A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 9. szám - A kir. törvényszékek kebelében alakult felebbezési biróságokról - A bányatörvényjavaslat. Birálat és ismertetés
66 A JOG természeti határt, csak a hosszúság megállapítása szükséges. Ezt a feltáró, illetve lelponttól bizonyos távolságban úgy állapították meg. hogy annak iránya az északi delejvonalhoz viszonyítva jelöltetett meg; ez a csapás (das Streichen). E telekrendszer a látszólagos és természetszerű előnyök dacára csak kivétel, mert az átmetszéseknél, egyesüléseknél, vetődéseknél sok vitára szolgáltat alkalmat és a javaslat is kivételkép ott, hol rendes telek a szerzett jogok sérelme nélkül nem fektethető, engedélyezi (H. §.'). A természeti határokat megjelöli s a meddő kőzetből a vállapokhoz mindkét oldalon 20 métert számit; a csapás maximumát (iOO méterben állapítja meg, de nem a feltáró ponttól számítva. A feltáró pont csak legyen a vonalhosszban, de a kimérésnél nem szükségkép kiindulási pont ; a régebben adományozott hoszszútelkek rendes sík telkekké átalakíthatók. (239. §.) A hosszutelkek rendszerét egyelőre korlátolni, idővel pedig megszüntetni akarja; a mi ellen nem lehet kifogást tenni. Csak az a megjegyzésem, hogy a csapás iránya nincs az északi delejvonalhoz viszonyítva ; továbbá nem helyeslem, hogy a használt műkifejezésck törvényszerkesztési kísérleteinkben egyéni ízlés szerint változnak, holott törvényben az elfogadott és használt kifejezéseket célszerűbb megtartani, főleg ha azok jobbak, mint nyelvújításokat tenni. Így pl. a telek déllőhöz viszonyított hosszirányának megjelölésére a csapás volt használatban (Zsigmondy is ezt használta), mert ez keskeny, hosszú vonal, melyről nincs eltérés, a mi csak kissé meredek dőlésnél egészen megfelel nyelvünk természetének ; ennél bizony a javaslat által használt «vonulás» ha ujabb is, de nem jobb, épen ugy mint vállapok helyett fölvett «választék)). Ennek ellentétét képezi a bányatér (Feld), mely szintes keresztmetszetű s a végtelen mélységbe lenyúló siklapok által határolt terület. De ebben is van eltérés — a főbb sajátságok azonossága mellett — úgy a tér, mint az alak tekintetében. Az osztrák bányajog ebből telekegységet csinál, a mi egyúttal términimu m, mert ennél kisebb tér nem adományozható, azonban többszörözni lehet bizonyos számú telekig, ami maximumot képez. Ismérve: a derékszögű négyszög alakja, folyománya a fektetett bányatelkek által körülzárt területen a határköz (Überscharren) keletkezése, mely nem elég nagy vagy formás, hogy arra egy alakszerű telket beszorítani lehessen. Ezzel szemben a siktelkek másik rendszere: a tér szerint megszabott telekegység eszméjét, sőt a négyszögű alakot is feladva, a bányatérnek csak maximumát, szintes metszetét, fent egyenes vonalak, lefelé a végtelen mélységbe nyúló függélyes siklapok által való határolását állapítja meg. A javaslat az utóbbi rendszert fogadja el, a mi jogren dezési és technikai szempontból előnyös. Mindamellett néhány megjegyzés tehető ; mert midőn a telek alakját úgy határozza meg. hogy annak ((felületét egyenes vonalak, mélységét rendszerint a végtelenségig függélyes síkok határolják)), akkor a porosz törvényt követi ugyan, de oly eltéréssel (kihagyás és módosítással), a mi nem válik előnyére. A szintes keresztmetszet (horizontale Projection) kimaradt belőle, talán mert önként érthető, holott annak világos kifejezése célszerű; a mélységi határokat pedig a függélyes siklapok csak ott alkothatják, ahol a helyi körülmények megengedik. Mert országterületi határok, folyók vagy már adományozott bányatelkek beékelt határszögei mindazt megzavarhatják, s csupán a szimmetria kedvéért az ily vállalat adományozása nem maradhat el ; a porosz törvény ezt igy fejezi ki: «so\veit die Oertlichkeit es gestattet» (26. §.). ami sokkal világosabb, mint a javaslat által használt («rendszerint») kifejezés. További megjegyzéseim az alakra. Elő van irva, hogy az adományozott telek fektetése által «szabadon maradó terület körül ne zároltassák», a minek csak akkor volna értelme, ha a javaslat határközök keletkezésétől tartana ; úgy de ilyenek csak ott keletkezhetnek, a hol a telekminimum vagy a telek derékszögű négyszög alakja van megállapítva, a hol tehát vagy térszüke vagy a tér idomtalansága miatt egy szabályos bányatelek nem fektethető. Csakhogy a javaslat a derékszögű négyszög telekformáját feladja,20 te ekminimumot pedig nem állapit meg és igy rendelkezéseivel nincs összhangban az aggodalom afelett, hogy mi lesz a körülzárolt területből ? Miután rendelkezései értelmében bármily kicsiny és akárhány szögű bányatelek is adományozható, ha felkérik, lesz belőle bányamű; egészséges bányavállalat lesz e ? az más kérdés, mire a telekminimum kérdésénél visszatérek. -6 L. a 43. §-t. V. ö. Jkv. 178. lapján foglalt kijelentéseket. Az alak harmadik kelléke e szavakkal van meghatározva: «bármely határponttól egy másik határponthoz a távolság nagyobb ne legyen, mint a milyen hosszú egy négyzet oldala, mely négyzetnek a térnagysága ötször akkora, mint az illető bányateleknek a térnagysága» (42. $•)• Ez a megengedett legnagyobb hosszoldal megállapítása és egy szabatosan formulázott mathematikai képlet, de mint törvényszöveg — képtelenség. Egyáltalán nem tudom, hogy jutott a javaslat e formulához, ámbár igaz, hogy a tárgyalások alkalmával a leghosszabb és legrövidebb oldal közötti arány úgy lett meghatározva, mint 5 : l-hez, és e formula alapján tett számításaim eredménye ezzel azonos, de akkor sokkal egyszerűbb igy: a bányatelek leghoszabb oldala legfelebb ötszöröse lehet a legrövidebb oldalnak. Áttérek a bányatelek terjedelmére, amihez egy kis bevezetést vagyok kénytelen előrebocsátani. A kizárólagos kutatás és a felkérvény két analóg természetű intézmény; mindkettő bányatulajdont és annak elnyeréséig védett munkálkodást biztosit, mindkettő az adományozás előkészítése s ha a modalitásokban eltérnek is egymástól, abban megegyeznek, hogy közöttük és végeredményük, az adományozás között szoros összefüggés létezik. A porosz jog például erre nagy figyelmet fordit, sőt az osztrák törvény is. Ily gondosan figyelt e az összhangra a javaslat is? szem előtt tartotta e azon mathematikai pontosságot (és ebben a vállalkozó érdekét), a mit a kizárólagos kutatási kör által biztosított reménybeli jogok és az adományozandó telkek térnagyságának viszonya megkíván? A bányatelek terjedelme — feltehető, hogy szintes keresztmetszetben — legfelebb 200,000 m2, széntelkeknél legfelebb 800.000 m2; ezek az egy felkérésre adományozható legnagyobb szén- és egyéb telkek. A telek nagyságának kérdése és a kizárólagos kutatási kör nagysága közt szoros az összefüggés, még pedig nem csak a fentartott terület, hanem az adományozandó telek fektetése miatt is. Az osztrák törvény, mely a felkérvény helyébe a kizárólagos kutatást tette, honnét azt a javaslat átvenni és fentartani szándékozik, a kutatási kör sugarát azért szabja 125 méterre (31. i}.), hogy a kör központjából bármely irányban egy leghosszabb formájú (többes) telket fektetni lehessen; de azért is, hogy a kör térfogata az adományozható telekmaximumot kiadja. Ezt azért hiszem, mert a kizárólagos kutatási kör mégis csak a felkérvény intézményéből származott, ugyanazon alapeszméből indult ki és azonos cél felé törekszik, mely az egész felkért terület ' biztosítását jelenti; ha korlátolja is hatását, de egy oly régi jogintézmény reminiscentiájától nem szabadulhat, bár elismerem, hogy a másodsorban megérintett cél a törvényben és motívumaiban világosan kifejezve nincs. De azért ezt az intézmény eredete és intézkedéseinek természete sejtetik. A kör területe: 56 67 hektár, a fentartott területet 14T7 hektár, az adományozható maximum 36 09 ha., természetesen széntelkeknél, mert más bányavállalatoknál ez csak felényi.27 Tehát a kör területe négyzetalaku telekben a telekmaximumot is kiadja 28 (még könnyebben fektethető abban a javaslat által tervezett siktelek). Kár, hogy az osztr. törvény a jogvédelem eszméjét ez alapon tovább nem fűzte. Mert — nézetem szerint — a fentartott terület azon védelemnek, miben a törvény a kutatót részesíteni akarja, minimumát képezi; egy további védelem volna, ha a versenyző felkérés azon eseteiben, midőn elsőbbség nem dönthet (a mi a javaslat szerint az ugyanegy napon benyújtott kérvényeknél is előfordulna (34. §.), a versenyző felkérők között a kizárólagos kutatót illetné meg az előjog. A vállalkozási verseny ilyen körülményei között már oly komoly vállalat áll a törvény előtt, mely védelemre érdemes ; e részben kárpótolná a kutatót azon védelemért, melyet a felkérvény mellett a vállalkozó élvez, úgy is eléggé megrövidülhet azon esetekben, midőn megelőzik s a kör közepén fentartott területre szorul (11. §.). Ez nem egyenértékű azzal az előnynyel, mit a felkérvény biztosit. Hogy az egy felkérésre adományozható telek-maximumot egyidejű verseny esetén a kizárólagos kutató előjoggal követelhesse, ahhoz szükséges, hogy a kutatási körben az a telek elférjen. " Probstner A. számításait vettem alapul 45116 mi y w — 360.Ü28 m* Jkv. 175. 1. se A 425 méter hosszú sugár által leirt kör területébe fektetett négyzet-telek terjedelme : T = 4 X 425 Xf = 361,250, vagyis 36,125 hektár, tehát még a telekmaximumnál is nagyobb.