A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 6. szám - A kir. táblai tanácsjegyző-albiró. A Jog eredeti tárcája

42 A JOGK Részemről legkevésbé táplálok kifogást az itt felállított tétel helyessége iránt. Ha ehhez hozzáadni valóm van, azt csakis azon irányban tartanám érvenyesitendcnek, hogy a minek megengedése ki nem záratik, részemről annak nyilvánvaló szükségességét fogadom el. Tehát a hivatalnoki kaialkalmasnak talált kiválóbb tagjainak applikálását nem csupán megtiirendőnek, hanem jogos követelménynek is tekintem. Ezen feltevésemnek indokolására nincs szükségem, hogy messzeható érveknek felkutatására vállalkozzam. Elégséges hivatkoznom a hivatalnoki állásnak természetéből folyó ama kiváltságos jellegére, hogy első sorban a hivatalnok az, kinek közjogi pozíciójában a jognak érvényesítését igénylő néppel érintkezni leginkább alkalma van. Úgyszintén ő van hivatva a módosítandó, más szóval javítandó jogkérdésnek helytállóságát felismerni. Ugyancsak ő van hivatva a törvényt és a kötelező jogszabályokat a felmerülő legkülönbözőbb jogesetekben alkalmazni. Következőleg azok alkalmazásának nehézségei, javításuknak igényei is első sorban ő előtte lesznek szembetűnők. Nem csak megengedettnek, hanem egyaránt méltányos sőt jogos kívánalomnak tartom tehát, hogy a hivatalnoki karnak a törvényelőkészités munkálataiban a megillető szerep jusson. Dr. Wlassics Gyula mint kiemelkedő szempontot emliti fel, hogy az első tervezet elkészítésével megbízott törvényelőkészítő, az általa megválasztott néhány szakférfiúval tervezete felett a legfesztelenebb eszmecserét folytathassa. Hogy ezen nézete ellen annak közhasznúsága iránt észrevételt alig emelhetni, nem lehet kérdés tárgya. Ha azonban az eszme kivihetőségét tekintem, ez irányban el nem burkolható aggályaim vannak. A törvényelőkészítő az alapelveket tekintve, mint a kormánynak mandatariusa, annak intencióit követni kötelezve van. A kormányra nézve nem lehet közömbös, ha tervezett javaslatainak alapelvei, vagy ezeknek kényesebb természetű részletei már a törvényelőkészités legelső szakában mintegy idő előtt a nyilvánosság elé hurcoltatnak. Ennek eshetősége annál inkább előállhat, mert a javaslati eszmének úgyszólván foganzási szakában még nincs kizárva a lehetőség, miként az illető ressortminister jobb meggyőződését követve, a javaslat további eszméinek kifejtésénél a kérdésnek némely részleteiben az eredetitől eltérő nézetnek adhat helyet. Ily körülmények között ha az első tervezetnek fixirozatlan eszméi azonnal nyilvánosságra bocsáttatnak s ha azokat a mondják és beszélik bekezdésekkel az időszaki sajtó már eleve mint pártkérdést a nálunk szokásos vehementiával tárgyalja, ennek visszahatása a még határozott alakot nem öltött javaslat eszméire bizonynyal elcsüggesztő irányban fog nyilvánulni. Szó sincs róla, hogy ugyanezen sorsát a javaslat elkerülheti, ha annak megtámadni célzott részei már csak akkor szivárognak ki, midőn azok kész törvényjavaslat alakjában kerülnek megvitatás alá. Csakhogy ekkor, vagy az előző szaktanácskozmányok tárgyalási idejében már részben pozitív megállapodásnak produktu naival van a sajtónak dolga, midőn az eszméknek úgynevezett visszaszívásáról többé alig lehet már szó. Ily esetben a hivatalos titoknak fogalmával akarva, nem akarva meg kell barátkoznunk. Ha csak az illető szakministertöl elvonni nem akarjuk abbeli jogát, hogy saját inciativájából jobb meggyőződését követnie ne lehessen. Viszont nem lehet kívánatos, miként ugyanő, ki az első tervezet eszméin önszántából javítani akart, eltérő felfogásra csupán a sajtó támadásai utján vezettessék. Dr. Wlassics Gyula kontemplaciója szerint tehát azon kívánalom, hogy a megbízott törvényelőkészítő egy szűkebb körű, teljesen zárt és maga által választott tagokból álló tanácskozás elé terjeszthesse munkálatát, a már tapasztalt törvényelőkészítőnek felfogására vall. De csak az esetben, ha ezen zárt tanácskozmány olykép lesz megalakitható, hogy annak tagjai egymás között mintegy solidaris kötelezettséget vállalnának, miként az első tervezetek elkészítésének időpontjában velük közlötteket a nyilvánosságra nem bocsátják. Mely feltételek mellett iménti aggályaimat, mikre az államkormány reputációjának megóvása céljából vezettettem, teljesen eloszlatva látnám annál inkább, mert nem szenved kétséget, hogy az első tervezet elkészítőjének szerfelett előnyös helyzet biztosíttatik, ha tervezetének részletei iránt minél több elfogulatlan szakértőnek eszmecseréiről tájékoztatva lesz. Hogy az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatnak a kodifikatorius egység érdekeinek megóvása céljából leendő kidolgozása még külön átvizsgálást igényel, ezen kívánalom is alig szorul bővebb magyarázatra. Ugyancsak nem lehet kérdés tárgya, hogy ezen feladat csak is egy organizált és állandósított bizottság vagy tanács által végezhető sikeresen. TÁRCA. ;\A kir. táblai tanácsjegyző-albiró. ^ Visszaemlékezés X. Y.-tól. V — A Jog eredeti tárcája. •— Az 1890. évi XXV. és 1891. évi XVII. t.-c. az alsóbb fokú bíróságokat nagy részben újra szervezte és több új intézményt létesített. Ezek egyike a kir. táblai tanácsjegyző-albiró. Mint egészen új dolgot, kezdetben tartózkodva fogadta azt a szakközönség. Magam sem lelkesedtem érte. Mert eltekintve attól, hogy a családos ember nem mozgékony s hogy különösen bizonytalan létért nehezen hurcolkodhatik, az önálló birói működés nyilvánvaló feladatát, bizonyos szellemi fullajtárságot, mindenesetre azonban par excellence legény-intézményt láttam ebben a »se kint— se bent« állásban. Valóban legény-intézmény ! és pedig a javából! Munka kevés, az állás mutatós és mint szép jövővel biztató bolti kirakat, a mamák előtt kedves. Eltekintve azonban ettől a reám nézve már értékét vesztett körülménytől, én valami oly alárendelt, a férfias önérzetet érintő helyzetet véltem benne felismerni. Es valóban, ha az egyszer élére állított viszonyok kényszere nem sodor, ma is, s ki tudja még meddig, nyelem albirói kisded cellám avasszagú, bűzzel és méreggel telitett levegőjét. Ma azonban, midőn már túl vagyok ezen az álláson, egészen másképen gondolkozom. Lehet, sőt nagyon valósziníí, hogy ebben a nézetváltozásban jelentékeny része volt elnökeimnek és a tábla bíráinak. Lehet, hogy ha ezek a tényezők nem azok, a mik; ha, mint én képzeltem : szeszélyes, zord, esetleg fölényüket éreztető, néha tán meggondolatlan emberek, ugy én má, a tényleg érzett öröm helyett keseregnék és jelenleg, midőn a közelmúltra visszaemlékezem s a midőn igazán és őszintén sajnálom azt, hogy ez állást elnyerni már korábban nem igyekeztem : balul kiütött elhatározásomra bánattal gondolnék. Mert ennek az állásnak nem az a legfőbb előnye, hogy az avval járó tényleges munka kevés, hogy tehát az agyon zaklatott albirói lét üdülést talál. Nem A munkához szokott, dolgozni szerető ember úgy sem henyél soha sem. Mert az való igaz, hogy a ki dolgozni nem szeret, ugy az ebben az állásban (pláne az elnöki titkáréban valóságos nyugdíjat élvez. Hetenkint egy kétszer a tanácsülésekben üini, arról a jegyzökönyveket megcsinálni, vagy az ülésen kivüli felterjesztéseket elvégezni, hetente egy Ítéletet megfaragni, azt nyilt ülésben elreferálni, valóban oly csekélység, mely egy, az albiróságon keresztül ment jogászt absolute nem feszélyez. Es én mégis okos, valóban szükséges intézménynek tartom ezt az új állást, és akár ki találta ki, azt, mint tanulni szerető jogász, melegen üdvözlöm. Mert ha a tanácsjegyző testének nem csak azzal a részével van jelen, mely a tanács üléshez feltétlenül szükséges, hanem azzal is, a mely feltétlenül nem szükséges, ugy merem állítani, hogy abból nem csak a magam forma szerény ismeretekkel rendelkező akkori albirócska, hanem sok más, ugy lehet »Nagyságos« úr is okulást meríthet. A jogesetek rengeteg tömegét s a tömegben nagy változatosságot ölel fel már egy ülés is! Hát még ha azokat úgy tálalják fel, a mint azt a táblabírák értik s ha aztán azt ofy kéjelegve szeldelik szét, mint azt a tanács elnöke és eT-kél biró tudja! . Tisztelve bámulod az absolut észnek azt a hatalmát, a mely egyik-másik elnökben, egyik-másik bíróban a képzelhető bármeív jogesetnél megnyilatkozik! S nagyon tévedsz néha ha egy szabatosan előadott, jogászi gonddal feldolgozott véleményt a tanácsban keresztül vihetönek tartasz. Az egyszerre, minden tartózkodás nélkül a dolog facitjába markoló elnök s a segítségül jövő egyik-másik biró (vagy megfordítva) néha pozdorjává töri a legszebb indokolást, s az előadó, mint Scipio A. bánatos haraggal kesereg magában indokolásának szejjelszort roncsain. _ Mert abban a részben nagyon téved a t. laikus vagy szakközönség, ha azt hisz., hogy a kir. táblán csak ugy »Per si.ndambundam, referálnak es Ítélkeznek. Töviröl-hegy re ösmertetnek