyámoltalan: ok lesz a most százados jogaira sűrűn apelláló (sajnos kötelességeit azonban elhallgató; lelkészség, a nép gyermekeit gyakorlatilag is képezni köteles tanítóság s látva a közvetlen környezetében élő' nép elhagyatottságát, az élelmes által való kifosztását, pazar bó'ségü idejéből talán egy-egy félórát szakit arra, hogy a népet takarékosságra, a társas egyesülésekből keletkezhető végtelen előnyökre kitanítja és megteremtvén az emberben az önmaga s embertársa iránti bizodalmat, az ipar, termelés, hitel stb. széles mezejét előtte megvilágítja, ezzel a fokozódó életigények versenyében ellentállásra, teremtésre, szerzésre képessé teszi. Sajnos! a törvénynek eme feltétele nálunk ösmeretlen. Pedig határozott meggyőződésem, hogy ha nem az 1875. évi eléggé fogyatékos, de az annál sokalta különb, helyesebb és szabatosabb dr. Nagy Ferenc-féle, továbbmegyek: emberileg alkotható) tökéletes törvény lép is életbe, ha a gazdasági érdekeknek nemes, önzetlen, lelkes és a népre a közvetlen tekintély erejével ható szószólói nincsenek a nép között, úgy mind e törvény csak írott malaszt, gyakorlati értékkel nem biró üres kijelentés leend. Hiszen a törvény nem irja elő, de elő sem írhatja a szövetkezés kötelezettségét. A törvény csak mai létesült szövetkezeteket szabályozza s legfeljebb arra törekszik, hogy a létesült szövetkezetekben a visszaélések megnehezittessenek. Mert hogy a visszaélések lehetetlenné tétessenek, azt az emberi törvény még meg nem alkotta s nézetem szerint meg sem alkothatja. A fő tehát az, hogy a törvénynek talaja,' anyaga legyen. Pedig bizony alig van. Nem ösmerem ugyan az országnak erre vonatkozó statisztikáját, ösmercm azonban Bars, Nyitra, Pozsony, Turócz és Zólyom vármegyéket s szomorúan constatálhatom, hogy ez utolsót kivéve a szövetkezés terén oly kevés az eredmény, mely komoly figyelmet csak azért érdemel, hogy annak gyászos tükréből a valót, százados mulasztásokat könnyebben felösmerjük. Minden politikai vonatkozás nélkül, de mert közszájon forog, azt tartanám én a «néppárt» fogalma helyes értelmezőjének és azt tartanám a «népbarátság* igaz bajnokának, a ki felösmerve nemes hivatását, felösmerve a szószéknek kétségtelen varázshatalmát, a népet egyebek közt az anyagi javak megtartására, a szerzés helyes módjaira kitanítaná, tudván azt a jelen és mult tapasztalataiból, közel és távol vidékek ez irányú kitöréseiből, hogy az ige csak ott talál fogékonyságra, csak ott termi meg áldásos gyümölcseit, a hol nyugodt és zavartalan vagyoni helyzet, a létezésnek feltételei megvannak. De ha a szeretet vallásának dicső tanai olykor szegre akasztatnak is, a nép azért létezik s kétségkívül létezni fog akkor is, ha a haladó idő a vallástalanságot is törvénybe iktatná. Ha pedig a nép létezik, léteznie kell az azt rendben tartó, anyagi és szellemi életét szabályozó államhatalomnak is, melynek pedig soha sem lehet közömbös, ha vájjon az állam népe vagyonilag, testileg, szellemileg corrumpálva van-e? És épen mert én a szövetkezést a zilált anyagi lét és fokozódó életigények biztonsága és megszerzése szempontjából a lehető legüdvösebbnek tartom, az államhatalomnak cl nem mulasztható feladatává tűzném azt, hogy nem várva, mig egyesek, tartozzanak azok bármily társadalmi osztályhoz, a nép javáért közvetlen tevékenységet kifejteni fognak, önmaga vegye kezébe a nép kockán forg(') existentiáját és ahhoz értő, a célért lelkesedni tudó férfiakat, mint az ügy apostolait kiválasztva, azokat faluról-falura, városrólvárosra járassa arra, hogy az eddig homályban levő, legtöbb helyen teljesen ismeretlen szövetkezés eszméjét propagálják, minden községben az arra alkalmas embereket az ügynek megnyerve, azokkal minden községben a viszonyokhoz képest egy vagy több, ez vagy amaz irányú szövetkezetet megalkotni igyekezzenek. Ily férfiak minden vármegyében találhatók. Mert bizony szomorú tapasztalatokból, az élet sokoldalú ösmeretéből mondhatjuk, hogy: periculum ante portás! Igen! a dolog fontos, oly annyira fontos, hogy annak közgazdasági lényegén kivül politikai horderejét, ebből kifolyólag a közállamra nézve vészes vagy megnyugvást hozó eredményét csak az nem látja, ki vagy korlátolt elméjű, vagy a ki kivül élve az államot alkotó nép tömegein, az abban forrásban levő erők hullámzásába betekintése nincs és azokat közvetlen tapasztalatból nem ösmeri. Nézetem szerint az államhatalomnak, mielőtt a szövetkezetek életét, ügyrendét, tehát mechanikáját szabályozná, saját jól felfogott érdekéből, a rendelkezésére álló minden eszközzel: bélyegmentesség, szállítási kedvezményekkel, időleges adómentességekkel stb. a szövetkezni akaróknak kezére játszani, a szövetkezést kedvet fokozni kötelessége. Kötelessége oly annyira, hogy az ebből előállható adójövedelem-veszteség törekvésétől el nem tántoríthatja azért, mert hisz a mit a vámon elveszít, busásan megnyeri a réven Lapunk mai száma 12 oldalra terjed