A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A conto corrente értelme és criteriumai

A J A saját 2>/a évi működésemre vonatkozó adatok a következők : B. községnek volt . . . 1,789 tkve, felvétetett k. jkv. 1,049 drb £• » » . . .1,084 » » •:'» , 867 » Kr- » » . . . 283 » » » » 315 » K- » » • • • 611 » » _ » 554 » vagyis felvétetett összesen 3,797 telekjegyzökönyvre . . 2,785 külön jegyzőkönyv, a mi 73-3% felel meg, tehát minden 100 telekjkvre esik 73 külön jegyzőkönyv. Igaz, hogy működésemben elmentem a törvény által engedett végső határig s nem hagytam rendezetlenül oly esetet, mely a törvény korlátain belől rendezhető s tegyük hozzá — rendezendő volt. Ezt a kis összehasoulitó statisztikát pedig nem a végből vagyok bátor itt felhozni, hogy a saját működésemet előnyös világításba helyezzem, hanem azért, hogy a felügyelettel megbízott hatóságok figyelmét felhívjam az ellenőrzés helyes gyakorolhatása tekintetéből arra a körülményre : miszerint a betétszerkesztési működés sikere s a létesített munkálat belső értéke nem attól függ, hogy a község tkvi betétei minél rövidebb idő alatt megszerkesztessenek; hanem sokkal inkább attól, hogy a törvény szelleme a végrehajtás körében minél inkább megvalósittassék, a törvény legfőbb elve: a tényleges állapotnak a tkvi állapottal való összhangba hozatala mind nagyobb mértékben létesíttessék, a mi kétségtelenül csak ugy és akkor érhető el, ha a reudezendő és a törvény keretén be'öl rendezhető esetek mind valóban rendeztetnek is. Lehet, hogy tévedek; lehet, hogy van az országnak olyan boldog része, a hol a telekjegyzőkönyvek annyira rendbeu vannak, hogy a rendezendő esetek száma a telekjegyzőkönyvek számához viszonyítva, nagyon csekély; engem azonban a tapasztalat arra tanított, hogy a betétszerkesztési eljárás kitűzött célja : a tkvi állapotnak a tényleges állapottal való összhangba hozatasa csak akkor van megközelítve (e cél a törvény keretén belől el nem érhető), ha a rendezett esetek száma a telekjegyzőkönyvek számához viszonyítva az 50°/o-ot meghaladja. Minél magasabb ez a százalék, annál valószínűbb, hogy a bizottság a reá rótt nehéz feladatot kellő sikerrel oldotta meg. Dr, Kemény Andor, albiró Gyöngyösön A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Budapest, január 10. A tárgyalást az 50. §-nál kezdték, a mely igy hangzik: A főispán, Budapesten a főpolgármester, a felek indokolt kérelmére megengedheti, hogy a jegyesek a házasságot a törvényhatóság területén a 46. §. b —d) pontjaiban emiitett polgári tisztviselők egyike előtt kössék meg. W 1 a s s i c s Gyula szükségesnek tartja, hogy a már letárgyalt 49. szakaszban arról az esetről intézkedjenek, ha az illetékes anyakönyvvezető működjék közre a házasságkötésnél. Ki kellene mon 'ani, hogy a megtagadó határozat ellen hova lehet folyamodni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter nem ellenzi annak felvételét, hogy a megtagadó határozat ellen az anyakönyvvezető felügyeleti hatóságához felebbezésnek van helye, de ezt a rendelkezést az anyakönyv' törvénybe kell iktatni. A szakaszt a bizottság érdemleges módosítása nélkül elfogadta. Az 51. §. igy szól: A polgári tisztviselőnek a házasság megkötésénél az 52. §. esetén kívül csak akkor szabad közreműködni, ha a kihirdetés szabályszerűen megtörtént, vagy alóla felmentés adatott és ha törvényes házassági akadály nem jutott tudomására. A külföldi, ha belföldön akar házasságot kötni, kimutatni tartozik, hogy házassága hazájának törvényei szerint (131 , 134. §. 2. bekezdés) akadályba nem ütközik. Az igazságügyminiszter ennek kimutatása alól felmentést adhat. Szilágyi Dezső miniszter a szakasz első pontjába felvétetni kéri azt is, hogy »ha a polgári tisztviselőnek oly körülmény nem jutott tudomására, mely a szabad rendelkezést kizárja.« Teleszky István előadó a szakasz második pontjára nézve azt indítványozza, hogy tegyék át a külföldiek házasságkötéséről szóló fejezetbe. A bizottság az első bekezdést a miniszter által javasolt módosítással elfogadta 3 a második bekezdést a külföldiekről szóló fejezetbe tette át. Az 52. §. a következő: A házasulok egyikének közel halállal fenyegető betegsége esetében a házasságot kihirdetés és felmentés nélkül is szabad megkötni, ha mindkét házasuló fél az illető polgári tisztviselő (47. §.) előtt ünnepiesen kijelenti, hogy legjobb tudomásuk szerint köztük házassági akadály nem forog fenn ; erre nézve a polgári tisztviselő a felektől esküt is vehet ki. Hogy forog-e fenn közel halállal fenyegető betegség esete, a körülmények figyelembevételével az eljáró polgári tisztviselő állapítja meg. M a n d e 1 Pál az első pontból az »ünnepélyes« szó kihagyását indítványozza. A bizottság e módositással elfogadta a szakaszt. Az 53. §. igy szól: Ha az anyakönyvvezető a kihirdetést, vagy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést megtagadta, hátáig GK 53 rozatát köteles a felek kérelmére indokaival együtt irásba fog lalni és nekik kiadni. Á 46. §. a), c) és d) pontjában említett polgári tisztviselő megtagadó határozata ellen a törvényhatóság első tisztviselőjéhez leifolyamodásnak van helye. A házasulok a közigazgatási hatóság határozata ellen a bírósághoz fordulhatnak. Az eljárás a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Teleszky István előadó kihagyatni javasolja e pontot: »az eljárás a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik«, miutáu ez iránt a megalkotandó külön eljárási törvény lesz hivatva intézkedni. Szilágyi Dezső miniszter hozzájárult ehhez a módosításhoz. Neumann Ármin a javaslat intentiójának megfelelően felvétetni javasolja a szakaszba a 46. szakasz b) pontjára való utasítást is. A bizottság a fennebbi módosításokkal elfogadja a szakaszt s azt határozta el, hogy az anyakönyvekről intézkedő javaslatban fogja megoldani a Komjáthy által felvetett kérdést, hogy ha a felsőbb közigazgatási hatóság megváltoztatja az anyakönyvvezető határozatát, az végrehajtható. Az 54. §. igy hangzik : A biró csak a megtagadás okait vizsgálja és a mennyiben azok:it valótlanoknak, vagy törvénybe ütközőknek találja, a megtagadó határozatot hatályon kivül helyezi. Ez esetben az anyakönyvvezető a kihirdetést, illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést ugyanazon okból többé meg nem tagadhatja. A bizottság változatlanul elfogadta a szakaszt. Az 55. §. a következő : A házasságkötés nyilvánosan, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik. Fontos okokból azonban a polgári tisztviselő megengedheti, hogy a jegyesek a házasságot a nyilvánosság kizárásával, vagy a hivatalos helyiségen kivül kössék meg. Komjáthy Béla egyáltalán megengedhetőnek tartja azt, hogy a házasság a hivatalos helyiségen kivül köttessék meg s a »fontos okokbóI« kifejezést töröltetni javasolja. Szilágyi Dezső miniszter, P o 1 ó n y i Géza és Teleszky István előadó felszólalásai után a szakasz második pontja következőleg állapíttatott meg : Fontos okból a polgári tisztviselő a házasságot a felek kérelmére a nyilvánosság kizárásával, vagy a hivatalos helyiségen kivül is megkötheti. Az 56. §. igy szól: A házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelenlévő házasulok két tanú jelenlétében személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek. Fnnck megtörténte után a polgári tisztviselő a házasulókat a törvény értelmébe)} házastársaknak jelenti ki. Neumann Ármin azt hiszi, hogy ebben a szakaszban kellene kimondani, hogy a házasulok kijelentései se időhez, se feltételhez kötöttek nem lehetnek s hogy az ily kikötéses házasságkötés érvénytelen. Szilágyi Dezső miniszter, P o 1 ó n y i Géza, Teleszky István előadó, Komjáthy, W 1 a s s i c s, F a b i n y, Jelűnek és G ö r g e i felszólalásai után a szakaszt első pontjának azzal a megtoldásával fogadták el, hogy a házasulok kijelentése se időhez, se feltételhez nem köthető. E szakasz első pontjában a »házasulók« szót »a házasulok mindegyike« kifejezéssel helyettesítették. Az 57. §. a következő : Házasságkötésnél tanukul csak oly egyének alkalmazhatók, a kik tizenhatodik évüket betöltötték és a házasságkötés cselekményét megérteni képesek. Tanuk lehetnek a házasulóknak vagy a közreműködő polgári tisztviselőnek rokonai is. Neumann Ármin ily fontos cselekedeteknél nagykorú tanukat kívánna meg. B ö 1 ö n y i Ödön a szakasz változatlan elfogadása mellett nyilatkozik. F ab íny Teofil felveti a kérdést, vájjon a közreműködő polgári tisztviselőnek rokonaira vonatkozó rendelkezés felvételére helyes-e preoccupálni az eljárást? A bizottság változatlanul fogadta el a szakaszt. Az 58. §. igy szól: A házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezető köteles a megtörtént házasságkötést a házassági anyakönyvbe azonnal bejegyezni. B ö 1 ö n y i Ödön felveendőnek véli a §-ba, hogy az anyakönyvvezető köteles egyúttal az anyakönyvi kivonatot is azonnal kiszolgáltatni a házasfeleknek. A bizottság a feleknek saját kérelmükre kiadandó bizonylat iránt való rendelkezését az anyakönyvi törvényjavaslatra tartván fenő, a §-t változatlanul elfogadta. Az 59. §. a következő : Az 50. §. esetében a megtörtént házasságkötésről azonnal kél példányban jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv egyik példányát a házasságkötésnek a házassági anyakönyvbe leendő bejegyzése végett az illetékes anya-