A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

55 nál a hitelezővel egy rangban álló jogosultak beleegyezése nem szükségeltetik. lTj szabályul pedig hozatott, hogy ha a jelzálog a tulajdonjoggal a terhelt birtokon ugyanegy személyben egyesül, akkor a jelzálog telekadósságá válik, melyre a kamatozás, fizetési iilö s hely és felmondás tekintetében a bejegyzett követelések szabályai alkalmazandók. Ha a követelés a tulajdonosé, akkor át nem változik, hanem a hitelező jogait élvezendi az egyesülés ideje alatt. Különben a jelzálogra kimondatott, hogy az más követelés biztosítására is rendelhető, mint a melyre eredetileg adatott. De nem fogadtatott el azon indítvány, hogy a terhelt birtok tulajdonosa beleegyezését a jelzálog törléséhez azon feltételhez köthesse, hogy ő és a birtok új szerzője megtarthassa azon jogot, miszerint a jelzálog rangját egy másik hasouösszegíí jelzálogra átruházhassa, sem az, hogy a terhelt birtok tulajdonosának joga legyen, tulajdonosi jelzálogát akkép töröltethetni, hogy helyette a törléssel egyidejűleg egy másik hasonértékű jelzálog bejegyeztethessék. (Folyt, köv.) Vegyesek. Jogi furcsaságok cim alatt dr. Weisz Bernát bártfai kir. közjegyző a «Jog« 6-ik számában egy általam meghozott végzést »bolondgomba példány«-ként közölt. Nem szándékozom vele vitatkozni, az ügy úgyis a kassai kir. táblánál várja bölcs elintézését, de különben is dr. Weisz kir. közjegyző ur nem tür ellentmondást, azon az uton sem követem, a melyen elindult, mert a személyeskedés nem kenyerem és nem szokásom másnak kapuja előtt söpörni. En csakis a1 szellőztetett végzésnek alapjául szolgáló ügyletnek hátterét kívánom pár sorral megvilágítani: ugyanis a bártfai casinó azon kertet, melyet jelenleg eladott s melynek vételárát »elverte« (saját kifejezése), egyik régi tagjától, kinek már életében is szívességéből nyárban a casinói tagok ezen kertjében üdültek, örökölte és igy törzsvagyonát képezte. En, habár casinó-tag vagyok, azon véleményben vagyok, hogy midőn a casinó, mely erkölcsi testület, melynek alapszabályait a belügyministerium erősítette meg, törzsvagyonát idegeníti el, ezt csakis fenhatóságának jóváhagyása mellett teheti. Megengedem, hogy felfogásom téves, de tekintve a fennebb előadottakat, netáni óvatosságom által nem ártottam annyit, mint a mennyit árthattam volna elhirtelenkedésem által és csakis a bíróság iránti tiszteletlenség vezérelhette cikkírót mérges kifakadásaiban, midőn végzésemet »bolondgomba« példánynak címezi. Xekem, mint casinói tagnak csak örömömre fog szolgálni, ha a felsőbb bíróság végzésemet megváltoztatja, mert ellenesetben az elhirtelenkedés által teremtett helyzet terhes kötelezettségek elvállalására kötelezné a casinót. Eszméket tisztázni, elvekért harcolni másként szokás, a dr. Weisz kir. közjegyző által használt modor, azt hiszem erre nem igen alkalmas, annál kevésbé van hivatva a kartársijó viszony fentartására, melyet pedig kölcsönösen áll kötelességünkben ápolni. A tekintetes szerkesztőség szives jó indulatába ajánlva magamat, kérve nyilatkozatomnak egy kis tért, mint a »Jog«-nak számos éven át előfizetője, mély tisztelettel maradtam Vásárhelyi Dániel, kir. aljbiró Bártfán. A magyarországi kir. közjegyzők egylete, 1893. évi december hó 10-ik napján Budapesten tartott közgyűlésének ha tározata folytán, a honalapítás ezredik évfordulójának alkalmával, a következő munkára hirdet pályázatot. 1. A munka tárgya: A magyar kir. közjegyzői intézménynek története. Tárgyalandó pedig ebben : Mindenekelőtt a perenkivüli eljárásnak (jurisdictio voluutaria) mindazon teendőire nézve általában, melyek az 1374. évi XXXV. törvénycikkel a kir. közjegyző hatáskörébe utaltattak, különösen pedig a közhitelességgel felruházott okiratokra nézve: a magyar közjegyzői intézmény életbeléptetése előtt követett gyakorlat, az idevonatkozó fontosabb törvényeknek közlése mellett és pedig a hazánkban már a XIII., de főleg XIV. század óta működött »n o t a t i i p u b 1 i c i« (tabelliones), a később működött hiteles helyek intézményének és az 1855. évi május 21-én kelt osztrák közjegyzői törvény alapján működött osztrák cs. kir. közjegyzőknek eljárására való különös tekintettel. Tárgyalandó azután különösen a jelenlegi magyar közjegyzői intézménynek története, a jogszolgáltatás egyéb fontosabb tényezőihez (a bírósághoz és ügyvédséghez) való viszonya, a jogéletre kihatása és működésének nehézségei és pedig az intézmény életbeléptetése óta alkotott idevágó fontosabb törvényeknek birálata mellett. Elsőbbséggel bir azon munka, mely a közjegyzői intézmény továbbfejlesztését is tárgyalja. 2. Csak tudományos becsű mű részesülend díjazásban. 3. Az egylet ezer (1000) forintos és ötszáz (500) forintos díjakat állapit meg. 4. Az első díjban részesített munka tulajdona kizárólag az egyletre száll át. 5. Pályázhat bárki, a ki arra hivatást érez. 6. A pályázati munka az egylet központi bizottságának elnökéhez legfelebb 1895. évi szeptember hó 30-ig bezárólag beadandó és pedig a szerző nevét lezáró és jeligével ellátott borítékkal együtt. A pályamunkának és az azt kisérő levelet lezáró borítéknak idegen kézzel kell irva lennie. A pályadíjban nem részesített munka a központi bizottság elnökétől a pályázat eredményének kihirdetése után azonnal visszavehető, mig az azt kísérő levél, boritékával együtt, a központi bizottság ülésében elégetés által, felbontatlanul megsemmisíttetik. 7. A pályamunkák sorsa felett, különösen a pályázati díj megítélésének kérdésében és általában az egylet és a pályázó szerző közt elintézendő bármely egyéb kérdés körüli intézkedési jog az egylet központi bizottságát illeti meg, mely szótöbbséggel és titkos szavazás mellett határoz. 8. Szabadságában áll a központi bizottságnak magát a történetbuvárlát vagy a jogirodalommal foglalkozó egyéb egyénekkel kiegészíteni, illetőleg azoknak véleményét kikérni. Ezen személyeknek szavazati joga nincsen. 9. Fel van különösen jogosítva az egylet központi bizottsága a pályanyertes munkának szerzőjétől a netán szükséges kiigazításokat és az egylet rendelkezésére álló fontos adatokkal való kiegészítést követelni. Kiadatott Budapesten, a magyarországi kir. közjegyzők egylete központi bizottságának 1894. évi január hó 27-én tartott üléséből. Jeszenszky Danó, alelnök, Uj curiai birák. Péterffy Domokos, dr. Fabinv Ferenc, draskói Farkas Géza és dr. Be ne Kálmán budapesti kir. ítélőtáblai birák a curiához számfeletti bírákká neveztettek ki. Telekkönyvi miseriák. Már ismételve volt alkalmunk a budapesti kir. törvényszék telekkönyvi osztályábau uralkodó és a jogkereső közönség érdekeit mélyen sértő állapotokra utalni és azok orvoslását sürgetni. Fájdalom, mind hiába, mert az állapotok r.em hogy javulnának, sőt ellenkezőleg napról-napra rosszabbodnak. Áll ez első sorban a telekkönyi ügydarabok kiadmányozása tekintetében. Mig az előtt a rendes kézbesítési időtartam 14 napra terjedt, de sok esetben ennél gyorsabb elintézés és kézbesítés is volt napirenden, minden sürgetés nélkül, addig ma az 1893. november közepén beadott és egyszerű zálogjogi bekebelezést kévényező ügydarabok még 1894. február hó második felében sincsenek kézbesítve! Bizonyítékokkal szívesen szolgálunk. Csodálkozunk, hogy a törvényszék erélyes elnöke itt rendet csinálni nem tud, — ö, a ki a pestvidéki törvényszék Augiás istállóját annak idejében úgyszólván 24 óra alatt kitisztította és rendet teremtett ott, a hol ezelőtt teljes anarkia uralkodott. És ma! A pestvidéki törvényszék egy f. évi január 13-án hozzá intézett zálogjog bekebelezési kérvényt már február hó elején kikézbesiti, a pesti törvényszék pedig még m. é. november havi restantiákat sem képes feldolgozni és kikézbesiteni. Hogy mennyire szenved ez alatt a hitel és a forgalom érdeke, szükségtelen bizonyítgatnunk ; ép oly kellemetlen azonban a folytonos kunyorálás és lótás-futás az ügynek soronkivül való elintézése érdekében. Elég egyelőre ennyi, reméljük azonban, hogy nem lesz többé szükséges e tárgyra újból visszatérnünk. Más oldalról e tárgyban a következő sorokat vesszük: Betekintés az uj igazságügyi palotába. Sokat hallottunk regélni az igazság kiderítésén működő tisztviselők számára épült palota falainak, oszlopzatának repedéseiről. Sokat arról, hogy milyen annak a beosztása, hogy vannak berendezve és feldíszítve az egyes tárgyalási és egyéb termek ? Egyszóval a figyelmet csakis a külsőségek, maga az épület kötötte le, nem pedig az abban dolgozó tisztviselők működésének mibenléte, helyessége. Pedig nézetünk szerint sokkal többet érdekel a belső munkálkodás, maga az ügymenet, mint az, hogy például az oszlopcsarnok egyik vagy másik oszlopának vakolata figyelmet nem érdemlő okból felpattant. így a többek közt méltó a megtekintésre az a rend és tisztaság, a melylyel folyton találkozik tekintetünk, ha végigsétálunk a palota belsejében. Nincs is tán a fővárosnak egy közhivatala sem, a melyiknek a vezetője a tisztaságra annyi figyelmet s gondot fordítana, mint a budapesti kir. törvényszéké. Az ő figyelmét ki nem kerüli még a legkisebb porszem sem, mit valamelyik hivatalszolga^ hagyott véletlenül a szoba vagy folyosó egyik ablakpárkányán. És tán ép azért, mivel az elnök is inkább a külsőségekre fekteti a fősúlyt, néha intézkedése nem ment a kifogás alól ott, hol mint a hivatalok vezetője szerepel. Példa erre a tkvi hivatal kezelő személyzetének a beosztása, a hol az egyes kezelő hivatalok, u. m. : igtató, irattár s jelenleg a kiadóhivatal vezetésére is oly egyéneket rendelt ki, a kik szakképzettségük hiányában arra teljesen alkalmatlanok. Hogy miért teszi ezt akkor, a m dőn manapság már a tkvi képesítővel birók száma majdnem felülhaladja a vizsganélkülieket, nem tudjuk ? Hiszen a tkvi pálya szakpálya, hova hivatalok vezetésére csakis oly egyéneket szabad volna kirendelni, kik képzettségüknél fogva arra alkalmasak. És ezen intézkedése annál inkább feltűnő, mivel az elnök, urnák tutlnia kellene, hogy például a tkvi kiadóhivatal vezetéséhez nem elegendő pusztán a gyakorlat, mert itt a kiadónak az ügyviteli szabályok ismeretén kívül még a tkvi pátenst is kell