A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <Jog» 8. számához. Köztörvényi ügyekben. A kassai kir. itélö táblának 4. számú teljes ülési polgári döntvénye. Beszüntetendő-e az utóajánlat folytán kitűzött árverés az utóajánlatot tevő beleegyezése nélkül abban az esetben, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését és járulékait az árverés megkezdése előtt teljesen kifizeti, vagy ha az árverés beszüntetését, az 1881: LX. t.-c.,171. §-auak harmadik bekezdésében megállapított végső időpontig, a végrehajtató kéri s az árverés megtartását sem a netalán csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő nem kívánja .Határozat: Ha utoajánlat folytán kitűzött árverés esetében a végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését és járulékait az árverés megkezdése előtt teljesen kifizeti; valamint akkor is, ha az árverés beszüntetését, az 1881; LX. t.-c. 171. S ának harmadik bekezdésében megállapított végső időpontig, a végrehajtató kéri s az árverés megtartását, sem a netalán csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő nem kívánja, az árverés az utóajánlatot tevő beleegyezése nélkül is beszüntetendő. Indokok: A végrehajtási törvény 187. §-ának első bekezdése szerint utóajánlat esetében a telekkönyvi hatóság az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánítja s ujabb árverést rendel; ugyan-e § második bekezdése értelmében pedig az ujabb árverés a megállapított szabályok szerint történik azon különbséggel, hogy az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül s akkor is kötelező, ha az árverésre meg nem jelent és ha ennél magasabb ígéret nem tétetett: az ingatlan általa megvettnek jelentetik ki. A törvény eme rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az utóajánlat beadása folytán az alapárverés hatályát veszti s az előbbi állapot állíttatik vissza; továbbá, hogy az új árverés a végrehajtási törvényben az alapárv erésre vonatkozóan megállapított szabályok szerint foganatosítandó a végrehajtási törvény 170. §-ának 2-ik és 171. ij-ának l-ső bekezdéseire való tekintettel, azzal az egyedüli eltéréssel, hogy az új árverésen a kikiáltási árt az utóajánlatot tevő részéről kötelezően megajánlott összeg képezi, a melyet fokozatosan leszállítani nem lehet. Nyilvánvaló továbbá, hogy a végrehajtási törv. 187. §-a az utóajánlat hatályának szabályozásával a végrehajtató s a végrehajtást szenvedőnek, az árverés megtartására vonatkozó s az általános szabályokon alapuló jogait, az utóajánlat folytán elrendelt új árverés tekintetében nemcsak nem korlátozza, hanem azokat az által, hogy az új árverést az általános szabályok szerint rendeli megtartatni, nyilván fentartja. Az utóajánlattevőre nézve tehát ajánlata feltétlenül kötelező ugyan, ennek ellenében azonban részére a törvény csakis azt a jogot biztosítja, hogy azon esetben, ha az újabb árverés tényleg foganatosittatik és az ö ajánlatánál magasabb árverési igéret nem tétetik: az ingatlan vevőjének ő tekintessék, nem jogosítja fel azonban a törvény arra, hogy az árverés foganatosítását abban az esetben is követelhesse, ha azok a feltételek, a melyeknek fenforgása mellett az alapárverés beszüntetése elrendelhető lett volna, bekövetkeztek. Nem igényelheti az utóajánlatot tevő a maga részére az ujabb árverés feltétlen megtartásához való jogot első sorban azért: mertazl8Sl: LX. t.-c.-ben szabályozott végrehajtási eljárásnak egyedüli célja az, hogy a végrehajtatok jogos igényei kielégítést nyerjenek, a mely cél önmagától megszűnik, mihelyt akár a végrehajtást szenvedő önkéntes fizetése, akár más körülmény közbenjötte folytán a kényszer-végrehajtás folytatása a végrehajtató szempontjától céltalannak és feleslegesnek jelentkezik; és mert különösen oly esetben, a midőn az árverés tárgyát képező ingatlan több jelzáloggal van terhelve s a végrehajtást szenvedő önkéntes fizetése folytán az ingatlan és jelzálogi terhek egy részétől mentesül, a többi jelzálogos hitelezők kielégítésére szolgáló alap gyarapszik és így ily esetben és feltétel alatt az árverés beszüntetése a jelzálogos hitelezők érdekét is előmozdítja. De nem igényelheti az utóajánlatot tevő e jogot különösen azért sem, mert ilyet részére a végrehajtási törvénynek az utóajánlatra, mint kivételes intézményre vonatkozó s ez okból szoros magyarázatii szabályai nem biztosítanak. Budapest, 1895 február hó 24-én. A 187. 4; második bekezdése értelmében ugyanis, miként ez már fentebb előadatott, az utóajánlat folytán kitűzött új árverés, az alapárverés megtartása tekintetében megállapított, általános szabályok szerint történik. Az ujabb árverésre nézve is alkalmazandó tehát a 170. §-nak az a rendelkezése, mely szerint az árverés megkezdése előtt a kiküldőit a kielégítendő összeget és járulékait felszámítja s az árverés foganatosítását csak abban az esetben kezdi meg, ha a felszámított követelést a végrehajtást szenvedő ki nem fizeti, és alkalmazandó a 171. § harmadik és negyedik kikezdéséből lolyó az a további szabál) is, miszerint a végrehajtató, ha az árverésnél jelen van, vagy ott képviseltetik, az árverés felfüggesztését, föltéve, hogy annak megtartásához az esetleges csatlakozó vagy a végrehajtást szenvedő nem ragaszkodik, mindaddig kívánhatja, a mig az árvcrclök valamelyike ígéretet nem tett. Nem oszthatja e részben a kir. ítélőtábla azt a felfogást, hogy az utóajánlat árverési ígéretet képez és hogy e szerint (az utóajánlat megtételével az árverés cselekménye árverési ígéretig haladván) a 170. és 171. §-okban a végrehajtást szenvedő s a végrehajtató részére biztosított, azonban az első árverési igéret megtételén túl nem gyakorolható, felfüggesztési illetve beszüntetési jog az utóajánlat esetén sem érvényesíthető; mert a 187. § értelmében az utóajánlat következtében az első árverés hatályát veszti, következően az utóajánlat folytán megtartott árverés az alapárverés folytatásának nem, hanem a törvény világos szavai szerint új árverésnek tekintendő, ily körülmények között pedig utóajánlat az árverés tényleges foganatosítása alkalmával az árvcrclök részéről tett ígérettel egy szempont alá nem vonható. Végül nem illetheti meg az ingatlan feltétlen alárvereztetéséhez való jog az utóajánlattevőt még azért sem; mert az árverési cselekmény folyamán tett igéret sem állapit meg az árverelő részére minden esetben törvényes igényt a végrehajtás alatt álló ingatlan korlátlan elárverezéséhez, a mennyiben a végreh. törv. 17 2. §-a második bekezdése értelmében abban az esetben, «ha több jószágtestnek, vagy ugyanazon jószágtesthez tartozó különböző birtokrészleteknek egy része az árverésen oly áron adatott el, hogy a tkvi. állás figyelembe vételével s egyszersmind az előnyös tételek valószínű összegére való tekintettel a végrehajtató követelése járulékaival együtt a már elárverezett ingatlanok vételárából kétségtelenül kitelik: a további árverés felfüggesztendő*. Mindezek alapján a kir. ítélőtábla a végreh. törv. 170. tj első és a 171. § harmadik bekezdését az utóajánlat folytán kitűzött új árverés esetén is alkalmazandónak s ehhez képest vonatkozással az 1894. évi 6,62l . számú ügyre a felvetett kérdést akképen találta eldöntendőnek: hogy az utóajánlat folytán elrendelt árverés abban az esetben, ha végrehajtást szenvedő a végrehajtató követelését az árverés megkezdése előtt kielégíti, valamint abban az esetben is, fia annak megtartását sem a végrehajtató, sem a netáni csatlakozó, sem a végrehajtást szenvedő nem kívánják, beszüntetendő. Önként értetődik azonban, hogy ily esetben a végrehajtást szenvedő az utóajánlattevő részére az utóajánlati kérvény alkalmából felmerült költségeket, a végreh. törv. 27. §-ának általános rendelkezése alapján megtéríteni tartozik. Kelt Kassán, a kir. Ítélőtáblának 1895. évi január 31-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. Ítélőtáblának 1895. évi február 7-én tartott polgári teljes ülésében. Ügyvédsegédi dij iránti kereseti jogot nem lehet megtagadni pusztán azon oknál fogva, mert felperes a kérdéses idő alatt az ügyvédi kamaránál mint alperesnek ügyvédjelölt segédje bejegyezve nem volt. A nagybecskereki kir. járásbíróság (1893. évi december hó 7-én 13,170. sz. a.) dr. P. Mladen ügyvéd felperesnek K. Ágoston ügyvéd alperes ellen 65 frt ügyvédjelölti dij és jár. iránti rendes perében következően itélt: A keresetnek helye nincsen stb. Indokok: Felperes 65 frt ügyvédjelölti dijat követel alperestől, de azt megítélni nem lehet, mert felperes beismeri, hogy az ügyvédi kamaránál mint ügyvédjelölt bejegyezve nem volt, minek folytán ügyvédjelölti munkát érvényesen nem végezhetett s ügyvédjelölti dijat érdembe nem hozhatott stb. A szegedi kir. ítélőtábla. (1894. évi január hó 25-én 11,284. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek kereshetőségi joga megállapíttatik, s az elsőbiróság az eljárás kiegészítésére, jelesül pedig a felperes részéről az alperes I érdekében teljesített munkálkodásának a helyi viszonyokat ismerő