A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A végrehajtási árverés felfüggesztése - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

86 A JOG is nem tette azt. Többen azexceptio plurium concubelítium kizárását kívánták oly értelemben, hogy ha azon idő alatt többen közösültek az anyával, mindnyájan egyetemleg tartoznak az eltartáshoz járulni. — A bizottság az 1,572. mellett döntött, de ágon toldalékkal, hogy a fogamzási idő alatti elhálás sem jön tekintetbe, ha a körülmények szerint lehetetlenség, hogy a fogamzás azon elhálás következménye volt. Az 1,573. §. ellenében, mely szerint az apa ily gyermek eltartására az anya és anyai rokonok előtt köteleztetik, de csak a szükaégbelire s a 14. életév betöltéséig, — inditványoztatott, hogy egyedül az apa köteleztessék, és pedig az anya társadalmi állásához illő eltartásra; továbbá hogy ezen kötelesség a 16. év betöltéséig tartson. Ez el is fogadtatott. Az azonban mellőztetett, hogy a gyermek bizonyos okokból azon évben még képtelen levén magát eltartani, az apa abbeli kötelezettsége tovább is tartson. Az 1,574. §. elfogadtatott, megállapítván, hogy a köteles eltartás a? összes életszükségletre, a nevelésre és hivatásrai kiképzésre, sőt a temetés költségei viselésére is kiterjed; és hogy évnegyedenkint előre fizetendő pénzbeli járulékban álljon, és pedig a bizottság módosítása szerint, korlátozás nélkül a múltra vonatkozólag is. Az 1,670. §. 1. kik., hogy az apa ezen kötelezettsége örököseire is átszáll, — azon korlátozással fogadtatott el, hogy az örökösök jogosultak a gyermeket köteles része kiadásával kielégíteni, és hogy az eltartási igény az örökösök ellen akkor is érvényesíthető, fia az apa a gyermek születése előtt meghalt. (Folyt, köv.) Dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek.* Örökösödési jogeset. (Felelet.) I. A «Jog» f. évi 9. számában közölve lett azon vitás jog kérdés, hogy a leszármazók és hitvestárs hátrahagyása nélkü elhalt örökhagyó hagyatékát képező 30,000 frt tőke után tőkésített és folyó kamatok, mely tőke az örökhagyóra édes atyjáról, illetve nagyatyjáról szállott vagyon eladási árát képezi, megilleti-e örökség ütján az örökhagyó kiskörűt tűlélő édes anyját, vagy az örökhagyó apai oldalrokonait, vagy pedig mindkettőjüket, kiemelve, hogy a kiskorú örökhagyó édes anyját ama hagyaték egy harmadrészére újból való férjhezmeneteléig megillette a haszonélvezeti jog, és a férjhezmenetel beállott. Ezen örökjogi kérdésre adandó felelet alkalmával mindenekelőtt a tőkésített kamatok keletkezési idejét kell szemügyre venni és ezen körülményre való tekintettel két, illetve három részre kell a folyó s tőkésített kamatokat osztani, mert én a hagyaték állagának feltüntetett összvagyonban — tőke és az összes folyó és tőkésített kamatok — oly vagyont is látok keverve, mely a hagyatékhoz nem tartozik. I. A tőkésített és folyó kamatokból kiválasztandó mindenekelőtt a 30,000 frt tőke egy harmadrésze után a pénz árvaszéki kezelésbe jutása napjától az anya másodszori férjhezmenetele napjáig felszaporodott folyó és tőkésített kamat. II. Ennek megtörténte után kiválasztandók az összes tőkésített és folyó kamatok, a melyek még a kiskorú elhalálozása, vagyis a kamatok tekintetében vitás hagyaték megnyílta napjáig felszaporodtak. III. Végül külön választandók a kiskorú elhalálozása napjától folyó és tőkésítés folytán felszaporodó kamatos kamatok. 1. Az I. alatt említett kamat és tőkésített kamatösszeg hagyatékot egyáltalán nem képez, hanem tulajdonát képezi az örökhagyó édes anyjának azért, mert egyenértékei az őt a vagyon egy harmadrészében férjhezmenetele napjáig megilletett haszonélvezeti jognak. Ezen haszonélvezeti jog által szerzett vagyon nem veszti el eme jellegét az által, hogy az anya e kamatokat újból való férjhezmenetele napjáig netán birtokba nem vette, mert a haszonélvezeti jog egyenértékét képező kamatokhoz való jogát csak akkor vesztette volna el az anya, ha azokra időközben az elévülés beállott volna. Nehogy azonban esetleg azon téves felfogás keletkezhessék, mintha ezen elévülési idő alatt az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-ában felállított 3 év volna érthető, azon nézetet hangoztatom, hogy a szóban forgó esetben a felszaporodott kamatos kamatokra a rövid 3 éves elévülési idő az anya kárára nem érvényesíthető nemcsak azért, mert a haszonélvezeti jog birtokosa, az ezen joggal egy harmadrészben terhelt tőke birtokosaival vagy igénylőivel szemben nem áll oly jogviszonyban, mely azonos volna a hitelező és adós közötti viszonynyal, de főleg azért, mert az árvatárilag kezelt tőke utáni kamat a hivatkozott törvény 20. i?-a szerint pénzintézetnél elhelyezett betét után járó és három év alatt el nem évülhető kamat jellegével bir, a mennyiben a takarékbetét kritériuma az árvatárilag kezelt pénznél teljesen megvan, t. i. hogy a kamatok nem követelése azoknak tökévé való átváltozását eredményezik. * Még két felelet érkezett be. melyeket legközelebb közlünk. A szerkesztőség • i 2. Az anya tulajdona és nem öröksége gyanánt a fentiek szerint kiválasztott összeg levonása után a kiskorú halála napjáig terjedő időre felszaporodott kamatok és kamatos kamatok képezik tulajdonképen a vitás hagyatékot. Az ezekre való örökösödési jog megoldásánál első pillanatra azon gondolat s vele együtt azon nézet támadhat, hogy a kamatok járulék természetével biró mellékdolgoknak lévén tekintendők, és ezekre nézve általános jogszabályként állván az, hogy a járulék osztja a fődolog sorsát, a szóban forgó kamatok a kétségtelenül atyai ági vagyon jogi természetével biró tőke jogi sorsát követve, az anya kizárásával az atyai oldalrokonoknak jutnának. A milyen tetszetősnek látszik is első megtekintésre ezen nézet, ép oly hibás és teljesen ellenkezik az «öröklött vagy ági vagyon» jogi fogalmának valódi értelmével. Az öröklött vagyon fogalma, melyet az ideigl. törvényk. szab. 10. S-a állított fel, mindig a hagyaték értéke szerint bírálandó el. Ha tehát valamely hagyatéki vagyonnál annak öröklött jogi minőségét akarjuk megállapítani, azon értéket kell alapul venni, mely az örökhagyóra atyjáról vagy anyjáról, illetve ezek ágáról háramlott. Ezen vagyonérték képezi az öröklött vagyont, a mi ezen értéket meghaladja, az a szerzeményi vagyon. Ezen szabályt már most a jelen esetre alkalmazva, világos, hogy csak a 30,000 frt tőke képezi azon vagyonértéket, mely az örökhagyóra ennek édes atyjáról örökösödés útján szállott, ellenben az ezen tőke utáni kamatok az öröklött értéken felüli, vagyis szerzeményi vagyont. Ezen szerzeményi vagyon természetű kamatok és kamatos kamatokra nézve az örökösödés rendjét az ideigl. törvényk. szabályok 10. §-ának 3. bekezdése állapítja meg olyképen, hogy hitvestárs hiányában, tehát a jelen esetben, beáll a szülők örökösödési joga, mely egyenlően oszlik meg az atya és anya részére. Az anya kapja tehát eme kamatos és folyó kamatok felét, az apa pedig a másik felét. Miután pedig az apa már életben nincs, az apát az ideigl. törvk. szab. 11. $-a szerint az apai oldalrokonok képviselik, és ezek kapják a kamatos és folyó kamatok másik felét. 3. Kétségtelen dolog, hogy maga a tőke atyai ági (öröklött) vagyont képez, melyben az anya kizárásával az apai oldalrokonok örökösödnek. Miután azonban hazai jogunk szerint az örökség az örökhagyó halála idó'pontjában nyílik meg, világos, hogy azon folyó és tőkésített kamatok, melyek a 30,000 frt tőkét ezen időponttól kezdve szaporítják, mint az örökség megnyílta napjától az apai oldalrokonokat illető apai ági vagyon járulékai már szintén ezeket illetik. Ez okból vált szükségessé a kamatoknak ez utóbbi időpont szerint való megosztása is. Dr. Gráber Károly, bpesti ügyvéd. II. Caro a «Jog» ez évi 9. számában fölvetette a jogesetet, de annak megfejtési kísérlete előtt — miután e becses lapoknak erdélyrészi olvasói is vannak — distingválni kénytelen az ember, vájjon az osztrák vagy a magyar jog szerint kivánja-e Caro a megoldást, vájjon az anyaállam vagy Erdély területén merült-e fel a jogeset ? Ha az anya férjhezmeneteléig esedékes kamatait megkapta, a szerződése szerint kikötött 30,000 frt tőke egy harmada után, akkor nincs több követelése semmi: magyar törvény szerint; mert a vagyonátháramlás apai ágról történvén, lemenők hiányában a tőke szintén az apai ágra száll vissza s természetesen a kamatok is, accessorium sequitur suum principale. Ha azonban az osztrák jog szerint kell ítélni — a mi az erdélyi részekben érvényben áll - akkor maga a 30,000 frt tőke, annak Összes ket ha.rm3.ci ka.ma.ta., va.la.mint a.z a.nya. fcrjhczmenetelc utáni egy harmad kamata együtt a nőtlenül elhalt kiskorú fiu hagyatékát képezvén, ezen összes hagyaték egyenlő két részre osztandó, melynek egyik fele illeti az anyát, másik fele az apai, illetve a nagyapai rokonokat. Megjegyzem, hogy az első biró a kamatok két harmadára, valamint az anya férjhezmenetele után egy harmad tőke után esedékes kamatra nézve — ha nem fogadja el a jogi princípiumot: accessorium sequitur suum principale - kimondhatja a magyar jog szerint, hogy az szerzeményt képez s ekkor a magyar jog szerint megállapított elvek tekintetbe vételével csak a tőkét mint ősi vagyont - utalja át az apai, illetve nagyapai rokonoknak, a kamatokra nézve pedig alkalmazza a magyar törvénynek a szerzeményre vonatkozó szabályait. Ezen határozat megváltoztatásával azonban helybenhagyhatja a másodbiróság az én véleményemet, mit előbb irtam a magyar törvények! e támaszkodva, vagyis az esedékes kamatokat a tőkével együtt az apai ágnak ítéli; mert a kamatok tőkésittetvén, a gyümölcs fájától még elválasztva nem lévén: csakugyan accessorium sequitur suum principale. És azt hiszem bár az ügyet nem ismerem — ez a kérdés kardinális sarkpontja. Mit fogna ítélni a harmadbiróság? azért felelősséget senki se vállalhat, tekintve a mai judicatura ingatagságát s különösen azon körülményt, hogy magánjogunk még mind e mai napig nincs codifikálva. Böfáni László, bánffy-hunyadi ügyvéd.