A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 12. szám - Egyöntetűség a jogszolgáltatásban - A meghatalmazott által elkövetett csalás. Vége

Tizennegyedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1895 március 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LM' ÍZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése meltett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR, Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « 0 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Egyöntetűség a jogszolgáltatásban. Irta: y. — A meghatalmazott által elkövetett csalás. Irta : C s e m e g i Károly, ny. curiai tanácselnök Budapest. — A közjegyző utján teljesíthető fizetésekről. Irta: dr. Zöld Sándor, kir. közjegyzöhelyettes Pécsett. — A törvénytelen gyermek tartásdija iránti igény birói uton érvényesítéséről, ha az anya kiskorú. Irta: dr. Rácz Kálmán, kir. albiró S.-A.Ujhely. A végrehajtási törvény Í2. §-a. Irta: Makray Mihály, ügyvédj. Gyulán. — Nyílt kérdések és feleletek. (Örökösödési jogeset) Irta: I. dr. P 1 o p u György, gyulai tvszéki biró. II. dr. Angyal Béla, kir. közjegvzőhelyettes Dárdán. III. W i n t n e r Samu, ügyvédj. Sárospatak. — Az alzálogjog érvényesítése. [Kérdés] Irta' A 1 i q u i s. — Sérelem. (Dijnok miseria.) — Irodalom. (A tőzsdejátékról. Irta : dr. B á h r C. — Bírósági végrehajtók kézikönyve. Dr. K h á 1 Elek, ügyvéd és esztergomi kir. albiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) y Egyöntetűség a jogszolgáltatásban. Nem egyszer a lapokban p u b 1 i c e s még többször azonkívül hallottunk panaszokat, melyek bizonyos éllel intéztettek s megtámadták a joggyakorlat egyöntetűségét. Ha emlékező tehetségem nem csal, napi renden volt ez magában a képviselő házban, különösen annak idején, mikoron a kir. itélő táblák decentralisáltattak, állíttatott az, hogy a jogegység még inkább megbomlik. Hogy az előhozakodott állitások mily alappal birtak, azt azon alkalmakkor az igazságügyérünk kimutatta, arra alaposan megfelelt. Természetesen azonban, s igy tagadhatlan az, hogy valahányszor a jogszolgáltatás terén gyökeres reformok létesíttetnek, az azoknak életbeni, gyakorlatbani alkalmaztatása körüli egyöntetűség szenved Szenved pedig, mert az abban funktionáló minden egyén más és más gondolkodású lehet, a vélemények eltérhetnek, s a mi jogszolgáltatásunkban annyival inkább, miután a napvilágra jövő törvényeink nagyon gyakran arra alkalmas talaját szolgáltatnak. Közmondás a magyarnál : «a hány ház, annyi szokás» ! Az pedig sehol sem aplikálható annyira, mint a jogszolgáltatás házaiban, és általában a joggal foglalkozó személyeknél. Jogszolgáltatásunkban végre eljutottunk a modern jogállamot megalkotó reformokhoz. Ilyen reform kétség kivül az új sommás eljárás is. Természetes tehát, hogy ily gyökeres reform életbeni alkalmazásában eddig már megállapodottnak tekinthető birói gyakorlat, az egyöntetűség e tekintetében ballansirozásnak ki van téve. A jogi szaksajtóban egyaránt nap-nap mellett felvettetnek a kérdések : a törvény ez vagy amaz §-a hogy értelmezendő, mikép alkalmazandó? Azonban nem szabad elfogultaknak lennünk és aggódásba esnünk, mert nem áll az, mi szintén p u b 1 i c e mondatott, hogy a magyar birói kar, azon nagy reformra még reá nem termett. Az feladatának magaslatán áll, bármennyire is görnyed az akta-csomók kemény terhe alatt, és az anyagiakban szűkölködik. Meg védhetik az új törvény gyakorlatbani alkalmazása körüli egyöntetűséget pedig a felebbezési fórumokká átalakított kir. törvényszékek azon helyes alkalmazásba veendő intézkedéseik által, ha a törvénykezési területeken szervezett kir. járásbíróságokkal es-tenként közölni fogják elvi jelentőségű megállapodásaikat. Az új eljárási törvény körüli egyöntetűség megállapítása s megóvása céljából, a szakavatottságáról s erélyéről egyaránt ismert, köztisztelet és becsülésben álló Porubszky Jenő rózsahegyi kir. törvényszék elnöke bölcsen intézkedett. Az ő mindent észrevevő éles látása nem hagyta fedve azt ; hanem a felügyelete alatti összes bíróságok minden egyes tagjával elnöki leirat alakjában közli a kir. törvényszék, mint felebbezési fórum elvi jelentőséggel biró nem csak megállapodásait, de az új eljárási törvény s a reá vonatkozó ügyviteli szabályok mikénti helyes alkalmazása tekintetébeni saját észrevételeit atyai jó indulatúlag, az egyes eseteknek rövid tájékoztató kivonatával és oly ritka szerencsés tapintattal, a nélkül, hogy a birói önérzetet s függetlenséget a legtávolabbról is érintené. Nem lesz talán érdektelen nemcsak a rózsahegyi kir. törvényszék területén praktizáló, s annak területén szervezett kir járásbíróságok előtt képviselettel megbízott más törvénykezési területen gyakorlatot folytató ügyvédek előtt, már tájékoztatás végett is, hanem talán más területbeli társbiróságok előtt sem, ha az említett s például felhozott elnöki leiratból a több közül citálom a következőt: «Több esetben tapasztaltam eddig, hogy igényperekben az alperest a végrehajtás alapjául szolgáló Ítélettel befejezett perben meghatalmazott ügyvéd képviseli a nélkül, hogy az igényperben való képviseletet meghatalmazvánnyal igazolná. S minthogy a járásbíróságok az igény per irataihoz a periratokat, melyek között az igényperbeli alperes helyett megjelent alapperbeli ügyvéd megbízása is csatolva van, rendszerint nem melléklik ; minthogy pl. sommás váltó perekből kifolyó végrehajtás kapcsán keletkezett igényperekben a megbízás az alapperbeli iratok beszerzése mellett sem állapitható meg, a menynyiben ily perekben azon kereseti és végrehajtási kérvényi példány, melyhez az ügyvédi megbízás eredetben csatolva van, és végrehajtató felperesnek — igényperbeli alperesnek — eredetben kiadatik ; ezekből kitetszőleg igényperekben az alperesi ügyvéd megbízása rendszerint igazolva nincs. A megbízás nélkül az igényperben helyesen határozni nem is lehet. Nehogy a rendelvények száma szaporodjék s e mellett az ügyek II. fokú elintézése késleltessék, fölkérem az itélő biró urakat, szíveskedjenek igényperekben a végrehajtó alperes helyett megjelent ügyvédtől a meghatalmazást bekivánni, avagy azon alapperbeli iratokat, melyeknél megbízása is igazolva van, az igényper irataihoz csatolni.)) Felmerül tehát szüksége annak, hogy érdekünkben, a jó és gyors igazságszolgáltatás érdekében a felhozott példa számos követőkre találjon ! Ezen szerény, rövid soraimnak célja pedig épen az volt. hogy a mindnyájunk által óhajtott egyöntetűség a birói gyakorlatban az új sommás eljárást illetőleg sem szenvedjen, hanem az illető, arra hivatott faktorok oda hassanak, hogy az megállapittassék és meg is óvassék. y. XA meghatalmazott által elkövetett csalás. * Irta: CSEMEGI KÁROLY, ny. curiai tanácselnök Budapesten . (Vége.) Es ezzel eljutottam Tóth Gerö barátomnak azon állításához, melyre vonatkozólag töle lényegesen eltérek, ahhoz ugyanis, hogy a Btk. 381. §-ának alkalmaztatása céljából nem volna szükség a polgárjogi értelemben vett meghatalmazás! Rátértem ezzel egyszersmind Reichard úr múltkori állítására is. Már beszédem kezdetén szerencsém volt említeni, hogy a meghatalmazás, —jogügylet, szerződés. Az ausztriai polgári törvénykönyv, mely nálunk is sokáig volt hatályban, a szerződésekről szóló részben az 1,002—1,014. ^-ban rendelkezik a mandátumról és a negotiorum gestióról.sine mandato. Ha tehát meghatalmazási jogviszony fenforgásáról akarunk szólani, az első kérdés, melyre felelnünk kell tüzetesen, minden ingadozást és tétovázást kizáró határozottsággal az: mit értünk a szer* Előző közlemények a «Jog» 10. és 11. számaiban Lapunk mai száma 12 oldalra terjed