A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A tisztviselők fizetésére és illetményeire vonatkozó törvény magyarázatához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSAGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 51. számához. Budapest, 1894. december hó 23-án. Köztörvényi ügyekben. A kiskorúak ideiglenes tartása iránt az 1877 : XX. t.-cikk 13. §. c) pontja szerint a gyámhatóság, nem pedig a sommás bíróság hivatott intézkedni. A muraszombati kir. járásbíróság. M. Amália, férj. T. Ernőná kőszegi lakosnönek, T. Ernő muraszombati lakos kir, közjegyző ellen, női és gyermektartás-díj s illetve neveltetés és gondozási költségek iránt, 1889. december 31-én 4,806/89. szám alatt indított sommás perében, a megejtett három izben tárgyalás, szakértő- és tanúkihallgatások alapján, 1890. május 2-án következően itélt: Alperes tartozik felperesnek, ugy is mint három kiskorú gyermeke :Honoria, Aranka és Aladár eltartója, gondozója és nevelőjének női és gyermektartás s illetve gondozás és neveltetés címén az 1889. évi szeptember hó 1-től december hó 31-ig s folytatólag 1890. január 1-től május 1-éig lejárt s szakértői becslés uján megállapított évi 891 írt együttes összegből ezen nyolc hónapra esedékes 594 frt leszámításával a 118 frt 75 kr. közös lakbér és földhaszonbérletből alperest illető s ez által a felperesnek átengedett 118 frt 75 krnak. tehát 475 frt 25 kit, mint eddig lejárt tőkét, továbbra pedig a folyamatban lévő válóperük jogérvényes elintézéséig, havonkint előre fizetendő 74 frt 25 krt, melyből fölperesnek saját személyére »élelmezés és ruházat« címén a szakértői becslés értelmében külön '28 frt 85 krban, a három gyermeknek pedig külön 45 frt 40 krban állapittatnak meg, valamint 71 frt 55 kr. perköltséget 8—8 napok alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni azzal, hogy a kötelezettség teljesítése kitűzött határnapok eltelte után ezen Ítélet fent kitett részeiben, az 1881. évi LIX. t.-c. 37. §. e) pontja értelmében fölebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható. Köteles alperes ezeken fölül az Ítélet után kiszabandó kincstári illetéket jogerőre emelkedés után a m. kir. igazságügyi államkincstár részére ugyan nyolc nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperes a keresetében felszámított többletek, alperes pedig a tárgyalás folyamán 1 — 14. sorsz. alatt felsorolt viszonkövetelések iránti keresetükkel elutasittatnak. Felperesi ügyvéd munkadija s kiadásai 71 frt 55 krban, alperesi képviselőéi 38 frt 25 krban állapittatnak meg ügyfeleik ellenében. Ezen ítélet az 1877: XV. és 1885: VI. t.-cikkek 13. §-a értelmében egyszersmind Vasmegye árvaszéke, mint gyámhatósággal a netán szükséges további intézkedéseknek ideiglenesen leendő megtétele céljából; jogerőre, emelkedés után pedig a helybeli kir. adóhivatallal közlendő. Indokok : Felperes, mint alperesnek törvényes házasságban, de tartósan külön válva élő neje keresetét az alapon indította férje ellen családfentartás és gyermeknevelés jogcímén, mivel ez őt a vele leendő hitvestári együttéléstől eltiltotta, utóbb házától elűzte és válópert indított ellene, a nélkül, hogy az ő nála lévő kiskorú gyermekei tartása, nevelése és gondozásáról kellőleg gondoskodott s a kereseti időtartamra felszámított ebbeli díjakat és költségeket megfizette volna. Alperes azzal védekezik, hogy miután ő nejét 1889. szeptember 1-je, mint a keresetbeli követelések időpontja előtt való időkben többször kérte, felhívta, hogy kis gyermekeikkel együtt kövesse őt s jöjjön utána családi tovább együtrélésre, új állomására, Mura-Szombatba ; felperes azonban ezt nem tette, hanem különféle álürügyek és kitérő feleletekkel Szombathelyen, majd pedig Kőszegen maradván: e helyeken tanúsított hűtlen és botrányos magaviselete által végre is kényszerité alperest a válóper megindítására; ezt megelőzőleg pedig 1889. augusztus 23-án irt levélben, a nejét magától való eltiltásra és 1889. november végével a házától történt tényleges eltávolítására és mert korábban adott pénzt nejének a maga és gyermekei fentartására s a felsorolt viszonkeresetbe, illetve leszámításba vett összegeket pedig ő fizette neje helyett is egyedül; mindezen okokból neje részére tartásdíjat fizetni egyátalán nem tartozik; gyermekei javára pedig esetleg is csak ezek részére külön kirendelendő gondnok kezére fizetne. Tehát sem lejárt, sem lejárandó tartozást el nem ismer s illetőleg gyermekei részére megítélés esetén is majd csak külön kézre fizetendő. Ezekkel szemben felperes, tagadva a botrányos élet folytatását s az alperesileg felsorolt különélési okok valóságát: annak igazolásául, hogy őt férje a 3-/. a. csatolt s férjéhez 1889. május havában intézett kérő levélben az utána jövetel jelzése dacára a további együttéléstől határozottan eltiltotta: becsatolja az 1889. augusztus 23-án keltezett C) alatti levelet, mit alperes maga is beismer azon, a tanuk által is igazolt tényével együtt, hogy a nála Mura-Szombatban visszatérési kijelentett szándékkal, 1889. november végén megjelent felperest szobájából erővel eltávolította; mivel november 16-án már a válópert is megindította neje ellen. Tekintve ezek után, hogy felperes keresetét csakis férje által történt eltiltatása után való időponttól, 1888. szeptember 1-től számitólag indítja családja fentartására adott készpénzben pedig 57 frt 50 krnál többet maga sem számított fel. A szinte betudni kért 380 frt közös lakbér és 15 frtra tett közös földhaszonbérből való járandóságra nézve pedig alperes a póttárgyalás folytán ujabban is kijelenté, hogy azoknak Őtet illető felerészét felperesnek átengedte és felperes hozzájárult, hogy az alperesre esedékessé vált félévi jövedelem a részére megítélendő járandóságba, mint már eddig lejáratba betudathassék ; ez érdemben tehát kölcsönös megegyezésre jöttek ; azonban az 1 — 14. tételszámok alatt felsorolt többi, viszonkeresetileg beszámíttatni kívánt alperesi kiadások azon kivül, hogy a felperesi követeléssel ezek már nem ugyanazon jogalapból származók s nem hasonneműek, igy a felperes kifogásolása ellenére az 1881 : LX. t.-c. 8. §-a értelmében beszámítás és viszonkereset tárgyát nem képezhetik, a kereseti követelésből még azon okból sem számithatók s vonhatók le, mivel egyébként is mind az 1889. szeptember l-jét megelőző időből valók lévén, mint háztartási és fentartási és az alperes által fölvett tőke tartozások kamatainak törlesztésére fordított kiadások, amúgy is alperest, mint családfőt és főszerzőt terhelik s a női és három gyermektartási egyéb szükségletek és kiadásoknak korábbi fedezésére is különben sem elégségesek ; tekintve, hogy azon kérdésnek s az arra vonatkozó ténykörülményeknek megbirálása, hogy ki adott okot az elválásra, különélésre, csakis a házassági válóper keretébe tartozik, (4,288/884. sz. cur. hat.) a válóper folyama alatt pedig a nő férjétől mindaddig tartást követelhet, a mig vétkessége a válóperben ítélet által nem lön megállapítva és tartási jogosultságától a válóperben jogérvényesen meg nem fosztatik (Dttár XIX. f. 207. sz. és új fol. II. 161. sz. 4,771/1882. sz.). A válóper folyamatba tétele előtt való jogra nézve pediglen föntebb már kifejtve lőn, hogy az együttéléstől történt eltiltása folytán felperesnőt ezen jog tételes törvényeink és a családjog azon sarkelvénél fogva, hogy a férj nejét és gyermekeit eltartani köteles, feltétlenül megilleti. Mire nézve irányadók a felperes által is hivatkozott 287/86., 11,526/88 , 1,655/88. és újabban 10,087/c9. sz. alatt közölt curiai határozatok, mint nálunk érvéuyre emelt törvénykezési gyakorlat s tekintve, hogy a gyámtörvény 13. §. értelmében nemcsak a szülők érvényes elválása, de tartósan különválva élésük ideje alatt és eseteiben is a bíróság határoz az iránt, hogy a gyermekeket melyik szülő tartsa magánál, s a tartás és nevelés költségeit melyik legyen köteles viselni. Minthogy pedig alperes azt megtagadta s illetve arról fölperessel egyetemben kellőleg nem gondoskodott, sőt, hogy a gyámhatóság ideiglenes beavatkozását alperes apa, mint a ki első sorban tartozik gyermekei ellátásáról gondoskodni, igénybe vette volna, igazolva mind e mai napig nincs ; e nélkül pedig a kiskorú gyermekek életük 7. évéig, a kiskorú leányok pedig azontúl is az anyánál hagyandók : igy a gyermekek tartási és nevelési költsége is jelen perben felperes kezére fizetendő, annyival is inkább, minthogy: »az ebbeli kötelezettségét elmulasztó férj ellen a nő, saját felperessége alatt jogosul keresettel föllépnk (7,881/85. számú curiai határozat), hogy mindazonáltal a lakás, fűtés, világítás címén a szakértők által nem elkülönítetten, de együttesen megállapított költségek a már lejártakon és egyben megitélteken túl a jövőre, nevezetesen az esetre, ha a három gyermek az anyától elkülönítve tartatnék, ruháztatnék, nagyobb részben nem az egy, de a sokkal több igényű három személy, a miről sem tehető kis gyermekek javára Ítéltetett oda, még pedig a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján, azt a szükségesség s a per körülményei hozzák magukkal. Mindezekből kétségtelen lévén, hogy a kereseti időponttól (1889. szeptember 1.) fogva alperes eltiltó »akarata« s illetve gyermekeire vonatkozólag, mulasztása folytán kénytelen felperes kiskorú gyermekeivel együtt külön háztartásban élni: ugyanazért őtet a szakértők egyhangú felbecslése szerint mérsékelten megállapított női és gyermektartási stb. költségekben s mint ezek szerint a perre okot szolgáltatót a perköltségek viselésében is törvény alapján feltétlenül elmarasztalni, egyéb indokolatlan felszámításaikkal pedig mindkét peres felet, ugyancsak a fenti okfejtésből folyólag elutasítani kellett. A perköltségek megítélése s az ügyvédi dijak megállapítása a perrendtartás 251., 252. §-ain alapul. A budapesti kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróságnak 1890. évi 618. számú végzését, a mennyiben az ideiglenes nőtartásra irányzott keresetre vonatkozólag saját illetékességét megállapította, helybenhagyja, a mennyiben azonban az illetékesség a gyermekek tartására vonatkozólag is megállapittatott, a végzést megváltoztatja és a kir. járásbíróságot a gyermektartás díjra vonatkozólag illetéktelennek mondja ki; továbbá a fent idézett Ítéletet nem felebbezett részében nem érinti, az ideiglenes díjra vonatkozólag felebbezett