A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - A sommás eljárás (1893; XVIII. t.-c.) és fizetési meghagyás (1893: XIX. t.-c.) magyarázata

JOGESETEK TARA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 40. számához. Budapest, 1894. október hó 7^-én. Köztörvényi ügyekben. A pécsi kir. itélő tábla I. számú polgári határozata. Postán érkezett levél felbonthatásának és az abban foglalt pénzküldemény végrehajtási lefoglalhatásának kérdése. T. Kálmánnak M. István ellen folytatott végrehajtási ügyében végrehajtást szemedé) a birói kiküldöttnek amaz eljárása ellen, mely szerint a távollevő végrehajtást szenvedőre címezetten érkezett s ennek távollétében lakásán szekrénybe zárva feltalált pénzes levelet felbontotta, annak 904 frtnyi tartalmát a borítékból kivette s lefoglalta, előterjesztéssel élvén, ama kérdést illetőleg: jogában áll-e a birói kiküldöttnek a végrehajtást szenvedőre címezve postán érkezeti levél felbontása, kikutatása s az abban foglalt pénzküldeménynek lefoglalása : a pécsi kir. itélő tábla 1894. évi szeptember hó 4,899. sz. a. hozott határozatában kimondotta és a határozattárba felveendőnek rendelte, hogy a birói kiküldöttnek a végrehajtást szenvedőre címezve postán érkezett levél felbontása, kikutatása s az abban foglalt pénzküldeménynek lefoglalása jogiban nem áll. Indokok: A végrehajtási törvény 32. íjában emiitett tartályok fogalma alá csak oly készülékek vonhatók, melyek tárgyak elhelyezésére vagy megőrzésére szolgálnak, nem pedig végrehajtást szenvedő nevére címzett lepecsételt levelek, a melyek felbontásához való személyes jog — a mennyiben külön törvény kivételt nem állapit meg — a címzett részére törvéuyileg biztosítva van; ehhez képest és tekintve, hogy a végrehajtási törvény oly rendelkezést, melynélfogva a birói kiküldött a végrehajtást szenvedőre címzett lepecsételt leveleket felbonthatja és kikutathatja, nem tartalmaz : a birói kiküldöttnek az az eljárása, mely szerint a végrehajtást szenvedőre címzett lepecsételt levelet felbontja, kikutatja s ily úton a levélben foglalt összeget lefoglalja, oly szabálytalanságot képez, melynélfogva a kiküldött e körül való eljárása megsemmisítendő. Kelt Pécsett, 1894. évi szeptember hó 6-án. Hitelesíttetett Pécsett, 1894. évi szeptember hó 13-án. Ha a jeizálosrilag- biztosított toké után kamat nincs is bekebelezve : a jelzálogos adós ellen a kereset beadása napjától a 6° -os kamat megítélendő. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felebbezett részeiben a kereset főtárgyára nézve helybenhagyatik; a kamatokra vonatkozólag azonban mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatit akként, hogy alperesek annak tűrésére is köteleztetnek, hogy a jelzálogból 1,050 frt tőkének az 1800. évi dec. 22-ik napjától folyó 6°/o kamatai is kielégíttessenek. Indokok: Jóllehet, felperesek javára a zálogjog a zombori 1,695. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra csak 1,000 pengő forint tőke erejéig van bekebelezve, minthogy azonban a jelzálogos hitelezőnek szabadságában áll követelését bármikor közvetlenül a jelzálogos tulajdonos ellen érvényesíteni; ebből önként következik, hogy ha a jelzálogtulajdonosok ellen per tétetett folyamatba, ez utóbbiakkal szemben a követelés a kereset beadásával lejártnak tekintendő s igy mindkét alsóbiróság Ítéletének rés?ben való megváltoztatával, alpereseket annak tűrésére is kötelezni kellett, hogy a megítélt 1,000 pengő, vagyis osztrák értékű 1,050 frt tőke után a kereset beadása napjától folyó (5°/o kamatok a jelzálogból szintén kielégíttessenek. Ezzel a változtatással egyébként a másodbiróság Ítélete felebbezett részeiben az elsöbiróság által felhozott megfelelő indokok alapján hagyatott helyben. (1894. máj. 15. 10,284. sz.) Kisajátítási ügyben a beadott felebbezés nem kártalanítási véghatározat, hanem a kért előleges bizonyítás tárgyában hozott birói határozat ellen lévén irányozva, az, mint a törvény által meg nem engedett, hivatalból visszautasittatott. Csak az érdemleges kártalanítási határozatok ellen van a törvényben meghatározott idő alatt az eljárási formák megsértése miatt és a kártalanítás módjára és mennyiségére nézve felebbezésnek helye. (1881. évi XLI. t.-c. 57. §-a.) A brassói kir. törvényszék (1894. február 27-én i,033/p. 1894. sz. a.) : Brassó város közönségének S. Gy. elleni kisajátítás iránti ügyében következő végzést hozta: S. Gy. 217'p. sz. a. kérésével elutasittatik, mert: kisajátító fél képviselője a folyó évi február hó 19-én megtartott tárgyaláson a vizmenuyiségnek szakértők általi megállapításába nem egyezett bele és mert: a kisajátítási terv ugyanannak alapján Brassó város közönsége, mint kisajátító fél kérése folytán keresztül vitt szakértői munkálat ellen kérelmes maga idejében jogorvoslattal nem élt, az jogerőre emelkedett, ennélfogva azt többé kisajátítást szenvedőnek megtámadni jogában nem áll. A tárgyalás rendén felajánlott tanuk és szakértők kihallgatása azért mellőztetett, mert az amúgy sem vezetne sikerre, miután a kisajátítandó vízmennyiségre nézve nem a szakértők véleménye, hanem egyedül a jogerős kisajátítási terv adatai szolgálhatnak mérvadóul. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1891. április hó 11-én 1,203/94. sz a.) a következő végzést hozta: A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti s a 217/894. szám alatt beadott kérvényt kérvényezőnek visszaadatni rendeli, mert: az 1881. évi XLI. törvénycikk III-ik fejezete szerint a kisajátítandó tárgy megjelölése, a kisajátítandó dolog, vagy ennek kisajátítandó vizének tárgyi terjedelmének meghatározása s igy vízhasználatok kisajátításánál a kisajátítandó víz mennyiségének meghatározása nem birói, hauem közigazgatási hatóság által teljesítendő. S. Gy. kérvényében a kisajátítandó viz mennyiségét és nem a vízelvonás folytáu támadható kárának a mennyiségét kérvén megállapittatni, ez irányban való eljárás s igy az előleges szemle és szakértők meghallgatására nézve is a kir. törvényszék, mely csak a kártalanítási eljárásra van hivatva, a mi egyébiránt tekintettel arra, hogy a kisajátítási terv már jogérvényesen meg van állapítva, folyamatban is vau, birói hatáskörrel nem bir, ez okból a benyújtott kérvény hivatalból elutasítandó lett volna, mivel azonban a kir. törvényszék ezt nem tette meg, hanem a felek meghallgatását eszközölvén, határozatot hozott, határozatát az azt megelőző eljárással együtt birói hatáskör hiányából az 1881. évi L1X. t.-c. 39. §. b) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni, a kérvény visszaadását elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1894. szeptember 27-én 6,027. sz. a.) : Kisajátítást szenvedőnek felebbezését visszautasítja, mert az 1881. évi XLI. t.-c. 57. §-a értelmében csak az érdemleges kártalanítási határozatok ellen van a törvényben megbatározott idő alatt az eljárási formák megsértése miatt és a kártalanítás módjára és mennyiségére nézve felebbezésuek helye, a beadott felebbezés pedig nem kártalanítási véghatározat, a mire nézve egyébként az eljárás még folyamatban van, hanem a kért előleges bizonyítás tárgyában hozott birói határozat ellen lévén irányozva, azt, mint a törvény által meg- nem engedettet, az első bírósági határozatok érdemének megvizsgálása nélkül hivatalból visszautasítani kellett. A tulajdonjog feltétlen hatályából következik, hogy a tulajdonos szabadon használhatja ingatlanát, arra tehát a fennálló szabályok megtartásával épületet emelhet. Az épitő a szomszédos épületben okozott kárért csak az esetben tehető felelőssé, ha a hatósági engedély rendelkezését meg nem tartotta, vagy az építkezésnél valamely elövigyázati szabálynak teljesítését elmulasztotta. A nagylaki kir. járásbíróság (1892. okt. 1. 4,567. p. sz.): Dr. Schaller ügyvéd által képviselt H András felperesnek, Petrovits Aurél ügyvéd által képviselt K. István alperes ellen 500 frt kártérítés és jár. iránt indított sommás perében következőleg ítélt: Alperes köteles a kereseti 500 frt tőkét, ennek 1892. jun. 13-tól járó 6% kamatát felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes beismerésével beigazoltatott, miszerint ő felperesnek a cs.-palotai 45. sorszámú házához közvetlen egy épületet emeltetett. A jelen ügyben f. évi szept. 16-án megtartott birói szakértői szemle alkalmával a szakértők igazolták, hogy alperes házának felperes házához közvetlen történt építése alkalmával az alapzat leásásakor felperes házának fala meggyengült, megrepedezett és ennek következtében ki van téve az elpusztulásnak ; továbbá, hogy alperes házának építése alkalmával felperes háztetőzetének eresze levágatott, minek következtében felperes háztetőzete annyira meggyengült, hogy a fentebb jelzett meggyengült fal további ülepedése folytán a tetőzet a majorparkról egészen lecsúszik és végre, hogy fel- és alperes épületei közé az épités alkalmával alkalmazott bádogtetőzet levezetője a viz levezetésére nem alkalmas és a levezető helyett, hogy alkalmas legyen, új levezető készítendő. Ezen felperes házára okozott állapotoknak oly állapotba való helyezésére, hogy felperes kárpótolva legyen, a szakértők szerint szükséges: 1. a meggyengült falnak kőfallal helyettesítése, mely kerül 234 frtba; 2. a meggyengült tetőzetnek támaszfalakkal ellátása, mely kerül 350 frtba; 3. új levezető-