A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 13. szám - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 165. §-a 1. pontjának értelmezése - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. (Folytatás)

A JOG midőn az elnapolás oka tisztán csak a segédszemélyzet fogyatékos voltában rejlik. A legtöbb elnapolás oka ugyanis az, hogy az idéző végzések nem lesznek kellő időben expediálva, s a tárgyalást vezető elnök csak a tárgyalás napján vagy előző napon tudja meg, hogy a vádlott nem volt feltalálható. Ennek igen könnyen elejét lehetne venni olyképen, hogy az idéző végzések minden ügyben a tárgyalási határnap előtt 20—25 nappal expediáltatnának s a vétivek, illetve a ríem kézbesíthető végzések az illető tárgyaló bírónak átadatnának, ki aztán, ha arról győződnék meg, hogy a tárgyalás rheg nem tartható, a megidézett feleket végzésileg értesítené, hogy nem kell megjelenniük. Végül a felsőbíróságok teendőjének csökkentésére hathatós szer lenne egy főügyészi utasítás, melyben az igen tisztelt ügyész urak figyelmét felhívnák, hogy minden lappális ok miatt ne jelentsenek be felebbezést. Mert ha a birdság az ügyész felfogását a minősítés tekintetében nem osztja, ily esetben még értem a felebbezés indokát: de azt. hogy az ügyész oly esetben is felebbez, midőn véleménye szerint néhány héttel vagy hónappal több szabadságvesztést érdemelne a vádlott, ez már forgirozása a dolognak. Ha a főügyészségnek joga van az ügyészt a vád elejtésére is utasítani, úgy ez irányban is adhatna az ügyészeknek bizonyos directivát. Szentül hiszem és erős a meggyőződésem, hogy ha az általam felsorolt s ehhez hasonló hiányok, illetve bajok megszüntettetnek s a megfelelő módosítások meghozatnak, úgy a bíróságok a mostani létszám mellett is, minden túlerőltetés nélkül, kitűnő eredményt fognak felmutatni, de ha e mellett még a személyzet szaporítása is megtörténik, akkor a bíróságok ellen szórt panaszok mihamar el fognak némulni. Az igazságügyminister úrnak általánosan elismert ügyszeretete és gyakorlati gondolkozása elég garantia arra, hogy a helyzet mielébb javulni fog. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 165. §-a 1. pontjának értelmezése. Irta: CSIPKÉS ÁRPAD, maros-vásárhelyi kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző albiró. A «J o g» folyó évi 5. számában «Az Ítélet feloldása* cim alatt egy kérdés vettetett fel, mely azonban csak az 189.>. évi XVIII. t.-c. 165. §.-a 1. pontjának értelmezésére vonatkozik. Az idézett törvényhely annyiban tér el az 1881. évi LIX. t.-c. az elsőbirósági Ítélet ellen semmiségi okokúl szolgáló alaki sérelmeket tartalmazó 39. §.-ának 1) pontjától, mely azonban az 1868. évi LIV. t.-c. korábban hatályban állott 297. §--ának 9. pontjával — az akkori semmiségi panasz egyik esetével — egy jelentéktelen különbséggel teljesen megegyezik: hogy az utóbbiakban előforduló következő szavak: «a határozathozatalánál (.hozatalakor)* amabban hiányoznak. Az új törvény tehát olyan szabálytalanságokra is tekintettel van, a melyek az elsőbiróság, illetőleg a 126. első bekezdése folytán a kir. járásbíróság alakítása tekintetében az eljárás folyamán fordulhatnak elő s az elsőbiróság Ítéletének a felebbezési kérelem és ellenkérelem által megtámadott részében való feloldására okul szolgálnak; mig az 1881. évi LIX. t.-c. 39. tj.-ának 1) pontja, mely a rendes eljárásban ezután is alkalmazandó, a határozat hozatalánál, tehát főként a kir. törvényszék tanácsának megalakítása körül előfordulható szabálytalanság esetében fog irányadó lenni s az Ítélet megsemmisítésénél felhivatni. Már az 1868. évi LIV. t.-c. fönnebb említett megfelelő intézkedésének hatálya alatt lehetett szó sommás ügyekben a bíróság szabályellenes alakításáról, jóllehet az 1869. évi április 29-én kelt birói ügyviteli szabályok az alább felhozandókhoz hasonló intézkedéseket nem tartalmaztak; igy pl. a volt semmitőszék 1870. évi január 14-én 4,151. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy a járásbiró nincs arra feljogosítva, hogy távolléte idejére önmaga nevezzen magának helyettest a sommás ügyekben való bíráskodásra. Az 1871. évi október 15-én 3,436. eln. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelettel kiadott birói ügyviteli szabályok pedig az 51., 122. és 247. §§.-ban már e tárgyra vonatkozó némely rendelkezéseket foglalnak magukban. Az 1891. évi augusztus 19-én 4,291. J. M. E. szám alatt kelt rendelettel kiadott új birói ügyviteli szabályok 153. §.-a értelmében, mely az 1894. évi május 30-án 745. J. M. E. szám alatt kelt rendelettel kiadott sommás ügyviteli szabályok 138. §.-a szerint a kir. járásbíróságoknál megfelelően alkalmazandó, a beiktatott ü<rydarabokat a járásbiró osztja ki a bírák között feldolgozás és az elintézés előkészítése végett és az ugyanarra az ügyre vonatkozó beadványok az ügy egész folyamán ugyanannak a birónak osztandók ki; a szintén alkalmazandó 155. §. szerint az újított per — ha csak lehetséges — más birónak osztandó ki, mint annak, a ki az alapperben működött, tehát ha a lehetőség fenforog, más bíró kijelölése tekintetében, az indokolatlan ellenkező eljárás szabályellenes; a 156. §. szerint pedig a birónak szabadságai távolléte vagy időleges akadályoztatása egymagában nem szolcál indokul arra, hogy a járásbiró az elintézést előkészítő bíró személyében változtatást tegyen. A sommás ügyviteli szabályok 1J S-a szerint a járásbíróság vezetője minden év végén kijelöli a következő év tartamára a birót, ki jegyzőkönyvbe veszi a szóbeli kereseteket, kérelmeket és nyilatkozatokat es a 6. £. szerint ezt az intézkedést évközben csak fontos okból változtathatja meg; az ok nélküli változtatás tehát szintén szabálytalan. Végül az 1K93. évi XVIII t-c 107. §-a szerint ítéletet és szóbeli tárgyalás alapján más határozatot csak azon bíró hozhat, ki a határozatnak alapul szolgáló tárgyaláson jelen volt és ha a határozathozatal előtt a biró& személyében változás áll be, a tárgyalás ismétlendő. Mindezen törvényes intézkedések a sommás eljárásban az elsőbiróság alakítására vonatkozó szabályokat tartalmaznak, melyek úgy az eljárás kezdetére és további folyamára, mint a határozat hozatalára kiterjednek; kitűnik azokból az is, hogy az elsőbiróságot ki és miként alakítja meg. Ezen szabályok megtartása mellett az elsőbiróság szabályszerűen, ellenkező esetben pedig szabályellenesen van megalakítva s az utóbbi esetben fogja a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét az 1893. évi XVIII. t.-c. 165. §.-ának 1. pontja alapján feloldani. A bányatörvényjavaslat.* Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. V (Folytatás). Ez összefüggő szakaszokra vonatkozó megjegyzések után visszatérek az 56. §-hoz, mely «laesio ultra dimidium» címén az elidegenítésre vonatkozó szerződések megtámadását kizárja. Ez helyes, csakhogy talán felesleges a javaslatnak a nyitott ajtót betörni, mert ha a magyar birodalom egyik-másik jogvidékén, pl. a horvát és erdélyrészi megyékben az osztrák polgári törvénykönyv szabályai szerint a magánjogban a felén túli sérelem címén az elidegenítés megtámadható is, a bányavagyon elidegenítésére ott sem alkalmazható, mert ugyanazon törvény a bányarészek (kuxák) eladását ez alól kiveszi;41 már pedig az ingatlan vagyon, a bányamű, a kölcsönös szolgáltatások egyenértékére nézve ugyanazon tekintet alá esik. Az összejegyzés (59. §.), összesítés (60 - 63. §§.) és az eldarabolás (64. kérdéseit összevonva tárgyalom. Úgy az összejegyzésnél, mint az összesítésnél (Copulatio) az 59. és 60. §§-ok második bekezdése, mely jelzálogos hitelezők beleegyezéséről szól, hiányos, mert nem érinti a rangsorozati kérdést, a mit pedig a mostani bányatörvény megkíván és a bányatelekkönyvi rendtartás tervezete is megállapít a le- és hozzájegyzéseknél.43 Különben a második bekezdés mindkét szakasznál azonos levén, annak módosítása mellett az 59. és 60. §^-ok egy szakaszba is foglalhatók. Ilyenformán : Egy bányatulajdonosnak különböző bányafekvőségei a bányatelekkönyvben egy jószágtestté összejegyezhetők ; határos bányatelkek pedig, még ha tulajdonosaik különbözők is, ezek kívánságára (az alább következő ijt;-okban meghatározott feltételek mellett) az üzem egyesítése szempontjából egy bányatelekké összesíthetők. Ha az összejegyzendŐ, illetve összesitendő fekvőségeken és bányatelkeken jelzálogos terhek vannak bekebelezve vagy előjegyezve, az összejegyzés, illetve összesítés csak a jelzálogos hitelezőknek a rangsorozatot is megállapító egyezménye alapján történhetik meg. Az 59. §-ban használt kifejezést: «bányavagyon)) a bányafekvőségek vagy ingatlanok kifejezése által vélem helyettesíteni, mert a bányavagyon általános fogalma alatt az ingó természetű kuxák is érthetők; a rangsorozat megállapítását a jelzálogos hitelezők írásbeli nyilatkozatában vagy egyezményében szükségesnek találom, nemcsak azért, mert most is igy van s a b. telekk. rendtartás tervezetével is megegyez, hanem azért is, hogy a bányatelekkönyvi hatóság a kivitelnél ne álljon egy megoldatlan problémával szemben. Az eldarabolásnál (64. §.) kívánatosnak tartanám a telekmmimum korlátját 5 hektárnyi terjedelemben megállapitani; okaimat fentebb előadtam. Csak ha az eldarabolt részek más bányaművel egyesittetnének s igy egy életképes vállalat integráns részeivé lennének, volna megengedhető a kivétel ; az első bekezdés végéhez tehát a következő toldást ajánlom:' az ily eldarabolás azonban 5 hektárnál kisebb részekre csak akkor engedhető meg, ha az eldarabolt részek valamely bányaművel egyesittetnek. * Előző cikkek a «Jog» 3., ő., 7., 9. és 11 sz npm .** °Íztcr- píkv- \-?71: § A magyar magánjog a felén túli sérelmet lt\?ZZ IX H ,°/-lény ls,klzárja- 280. §. A szaktanácskozmányon is feleslegesnek mondottak a szakaszt, de azon furcsa okoskodás folytán, JkOvy204 l.SZerenCSeSZerZ ~ tChát meStámadhatók, megtartották: *» Bányatelekkönyvi rendtartás tervezete: ŐÍ-. 8