A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 12. szám - A törvénytelen gyermek tartásdija iránti igény birói úton érvényesítéséről,ha az anya kiskorú - A végrehajtási törvény 42. §-a

A JOG igazolni nemcsak hogy képes nem volt, de igazolni meg sem kísérletté és igy a vételt minden felfüggesztő feltételtől menten kötöttnek kellett tekinteni. Tekintve már most, hogy I. r. alperes nem is állítja, hogy a D) a. levél és E) alatti sürgönynek elküldésére meghatalmazottját fel nem jogosította, de a perirathoz csatolt A) a. levélben I. r. alperes kifejezetten ki is jelenti, hogy a kereseti kötésről a kötlevelet felperes részére kiállítja, ha ez a szerződéses árú helyett mezöhegyesi minőségű árút elfogad, a mely feltételhez a kötlevél beküldését I. r. alperes a kifejtettek szerint kötni jogosítva nem is volt, nyilvánvaló, hogy I. r. alperes a megbízottja eljárását a magáévá tette, s igy meghatalmazottjának eljárása reá nézve kötelező. Minthogy pedig I. r. alperes a vételi ügyletről szóló kötlevél kiállításának és a vételi ügylet teljesítésének megtagadására úgy felperes mint I. r. alperes felhívásainak dacára törvényes — elfogadható — indokot felhozni nem tud, sőt határozottan szerződésszegőnek kellett tekinteni, még azért is, mert azon további kifogását, hogy a vétel azért nem jött volna létre, mert felperes neki készpénzt adni hajlandó nem volt, a mely körülmény egyébként sem ügylet létesítő alkatrész, egyáltalán nem igazolta és igy valónak kellett elfogadni felperesnek azon állítását, hogy ő a alatti közlésére II. r. alperest soha fel nem hatalmazta és mert ép ellenkezőleg beigazolta felperes azon körülményt, hogy II. r. alperesnek B) alatti felhívására nyomban az O) alatti szerint azzal válaszolt, hogy hajlandó készpénz fizetés nyújtására is. Ugyancsak mellőzendők voltak azon további alperesi kifogások is, hogy a vétel létre nem jöhe'.ett volna, mivel arról kötlevél kiállítva nem lett, egyrészről azért, mert a vételi ügylet létrejöttének érvényességét a keresk. törvény amúgy Írásban foglalásához nem köti, mert továbbá a szerződő felek annak érvényességet kicserélésétől függővé nem tették és különösen mert I. r. alperes a kötlevél kiállításának indok nélküli megtagadásából, mint jogellenes tényéböl jogokat maga részére nem szerezhet. I. r. alperes tehát szerződésszegő lévén, tartozik emiatt az 1875. évi XXVII. t.-c alapján felperest kártalanítani. Minthogy pedig felperes kártérítésül azon különbözetet kéri megítélni, mely a neki nem szállított, de tovább eladás végett megvett Cikorárú szerződési ára és a szállítás idejében Baján annak beszerzési vigvis azon ár között mutatkozik, melven felperes az árút a kikötött szállítási határidőben eladhatta és minthogy ezen árkülönbözet métermázsánként 6 frt 05 kr és igy összesen az első havi szállítási határidőben a kereseti összeget teszi ki, mivel az alperesek által kétségbe nem vont 2 frt 30 kr szállítási költségek beszámitásával a cukorárúk február havi beszerzési ára úgy az I. alperes ügynöke által az I. r. alperesi árúkról felpereshez beküldött és a perhez csatolt árjegyzékek, valamint az 1 r. alperes által a cukoráruk beszerzési árának igazolására önként bizonvitékul elfogadott bécsi értéktőzsdén If) alatti hivatalos árjegyzék szerint 39 frt 30 krban bizonyittatott be, felperes ezen árkülönbözetet I. r. alperestől elmaradt nyereség cimén kártérítésként követelni annál inkább jogosítva van, mert a vesztett haszon felperes üzleti vagyonában szükségképen és a dolog természeténél fogva beállott, melyet elhárítani felperesnek módjában sem állott. Mindezeknél fogva kellett I. rendű alperest a kereseti tőke stb. megfizetésére feltétlenül kötelezni. Ellenben felperest II. r. alperes ellen keresetével elutasítani kellett, mert II. r alperes I. r. alperes meghatalmazottjának tekintetvén s a kereseti ügylet annak nevében köttetvén felperes és II. r. alperes között jogok, kötelezettségek nem származnak a kereseti ügyletből és mert felperes maga is beismeri, hogy a tulaj donképeni eladó nem II. r., hanem I. r. alperes volt stb. A. szegedi kir. itélö tábla (1893. év június hó 20-án 5,143 s z. a.) Az első bíróság ítélete megváltoztatik. felperes elsőrendű alperes ellen támasztott keresetével elutasittatik stb. Indokolás: A kereskedőnek másokkal kötött ügyleteiből származó követelései a keresk. törv. 25. §-a értelmében a kereskedelmi könyvekbe bejegyezhetők. E szerint minthogy felperes oly kárösszeg iránt támasztotta keresetét, melyet az alperesekkel kötött ügyletből származtat, kővetkezéskép felperes ezt a követelését kereskedelmi könyvébe bejegyezhette s minthogy a bejegyzett kereskedő a keresk. törv. 31. §-ában meghatározott időn belül, a könyvekbe bejegyzés tárgyául szolgálható követelését, a törv. rendtart. 35. §-a értelmében annál a bíróságnál is perelheti, a melynek területén a könyvek vitetnek, az első bíróságnak a bírói illetőség kérdésében hozott végzését ezért s az abban felhozott indokok alapjául helyben hagyni kellett. Felperes a vételügylet létrejöttét, a mely ügylet nem teljesítése miatt kártérítést követel az B) F C> alatt mellékelt okiratokkal kívánja bizonyítani s hivatkozik a keresk. törv. 336. §-ára, amelynek értelmében a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra megegyeznek. A keresk. törv. 336. §-a értelmében az szükséges, hogy a vétel tárgya tüzetesen meghatározva legyen, s ezen kivül a keresk. törv. 336. §-ának a rendelkezése csakis olyan vételekre alkalmazható, a mely vételeknél a felek akarata arra irányul, hogy a vétel tárgya azonnal átadassák s a vételár azonnal lefizettessék. Ha azonban a szerződés megkötésére irányuló alkudozás a vétel tárgyának tüzetesebb meghatározására, a vétel tárgya átadása idejének, úgy a vételár fizetése idejének és módozatainak szabályozására is kiterjed, s ebben az irányban megegyezés létre nem jön, akkor az alkudozás körébe vont valamennyi körülményre kiterjedő megállapodás hiányában az ügylet megkötése is abban marad A fenforgó esetben, ámbár felperes azt akarta, hogy a vétel tárgya különböző minőségű cukor legyen, hogy a vétel tárgya időszakonként részletekben adassék át, hogy a vételár ne azonnal fizettessék, az E) alatt mellékelt okirat keltének idejében a vétel tárgyául szolgáló 340 métermázsa ezukor minősége, annak átadási ideje az F) I) alatt mellékelt okiratok keltének idejében a vételár megfizetésének módja s időpontja iránt a szerződő felek megállapodásra még nem jutottak. Ugyanis Il-od rendű alperesnek 1891. évi szeptember hó 16-án kelt E alatt mellékelt, ama távirati értesítésére, hogy a 340 m. mázsa cukornak 32 frt 75 krjával szállítását keresztülvitte, felperes az E) alatt mellékelt 1891. évi szeptember hó 16-án kelt levelében a vételhez hozzájárulását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ne csak a 340 mmázsa cukor, de az előzően megvett 160 mmázsa cukor is az akkor volt árak szerint szállittassék. Másodrendű alperes később 1891. évi szeptember hó 17-én kelt F) a. mellékelt levelében felhívja felperest, hogy járuljon hozzá a vételhez, mire felperes //) alatt mellékelt levél szerint 1891. évi szeptember 19-én a szállításra vonatkozó beosztást Il-od rendű alperesnek megküldötte, másodrendű alperez pedig 1891. évi szeptember 23. napján kelt /) alattt mellékelt levelében közli felperessel a beosztást, de utóbb az 1891. évi október 9-én kelt «) alatt mellékelt levelében felperes a kivánt készpénzfizetéshez hozzá nem járul. A kereset alapjául szolgáló vétel ügylet tehát 1891. ési október 9. nagján a keresk. törv. 319. §-a értelmében úgy állott, hogy felperes a 340 mmázsa cukornak készpénz fizetés mellett való megvételét visszautasította s az n. alatt mellékelt okiratban foglalt feltételek mellett ajánlatot tett. mely új ajánlatát nem első-, sem másodrendű alperes el nem fogadta, úgyszintén el nem fogadta sem első-, sem másodrendű alperes felperesnek az a) alatt mellékelt levélben tett azt az újabb ajánlatát sem, hogy a cukorszállitásra vonatkozó beosztás változtatása mellett a 340 mmázsa cukorért készpénzzel fizet. Minthogy ezek szerint felperes nem igazolta, hogy a kereset alapjául szolgáló vételügyletet akár elsőrendű, akár másodrendű alperessel végleg megkötötte, minthogy az ügylet létrejötte nélkül alperesek az áru átadásának késedelmével nem terhelhetők, s igy a keresk. törv. 353. §-a értelmében felperes alperesektől kártérítést nem követelhet. Ezek alapján felperest úgy az első-, mint a másodrendű alperes ellen támasztott keresetével elutasítani stb. kellett stb. A magyar királyi Curia (1894. évi december hó 6-án 1,703. sz. a.). A szegedi kir. ítélőtábla fentebbi keletű és számú ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagvatik stb. Bűnügyekben. A lopásnak a btkv. 336. §-ának 7. pontja szerinti minősítésének nem a tettes személyes tulajdonsága, hanem a szolgálatadó és a szolgálatban álló személy közötti viszony képezi alapját. A szolgálati viszony nem tartozik a btkv. 74. £-ában jelzett személyes tulajdonságokhoz és körülményekhez. (A magyar kir Curia 1895. jan. 30. ?,138). Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa 1894. D. 3. szám alatt S. H. felperesnek H. M. alperes ellen 175 frt tőke és járulékai iránti sommás perében alperes felebbezése folytán nyilvános előadás útján határozott, mert felebbezó' kijelentette, hogy nem kiván szóbeli tárgyalást s ehhez felperes a felebbezésre adott észrevételeiben hozzájárult. Alperes felebbezésében felperes keresetének elutasítását kérte, az elsó'biróságnál kifejtett tényálláson kivül azért is, mert igazolni ajánlkozott, hogy felperesnek összes munkálatai fejében kötelezte a kereseti összeget megfizetni s igy felperes nincs jogosítva az általa teljesített fizetéseket az első bíróság előtt felsorolt munkálatok külön díjazására számítani. Kérte tehát alperes az első-biróság ítéletének feloldását s ez ujabb tényállítások beigazolása végett az ügynek az első-birósághoz való visszaküldését. A kir. törvényszék ítéletében kimondotta, hogy nyilvános előadás esetén az 1 8 9 3. XVIII. t.-c. 1 7 5. § - a é r t elmében a felebbezésben felhozott saz első-biróság i 1 a g k i f ej t e 11 tényállással ellenkező ujabb tényállítások nem érvényesíthetők, s mivel a 165. és 166. $-okban felsorolt feloldási esetek egyike sem forog fenn, alperes abbeli kérelmének, hogy az Ítélet a tényállásnak a felebbezésben megjelölt irányban leendő kiegészítése végett oldassék fel, helyt nem adott, hanem az első-biróság ítéletét helybenhagyta. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa 1894. D. 18. szám alatt B. J felperesnek Z. V. és neje ellen 149 frt 49 kr. tőke és járulékai iránt indított sommás perében az első-biróság Ítéletének azt a részét, melylyel ez felperest az alperesnek kölcsönzött bélyeg ára iránti keresetével alperesnek eskü alatti kihall-