A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A fizetési meghagyást törvény magyarázatához

A J OGK 195 mely mint a cég teljes szövegét magában foglaló, nem tekinthető a cég részleges jegyzésének és nem is szolgálhat a közönség félrevezetésére, egyáltalában nem tiltja; végül, mert a keresk. törvénynek egyik rendelkezéséből sem következtethető az, hogy együttes cégjegyzés esetében a közkereseti társaság tagjai is csak a részvénytársaságokra nézve a kt. 185. §-ban előirt módon eszközölhetnék az együttes cégjegyzést. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik, (1894. nov. 6-án, 1,581.) Habár a váltó fizetés hiánya miatti mcgővatolásának napja a váltotörv. s">. §-ban megszabott 3 havi elévülési időbe be nem számítható és igy oly Táltónál, melynél az elévülés csak március 12-ével vette kezdetét, a :$ hónap június 11-ikével már be van fejezve és igy a június hó 10-én postára adott kereset, ha juuius 12-én érkezett a törvényszékhez, elkéseti, mert a postaküldésre szükséges időnek a törvény által megállapított elévülésre befolyása nincs. (A m. kir. Curia 1894. okt. 81. 1,335.) A váltólevél alaki kellékeinek alaki minőségével nem fér meg, hogy a váltólevél az egyes kellékek ellentmondása folytán képtelenséget tartalmazzon, a mi különösen abban az esetben áll elő, ha a kelet későbbi, mint a fizetési idő, mert ilyenkor a teljesítés a váltóban kitett fizetési időben lehetetlen. (A m. kir. Curia 1894. okt. 10-én 754. sz.) A váltójogok érvényesítésére vagy fentartására szolgáló cselekmények teljesítésére megszabott határidőnek a váltótörvény 102. g-ban órák szerinti kijelölése főleg azon fél részére szolgáló kedvezménynek tekintendő, a kinél a kérdéses váltócselekmény teljesiteudö, a ki megkívánhatja ezeknek az óráknak betartását s a ki ez órákon kivül joghatályos nyilatkozatot vagy cselekményt tenni nem köteles: ha azonban e kedvezménynyel nem él és váltójogi nyilatkozatot tesz : az erről felvett óvás joghatálylyal bir. A rózsahegyi kir. tszék : A kir. tszék az Alsó-Kubinbau 1891. dec. 22-én 61 frtról kiállított váltó alapján kibocsátott és 1892. máj. 21-én 3,610. sz. a. kelt sommás végzést Cs. S. A. alperessel szemben hatályon kivül helyezi, felperest a 3,610/892. szám alatt beadott keresetével ezen alperessel szemben elutasítja. Indokok: Az alperes kifogásaiban a kereseti váltón található »Ondrej Sorkot Csadó« kibocsátói és forgatói névaláírás valódiságát tagadta s illetve tagadásba vette azt, mintha a kereseti váltóra nevét akár kibocsátói, akár forgatói minőségben aláirta vagy nevének aláírására valakit felhatalmazott volna. Minthogy a prts 156., 159. §-ai értelmében minden bizonyíték az illető helyen és illetve a közvetlenül következő periratban hozandó fel, felperes pedig az alperesnek kifogásaira adott válaszában a kérdéses névaláírás tagadott valódiságának beigazolására mi bizonyítékot sem hozott fel, hanem csak a végiratában, tehát elkésetten kínálta meg alperest ez irányban a főesküvel s hivatkozott tanukra, ennélfogva a végiratban felhozott bizonyítékok, melyek közül a tanuhallgatás amúgy sem vezetett eredményre, mint elkésettek, figyelembe vehetők nem voltak és a föeskünek annál kevésbé volt hely adható, mert alperes viszonválaszában felperes részéről esetleg a végiratban kinálandott föeskü általi bizonyítás, mint elkésett ellen tiltakozott. Ezek szerint felperes a kérdéses névírás valódiságát alperes tagadásával szemben nem bizonyítván, a 3,610/92. szám alatti sommás végzést alperessel szemben hatályon kivül helyezni, felperest keresetével elutasítani kellett. Alperes azon kifogása, hogy a kereseti váltóra vonatkozó, a keresethez B. alatt csatolt óvás, mivel az, habár a törvényes határidőben, de a vt. 102. §. rendelkezésének ellenére, délelőtti 81/2 órakor vétetett fel, a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas, hogy tehát felperes ez oknál fogva is keresetével elutasítandó volna, figyelembe vehető nem volt, mert egyrészt a váltó-óvásból ki nem tűnik s alperes maga sem állította, mintha az óvásnak a mondott órában való felvételébe az érdekeltek valamelyike bele nem egyezett volna és mert másrészt alperes ebbeli kifogását nem a kifogásaiban, hanem csak a tárgyalási határnapon és igy elkésetten terjesztette elő. S habár a váltóeljárás 21. §-a szerint jogában áll ugyan alperesnek, hogy kifogásait az eredeti váltó megtekintése után módosíthassa vagy pótolhassa, e rendelkezést azonban annak szövege és céljára való tekintettel okszerűen csakis oda lehet magyarázni, hogy alperes a tárgyalási határnapon csakis oly természetű új kifogásokat hozhat fel, melyek az eredeti váltó megtekintésénél észlelt körülményekre vezethetők vissza, minek folytán alperesnek nem a váltóra, hanem a váltó-óvásra vonatkozó fenti kifogása, mint elkésett, figyelembe nem vétetett. A pozsonyi kir. itólő tábla: Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett, csak az esetre utasítja el, ha alperes esküt tesz arra: »hogy a keresethez A. alatt csatolt váltót sem mint kibocsátó, sem mint forgató alá nem irta, sem e célból neve írásával senkit meg nem bízott.« Indokok: Az óvás szabálytalansága ellen felhozott kifogást az elsőbiróság vonatkozó indokainál fogva, valamint még azért is helyesen mellőzte : mert az a körülmény, hogy az óvás 8l/i órakor vétetett ki, az óvás felvételére jelen esetben befolyással nem bir; mivel a váltójogok érvényesítésére, vagy fentartására szolgáló cselekmények teljesítésére megszabott határidőnek a vt. 102. §-ban órák szerint kijelölése főleg azon fél részére szolgáló kedvezménynek tekintendő, a kinél a kérdéses váltócselekmény teljesítendő, a ki megkívánhatja ezeknek az óráknak betartását s a ki ez órákon kivül joghatályos nyilatkozatot, vagy cselekményt tenni nem köteles, ha azonban e kedvezménynyel nem él és váltójogi nyilatkozatot tesz : az erről felvett óvás joghatálylyal bir. Tekintve azonban, hogy felperes válasziratában már jelezte, miként megnevezendő tanuk kedvezőtlen vallomásuk esetére alperes tagadott névaláírása valódiságának bizonyítása végett az esküvel való bizonyítást igénybe veszi s végiratában a tagadott névaláírás bizonyítása végett alperest az esküvel meg is kínálta, alperes pedig a végiratban kínált esküt ellenvégiratában nemcsak hogy nem ellenezte, hanem azt minden jogfentartás nélkül, kifejezetten elfogadta, az esküvel való bizonyítás tehát elkésettnek nem tekinthető: az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, a kínált és elfogadott esküt alperesnek meg kellett ítélni s a per kimenetelét annak le- vagy le nem tételétől feltételezni. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1894. okt. 20. 6l2. sz.) Bűnügyekben. A győri kir. ítélő tábla III. számú büntetőjogi döntvénye. Azok, a kik az 1888: XXIV. t.-c. 5. $-a alapján engedélyt nyertek és vizsgálati ivet kaptak, hogy öntermesztette anyagokból adómentesen főzhessenek pálinkát, ha a pálinkát 'öntermesztette, de más anyagból főzik, mint a milyenre a bejelenlés és a kiállított vizsgálati ív szól, az 1888: XXIV, t.-c 88. J-a alapján a termelési adó sokszorosával büntethetök-e ? (Vonatkozással az 1,979/1894. B. szám alatti bűnvádi ügyben felmerült kérdésre.) Határozat: Tekintve, hogy az 1883. XLIV. t.-c. 100. §-a értelmében az adótörvények és szabályok elleni kihágások az egyes adónemekre fennálló törvények és szabályok szerint büntetendők; tekiutve, hogy a szesztermelési adóra vonatkozó szabályok ellen elkövetett kihágásokra nézve a különös büntetési határozatokat az 1888: XXIV. t.-c. 88. §-a foglalja magában, a mely törvényszakasz tüzetesen felsorolja azokat az eseteket, illetve kihágásokat, a melyek a termelési adó 8—16-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők; tekintve, hogy ezen törvényszakasz 2. c) pontja alatt elrendeli, hogy ily pénzbüntetésnek van helye akkor is, ha az adóköteles művelet szabályszerűleg bejelentetett s adóbárca váltatott ugyan, de az adóköteles művelet más anyagokkal eszközöltetik, mint a melyek bejelentettek s a melyektől az adó fizettetett; tekintettel arra, hogy habár a szeszadótörvény külön intézkedést nem tartalmaz az adómentes pálinkafőzés körül elkövethető s a termelési adó 8—16-szoros összegével büntethető kihágásokra vonatkozólag, de a törvény intézkedései és annak szelleméből vont következtetés feltételezni sem engedi, hogy az adómentes pálinkafőzés körül elkövetett azokat a cselekményeket és mulasztásokat, a melyekkel a termelési adó megrövidíttetik, vagy a megrövidítés veszélyének kitétetik, a törvényhozás enyhébben szándékozott volna büntettetni, mint a termelési adóköteles szeszfőzés körül felmerülő hason cselekményeket; tekintve, hogy a szeszadótörvény végrehajtása iránt kiadott pénzügyministeri utasítás rendelkezéseiből is nyilvánvaló, hogy a törvénynek ily értelem tulajdoníttatott ; tekintve azonban, hogy minden jövedéki kihágás elengedhetlen ismérve a rosszhiszeműség ; s tekintve, hogy az 1883: XLIV. t.-c. 106. §-a értelmében ennek az elvnek megfelelőleg a bíróság által minden egyes esetben az lévén eldöntendő, hogy fenforog-e az államkincstár megrövidítésére irányuló szándék ; mindezeknél fogva a győri kir. ítélő tábla teljes tanácsülése kimondja: »hogy azok, a kiknek az 1888 : XXIV. t.-c. ó. §-a alapján megengedtetett, hogy öntermesztette anyagokból legfeljebb 50 fokú pálinkát adómentesen főzhessenek, ha a pálinkát öntermesztette, de más anyagokból főzik, mint a milyenre a bejelentés és a kiállított vizsgálati ív szól, az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-a alapján az adó sokszorosával büntethetők ugyan, de csak abban az esetben, ha terhökre egyébként az államkincstár megrövidítésére irányuló szándék megállapítható.« Hozatott Győrött, a kir. itélő táblának 1894. október hó 30-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett Győrött, a kir. itélő táblának 1894. november hó 8-án tartott teljes tanácsülésében.